Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)

2005-07-01 / 4. szám

2. oidai_______________________________ircrinYTŰ__________________________»itmitdfcT

Major Tibor: Szent István napjára

zottan mestermű, a legravaszabb ügyességgel lett kiagyalva, legendásan csodaszéppé lett ékesítve, ezerszeresen szentté és sérthetetlenné lett álcázva.

Mindennek pedig azért kellett így történnie, hogy soha senki ne merje keresni és kutatni vagy leírni, kimondani az ezredik év eseményeinek valódi történelmi tényét és arculatát. A mögöttük megbújó szándékokat és azok eredetét. A világ minden kincséért sem engedték volna meg a változást, a józan magyar történelmi kritika érvényre jutását az ezredik év eseményei fölött.

Nincs és nem is lehet tökéletesebb képe, jelképe a magyarságnak Grandpierre K. Endre szavaival élve, mint Szent István által királlyá kinevezett Vazul, az őshagyományokhoz hű, lázadó Vazul, az ősi magyar szabadságért, ősi hitért felkelő szent királyfi, akinek aranykorona helyett tüzes vas csapott le homlokára. Kidöfve két világító, világlátó szemét, nehogy magyar királyként a magyarok védelmére kelhessen. Megcsonkítottan, vérző szemüreggel, vérben ázottan vezették a feljajduló Szent István elé: „íme, lásd, mivé lett, akit királlyá akartál tenni, még magad is így járhatsz, még téged is elérhet ez a sors, vagy még ennél rosszabb is.”

Igyekeztek eltávolítani az élők sorából az Árpád-ház valamennyi férfi tagját, hogy így egyszer s mindenkorra megfosszák a magyar nemzetet ősi, eredeti, nemzeti főitől. El segítették az élők világából még a német féleségű Szent István király egyetlen fiát, Imre herceget is. Elve temettetett el Thonuzoba. Koppányi, a magyar nemzetvédelem vértanújának testét felnégyelték és négy vár kapujára tűzték ki. A magyar nemzet szövetséges népeinek vagy nagycsaládjainak szabad polgáraiból jobbágyokat csináltak, ami egyenértékű a semmilyen joggal nem rendelkező rabszolgával. így lett, az ezredik év eseményeinek következtében, a szabad magyar nemzet egésze a német feudális uraknak, a magyarirtó hadjáratok győzelmes tisztjeinek jobbágya, rabszolgája.

Világos és nyilvánvaló, hogy mindezek után keresték a törzsi nagycsaládok lakóit, hogy lerombolják a Magyar Nemzettörzs szövetségének őseredeti népi valóságát, hogy eltűnjön faji gyökereinek tudata és ismerete, az ősi származás emlékezete. Minél hamarább felejtse el ősi kultúráját, nyelvét, írását, népi művészetét, hogy a nemzeti öntudat kihalása után minél gyorsabban beolvadjon a Szent Német-Római Birodalom germán népei közé.

Ez volt a helyzet, melyben az országot hagyták az ezredik év körüli nagy átalakítások. Ha akkor, azokban a tragikus években, Szent István halála után az országhódító német terv simán tovább tud folytatódni, akkor a magyar nemzet, mint olyan, rövid időn belül nyomtalanul eltűnik a környező népek tengerében, eltűnik a történelem színpadjáról, beolvadva környezetébe. Pontosan úgy, ahogyan az történt, röviddel előttünk a nagy avar birodalom népességének egészével. Azonban a csoda megtörtént, a magyarok Istenének villámcsapása a tervre. Nagyboldogasszonyunk megmentette magyar népünket.

Az 1030-as évek körül három fiú bujdosott ki a magyar földről a legnagyobb titokban. Lengyelországba menekültek a biztos halál elől: Vászolynak, a germán Árpád-irtó cselszövések utolsó véres áldozatának voltak a fiai. 1047-ben a lángokban és vérben vergődő ország magyar elemei titkos küldöttséggel hazahívták őket. Közülük kettő, Endre és Béla, visszatértek az országba, hogy kisöpörjék a cselszövőket és az ország-veszejtőket. Ennek a két férfiúnak a véréből kapott a magyar nemzet még kétszázötven évig magyar királyokat, a karizmatikusnak tartott Árpád családjából. Ez volt csakis, ami megmentette az országot és a magyar nemzetet a biztos eltűnéstől.

