Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-05-01 / 3. szám
2. oldal IRflflYTU «lîîVAKÔfcî- a Major cikk folytatása -Tlialy Kálmán, a protestáns történetíró és politikus 1903. március 27-én a következőket mondta a képviselőházban: „Én már hatszor voltam Rómában és sohasem mulasztottam el felkeresni a Szent Péter bazilikában XI. Ince pápa sírját, és pedig hálából mint magyar ember, mert övé a legnagyobb érdem, hogy a törököt az országból kiverték. Neki köszönhetjük a törökök kiűzését és nem a németeknek.” Budavára ostromában a várfalakat a kemény küzdelem nagyon megrongálta, de Mátyás palotája, az Árpádok Mátyás által restaurált híres temploma, a művész épületek legnagyobb részével épen maradt. A benyomuló európai kultúrájú lovaghad a vad és barbár-ozmánok által megkímélt világcsodákat nyolc napig rabolta, égette. „Mikor megmutatták aflórencei levéltárban lévő erre vonatkozó forrásokat - írta Baráthosi-Balogh Benedek „A magyarság kigyilkolása a habsburgok alatt történelmi munkájában -, önkénytelenül telkembe nyilallott az a gondolat, hogy ez az egész pusztítás pokoli számítás szándékos műve volt. Meg akarták és meg kellett semmisíteni mindazt, ami tanúja lehetett volna annak, hogy ez a trónbitorlással megszerzett, gyilkosságokkal megtartott s ellenséggel, baráttal elpusztíttatott rebellis ország volt olyan, vagy még nagyobb, úgy tudásban, alkotásban, kultúrkincsekben, mint a 'nemes nyugati hódító' maga." Alig szabadult fel a nemzet a 150 éves török hódoltság alól, máris újra fegyvert kellett fognia szabadságáért. A Habsburg császárok a felszabadítás jogán meghódított tartományként kezelték az egész országot és végleg be akarták olvasztani birodalmukba. „A bécsi udvar Magyarország egész területét háborús hódítás címén (jure belli) sajátjának tekinti. A felszabadított országrészek birtokügyeinek rendezésére idegenekből álló bizottságot létesít - olvasható Somogyi Ferenc dr. Küldetés c. nagy értékű történelmi munkájában -, amely »újszerzeményi bizottság« néven válik hamarosan hírhedtté. A bizottság a török alól felszabadult országrészek birtokait nagyobbrészt azoknak az idegeneknek kezére juttatja, akik a felszabadító háború folyamán részben mint szállítók és hitelezők, részben mint katonák (hadvezérek) szereznek a bécsi udvarnál érdemeket. A régi magyar birtokos családok évadékai csak akkor kaphatják vissza ősi jószágaikat, ha oklevéllel ki tudják mutatni, hogy azok a török hódoltság előtt olyan őseik birtokában voltak, akik után törvényes öröklési jog illeti meg őket és ha ki tudják fizetni a földbirtokra kivetett fegyverjogváltság (jus armorum, jus Tarcicum) összegét is. A kisemmizett nemesség soraiban ez érthető keserűséget okoz. Keserű csalódás éri azonban a földművelő jobbágyságot is, mert a felszabadított országrészek elnéptelenedett területeire magyarok helyett elsősorban idegen telepesek jutnak. A Gsernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével magyar földre menekült s először a Dunántúlra húzódó szerbeket - az eredetileg szerbiai lakóhelyükre vonatkozóan számukra biztosított kiváltságok magyarországi területekre is kiterjesztett érvényesítése után - a császári hadak fegyverrel kényszerítik letelepülésre az ország legtermékenyebb vidékén, Bács, Bodrog, Csanád, Csongrád és Arad vármegye területén. Messzemenő vallási, közigazgatási és területi