Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)

2003-09-01 / 5. szám

6. oldal RÉGI IRflGYAR HIÚIT «ITTVAKÖHT Németh Qyula: Hun lovastemetkezések magyar vonatkozásokkal Az ismert nevű orientalista, utazó és szerző, Érdy Miklós, akit a hungaroló­gia és hunnológia számontart és mél­tányol, egy csinos kiállítású könyvet írt. A kiadás a fenti címmel 282 számozott lapoldal, a „Magyarországért, édes ha­zánkért” nevű kiadóvállalat munkája. Egyszerűsége mellett nagyszerű, mert könnyen érthetővé teszi. A könyvet sok rajz, térkép és 80 színes kép díszíti és gazdagítja. Az egész munka vonzó. Távol áll tőle minden nagyzolás. Pedig volna oka rá. 1. A hun népvándorlás útján, tér­képen látható a sírok világa. A hunok (xiongnuk) és a magyarság, valamint az ORDOS-i kérdés érdeklődő csontot váj. Ami a temetkezési hagyományokat il­leti, szemlélteti a sírok tartalmát, a különböző kultúr-tárgyakat. Ugyan­akkor bőven ad időt arra, hogy az áldozati üstök világába tekintsünk. Ott kell eligazodnunk. Élénken figyelmez­tet arra, hogy a HUN NEP\ÁN­­DORLAS is azon a helyen hömpö­­lygött. Ha nem is mindenkor általános harci rohammal, hanem a békés birka LÉPÉSÉVEL .... házassággal és temetkezésekkel. A szerző régészeti térképeivel bemutatta, hagy a belsőázsiai hun nép azonos az európai hun néppel. Tehát a Kínai Nagy-Fal hunjai és a Kr. u. 370- ben az alánokra törő (Volga alsó folyá­sánál) Bendegúz, Balambér és Attila hunjai azonosak. Ez a bizonyítás világ­­történelmi események sorába tartozik. Jelentősége beláthatatlan. Ez a könyv egyik oszlopa és mondanivalója. 2. A másik oszlop az ordosi magya­rok legendája, vagy hagyománya folytán az u. n. Ordos egységgondolat. Ennek a rendkívül magyarosan hangzó földrajzi névnek van-e valóban magyar hangzásán kívül magyar történelmi és néprajzi értéke is? Kérdések kérdése. A cikk végén visszatérünk erre. Szorosan magyar történelmi vonat­kozásban Érdy összegyűjt és bemutat olyan régészeti emlékeket, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a magyarság jelen volt a Csodaszarvas-monda szín­terén, a Kubán-folyó és a Meotisz-tó (Azovi-tenger) vidékén. Ide tartoznak a magyar részleges lovastemetkezések és a különleges belső-függesztésű cserép­üstök. A könyvnek van egy további, rend­kívüli fontos eredménye is. Annak ellenére, hogy a korabeli tudományos világból számos hivatkozás utal a hun­magyar rokonságra, ezeket a forrásokat a hivatalos tudomány mind elvetette és érvénytelennek minősítette. Most azon­ban három-három temekezési szokás azonosságát mutatja be Érdy hun és magyar temetőkben, amelyeket eddig senki fel nem ismert és senki nem tett közzé. A temetkezési szokások jól ismerten a hitvilágban gyökerező, a kultúra mélységeibe nyúló legidőállóbb szokások. Olyan temetkezési azonossá­gok ezek, amelyek a magyaron kívül más népeknél nincsenek meg. Ezek az eddig fel nem ismert azonosságok új lapot nyitnak a hun-magyar kapcsola­tok könyvében és a jövőben most még be nem látható eredményeket és követ­keztetéseket hozhatnak. A könyv bőven kimerítően és na­gyon finoman kezeli tárgyát. Amit ad az szinte több a soknál. Csekélységem (a Recenzor) nyelvészkedés terén kifejtett 70 évnyi boldogtalansága oldódott fel és kimondhatatlan módon gazdagodott belőle. Ugyanis látható hogy az egyik