Szent István királyi hatalmának politikai, társadalmi és gazdasági rendje ős főként a részéről bevezetett kormányzati, katonai és bíráskodási intézmények őt századokkal élték túl. Közigazgatási újításai, amelyek közül az általa létesített „megyerendszer”, bár sok változással, de alapjait tekintve még ma is fennáll, hirdeti országalapító nagy magyar keresztény királyunk elévülhetetlen nemzetmentő érdemeit és meg nem szűnő dicsőségét. Hol volt még az Egyesült Európa gondolata, amikor nálunk már ezeréves hagyományként élt, formálta a népek lelkét az együttműködés, együttélés irányába.

Azt a nagy népi közösséget, amelyet Szent István birodalmának határain belül a magyar Szent Korona őrzött, először Masaryk és Benes ördögi ravaszsága rombolta le. „Svetove Revoluce” című munkájában maga Thomas G. Masaryk is elismeri, hogy ,Amerikában éppen úgy, mint más államokban, nehéz volt meggyőzni az embereket arról, hogy Ausztria- Magyarország szétrombolása szükséges.” Az első világháború megsemmisítette a Monarchiát, Ausztria szétesett alkotó elemeire, Magyarországot pedig darabokra tépték.

Csonka-Magyarország a trianoni békediktátum módosításának életbevágó kérdéseiben a jog alapjára helyezkedett és bízott egy elkövetkezendő igazságosság érvényesülésében. Nem léptünk fel az erő alapján ultimátummal Prágával szemben, ahogyan a lengyelek tették Teschen megszállásával. Nem tettünk eleget a Szovjetunió felszólításának sem, hogy vonuljunk be Erdélybe egyidejűleg, amikor 1940 júniusában az oroszok rajtaütésszerűén Besszarábiát szállták meg és kiűzték a románokat. Történelmünk folyamán sohasem voltunk „hullarablók”, az erőszak helyett lehetőleg a megegyezés útját választottuk. Azon pedig nem lehet csodálkozni, hogy miután Csehszlovákia 1939 márciusában, Jugoszlávia pedig 1941 áprilisában szétesett és ott kaotikus viszonyok alakultak ki, a magyar kormány átvette a Kárpátalján, illetve a Bácskában lakó testvéreink élet- és vagyonbiztonságának védelmét és a honvédség oda bevonult.

,,Mindent egybevetve” - Lengyel Béla altábornagy, több osztrák, svájci és nyugatnémet katonai és történelmi folyóirat cikkírójának adatai szerint - „1941 májusáig 5,3 millió lakos, köztük 2,7 millió magyar, vagyis 52 százalék tért vissza békés úton Szent István koronájához. Az 1941-béli mégnagyobbodott Magyarország területe 172.204 négyzetkilométert tett ki, lakosainak száma pedig elérte a 14,6 milliót, akik között 11,9 millió, vagyis 80,9 százalék volt magyar. Az ország határain kívül élő magyarok száma az utódállamokban mintegy

600.000 főt tett ki.”

Sajnálatos módon a két világháborút követő békediktátumok szörnyű igazságtalanságait 1945 óta nemcsak az elszakított magyar véreink, de a Csonkaország magyarságának megkérdezése nélkül gerincét tört, velejét vesztett „magyar” kormányaink az úgynevezett „alapszerződésekkel” biztosították, garantálva a területrablások örökké tartó érvényességét. Vannak olyanok is, akik észre sem veszik eljárásuk fonokságát, zengjék ugyan a holvagyistvánkirályt, de a szentistváni gondolatot sutbadobják, a szentistváni Magyarországról „lemondanak”, annak létjogosultságát, „reálpolitikai” jelentőségét vitatják.

A lelépő öreg nemzedék rendületlenül vallja száműzetésében is a szentistváni integer Magyarországot, a Kárpátoktól az Adriáig. A magyar nép szívében, jövendő utáni vágyában még mindig Közép-Európa királyi szentje áll. Az országhódítókkal szemben, a budai várból az ő ércparipáról széttekintő ércalakja jelképezi a hitet és utat a magyar feltámadás felé.

Nagyboldogasszonyunk, vezessed a szentistváni gondolatot győzelemre!

GeönczeölGyula fr WERFEN VONAT EREDETE

A magyar gazdaság fejlődésének kérdéseivel a hetvenes évek óla foglalkozom. Akkoriban mérnökként dolgoztam a Bábolnai IKR-ben és érdekelt, hogy a gazdasági fejlődésnek milyen pénzügyi akadályai vannak. A szakma akkori álláspontja az volt, hogy a növekedő államadósságot akár egy éves kukoricaterméssel ki lehet fizetni. Ekkor már megindult az ország eladősítása. Határon túli magyarként elfogadhatatlannak tartottam és tartom az anyaország gazdaságának erőtlenségét, gyöngeségét. sebezhetőségét. Mint felvidéki, nem maradhattam sokáig az IKR központban. A nyolcvanas években máraz USA-ban éltem. Itt figyeltem fel Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász monetáris, vagyis pénzügyi elemzéseire. Egyik megfigyelése az volt. hogy a jelentős nemzetközi politikai események és a nagy pénztömegek mozgása között párhuzam vonható meg. Ezeket fel is sorolta, de hozzátette, hogy ő nem kíván ezekhez, magyarázatot fűzni.

