Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / 5. szám
2005. szeptember-október «ITÎVAKÔfcî 9. oldal David Duke FEHÉR SZEXRABSZOLGÁK IZRAELBEN A prostitúció, vagy ahogy találóan hívják: fehér rabszolgakereskedelem egy másik olyan intézmény, mely egyidős a civilizációval. Még az ősi időkben is prémiumot jelentett a világos bőrű európai nők, kisfiúk és kislányok értékesítése a rabszolgakereskedelem talán legbrutálisabb válfajának kerítői számára: a rabszolgakereskedelem ezen ága olyanokkal kereskedett, akiket testileg mocskoltak be tulajdonosaik. Az ártatlan emberek szexuális megalázásba taszítása egy leírhatatlanul nagy bűn. Ahogy uralták a szervezett rabszolga-kereskedelmet, úgy uralták a zsidók a prostitúciót is. A prostitúció eredetileg csupán a rabszolgatartás egyik ága volt, hisz nem igényelt különösebb kereskedelmi éleslátást, hogy rájöjjenek: a női vagy fiatal fiú rabszolga kikölcsönözhető szexuális szolgáltatásokra. A világos bőrű európai hajadonok, nagy pénzeket értek meg a sötétebb bőrű népek szultánjainak. Dávid király kitartott szeretőinek korától a modem „madámokig”, mint Xaviera Hollander és Heidi Fleiss, mindig is zsidók uralták a szexipart. A Talmudban szerepelnek szexuális „kapcsolatok”, amelyeket „természetes és természetellenes” kategóriákra bont, ezek kisfiúk, kislányok és felnőttek, rabszolgasorban tartott nők és szajhák közti kapcsolatokról szólnak. A modem korban Freud és akadémiai kollégái természetessé tették ezt a perverzitást Amerika iskoláiban és nappalijaiban. Freud, a zsidóság vezérelte média segítségével azt közölte a nyugati társadalommal - egyenes arccal - hogy a nemi és ürítő szervek az élet legfontosabb tényezői, és minden férfi titkos vágyálma az, hogy lefeküdjön az anyjával. Áttekintve a prostitúció történelmét rájöttem a zsidók gonosz cselvetéseinek lényegére, melyeket Közép-Európában alkalmaztak. Éhezés vagy gazdasági nehézségek idejében a gyors beszédű, jólöltözött zsidók paraszti közösségekbe hatoltak be, ahol a vonzó keresztény tinédzserek szüleinek elmagyarázták, hogy gyermekeik jobb életre lelhetnek Amerikában, ahol szükség van háztáji munkaerőre. A gyermeküktől való elválasztás fájdalma ellenére sok szülő belement ezekbe az alkukba, hogy a legjobbat tehesse lányainak. Ahelyett, hogy ezek a lányok egy szebb, új életre leltek volna, tízezreik kötöttek ki az Újvilág bordélyházaiban. A fehérek rabszolga-kereskedelmének zsidó uralma tovább folytatódik, sőt, ma nagyobb mértékben, mint valaha. A New Orleans-i Times Picayune 1998. január 11-én a „Rabszolgakereskedőkszláv nőket csábítanak” cím alatt hoz egy cikket. Ez (melyet Michael Specter írt és a zsidók által irányított New York Times News Service terjesztett) egy nagyszabású, fehér rabszolgákkal kereskedő zsidók vezérelte ügyletet dokumentál. A részlet egy elevenbe vágó történettel kezdődik, mely arról szól, hogy egy szép szőke ukrán lány, hogy megmeneküljön a szegénységből és kilátástalanságból, válaszol egy helyi lapban megjelent, külföldi munkát ajánló hirdetésre. Mint szexrabszolga végezte Izraelben. „21 éves volt, magabiztos és boldog, hogy kikeveredhet Ukrajnából. Izrael új világot kínált és egy-két hétig minden lehetségesnek is tűnt, ám az egyik reggelen egy bordélyházba vitték, ahol a főnöke a szemei előtt égette el az útlevelét. ‘A tulajdonom vagy’ - idézte a férfi szavait - ‘A