önkormányzatot kapnak. Közvetlenül a bécsi udvar haditanácsától függenek. Határőrvidéket alkotnak. Az oláhok ekkor húzódnak le a hegyekből a Körös-Maros és Szamos folyóik - korábban színmagyar lakosságú - völgyeibe. Helyüket a hegyeken újabb oláh menekültek foglalják el. A tótok az egész Felvidéken délebbre húzódnak. És megkezdődik a németek nagyarányú betelepítése. Ennek útját egyengeti rögtön Buda viszszafoglalása után a bécsi kamara támogatásával megalakuló budai kamara tevékenysége. A szegény magyar nép sorsa mindinkább elviselhetetlenebbé válik. A súlyos adóterhek, az idegen katonák zsarolásai, kegyetlen sarcai a védtelen jobbágyot, mint Kolonics érveléseiből tudjuk, földönfutóvá teszik.” A nemzet ősi alkotmányos jogait és szabadságát lábbaltipró császári önkény és zsarnokság ellen először a föld nincstelen népe, a jobbágyok és elszegényedett kurta nemesek keltek fel. Ezek élére állt az ország leghatalmasabb, leggazdagabb főura, II. Rákóczi Ferenc, a nagy erdélyi fejedelmek sarja és a hős Zrínyi Ilona fia. Példáját rövidesen a főurak, főpapok és a nemesek zöme követte. Rákóczi szabadságharcának pontosan az adja meg a lémyegét és történelmi jelentőségét, hogy a jobbágy, a kurta nemes, a városi polgár, a papság, a főnemesség, sőt még a nemzetiségek is, a törökök elől hazánkba menekült rácok kivételével, feledve a kínzó vallási és eszmei ellentéteket, együtt harcolt a nemzet jövőjét, szabadságát biztosító, ősi alkotmányát lábbal tipró császári önkény és zsarnokság ellen.Valójában akkor született meg először az annyira vágyott és sokszor nélkülözött nemzeti egység és összefogás csodája a Duna-Tisza táján. „Tudom, hogy a hazaszeretet, amely természettől fogva mindenkiben megvan, gyanússá teszi a dicséretet, amellyel valaki saját országát és nemzetét illeti. Tudom, hogy amióta ez az ország elvesztette királyát a mohácsi gyászos ütközetben s a nagyok különböző pártokra szabadtak, és I. Ferdinándot választották királynak - azóta a magyar nemzetet minden idegen nemzet történelmében befeketítik, rebellisnek, lázadónak, zavargónak nevezik, és minden, amit védelmére mondhatnék, gyanúsnak tetszhetik. De mert ezeket az EMLEKIRATOK-at - vallja II. RÁKÓCZI FERENC - az örök Igazságnak ajánlottam, nem kell törődnöm az emberi szellem ítéletével, hanem saját lelkiismeretem indulatát kell követnem. Még a rágalmazó jelzők is, amelyekkel a magyar nemzetet illetik, még azok is vitézségére és nagylelkűségére vallanak, és arra, hogy nem tudja elviselni a szolgaságot. S minthogy annyiszor akadtak királyai között olyan pásztorok, akik juhaiknak gyapjával idegeneket akartak felöltöztetni és zsírjukkal idegeneket akartak hizlalni - mindig a királyok szegték meg először a törvényt, ők kényszerítették a magyarokat töivényeik megvédésére. Ha nemzetem vádiratát akarnám megírni, megemlíteném itt ősi szabadságjogaink alapítójának szentséges voltát. Felhoznám igazolásomra Szent László példáját, aki szabadságjogaink megőrzésére fegyvert fogott egy idegenek tanácsával kormányzó király ellen, és megfosztotta őt trónjától. Az egyház felavatott szentjének példájára támaszkodna jelenteném ki, hogy a gyűlöletes jelzőket, amelyeket közel két évszázada szór a rágalom a szabadság védőire, azok érdemlik meg, akik megszegték esküjüket és a törvényt. Ha Bonfiniusban olvasunk a polgárháborúkról, melyek Magyarországot az