Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-03-01 / 2. szám
tflîîVAKflfcî HIT Cl CRKOICI 7. oldal A halált választottam- Részlet Krupa Sándor ferences atyának „A sarló-kalapács áldozatai” c. könyvéből -,,A nemzet szolgálatában meghalni lehet, ele elfáradni soha!" (Szálasi Ferenc) Politikai, világnézeti magatartása és cselekedetei miatt hamarosan a hatalom malomkövei közé került. És ezek a kerekek forgatták Hunfyt. Ez a malom őrölte, akár fehér, akár vörös víz forgatta lapátait. Fogainak marása megmaradt testénlelkén. Mindenki tudja: jaj annak, aki Isten őrlőkerekei közé kerül. Ámde ő azt is megtanulta: Még inkább jaj annak, aki az emberek malomkövei közé esik. Ha pedig egyszerre mindkettőbe zuhan, akkor az élet már elviselhetetlen, és az életnél kívánatosabb a halál. Feleségének költeménytöredéke ezt árulja el, amikor édesanyja ezerszép örökségét férjének szeretné adni: Örökségem most nekem adom, cserébe összetört hitedet akarom, a bitófára jutott eszmét, fakó gondolatát, elátkozott kedvét, fáradt, eltévedt életednek, hogy aztán egy csendes nyári éjen a csillagok közé szórjam az égen. Hogyan történt ez a kettős őrlés? Hunfy Szálasi Ferenc legbelsőbb munkatársai közé tartozott. Többek között grafikonokban feldolgozta Szálasi gazdasági, szociális, pénzügyi, bel- és külpolitikai nézeteit és a nemzet újjáépítési tervét még 1937-ben. Kezdettől annyira aktív tagja volt a Hungarista Mozgalomnak, hogy már 1938- ban letartóztatták Szálasival és hatvan társával együtt. Ámde három nap múlva szabadon bocsátották őket. Azonban Hunfy rendőri felügyelet alá került. Vagyis, már egy bilincset hordozott. Azaz a hatalom malomköve őrölni kezdte. 1939-ben Kovarcz Emillel az élen újra letartóztatták harminc eszmei társával. „Összeesküvést szőttek Horthy kormányzó ellen” - hangzott a hamis vád. Mivel nem kellően vallottak, kényszerítették őket. Ez a fogság, ez a vallatási mód a későbbi vörös módszerek édestestvérének látszott. Nem egyszer őt is ájulásig verték, hogy hamis beismerő vallomásra bírják. Ezek miatt politikai társai interpelláltak, és bizonyítékként véres ingeket tettek le az Országház asztalára. A Markó utcai börtönből harmincnapi vizsgálati fogság után nemcsak elengedték őket, hanem az a fellebbviteli bíróság, amely Szálasit elítélte — Töreki ötös tanács —, bizonyítékok hiányában felmentést hozott. Azonban a rendőri felügyeletet mindnyájukra érvényesítette. Ezek a üldözések és korlátozások züllesztették, málasztották a pártot, s bénították tevékenységében. Ez is volt a cél: megakadályozni a Hungarista Mozgalom előretörését! Erre Hunfyék, hogy ne tehessék őket teljesen lehetetlenné, földalatti propagandába kezdtek. Három rövidhullámú rádióleadót építettek. Azért hármat, mert ha három helyről ugyanazon a hullámhosszon ugyanazt a műsort egyszerre sugározzák, műszakilag lehetetlen a leadok leleplezése. Kitűnően működött Hunfy elgondolása, míg az egyik adó meggondolatlanul önálló műsort nem közvetített. A rendőrség egyszerre nyomon volt. Azonnal letartóztatta Hunfyt és négy társát. Tehát immár harmadszor a börtönben, s a malom kerekei ugyancsak zakatoltak felette, mert ez a rabélet sem mutatkozott semmivel sem jobbnak az előbbieknél. Szerencsére hamarosan a Conti utcai katonai fogházba kerültek, ahol sorsuk már elviselhetőbbnek bizonyult. Itt a katonai bíróság 5-15 évig terjedő börtönnel sújtotta őket. Noha nem Hunfy volt az elsőrendű vádlott, az ügyész mégis csak az ő fejére kért halálos ítéletet. Hunfyt egy évig magánzárkában gyötörték. Nem vallási, hanem erőnléti szempontból jógázni kezdett oly sikerrel, hogy elérte azt az abszolút kikapcsolódást, amikor már „sehol sem volt”. Két és fél évi raboskodás után elengedték őket: „mert ítéletük tévedésből történt”.