ordosi megye (zászló) neve JUNGAR, ez pedig azonos szó Dsungáriá-val, ami ország, népnév és földrajzi fogalom. Nem nyelvészeti műszó (egybefogás), mint pl. FINNUGOR népek . . . (etc). Ez a DSUNGARIA történelmi foga­lom, beletartoznék abba a földrajzi kultúr és történelmi láncolatba, amely minden feltevés ellenére biztatóan su­­gározik. Ez pedig beleillenék az UGRA/JUGRA/JUGOR/UJGUR nyelvi sorozatba, mely UHER/UGAR /ugra, UKRAJNA néven át Eurázsia közös neve lehetett, s nyelve a „lingua franca" vagyis kereskedelmi nyelv . . . . . . Rendkívül nagy a kísértés, hogy a kis batyumat Érdy karavánjának tevéire dobjam. De nem tehetem. Ennek bővebb tárgyalása már széjjel­vetné ezen közlemény kereteit. Helyette: dicsérem a könyvet teljes meleg szívvel. Érdy könyve sokkal több mint a címe. Egyszerűen kaput nyit az ismere­tek akácfa-ligetébe az ACADÉMIA-ba. Ezért én Érdyt, úgy a mostani köny­véért, valamint az előzetes tudományos előadásaiért, Körösi Csorna Sándor, Vámbéry Annin és Stein Aurél méltó utódjának .... valamint Körösi Csorna reinkarnációjának tartom. Ezt a könyvet pedig az ÉRDY-KUNUKKU-nak ne­vezni bátorkodom. (KUNUKKU sumérul: könyv, okirat, pecsét.) Megrendelhető a szerzőnél: Dr. Miklós Érdy - 6050 Boulevard East, Apt. 20A - West New York, NJ 07093. Ára (USA) $ 28 USD postával együtt. Máshova további kiegészítő postadíj szükséges: Kanada: 2.50, Európa-Anglia 3, Dél-Afrika 4.50 szintén USA dollárban. A szerző e-mail címe: <erdy88@ hotmail.com>. A recenzor: Németh Gyula (Yonkers) Vatha lázadása. Szent Gellért. A Bécsi Képes Krónikából Magyarország nemesei látva nemzetük bajait, összejöttek Csanádban és tanácsot tartva egész Magyarország nevében ünne­pélyes követséget küldtek Oroszországba Endréhez és Leventéhez, megüzenvén nekik, hogy egész Magyarország hűségesen várja őket és az egész királyság szívesen hódol nekik, mint királyi sarjadéknak, csak jöjjenek be Magyarországba és oltalmazzák meg őket a németek dühétől. Azt is esküvel erősítették; hogy tüstént, mihelyt belépnek Magyarországba, az egész magyarság egy értelemmel hozzájok fog tódulni és meg fog hódolni nekik. De Endre és Levente rejtett cselvetéstől félve, titokban követeket kül­döttek Magyarországba. És amint Újvár­hoz érkeztek, melyet Aba király építtetett, ime a magyarok egész sokasága csapatostúl tódult hozzájok és ördögi sugallattól bújto­­gatva, makacsul azt kérték Endrétől és Leventétől, engedjék meg, hogy az egész nép pogány módon éljen, a püspököket és papokat megölje, a templomokat lerombol­ja, a keresztyén vallást elhagyja és a bálványokat tisztelje. Meg is engedték nekik szivök kívánsága szerint, hogy éljenek és vesszenek ősapáik babonáiban; mert különben nem harcoltak volna Péter király ellen Endréért és Leventéért. A ma­gyarok közül elször egy Vatha nevű, Belus várból; adta magát a gonosz lelkeknek, megnyírta fejét és pogány módon három oldalra üstököt eresztett. Janus nevű fia sok idővel azután, atyja hitét követve számos bűbájost, boszorkányt és jóst gyűjtött maga köré és ezeknek varázsénekeivel nagy kegyben állott az uraknál. Számos papnői közül egyet, egy Rasdi nevűt, Béla, a jó ke resztyén király, elfogatott és az a börtönben maradt mind addig, amíg csak a saját lábait meg nem ette, és ott meg nem halt. Meg van írva a