Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-07-01 / 4. szám
«ITtVAKOfcî mncYfiROK n KiiRPiiT-mcDcnccßcn 5. oldal Trianon visszhangja -1. Részlet Dr. Szádeczky Kardoss Lajos könyvéből (A békerevizió kérdése) • Budapest, 1926. 58-63. old. Birinyi K. Lajos clevelandi ügyvéd az Unió Ohio államában negyedfélszáz oldalas könyvet írt The Tragedy of Hungary (An Appeal for World Peace) cím alatt: Magyarország tragédiájáról, apellátumul a világbéke érdekében. Huszonhét fejezetben, huszonöt térkép, grafikon és rajz alapján ismerteti a magyar nemzet megszületését, gyarapodását, az Anjouk korát, a törökökkel vívott harcokat, a mohácsi vészt, Ausztria és a francia forradalom hatását a magyar lelkiségre, a bécsi kongresszus előzményeit és kihatását, a szabadságharcot, a modern Magyarország utolsó hatvanöt évét, 1848-tól 1914-ig, politikai helyzetét, népességét, földrajzi és gazdasági egységét 1914 sorsdöntő évében. Külön fejezetekben vizsgálja, ki a felelős a világháborúért, a nagy mérkőzés céljait, a fegyverszünetet, Magyarország megcsonkítását, a magyar kérdést a népszövetség színe előtt, a nemzetközi bankok karmai között vergődő Európát, a mai Csonkamagyarországot és felveti a kérdést, hogyan lehet helyreállítani Európa békéjét. A könyv utolsó fejezete szózat Amerika népéhez. Szerzőnk lelkiismeretesen megfesti azt a hátteret, amelyből voltaképeni mondanivalói fakadtak: nSgy vonásokban vázolja a magyar múltat, a honfoglalástól 1914 véres nyaráig. Idézi II. Pius pápának III. Frigyeshez 1459-ben intézett levelét, amelyben Szent Péter utóda „a kereszténység pajzsának” és „a nyugati civilizáció védőjének” nevezi Magyarországot. Azután áttér a világháború évének társadalmi, politikai és pazdasági viszonyaira. Hangsúlyozza, hogy a különböző nemzetiségek ugyanolyan politikai, vallási, gazdasági és nevelési jogokat élveztek, mint a magyarok. Kimutatja, hogy míg nálunk írniolvasni a magyarság 73,3, a németek 82,4, a tótok 69,7, a szerbek 59,8, a románok 52,1 százaléka tanult meg, addig Szerbia lakosságának csak 16,9%-a tudott írni-olvasni, Romániában pedig 1909-ben 60,1% volt az analfabéták száma, írni-olvasni a romániai lakosságnak csak 39,97%-a tudott, ebből is 4,7n a zsidóságra esik. A szabad és független Szerbia és Románia kulturális nívója össze sem hasonlítható a boldog Magyarországéval. A felekezeti megoszlást tekintve, a lakosság 60%,-a római és görög katholikus, 16%-a görög-keleti, 7%-a evang., 13%-a református, egyharmad %-a unitárius. 4%-a zsidó. így festett Magyarország képe 1914-ben. A különböző nemzetiségek eltérő viseletben, de közös ideálban, egyetlen vágyban egyesültek: hazájuk haladásában. Oldalakon át következik térképekhez kötve, grafikonokkal megvilágítva Magyarország földrajzi és gazdasági egységének bizonyítása. Ezt a szép területet szelte derékon a világháború. Ki felelős a háborúért? Az ántánt vezető államférfiai óvakodtak attól, hogy elárulják, ki okozta a háborút, egyre csak azt hajtogatták, hogy a német császár volt az oka. Lloyd George, Anglia miniszterelnöke, a londoni Birodalmi Parlamenti Egyesület 1920 december 23-iki ülésén ezeket mondotta:- Olvasva az 1914 augusztus 1-ei eseményekről szóló különböző emlékiratokat és könyveket, azt látom, hogy senki a vezetők közül nem akarta a háborút. Inkább csak belecsúsztunk, beletántorodtunk, belebotlottunk. Lloyd Seorgenak ez a kijelentése azonban ellentmondásban áll Anglia, Franciaország és az Unió államférfiainak és felelős katonai tényezőinek nyilatkozataival. A New York Tribune 1919. április 9-iki számában közli londoni jelentés alapján, hogy az A. Henry Wilson sir tiszteletére rendezett parlamenti banketten Foch marsall következő levelét mutatták be:- Jóval a háború előtt Wilson generálissal együtt dolgoztunk a német veszedelem elleni harc érdekében, amelyet mindketten előre láttunk. Az ő mozgósítási terveinek és a csapatok szállítására vonatkozó gondosan kidolgozott terveinek köszönhető, hogy