- Hunfy, ha annyira összeforrt sorsa Szálasiéval, akkor az agyongyalázottat nagyon becsülhette. Értékelését még ma is fenntartja, amikor „törvényes” elítélése után bitófán végezte életét?- ítéletem és becsülésem semmit se változott. A bosszú rágalmai és a hazugság örvényei engem nem szédítettek meg, s az úgynevezett „törvényességek” nem húzhattak szememre hályogot. Meggyőződésem most is az, hogy ízig-vérig magyar volt, és kiváló elme! Mélyen vallásos. Kifogástalan tiszta erkölcsű és nemes szándékú! Méltán sorolja a nemzet hazánk legnagyobb mártírjai közé. Még antiszemitának se mondható a neki tulajdonított értelemben. Ellenségei minden értékes emberi tulajdonságát tagadják. De perdöntőén cáfolja őket az a két hivatalos okmány, amelyek őt mint vezérkari tisztet a legtehetségesebbnek minősítik Horthy Miklós kormányzó és Szombathelyi vezérkari főnök aláírásával. Ezek az okmányok nemcsak katonai képességének elismerései, hanem pénzügyi, gazdasági és politikai tudásának legfőbb minősítései is. Az is sokat mond, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök szerint: ,,Szálasi tarsolyában hordja a marsallbotot!”- Ön szerint Szálasi ízig-vérig magyarnak mondandó. Mivel tudná perdöntőén bizonyítani, a maga életéből véve az anyagot, hogy nem volt németbarát, nem akarta országát német vazallusnak, s nem volt szándéka népünket elnémetesíteni? Ugyanis a mai napig ellenségei effélékkel vádolják. Makacsul!- Amikor Hitler két megbízottja titkos tárgyalásra jött Szálasihoz, a tárgyalótermük melletti szobában tartózkodtam. Innét nyitott ajtón át mindent hallottam. A megbízottak Hitler súlyos kifogásait tolmácsolták kiil- és belpolitikai téren, s ezek haladéktalan megváltoztatását követelték. Többek között politikai téren szabad kezet kívántak a német ajkúak (volksbundisták) szervezésében. Külpolitikában pedig követelték, hogy álljon el attól az államszövetségi elgondolástól, amely Kelet és Nyugat között jönne létre, belevon finn, lett, litván, lengyel és balkáni államokat. Tehát az Északi-tengertől egészen a Fekete- és Földközi-tengerig - Magyarország irányításával - elképzelt európai államegyesülés tervétől. Ha Szálasi ezeket a kívánságokat teljesíti, Hitler biztosítja, hogy pártját hatalomra segíti legkésőbb 1939 végéig. Ha meg akaratuk ellenére kísérelné átvenni a hatalmat, vegye tudomásul, hogy a németekkel találja magát szemben. Szálasi ezeket a követeléseket kereken és erélyesen visszautasította. Ennek pedig az lett a következménye, hogy Horthyék szabad kezet kaptak a Hungarista Párt eltiprásához. így 1944 áprilisában sem őt segítették hatalomra, hanem a német orientálódása Sztójay Dömét. Megemlíthetem még azt is, hogy Szálasi legközelebb álló hívét és barátját, dr. Málnási Ödönt is kizárta pártjából, mert ő már akkor a Nyilaskeresztes Pártban német befolyást akart biztosítani. Nekem pedig egyszer azt mondotta: „Ha netántán a németek megnyernék a háborút, nagy harcunk lesz velük!”- Joggal állíthatom tehát, hogy Szálasit nem a németbarátság, hanem a németellenesség jellemezte. Való, nemzetiszocializmust akart! De nem németet, hanem magyart! Nem fajit, hanem nemzetit! Nem istentelent, hanem Krisztusra építettet. Nem másoknak alávetettet, hanem a némettől is függetlent!