birtokomban vagy és addig fogsz dolgozni, amíg eleget nem keresel nekem ahhoz, hogy kikerülj innen. Ne próbálj megszökni, nincsenek papírjaid és nem beszélsz héberül. Le leszel tartóztatva és ki leszel utasítva, akkor pedig utánad megyünk és visszahozunk.’” Izraelben a kormányzat semmit sem tesz a brutális rabszolgarendszer ellen azon kívül, hogy a megtalált és bevándorlási papírokkal nem rendelkező lányok néhány százalékát kiutasítja. Az elmúlt három évben majdnem 1500 ukrán nőt utasítottak ki Izraelből. A világ a rabszolgakereskedőknek áll a gój nők ellenében, hisz ha valamelyikük panasszal él rabszolgatartójával szemben, börtönben kell maradjon, míg az ítéletet meg nem hozzák. Specter a Neve Tirtsa-i börtön igazgatóját idézi, aki egyetlen egy olyan lányról sem tudott, aki tanúskodni mert volna zsidó rabszolgatartója ellen. A fehér rabszolgatartót tehát védi az izraeli rendszer, míg az áldozatokat megbüntetik. Specter jellemzi a prostituáltakat és gazdáikat is. Az egyik izraeli rabszolgatartót, Jacob Golant idézi: „Azok a nők, akik itt dolgoznak, oroszok, majdnem mind prostituált Izraelben.“ „Az izraeliek imádják az orosz lányokat” mondja Jacob Golan.... „Mind szőkék és jól néznek ki, és különböznek tőlünk” - mondja nevetve. Természetesen nem csupán Izrael az egyetlen úti cél a Kelet-európai nők számára. Az orosz gengszterbandák erős kapcsolatokkal rendelkeznek világszerte minden szervezett zsidó bűnszövetkezettel. Az ukrán belügyminisztérium szerint legalább 400 000, 30 év alatti ukrán nőt csábítottak el Ukrajnából az elmúlt évtizedben - és ez még csak egyetlenegy a volt szovjet tagköztársaságok közül. Specter az International Organization for Migration-t idézi (Nemzetközi Bevándorlási Hivatal), mely 500 000 főre becsüli a keleti blokkból Nyugatra irányított nők éves forgalmát. Ez nagy számú embert érintő tragédia, mely csak kis nyilvánosságot kap. A Moment magazin, a „Zsidó kultúra és vélemény magazinja” hozott egy cikket 1998. áprilisi számának 44. oldalán, mely a „ Szajhák a Szentföldön ” címet kapta. Ebben arról értekeznek, hogy a szőke orosz lányok prostituálása milyen virágzó „nemzeti intézmény”. Még az olyan ügyfelekről is említést tesz, mint a bordélyházakba bicikliző rabbik. „Az ügyfelek nagy százaléka ultraortodox zsidók, vallásos emberek, akik életét a halachah (vallási törvénykönyv) irányítja, mely megmondja nekik, mikor és mikor nem léphetnek szexuális kapcsolatba a feleségükkel. így hát csütörtök délutánonként (ez a férfiak ideje Izraelben) az ortodox zsidók tömött buszokon utaznak Jeruzsálemből, Haifából és távolabbi helyekről Tel-Avivba, hogy néhány értékes percet töltsenek el egy masszázsszalonban, egy homokdűne mögött vagy egy aluljáróban. Az ügyfelek általában jogászok, rendőrök és politikusok. Az izraeli társadalom teljes spektruma tartja munkában az utcalányokat, mondja Shachar detektív, a Tel-Avivi kicsapongások cinikus veteránja... a Tel Baruch olyan nagyon abszurd és olyan nagyon maga Izrael.” A továbbiakban nyersen írja le a lányokat, akik javarészt Kelet-európai gójok néhány palesztin mellett, úgy értekezik róluk, mint virtuális rabszolgákról, akiket rabszolgaárverésre írnak ki. „Amint a lányok Izraelbe érnek, a bűnöző főnökök veszik át felettük az irányítást. A lányokat általában aukciós házakba viszik, ahol a különböző masszázsszalonok tulajdonosai licitálnak rájuk: mindenki tesz egy árajánlatot és a legtöbbet kínáló megkapja a lányt... a lányok gyakorlatilag rabszolgákká válnak.