19X8. január 25-én érdekes cikk jelent meg a The Washington Times hetilapjában, az. Insight-ban. ..1945. ápr. l()-én a washingtoni Honvédelmi Minisztérium bizalmas jelzést adott le D. Eisenhower főparancsnoknak és más rangidős főtiszteknek, hogy minden aranyletétet, és művészeti tárgyat, amit az. amerikai erők Németországban találnak, a tervezett amerikai megszállási övezetbe kell vinni, függetlenül attól, hogy az saját, vagy a szövetségesek által ellenőrzött zónában található-e." A terepen a felderítést Allén Dulles vezette Bernben az. Office of Special Services keretein belül. A thliringiai. később szovjet zónába kerülő Merker sóbányák kiürítését és Frankfurtba szállítását Eisenhower. Omar Bradley, és Patton tábornokok személyesen intézték. Merker a Német Birodalom legféltettebb kincseit őrizte, beleértve a birodalmi márka és a megszállt országok aranyalapját, a Birodalmi Bank teljes letétállományát, stb. Ez. a cikk említi először a Werfen vonatot. Lapokból, és emigráns társaim figyelmeztetése folytán értesültem Kenneth D. Alford. Richmond. Virginiában élő pénzügykutató hivatkozásaira a második világháborúban a nyugati zónáiba menekített magyarországi vagyonokra. Alford úr déli konzervatív amerikai volt. és barátsággal fogadott. Egy idő után megengedte, hogy a nála lévő anyagokat lemásolhassam, majd az. egész, anyagot elhoztam Magyarországra. A másolatokat 1999. november végén átadtam a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, ahol elmondták, hogy ezt az. anyagot nem ismerik. A felfokozott médiaérdeklődés közepette a Magyarok Világszövetsége akkori alel nőké felettesei kétségbeesett rosszallása ellenére meghívta Alford urat. aki Budapesten sikeres sajtókonferenciát tartott a kérdésről. Ennek a sajtótájékoztatónak az. lelt az. egyik eredménye, hogy megdőlt az. a hivatalos felfogás, miszerint a magyar állam 1945-ben „megsemmisítette" volna a szállítmány leltári és az azonosítást lehetővé tevő iratanyagot: az. Alkotmánybíróság 16/1993. (III. 12) AB határozata ..kizárólag a rendelkezésre álló dokumentumok alapján" született: a ..hadi hely zetre tekintettel a kormány bizottság a veszélyeztetett hely eken lévő igazgatóságoktól az. értékeket a Magyar Királyi Postatakarékpénztár budapesti Főintézeiébc szállította", ahol „megkezdték az. értékek rendezését, tartalmuk szerinti válogatását. Ekkor eltávolították azokat a jegyzékeket, amelyek az. elvont vagyontárgytik tulajdonosait jelölték meg a csomagok és letétek mellett". Mivel az. „egykori tulajdonosok a Magyar Állam... hivatalos közegeinek intézkedései nyomán szenvedtek tulajdoni sérelmet... a Magyar Államot terheli helytállási kötelezettség... a Párizsi Békeszerződés 27. cikkének 2. pontja... az. 1946. évi XXV. te." értelmében, „az. állam az. őt terhelő kötelezettséget akként is teljesítheti, hogy-leherbíró képességével arányban álló módon... kárpótlás útján tesz. elegei". A kincstári, vagyis a Werfen vonat értéke kh. négy milliárd USA-Dollárt lelt ki. Ennyit kellett volna a magyar államnak kárpótlásként fizetnie, amit pl. a Magy ar Nemzeti Bankból fel lehetett volna venni. Felmerül tehát a kérdés, hogy milyen vagyonról van szó. kik a tulajdonosok. Alford úr anyagaiból sok mindenre fény derült, persze nem maradéktalanul. Nézzük ezeket. A Werfen vonal rakományának