*- Hogyan hát mégis, hogy Szálasi Hitler kezéből vette át a hatalmat, miként ezt annyian állítják?- Nem kezéből, hanem engedelmével, vagy ha így jobban hangzik: támogatásával Ámde ezt nem a németek két szép szeméért tette, hanem hazája iránti szerétéiből! Sőt: Európa iránti félelemből! Ugyanis semmi áron sem akarta, hogy a vörösök tatárhordája árasszon el bennünket és Európát. Világosan látta, ha ily keserű pirulában nem veszi át a hatalmat, Horthyék megegyeznek a Szovjetunióval, s akkor országunk és egész Európa talán százados sírjába zuhan. Ha nem is remélt már győzelmet, de időt szeretett volna nyerni, hogy a „keresztény” Nyugat érje el előbb hazánkat, s ne az istentelen bolsevista áradat. Ezt az utolsó szó jogán meg is mondotta világosan: „Ha nem veszem át a hatalmat, az oroszok a Rajnánál találkoznak az amerikaiakkal, s akkor nemcsak Magyarország, hanem Európa is elveszett!”- Szálasinak ez a kifogásolt lépése és magatartása a legendás hírű József főhercegéhez hasonlítható, aki királyi, császári vérrel ereiben, mély undorral és utálattal szívében ment fel 1918 őszén a budapesti Városházára, hogy Hock János kezébe letegye esküjét a Nemzeti Tanácsra. Ennek a nemes, magyar, bátor királyi embernek tragikus és áldozatos lépésére nem lehet más magyarázatunk, mint az, hogy ezt a végzetes lépését nem magáért, hanem csakis hazájáért tette meg. Mindenáron meg akarta menteni azt, ami már menhetetlen volt. Ha ez bűn, akkor olyanok közül való, mely másik oldalról nézve erénynek mondható és mondandó!- „Még antiszemitának sem mondható a neki tulajdonított értelemben!” - mondta az imént. Megmagyarázná, mit jelentett ez Szálasi számára?- Szálasi nem antiszemita volt, hanem aszemita! Vagyis nem Hitlerként akart tőlük megszabadulni, hanem békés módon! S ezt sem fajuk, vallásuk miatt, még kevésbé azért, mert megölték Jézust. Út és cél című könyvecskéjében ezt félreérthetetlenül kifejti. Fajnélkülinek, hazátlannak, a befogadó nép ellenségének látta őket. Nem alkotnak egy testet az együttlakó néppel. Idegenek maradnak. Nem a hazáért dolgoznak, hanem önmagukért. Ha a két cél nem egyezik, megtagadóik lesznek. Ezért élősdinek vélte őket, akiktől meg kell szabadulni, nem gyilokkal, hanem új hazához való segítéssel.- Aszemitizmusa nem az ő találmánya, hanem a legnagyobb magyaroké. Tőlük vette. Rájuk épített. S ezt megvallotta. Ebben is Kossuth, Széchenyi, Istóczy, Prohászka, Gömbös hitét vallotta. Elsősorban Kossuth tanítványa volt. Azé a Kossuthé, aki az országgyűlésen azt mondotta: „A zsidókat nem lehet emancipálni, mert vallásuk politikai alapelvek, melyek a fennálló országlási rendszerrel politikailag egy hangzásba nem hozhatók!”- Hite semmiben sem különbözött Kossuth kortársától, a nagy Istóczy Győzőétől, „aki a nemzetnek egy idegen uralom alóli felszabadulásáért harcolt”. Aki szerint: „A tőlük való szabadulás módja: zsidó állam alapítása Palesztinában. A zsidókérdés nem vallási, felekezeti, hanem közgazdasági, politikai, hatalmi kérdés!”- Szálast úgy látta, ahogyan kortársa, Veér Imre, aki igazán nem vádolható antiszemitizmussal, hiszen mindig mellettük állt, és érettük harcolt Horthyék minden börtönén át. Veérnek, hazájától messze űzve, s visszatekintve a mostani otthoni állapotokra, ez a megállapítása: „A zsidó bosszúállás benyomult már az államigazgatás pozícióiba. Öntudatlanul is kasztot alkotnak, és államot az államban, éppen úgy idegen elnyomóként kerül szembe a magyarsággal, mint a megszállók!”