“ A cikk azt is megjegyzi, hogy az Izraelben dolgozó prostituáltak legtöbbje, különösen az arab származásúak, gyakran részesülnek zsidók általi testi fenyítésben is, melyet azok „faji és nemzeti buzgalomból” követnek el. „...észreveszik, hogy zsidó ügyfeleik csak palesztin terrorakciók után jönnek hozzájuk, hogy szexuálisan élhessék ki bosszújukat, melyet faji-nemzeti buzgalom indukál. ... és ezt gyűlölettel és haraggal teszik.” Az antiszemitizmust emlegető zsidó írók sohasem említik az évszázadokon átívelő, rabszolga-kereskedelmet és prostitúciót uraló zsidó befolyást. Soha nem mutatnak rá arra, hogy az efféle tevékenységek érthető módon hozzájárulhatnak a zsidókat nem kedvelő hangulat kialakulásához. Képzeljük el a média reakcióját szerte a világban arra, hogy gójok ejtenék rabszolgául zsidó lányok százezreit, árverésre bocsátanák őket és leírhatatlan brutalitásnak tennék ki őket. Vegyük figyelembe a felhördülést, amely áradna a zsidó médiából. Noha most, amikor már keresztény lányok milliói estek és esnek a zsidó bűnözők áldozatául sem hördül fel senki - nem indult semmiféle nemzetközi összefogás egyetlen híresség vagy politikus támogatásával sem. Miután elkezdtem tárgyalni ezeket a témákat a PBS Black Perspective on the News című műsorában, az engem érő antiszemitizmussal vádoló támadások még élesebbé váltak. Fiatalemberként, amikor a déli rabszolgatartásról olvastam, a szívembe martak a kegyetlenségről és szenvedésről szóló történetek, olyannyira, hogy bűnösnek éreztem magam. Ám amint megtudtam az igazságot a rabszolgakereskedelemről, észrevettem, hogy egyetlen zsidó író, publicista vagy producer - akik bűntudatot keltettek bennem - sem feltételezte akár egy alkalommal is, hogy a zsidók bármilyen mértékben is „kollektív bűnösök” lennének amiért 2000 éve űzik az eleven emberi testekkel való kereskedelmüket. Úgy tűnik, a modem zsidó sajtó erkölcsei szerint a feketék fehérek általi kizsákmányolásáról tanulni „történelem”, míg a fehérek és feketék zsidók általi kizsákmányolásáról beszélni „gyűlölet”. Trikói József AZ ANTIKRISZTUS SZELLEME (2.) A gettó népe a királyok trónján ül és a keresztény világ torkát szorítja. Megsemmisíti nemes erkölcsét, tiszta szellemét, ártatlan irodalmát, jó ízlését, művészetét és tudományát és a sajátját kényszeríti rá. Nem akarja, hogy a keresztények zsidók legyenek, csakprostituálni, beszennyezni, trágyalével leönteni, hitétől, Istenétől, becsületétől és jellemétől megfosztani törekszik. Az emberi lélek ősereje és értéke: a szintézis és a metafizikai orientáció. Aki ezt elveszti, az pusztító erő. A zsidóság fékevesztettéi ebben a hibában leledzenek. Az ilyen zsidó a romboló elem. A parasztot leveszi lábáról és azt mondja: a jó zsidó. A munkást fellázítja a tőke ellen, sőt önmaga ellen, és a munkás azt mondja: jó zsidó. Az úri osztály az ő zsebében van: jó zsidó. Jó zsidó az, akinek óriási pénztartalékja felszippantja az apró emberek apró pénzét és kis vagyonkáját. Jó zsidó az, akinek gyáraiban őrlődik fel testileg-lelkileg millió és millió munkás. Jó zsidó az, aki beül a földbirtokokba, sőt már a hivatalokra is kiterjesztette polipkarjait. Ez az ő tervük, ott vannak mindenütt, tudósaik dolgoznak és rombolnak mindenütt. Egy közös célban egyesülnek