Ausztriai Házból való királyok előtt felkavarták, könnyű kimutatni, hogy legnagyobbrészt becsvágyó főurak szították ezeket a zavargásokat, és a megyék csak ritkán bontották ki zászlójukat, és ha igen, mindig csak az esküszegő és a törvényt sértő királyok ellen. De az újabb történelemből ugyanilyen könnyen ki lehet mutatni azt is, hogy az Ausztriai Ház királyai óta minden háborút a megyék zászlaja alatt indítottak meg a szabadság védelmére. Mindezekből a méltányos olvasó megítélheti, hogy az első királyok alatt gyakran lázadók és pártoskodók keltettek zavarokat, míg az utóbbiak alatt a nemzet olyan bátor nagyságot tanúsított, melyet nemcsak leverni, de meghajlítani sem volt képes sem a legnagyobb csapás, sem a szolgaság igája.” Nagyságos Fejedelmünk a magyar szabadság hőseinek hosszú sorában az első helyen áll. Mély katolicizmusa, máshitűekkel szembeni türelme, európai látóköre, műveltsége és példátlan önzetlensége erre a helyre állítják. Államférfi és hadvezér volt egy személyben. Európa uralkodóihoz intézett kiáltványa: „Megnyíltak a nemzet sebei...," amellyel szabadságharcát megindokolta, a magyar történelem legmegrázóbb dokumentuma. Első nagy szabadságharcunknak az 1707. év döntő esztendeje volt. A kezdeti sikerek után változó hadiszerencsével folyó küzdelem sikerei lehetővé tették, hogy a diploma Leopoldinum ellenére 1704 nyarán Erdély fejedelmévé megválasztott II. Rákóczi Ferencet három év után végre beiktassák a fejedelmi székbe. Az év másik, valójában legdöntőbb eseménye a május 1-re meghirdetett országgyűlés volt. A három éve folyó háború egyre súlyosbodó terhei, a pillanatnyi hadi sikerek a császári udvarral, két év óta eredménytelenül 'folyó tárgyalások megszakadása, valamint a XIV. Lajos francia király álnok, kétszínű ígéretei és követelődzései döntő elhatározásra késztették Rákóczit és a Szövetkezett Rendeket, és június 14-én Magyarország Vezérlő Fejedelme töivénybe iktatta és kihirdette a Habsburg-ház trónvesztését kimondó Függetlenségi Nyilatkozatot, a Szövetkezett Rendek egyhangú lelkesedéssel dörögték: „Eb ura a fakó, mai napságtól fogyást József nem királyunk!" Ezzel a nemzet visszanyerte régi szabadságát és visszaszólít rá a királyválasztás joga. Á szabadságharc jogilag elérte célját, de ezzel a szabadságharc sorsát is megpecsételték. Amíg az eddigi harcok jogosnak és törvényesnek minősültek a császári udvar önkényének és zsarnokságának megszüntetésére, addig a trónvesztés kimondása már lázadás volt a „törvényesen” megkoronázott király ellen. Nemcsak a császári udvar helyezkedett erre az álláspontra, hanem a szabadságharccal rokonszenvező semleges uralkodókon kívül maga a francia király is, aki addig olyan nyomatékkai sürgette a trónvesztés kimondását. A kor álszent, hipokrita felfogása csak a szabadságharc győzelmes befejezése változtathatott volna, mint azt az amerikaiak nagy felszabadító háborúja 1776-ban bizonyítja. Az Ónodon kihirdetett Függetlenségi Nyilatkozattal még Amerikát is messze megelőzték. Az egyre szaporodó belső nehézségek, a nyomasztó túlerő miatt magára hagyva, hősi közdelem után elbukott. Mikor 1711. április 30-án a Nagymajtényi síkon letörött a magyar szabadság zászlója, az akkori kor hadiszokása szerint a győztes elégette a legyőzött hadijelvényeit. így nemcsak a híres kuruc tárogatókat égették el, de elégették Rákóczi szabadságzászlóit, az