Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / 5. szám
10. oldal «lîîVAKÔfcî 2005. szeptember-október FELVIDÉKI VAROSAINK Szentgyörgyi Elvira sorozata (3.) UNGVAR, AHOL ÁRPÁDOT FEJEDELEMMÉ VÁLASZTOTTÁK A magyar Alföld északkeleti csúcsában, az Ung folyó két partján és három dombon épült fel Ungvár, a történelmi Magyarország legrégibb városa. Azt szokás róla mondani, hogy a népek országútján fekszik: ősidők óta a különféle vándorló törzsek, népek és fajok egész serege vonult át rajta. Még a kő- és bronzkorszakból származó dús leletek bizonyítják, hogy már jóval a népvándorlás kezdete előtt lakott hely volt; a Kárpátokon keresztül beözönlő magyarok pedig kiépített várost és megerősített, földből hányt várat találtak itt. Ung vezér volt az első ősmagyar vitéz, aki a lábát a városba tette. Katonáival elfoglalta a várat, és hódoló pompával fogadta Almost, az akkor már betegeskedő aggastyánt, aki néhány napi ott tartózkodás után Ungváron hunyta le örök álomra szemeit. Kívánságára még halála előtt Árpádot választották fejedelemmé s így Ungvár adta az első uralkodót Nagymagyarországnak, az ungvári három domb öblében ment végbe magyar földön az első vérszerződés... Ez Ungvár őskorának története; történelmi szerepe pedig 1322-ben kezdődik, amikor Róbert Károly királyunk a Nápolyból származó Drugeth-család széniorának, János vajdának ajándékozta a várost és az egész megyét. Királyi adománylevél biztosította a család számára a birtok mellé a megye örökös főispáni tisztét s így történt, hogy Drugeth János, az addig is hatalmas és befolyásos nagyúr, egyszerre hat vármegyének ( Bács, Fejér, Somogy, Tolna, Ung és Zemplén) lett főispánja, sőt azon kívül az ország nádora is. 350 évig uralkodtak a Drugethok Ungváron és környékén, s amikor a fiúág kihalt, Drugeth Krisztina révén, annak hites urára, gróf Bercsényi Miklósra szállt a vagyon és a rang. Ekkor kezdődött Ungvár történelmének legküzdelmesebb, de legdicsőségesebb korszaka: a Rákóczi-felkelés kuruc háborúinak ideje. Mindvégig egyik fő fészke volt Rákóczi függetlenségi harcának, s amikor a Nagy Fejedelem elvesztette történelmi játszmáját, Ungvár bűnhődött elsőnek a „bűnösök” közül. /. József császár csapatai valósággal feldúlták a „rebellis” várost, a várat pedig földig lerombolták. Mária Terézia építtette fel újra, természetesen sáncok meg várfalak nélkül, és a munkácsi görög püspökségnek adományozta, hogy papnevelő intézetet tartsanak fenn benne.- Azt akarom — mondta a királynő -, hogy ahol oly hosszú ideig az asszonyokat és gyermekeket is harcolni tanították, ott most szelíd és alázatos pásztorokat neveljenek... Azóta körülbelül kétszáz év telt el és az ungvári ,,tigriskölykök"-bö\ valóban jámbor szándékú, békés polgárok lettek, akik savanyúvizet árulnak, porcelánt bányásznak és csendesen szüretelgetnek az Ung völgyében meg a három dombon. De az ősök emlékét még ma sem feledték el. ÉRSEKÚJVÁR, A FELVIDÉKI KECSKEMÉT Egy angol újságíró kérdezte meg nemrég az újvári állomáson valamelyik ottfelejtett öreg magyar baktertől: „Mennyit ért ez a város azelőtt és mennyit ér most? ” A kérdést közvetítő tolmács pedig a következőket kapta feleletül: „Húsz évvel ezelőtt naponta 246 vonat ment itt keresztül, most csak 40...” Ebben a mondatban ott bujkál az ősi magyar Érsekújvár gazdasági és kulturális jelentősége, az életéből és fejlődéséből elrabolt húsz esztendő minden tragikuma. Négy évszázaddal ezelőtt Váradi Pál esztergomi érsek előre tudta, hogy a város nemcsak a török áradat ellen emel gátat, hanem az egész országrész jövőjének alapjait veti meg. Minden utcája történelmi magyar nevet viselt: a Széchenyi-utca, Pázmány-utca, Kossuth Lajos-tér, Forgách-utca, Báthoryutca és a többi, egytől egyig mind - az ország és a város történelmének egy-egy lapjáról beszélnek. Az újvári sáncok tetején tűzték karóra Ocskay brigadéros levágott fejét... A Főtér piacán viaskodtak Vak Bottyán és Heister generális katonái... Falai látták bevonulni Bocskai Istvánt, Bethlen Gábort, Bercsényi Miklóst, Rákóczi Ferencet... Szent Ferenc templomában Pázmány Péter mondta az első misét... Akik elrabolták, előszeretettel nevezték „szlovenszkói Kecskemétnek”. A határában elterülő, körülbelül tízezer holdnyi földbirtok legtöbbje apró, öt-tíz holdas parcella, mindegyik valóságos virágba boruló barackerdő. Érsekújvár, a felvidéki „parasztmetropolisz” huszonkétezer magyarja a gyümölcsből és a zöldségből él. Az utolsó két évtized alatt mégis minden télen 5-6 ezer ingyen ebédet kellett kiosztani naponta a városi szegénygondozó hivatalnak és a szlovák elemi iskola előtt hancúrozó magyar gyerekek furcsa kis versikéket énekeltek: „ Gyújts fel tüzed, Uram, Mert fázunk s köhögünk S elszakadt régen A téli ködmönünk... ” A város házai fölé emelkedő Kálváriadombról megkopottan néznek le a stációk szentképei az alant kanyargó Nyitra vizére. Mennyi sötét szenvedésnek voltak tanúi húsz esztendő alatt!... LOSONC A középkori két lovagvár: Somoskő és Salgó után, amelynek tetejéről tiszta időben a Kárpátokat is látni, gyönyörű völgykatlanban, hegyektől határolva érjük először Füleket, majd a hatalmasan kiszélesedő Ipoly-völgyben a Felvidék egyik gyöngyszemét, Losoncot. Losonc rendezett tanácsú város, a legforgalmasabb ipari és kereskedelmi gócpontok egyike volt: gyáripara négyezer munkásnak adott kenyeret. Losoncot már fekvése is ipari és kereskedelmi hellyé predesztinálta, hetivásárain cserélődtek ki a Felföld hegyes vidékének és a bányavárosoknak termékei az Alföld gabonatermésével. A hetivásárok külön gabonapiacára eljártak Zólyomból, Liptóból, Túróéból, Hevesből, Pásztóról és Gyöngyösről. A losonci vásárokra hordták a Felvidék szlovákjai a zsindelyt, deszkát, gerendát, sajtárt, szitát, cserépedényt, stb. Világhírűvé lett gyapjúvásárok fejlődtek itt ki és nagy külföldi cégek szerezték be innen szükségletüket. Bőrvásárai is híresek voltak. Losoncnak az 1910-es népszámlálás szerint 12 110 lakosa volt és 1445 katona állomásozott két kaszárnyában: a 25-ös gyalogezred és a 16-os tüzérezred. A magyarság szempontjából mindig fontos nemzeti missziót teljesített már századok előtt a Felvidék kultúrájának egyik középpontja, a magyarság egyik erős vára volt a szláv nyelvhatár kapujában. így történhetett, hogy hiába volt a 20 éves cseh hivatalnokok minden magyart eltiporni akaró hadjárata: Losonc teljes egészében megmaradt magyarnak. A város gyönyörű aszfaltozott utcáit, virágdíszes tereit középületek és kultúrpaloták egész sora díszíti. A katolikus templom előtti térségen valamikor Kossuth Lajos szobra állt: egyik reggelre eltűnt a szobor, cseh rablók ledöntötték, majd megcsonkítva az egyik kaszárnya istállójában helyezték el... Flasonló sors érte az 1848-as honvédemlékművet is. Bethlen Gábor hadjárata alatt 1622-ben egy ideig a magyar Szent Korona is Losoncon volt elrejtve. Amikor Bethlen a Felvidéket elfoglalta és Besztercén tartott országgyűlést, előbb a Szent Koronát Losoncon hagyta és az úgynevezett Vajdaház pincéjében rejtette el. Losoncot az oroszok 1849-ben teljesen felégették. Óriási erőfeszítéssel építették újra és tették virágzóvá. A cseh uralom azonban ismét pusztulást hozott a szép magyar városra, a gyárakat lebontották, az ipart megölték, a kereskedelmet megbénították, a Felvidéket elszakították az aranyló gabonát termő magyar Alföldtől. Amikor Masaryk Losoncra érkezett, a csehek diadalkapukkal, óriási lelkesedéssel fogadták. Különvonatokon hozták Losoncra a lelkesedő cseheket, mert a magyarok gyászruhát öltöttek és hangtalanul tüntettek. Ekkor történt, hogy a felvidéki magyarság egyik vezére így üdvözölte Masarykot: Elnök úr! Ön egy halott városba érkezett...! De a halott város azóta feltámadt! (Folytatjuk) Terebessy Emőke FÉLELEMBEN ÉLÜNK... Terebessy Emőke Az atomfegyverkezés, mind a nyugati, mind a keleti világot évtizedek óta rettegésben tartja. Valósággal a „ki mit tud jobban?” jeligére dolgoznak azon, ki az erősebb, bár ha józanul gondolkodnának, tudniuk kellene, hogy az atomháború helyrehozhatatlanul tönkretenné e világot, beleértve az atomrobbantókat is. Nem volt elég Csernobil? Ott nem robbant atombomba, csak kiszivárgás volt, mégis milyen károkat okozott s okoz ma is! Elgondolkodtató, milyen lehet ehhez képest egy igazi 20 megatonnás bomba hatása. Olvasva a fatimai