- A németek zsidóirtását helytelenítette. Barbár eljárásnak minősítette. A budapesti gettók nem kiirtást, hanem védelmet jelentettek. Nem rajta múlt, hogy nem úgy mentek a dolgok, mint szerette volna.- Ne haragudjék, ha megkérdezem, hogyan tűrhették meg soraikban Kun pátert és a nyilasság bűnöző bandáját, ha a hungarizmus krisztusi alapokra épült, mint mondotta? Annyi szennyet írnak ezek számlájára és így a hungarizmuséra.- Személyes tapasztalatból én csak azt tudom Kun páterről, hogy ez volt a jelszava: „Jézus a mesterem, Szálasi a vezérem!” Abban a zavaros időkben csak azt hallottam róla, hogy pap létére géppisztollyal a kezében védte hazáját az orosz horda s belső halálos ellenségeink ellen nem mindennapi bátorsággal, elszántsággal és hévvel. Természetesen, azóta magam is hallottam és olvastam az ő és a nyilasok „borzalmas tetteiről”. De leginkább ellenségeinktől. Ha eszmetársaival ő is elkapatta volna magát - vérgőzös napok voltak azok, élethalálra ment a küzdelem -, megérteném. Ilyen helyzetek oly tulajdonságait is kihozzák az emberből, melyről maga sem tudott. Aztán minden embervihar sok szennyet vet fel a színre. Ez sodorhatta magával? Elvakították a túlzott nézetek? A gyűlölet benne is gyűlöletet fakasztott? Nem tudom. Szálasi mindent megtett a bűnözés megakadályozására. De eltorlaszolhatatlan a Duna, ha az áradás a gátját már átszakította. A gátszakadást nem a hungaristák robbantották, hanem azok, akik vörös uralom után lihegtek, és az oroszban felszabadítót vártak. A hungarizmus nem keverhető össze a nyilassággal, különösen nem azokkal, akik tényleg bűnt követtek el! A hungarizmus nemes és nemzeti töltésű mozgalom volt.- Tudom, sokan csak megvetőn legyintenek az ilyen beszédre: „Nyilas duma, undok és hamis önigazolás! Értéke, mint a holdra ugató farkas hangja. Semmi! A kutya ugat, a karaván halad!” - mondják. Azért engedje meg, atya, hogy olyan valakit idézzek, aki igazán nem vádolható nyilassággal. Korunk egyik legsavósabb tollú bírálója, pap, Nyisztor Zoltán, aki napjainkban - tehát több évtizeddel a borzalmak után - „vallomásáéban ezt írta: „Minden jel arra mutatott, hogy a Szálasi Ferenc által kezdeményezett Hungarista Mozgalom kezdi kitermelni az első öntudatos magyar munkásokat, akik a szocializmus mellett a hazafiságot és kereszténységet is egyformán tudták vállalni. Nagy, mérhetetlen kár, hogy ezt a fejlődést megállította s talán mindörökre elseperte a kommunizmus második hulláma!”- Hogyan alakult élete a magyar dráma utolsó napjaiban?- Családomat elindítottam nyugatra. Magam Szálasi mellett maradtam. Ha én elveszek, legalább ők éljenek. Ha rám szenvedés vár, ők ettől meneküljenek meg. Útközben bombatámadás érte vonatjukat. Pillanatok alatt elveszítettem feleségemet, egyetlen, tízéves kislányomat, öcsémet s feleségét. Halálukkal egyszerre rám szakadt a végzet sötét éje s annak végtelen alagútja... Sírjuknál kértem Istent, adjon rá módot, hogy szeretteim és hazám bűneiért - ha voltak ilyenek - vezekelni tudjak... Isten megadta az alkalmat rá - legalábbis egy időre - akkora mértékben, hogy összeroskadtam alatta...- A nagy csapás miatt talán elveszítette Istenben való hitét? Ó, nem! Az Istenben való hitet józanul elveszíteni nem lehet! * 1940-ben a Magyarság - vezető nyilas újság - címlapján olyan vers jelent meg, melynek sorkezelő betűi egybeolvasva ezt adták: „Légy résen, én népem, felfal a német!” (Ezért a Horty-rezsim fél hónapra betiltotta a lapot!)