oly sok dicsőséget látott, hétsávos, első nemzeti zászlóinkat is. Néhány, mint hadizsákmány, mégis megmenekült a pusztulástól. Ezek közül egy a múlt század harmincas éveiben a bécsi Hadimúzeumból haza került, rajta ezzel az a felírással: JUSTAM CAUSAM DEUS NON DERELINQUET magyarul:,AZ ISTEN A2 IGAZ ÜGYET NEM HAGYJA EL". Büszke öntudattal tekintünk erre a szépséges zászlóra, mert egész Európában ez volt az első nemzeti zászló s ez alatt vívták elődeink legnagyobb csatáikat. Ezt védte meg élete árán Dugovics Titusz Nándorfehérvár ormán. Ez lobogott a magyar seregek élén a tragikus mohácsi csatában. Ez alatt vívták felejthetetlen hősi harcaikat a végvári vitézeink a török félhold ellen. Ezt bontotta ki II. Rákóczi Frenc, mikor átkelt a Beszkideken. Ez alatt hajráztak Bercsényi,Vak Bottyán, Bezerédi nyalka kuruc lovasai, Esze Tamás beregi talpasai, Balogh Adám hajdúi és Rákóczi hűséges ruthén népe. Ez alatt a zászló alatt harcoltak a kommunizmus ellen Szálasi Ferenc hungaristái. A történelem tanúsága szerint a kiontott tengernyi vér és könny, az önként vállalt szenvedés és áldozat sohasem volt hiábavaló. Rákóczi megfakult, rongyos zászlajának felírása a Nemzeti Múzeum falai mögül ma is lángbetűkkel világít bele a sötét magyar éjszakába és hirdeti az egész világnak, hogy a magyarság fennmaradását, a történelme során reá zúduló ezernyi veszély és válság ellenére, egyedül az Istenben és az isteni örök igazságosságba vetett rendíthetetlen hitének köszönheti, mert „Az Isten az igaz ügyet nem hagyja el.”- Tompó cikk folytatása -betiltania, és átadnia a stafétabotot az elmúlt évtizedekben tudásuk, erkölcsük kiválósága miatt kitaszítottaknak? Szerkesztőségünk azonban nem egyetem, nem minisztérium, így nem felelős az elmulasztottakért. Arra van lehetősége, hogy olyan elfeledtetett írásokat közöljön, amelyek olyanok, mintha ma írták volna őket! Tisztelt Erdey Uram! Ön miért nem ír ilyeneket? Ha tud, de mégsem ír, nem értem Önt, de ha nem tud, nem kellene kissé szerényebben ítélkeznie? A Szittyakürt talán bizony nem szellemi fórum, amely olyan tényeket, gondolatokat közöl rendszeresen, amiket más lap nem vagy alig? Nem önvédelmi, világnézeti útmutató ebben a zavaros világban, nem az lenne-e az Ön dolga, hogy minél több előfizetőt keressen? Hiába írja, hogy a „szavak ideje lejárt”, hiszen mint sorai is elárulják, Ön sem tesz mást, mint csak beszél, beszél, beszél, és ahelyett, hogy legjobb tudásával segítené lapunkat, efféléket írogat: „A bátorító, útmutató, nemzetösszeszervező (?) hangot hiányolom folyamatosan a Szittyakürtben. Példaként tessék ilyen szempontból megnézni csak a legutóbbi lapszámot. Ezt olvasva senki még csak nem is gyaníthatja, hogy ezeréves honárulásunk megismétlődésének napjaiban nyomtatták és egy éppen megszűnő ezeréves állam szétszóródó népéhez kívánna szólni. Pedig tíz éve minden számnak ezzel kellett volna foglalkozni, ez ellen mozgósítani, világos ellenségképet mutatni és Vezért állítani (tessék már megírni, ki az, vagy ki legyen az!)