jóslatot, felteszem a kérdést: ha Rómától az Északi-tengerig minden kipusztul, mert Isten megengedi a háborút, és csak az emberiség kétharmada maradna meg: azok ha túlélik a szörnyűségeket, az atomháború után miből élnének meg, hiszen semmi ehető-iható nem maradna Európában? Gondoljunk vissza, csak egy kis szélfordulás elég volt ahhoz, hogy olyan távolságról, mint Csernobil, ehetetlenné váljon több ezer kilométerre a növényzet, ihatatlanná váljanak a vizek. Betegek lettek emberek, le kellett tömegével ölni az állatokat, mert atommérgezett füvet ettek. Az anyák, állatok torzszülötteket hoztak világra, ha egyáltalán életben maradtak. Atomreaktorok, melyek Európa területén állnak, állítólag ugyanazon hibákkal készültek, mint a csernobili. Teljes biztonság ma sincs, s épp azért például Németországban azoknak, akik az atomreaktoroknál dolgoznak, jódpillákat osztogattak ki, melyek állítólag védelmet nyújtanak a sugárzás ellen. Nemcsak az ott dolgozóknak kell a jódtablettákat szedniük, de 10 km távolságban, akik laknak, azoknak is kötelezővé tették a jódtabletták szedését. A nagyhatalmak, akik atombombákkal rendelkeznek, már évekkel ezelőtt aláírták: lefegyverkeznek, s beszüntetik, megsemmisítik atomfegyvereiket. Csakhogy ennek az ellenkezőjét látjuk a gyakorlatban. Ebben jó példával jár elő Amerika: továbbra is játssza a világ urát, s egyben békeangyalát. Ugyanakkor felháborodását fejezi ki, ha más állam is követi példáját. (Rögtön készek is ellenük háborút indítani, azaz „felszabadítani”.) Az atombombát az USA kezdte gyártani, és szorgalmazta, sürgette előállítását. Nem sokáig volt egyedüli ura, mert szövetségesüknek kommunista, zsidó kémeik a gyártás terveit eljuttatták. A kém-házaspárt kivégezték - már túl későn. Nem vigyáztak, nem voltak elég éberek, az USA hibájából lett a Szovjetunió is atomhatalom. A franciák a világ tiltakozása ellenére, a lefegyverkezés aláírása után újabb tengeralatti robbantásokat végeztek, holott tudták, hogy a tengert és környező világát mérgezik. Sehol semmiféle embargó nem történt. Nem csoda, ha vérszemet kaptak a többi államok. A megsemmisítésről való tárgyalások blöff voltak az emberek megnyugtatására. Szép csendesen tovább folytatták életveszélyes gyártását. Gyártása, felrobbantása nem szolgálja a világbékét! Nem kell hozzá vezérkari képzettség, mindenki tisztában van azzal, hogy atomháborúval nem lehet győzni! Köztudomású, hogy a mai atombombák már a Japánra ledobottaknak kb. húszszoros hatásával rendelkeznek. Az atombombától való félelmünk a terroristák alattomos támadásaival tetőződött. 1945 óta körülbelül 2000-2500 atompróbarobbantás történt a világon, ennek több mint a felét az amerikaiak hajtották végre. Nekik van a világon a legnagyobb atomfegyver-arzenáljuk. 1996 őszén 149 állam írta alá az „atomstopp”-ot. Ezek közt nem találjuk sem Pakisztánt, sem Indiát, sem Izraelt. Utóbbi atomfegyverkezését pont az USA és Németország - jóvátételben - szorgalmazta. Az USA után sorrendben Izraelnek van a legnagyobb atomkészlete! A Szovjetunió szétesése után nagy számban visszamaradtak Ukrajna és Kazahsztán területén az atomfegyverek. Lassan, ha összeszámoljuk, már egy tucat államnak van vagy lehet és lesz is atombombája. Sem Magyarországnak, sem Németországnak nem szabad fegyverkeznie, s a győztesek meghatározták tankjainak, katonaságának számát, repülőgépeik „rozogák”, kicserélték orosz gépekre. Katonai kiképzését úgy irányították a győztesek, hogy gyenge katonaság legyen. De ugyan kik ellen hadakoznának, hiszen csupa „baráti” állammal vannak körülvéve, amelyek bizonyára felfegyverkezettebbek, és akiknek készséggel jönnének „segíteni” a nagyhatalmak. Németország atommentes zóna Európa közepén, de kívülről bármikor belőhetnek az atommal rendelkező „baráti” államok, amelyek például egészen biztosan nem merték volna Hirosimára, Nagaszakira ledobni atombombáikat, ha akkor Japán abban a helyzetben lett volna, neki is van atombombája! Amíg a józan emberi bölcsesség végleg nem szünteti be az atomháborút és bombázásokat, csak remélhetjük, csupán mint fenyegető eszközt tartalékolják. Az atombomba ledobása elmebetegek öngyilkossága!