és az a cél: minden igazságot kétellyel megingatni; minden szilárd tekintélyt ingataggá tenni ; minden tiszteletreméltót leköpni. Mikor a XIX. század első évtizedében valami csodálatosan kedves és bájos vallásos romantika (Novalis, Schlegel, Chateaubriand, de Maistre) aranyozta be Európa közszellemét, feltűnt Heine és gonosz-gúnyoros szellemeskedéssel leköpdöste a romantikusokat, az idealistákat és a katolikusokat. Minden bölcselő és államférfiú azt tartotta, hogy a népek vallása, erkölcse, művészete és politikája az isteni szellem kinyilatkoztatásai és akkor jön Marx és tanítja, hogy mindez csak a gazdasági életből és a gazdasági harcból ered és a szellemhez semmi köze. A lángész és a szent a szellemiség csúcspontjai, Lombroso szerint a lángész szívgörcsös nyomorék, a szent pedig őrült. Tiszteljük nagyjainkat, főleg költőinket s jön Nordau és azt írja, hogy ezek mind degenerált alakok. Tiszteljük a nőiséget ás Weininger „tudományosan” bizonyítja, hogy a nő csak undorító lény és másodrangú teremtmény. Hittünk a nagy matematikai, geometriai és természettudományos igazságokban és Einstein világgá kiáltja, nincs abszolút igazság; minden relatív. Bíztunk az ész eszes természetében és Bergson lerántja az észt és azt hirdeti, hogy fogalmaink képtelenek a tárgyakat megfogni és az ész helyébe ködös és misztikus intuíciót helyez, amely a lényegeket is megismeri. A vallás Isten és az ember közös műve. Reinach szerint csupa emberi babona. Szeretem én az embereket és az egész emberiséget. Egy zsidót sem gyűlölök. De valami szörnyű félelem és borzadály fog el, ha a zsidó szellem hódítására és bosszújára gondolok. Ahol csak forradalmak és vallásüldözések vannak, ott találod a zsidót, legalább is mint értelemszerzőt. Ahol csak kiirtják a papokat, lemészárolják az intelligens osztályt, felégetik a templomokat, ott találod a zsidót, még ha a zsidókat is üldözik. Ha nem testi alakjában, akkor megmérgező irodalmi művei révén mindenhol jelen van. Mint testetlen árnyak lebegnek mindenütt a világban uszító gondolataik, fertőzött erkölcsiségük, hamis bölcseleteik, piszkos művészeti irányaik. Telítve ma minden az ő fertőző eszmevilágukkal. Ki vezet ki ebből a szörnyű rabszolgaságból? Hová mégy a világon, ahol nem a zsidó hatalom terpeszkedik? Mint kapitalisták, a világgazdaság birtokosai és minden kis vagyon felszívói. Mint toliforgatók, a szellemi börze fejedelmei és mint ilyenek, szétmorzsolói a népek hitének, meggyőződésének, nemzeti épületének, összes erkölcsi és szellemi javainak. Papini mondja: a zsidó két rettenetes végzetet egyesít magában: ő zsarnok az arany birodalmában, és anarchista a szellem birodalmában. Gazdasági téren az ő rabszolgáik, a szellemi téren pedig az ő áldozataik vagyunk. Az a nép, amely a keresztények Istenét meggyilkolta, az a keresztény ész és szív eszményeit is le akarja dönteni és kényszeríti a kereszténységet, hogy a pénz bálványa előtt leboruljon. Ez a borzasztó kényszer állandóan tart és a győzelem mindennapos. Csontjaink velejéig mérgezettek vagyunk. Ki ad nekünk új vért és új erőt, hogy újból Isten népe legyünk? Van-e remény arra, hogy a világ szelleme megváltozzék és Isten szelleméhez visszatérjen? Hiszen ez a kép, amelyet eddig megrajzoltam, csak kezdet, csak egy-két ecsetvonás! Ez a kép nagyon szomorú lesz, mihelyt korunk ábrázatát tovább nézem és tovább másolom. (Vége)