...” „Jómagam több, mint egy évtizede, legyőzve politika iránti undor érzésemet, éppen azért kezdtem írni nemzetébresztő cikkeimet, mert szinte pánikba ejtett az az egyre világosabban körvonalazódó sorstragédia (...) ami számunkra most beteljesedett.” Uram, a vészharangot nemcsak Herder, de Mordechaj Levi (alias Kari Marx), Eenin is megkongatta, mégis élünk, és higyje el, nincs még itt a világvége, és hogy mikor lesz, azt nemcsak Brüsszelben, de Várgesztesen sem tudják, azt csak a Teremtő tudja: „Arról a napról és óráról pedig senki nem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” (Mt 24, 36.) Itt be is fejezhetném érvelésemet, ha nem kínozna egy kérdés. Jeles honfiúink, Várgesztesen innen és túl, ha már kiábrándultak lapunkból, hojkottálják-e az izraeli, amerikai szennytermékeket, a holland zöldségeket, gyümölcsöket, elkerülike a szupermarketeket, lemondták-e a tévé, rádió előfizetését? Ismerik-e például a düsseldorfi egyetem gyermekrákkutató klinikája legújabb jelentését az élelmiszer adalékokról? Ha nem, mindnyájunk okulására íme: Gyanús adalékok: E 125, 141, 150, 153, 171-73, 240, 241, 477 Veszélyes adalékok: E 102, 110, 120, 124 Egészségkárosítók: Bélpanaszokat okoz: E 220-224 Emésztési zavarokat: E 407, 338-341,450-51, 453, 455-56 Bőrbetegségeket: E 230-33 B 12 vitamint károsítja: E 200 Koleszterint károsítja: E 320-21 Idegérzékenységet okoz: E 311-12 Szájpenészt, szájgyulladást: E 330 (rákkeltő). Ez utóbbi például az alábbi termékekben található: Schweppes citrom, Aroma mustár, Mezzo-mix, Rákkonzerv, Bonbonetti, Dobozos gomba. Fokozottan rákkeltő adalékok: E 123 (az USA-ban és Oroszországban betiltották!)131, 142, 210-11, 213-17, 239 Kerülendők: MAMBA E 123, E 110, továbbá az alábbi termékek: gumimacik, Treels, Smarties, Haribo, csokigolyók, Zott tejszínes puding, Iglo halrudak, Kraft- Dohram Creme-Fraiche-vel, Kraft szalámis kenhető sajt, vanília puding (E 102, 110-zel), minden kész szósz. Száz szónak is egy a vége, a tanulság: öntudatos, hazájáért élő magyar csak magyar lapot olvasson, vásároljon, és vagy maga termeljen, vagy piacon vásároljon! A Szittyakürtön kívül heti és havi Magyar Fórumot, Magyar Jelent, Szózatot olvasson, fizessen elő rájuk! Bújja a könyvtárakat, antikváriumokat, Balassitól Szabó Dezsőn át Wass Albertig, olvasson minél többet magyarul a magyarról! És ne feledje: nem mi vagyunk a gyűlölködők! Nem az a bajunk a zsidókkal, hogy milyen orruk, fülük, arcuk van, hanem, hogy nem képesek magyarul élni és gondolkodni. Ne higgyen a népbolondítóknak, a szabadkőműves orbáncviktoroknak, petremedgyeszkuknak, kovácslászlóknak! Jusson eszébe Petőfi szava: „Ha nem születtem, is volna magyarnak E néphez állanék legottan én Mert elhagyott, mert legelhagyatottabb Minden népek közt a föld kerekén.” És ha úgy gondolja, „elhagyta az Isten”, nézze meg Mel Gibson filmjét, a „Jézus Krisztus Passió”-ját! Erőt meríthet belőle, mert e film nem Tarzanról szól, sok elhülyített magyar kedvencéről, hanem a Megváltóról, a judaizmus és a krisztianizmus kibékíthetetlenségéről! A zsidók közellenségéről! Akit Izrael ma is keresztre feszítene. (2004. március 25-e és május 19-e között 450 ezren nézték meg hazánkban. Deo gratias!) E közellenség ellen legjobb fegyver nem az atombomba, nem a kézigránát, hanem a bojkott! Ezért nem véletlenül valljuk, hogy zsidómentés Magyarországot akarunk! Nem a zsidók fizikai kiirtásáról van szó, nem, hanem minden zsidó termék bojkottjáról! Tisztelt Erdey úr! Sajnálom, hogy az elzsidósodott sajtópiacon éppen lapunkkal van baja. Ha érveimmel megsértettem volna, kiengesztelem: mihelyt megtudom, kik, hol, mikor osztogatnak kalasnyikovot, értesíteni fogom. Az idegen szép?