az angol hadsereg, mihelyt a kormány döntött, idejében érkezett a harctérre. így nyilatkozott a francia vezérkar főnöke az angol vezérkar főnökével jó eleve folytatott tárgyalásairól és megállapodásokról. Haldane lord, volt angol hadügyminiszter 1919 júniusában a szénbizottság előtt kifejtelte, hogy Asquith miniszterelnök kívánságára a hadügyminisztérium 1914. július 31- én, hétfőn hozta működésbe a háború gépezetét. A parancsokat percek alatt kellett kiadni. Minden már évek óta elő volt készítve. A haderő negyvennyolc óra alatt talpon volt. French lord, angol marsall, 1919-ben megjelent könyvében őszintén bevallja: „Az angol és francia vezérkarok évekkel előbb titkos megállapodást kötöttek egymással a Németország elleni háború kérdésében... Tudtam, hogy Nagybritannia és Franciaország vezérkarai rég tanácskoztak már egymással és minden eshetőségre kölcsönös támogatásban állapodtak meg.” Anglia már 1910-ben tudta, hogy négy év múlva kitör a háború. Sims, az Egyesült Államok tengerészeiének admirálisa a Lincoln Társaság jersevi bankettjén, 1920. február 12-én elmondta, hogy 1910 decemberében titkos jelentést terjesztett flottája admirálisa elé. Előadta, hogy a jelentést sajátkezűleg gépelte és senki rajta kívül nem olvasta. Kifejtette jelentésében, hogy az angol tisztek és az európai hivatalnokok véleménye szerint, akikkel alkalma volt beszélgetni, a háború négy évnél tovább nem halasztható. Hozzátette jelentésében, hogy Anglia és Franciaország részt fognak venni a háborúban, és röviddel ezután Amerika is be fog avatkozni. Megerősíti Sims jelentését Marshall alelnök, aki E. G. Hoffmann-hoz, a Demokratikus Nemzeti Bizottság titkárához intézett levelében a Newyork Herald 1920. febr. 11-i száma szerint ezt írta: „Benne voltunk a háborúban attól a perctől kezdve, amelyben Európában megkezdődött.” Gábriel Hanotaux, a volt francia külügyminiszter pedig kijelentette, hogy Myron T. Herrick. Bacon és Sharp, Amerika európai képviselői biztosították arról, hogy az Unió nyomban beavatkozik a háborúba, „mihelyt 50.000.000 helyett 100.000.000 ember áll az ántánt pártján”. Robert L. Owen szenátor az Unió szenátusa előtt 1924 február 26-án fejtette ki, hogy „a világháború alatt minden lehető módon, pénzzel, hitellel, kölcsönökkel, hajókkal és emberekkel” támogatta a franciákat. De „a lényeg, amire felhívtam a szenátus figyelmét, annak bizonyítása, hogy a német katonai vezetők nem akarták a háborút, megkísérelték elkerülni, és csak azért mentek bele, mert bebizonyult, hogy Orosz- és Franciaország állandó mozgósítása háborúra vall, és titkos hadüzenet Orosz- és Franciaország részéről Németország ellen. Az eredmény azt mutatja, hogy a háborút az orosz és francia vezetők határozták el és a mozgósítást a háború kezdetének tekintették, amelyet már évekkel előbb óvatosan előkészítettek és az évenként megismételt katonai tanácskozásokon teljesen kidolgozták a haditervet.” Copeland New York-i szenátor az American Monthly hasábjain (1924 februárban) kijelentette, hogy Owen szenátor, a fenti nyilatkozat szerzője nem német, hanem amerikai ember, aki ugyanazt mondta, amit Lloyd George mondott néhány hónappal a fegyverszünet előtt. Owen pedig azt mondta, nem hiszi, hogy a világháborút a Kaiser (azaz II. Vilmos), vagy a német katonai klikk okozta. Amikor Lloyd George elhagyta a miniszterelnöki széket, közlékenyebb lett és pozitívabb információkkal szolgált a világháborúért felelős tényezőkről. Egyik cikksorozatában, amelyet a világsajtó összes vezető orgánumai közöltek, meglepő őszinteséggel nyilatkozik. Szerzőnk Lloyd Georgenak ezt a cikkét a Cleveland Press 1923 január 6-diki száma alapján idézi, amelyben a támadó országok vezetőit csupán a világháború névleges és terrorizált néma vezetőinek nevezi. „Senki sem hiszi, hogy a világháború oka Ferenc Ferdinánd meggyilkolása. Ha a német hadsereg nem lett volna tökéletesebb és hatalmasabb a franciánál és orosznál, ha minden német katonatiszt nem lett volna meggyőződve arról, hogy a német háborús gépezet felülmúlja valamennyi versenytársáét, akkor nem tört volna ki a háború, bár mit mondtak, gondoltak, vagy terveztek volna is az uralkodók, a diplomaták és államférfiak.”