tulajdonjogára vonatkozó bizonyítékok az. 1946. szeptember 27-i katonai törvényszéki eljárások idején az. ügyészség által tanúként megidézett McKenzie kapitány tanúvallomásában találhatók: Az. USA Katonai Törvényszék kérdése: „A méretükhöz, képest nagy értékű apró tárgyakat megpróbálták-e egyáltalán a hozzájuk lérkőzők elől dobozokba, vagy széfekbe zárni"? McKenzie kapitány: „Az eredeti konténerekben tároltuk őket. mert úgy éreztük, ha ezeket mozgatjuk (kibontjuk) az. azonosításuk lehetősége elveszik. Hatalmas mennyiségű anyag van ott. aminek a tulajdonviszonyai sohasem lettek meghatározva... Az. értékes anyag javarésze még most is azokban az. eredeti táskákban, bőröndökben, kosarakban van. amelyekben találták őket". John F. Back kapitány jelentésének 6. pontja 1945. szept. 17-én. amelyet Homer K. Heller vezérezredes vagyonellenőr liszt igazol, közli: „A leltározás folyamán nagy mennyiségű irat lett felfedezve, ami úgy tűnik azt bizonyítja, hogy ezeket a dolgokat zsidóktól és bankokból vették el. Ezek az. iratok a raktárban vannak és Heller vezérezredes vagyonőr tisztnek jelentették".

Miroux úr, aki a bécsi francia főbiztos volt. 1946. okt. 30-án közli a magyar hatóságokkal, hogy: „egyelőre annyit közöl a kincsről, hogy ez az. amelyről a magyar Pénzügyminisztérium részéről Túrvölgyi államtitkár 1944 decemberében leltárt vett fel. Ennek másolata nála van és felteszi, hogy az eredeti megvan Magyarországon: Ebben megvannak a tulajdonosok nevei". A Pénzügyminisztérium KVM.I ügyosztálya feljegyzése szerint a francia övezetben talált és 1948. 4. 22-én hazaszállított aranyat és ékszert 26 ládába és 1 iratanyagot és részvényeket tartalmazó ládába helyezték el. „Az aranytárgyak és ékszerek között nem csupán zsidó személyektől elkobzott értékek voltak... az. aranyvonatra telt 105 láda és 2 kazetta egy része elkallódott, nagyobb részét az. amerikai katonai hatóságok lefoglalták, és 1947 végén átadták a Nemzetközi Menekültügyi Szervezetnek (IRO)".

Az. államtitkár hatáskörét dr. Toldy Árpád csendőrezredes, volt székesfehérvári főispán, kormánybiztos vette át és a szerelvény vezetésével dr. Avar László törvényszéki bírót bízta meg. Kettejük viszonya feszült volt. De annyi kiderül, hogy Toldy a bankoktól borítékokban átvett letéteket felbontatta. azok tartalmát ellenőrizte és egyeztette az. átadott nyilvántartással. A borítékok tartalmáról jegyzőkönyvet vetlek fel. az. eredetit elégették és ha a borítékokban lévő nyilvántartás eltért a boríték tartalmától, akkor arról az. átadó bankot értesítették. Dr. Avar 1945. aug. 2-i jelentése a magyar kormán)-megbízottnak azonban már nem ennyire részletes, sőt ezt jelenti: „az ezüstöt tartalmazó ládákat dobálták a kocsikba, miközben a ládák egy része szétment s a bennlévő tárgyak megsérültek". Tény. hogy a sok rakodás, a légitámadások miatti állandó feszültség miatt sok láda megsérült. Az. esetről Kovásznál Dr. Deme Lajos szkv. csendőr százados 1977-ben Ausztráliában így emlékezik meg: „Időközben a fertődobozi állomáson a Nemzeti Bank szerelvényéhez, hozzácsatolták a magyar állam tulajdonát képező ezüst készletet. A kb. megelőzően említett aranytégelyek nagyságára kiöntött ezüst hasábok. - szén módjára -. nyitott vagonokban voltak tárolva. Súly mennyiségüket nem tudtam megállapítani". Az. „elindulásunkat megelőző napok egyikén Németországba lettek kiszállítva", összesen hét nyitott vasúti kocsiról van szó - vasúti kocsit ebben az. időben már igen nehéz volt szerezni. Az ezüst szállítmányt a Pénzügyminisztérium irányította át. mint azt Tarnay Frigyes MNB-igazgató helyettes jelentette. A Magyar Nemzeti Bank - MNB szállítmánya Veszprémből indult. Tarnay Frigyes főnökének özvegye Amerikáiban elmondta nekem, hogy tudtak a másik vonat létéről. Az. ugyanis a kincstárhoz tartozó értékeket szállította.

Helyesen tehát a MNB szállítmánya nevezhető aranyvonalnak, míg a másik, amelyet Werfenbcn veitek át az. amerikaiak, a kincstári vonalnak nevezhető. Az. ezüstiartalék elszállítására a MNB-t dr. Túrvölgyi Albert államtitkár kérte meg Tárná)1 Frigyes útján. Toldy feladata Túrvölgyi meglógalma-