- folytatjuk -Távozásra ítélve Dr. Bakay Kornél neves régész, igazgató, tanszékvezető egyetemi tanárt 2004. május elsejei hatállyal, embertelen módon távolították el a Kőszegi Városi Múzeum éléről. Negyven éves szolgálat (ebből 26-ot Kőszegen töltött!), tudományos munka és kutatás, valamint az ezekkel összefüggő számtalan könyv megírása után, néhány soros levélben közölték vele, hogy nem tartanak igényt további munkájára. Talán mondani is fölösleges, hogy a fideszes, kisgazda és kereszténydemokrata közgyűlés, amely jobboldalinak vallja önmagát, köszönetét sem mondott a hírneves régésznek. Bakay professzor szálka „sokak” szemében, mert a Szálasi-bunker föltárásakor, illetve az ezzel kapcsolatos katonai kiállítás elkészítésével bemutatott, hungarista korszak emlékanyaga miatt, a Mazsihisz kirohant ellene. Zoltai Gusztáv pribékjeivel együtt hatolt be a kiállítás helyszínére, hogy szétzúzzák az ottani relikviákat. Bakay Kornél, mint igazgató, rendőrt hívott, akit Zoltai és verőlegényei elkergettek a múzeumnak helyet adó, kőszegi - XIII. században épült - Jurisich Miklós vár épületéből. Mi lenne, ha mi magyarok mennénk a Zsidó Múzeumhoz botokkal? Vajon mi is elkergethetnénk-e a rendőrt, ahogy Zoltaiék tették Kőszegen? Effélét csak velünk szemben, keresztény magyarokkal lehet megtenni! Zoltai és a Mazsihisz keresztényt üldözött, amolyan kétezer éves nosztalgiából. Az igazságot ki kell mondanunk: valóban veszélyben vannak a keresztények és a magyarok a mai Magyarországon, pedig mi nem öltünk zsidót, még csak a rádióba se mondtuk be, hogy ki kellene irtani őket. A „Bakayügy” kapcsán, hol vannak a jobboldalinak hazudott Soros-boyok, a „nemzet hősei”? Áder János és Orbán Viktor rettegtek megszólalni, mert féltik a megélhetésüket, a júdáspénzt, a hazaárulásért kapott milliókat, az EU-s képviselőség lehetőségét! Hol vannak a jobboldalinak mondott napi- és hetilapok? Miért nem visszhangozzák ezt az égbekiáltó gazemberséget? Azért nem, mert csak a nevükben magyarok. „Csak” az Alapjaink (Békés megye, Medgyesbodzás), a Jövőnk (Győr-Moson-Sopron megye, Böny) és a Magyar Világ (Budapest) című folyóiratok álltak ki Bakay tanár úr mellett. Egy koncentrációs tábor felépítése a Pilisben - a Sorstalanság című fércmunka megfilmesítése okán - senkinek sem fáj, sőt ez a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének hosszú távú érdeke is, hiszen e gyalázatos történelemhamisításból néhány évtized múlva profitálni akarnak, ezért nem kerül - a forgatás befejezése után - elbontásra a „barakkváros”. Érdeklődéssel várjuk, hogy a Mazsihisz mikor fog a fölépített díszleteknél koszorúzni, hasonlóképpen, mint a sohasem létezett, kőszegi gázkamrák helyén!? E sorok írója ez év júniusában találkozott a Hungária Szabadságharcos Mozgalom egyik alapító tagjával. Molnár Lajos bajtárs és neje, Éva asszony közölték, hogy 1993. szeptember 25-27-ig Torontóban (Kanada) megrendezett, VI. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus fő előadója és díszvendége volt professzor dr. Bakay Kornél, aki a magas szintű tudományos felkészültsége és magabiztos előadói kézsége, a történész-kongresszus összes résztvevőjének elismerését kivívta! (Az ottani előadásának címe: Őstörténetünk régészeti forrásai.) A szombathelyi kétnapos megbeszélésünk során, arra a megállapításra jutottunk, hogy Bakay Kornélt elárulták, amint elárulta Kajafás és közössége Jézust, csak azért, mert igaz volt, és nem lett megalkuvó. Szálljon minden vétkes fejére a bűn nyomasztó terhe. A Mazsihisz most ismét győzött! De vigyázat, mert az óra ketyeg! Egyszer csak eljön az igazság órája és akkor, hatalmas földindulással kinyitjuk a jövő kapuját! 2002. március Kép és szöveg: Bellák Frigyes (Szombathely)