magyarok történetéről szóló régi könyvekben, hogy a keresztyéneknek szi­gorúan meg volt tiltva feleséget venni Vatha és Janus rokonságából, mert miként Datan és Abyron az ó-szövetségben lázadást támasztottak az Úr ellen, épp úgy ezek a kegyelem idéjében a magyar népet Krisztus hitétől eltérítették. Akkor hát Vatha átkos és kárhozatos ösztönzésére az egész nép a gonosz lelkeknek adta magát, elkezdtek lóhúst enni és általában a legszörnyűbb gonoszsá­gokat elkövetni. St á. papokat, meg a vilá­gi embereket is, akik a katholikus hitet követték, leölték és Isten számos tem­plomát lerombolták. Azután Péter király ellen támadva, az összes németeket és olas­zokat, akik különbőz tisztségekben Magyarországon szanaszét éltek, csúf halállal megölték. És Péter táborába éjjel sebes lovakon három hírnököt küldtek, akik kihirdessék Endre úr és Levente szavát és rendeletét, hogy öljék meg a püspököket a papsággal együtt, gyilkolják le a tizedszedt, térjenek vissza a pogány hagyományhoz, töröltessék el teljesen az adó és Péter emléke az németéivel és olaszaival vesszen mindörökre. Reggel a király kérdezsködött, hogy mi történt, és mikor teljes bizonyossággal megtudta, hogy vis­szatértek a testvérek és látásukra a mag­yarok megölték az tisztjeit, nem mutatott e hírekre ijedelmet, hanem vidámnak tün­tette magát, fölszedte táborát és Zsitvatnél átkelt a Dunán, Székesfehérvári a szándékozván menni. De a magyarok megsejtvén szándékát, megélzték és elfoglalva a város harangtornyait és bástyáit és a kapukat becsukva, kizárták. Ezalatt Endre és Levente az említett sokasággal Magyarország közepéhez köze­ledtek, azon révhez, melyet közönsé gesen Pestnek neveznek. Ennek hallatára Gellért, Bestric, Buldi és Beneta püspökök és Zonuc ispán Székesfehérvár városából End­re és Levente hercegek elébe indultak, hogy őket tisztelettel fogadják. És amidőn az említett püspökök sietve azon helyhez érkeztek, melyet Diódnak neveznek, ott Szent Sabina templomában misét akartak hallgatni, mielőtt az urak elé mentek volna. Szent Gellért püspök tehát felöltve a papi ruhákat a misemondáshoz, buzdításul beszédet mondott nekik és így szólt: „Testvéreim, püspöktársaim és összes jelenlevő hívek! Tudjátok meg, hogy mi ma a vértanúság koronájával urunkhoz Jézus Krisztushoz jutunk az örök boldogságba. Tudomástokra hozom ugyanis az isteni titkot, amely nekem ma éjjel fölfödöztetett. Urunkat Jézus Krisztust láttam szentséges anyja, az örökké szűz Mária ölében, ki magához híván bennünket, saját kezével nyújtotta nekünk testének és vérének szentségét. Beneta püspöktől azonban, midőn elébe járult, elvonta a szentséget. Vagyis ma ki lesz zárva vértanúságunk tár­saságából." Ezután szent Gellért intette őket, hogy gyónják meg egymásnak bűneiket; és meghallgatva a misét, imád­kozni kezdtek s a vértanúság által elnyerend örök boldogság biztos reményétől felvidul­va, mindnyájan megáldoztak. Azután megindultak a pesti rév felé vezető úton. Szent Gellért püspök, mivel kicsiny termetű volt és minden erejét felemésztette Isten szolgálatában, kocsin ment. És midőn az említett révhez érkezett, íme az istentelen embereli, Vatha és cinkostársai, megszállva a gonosz lelkektől, amelyeknek magukat adták, rárohantak a püspökökre és összes társaikra és kövezni kezdték őket: Szent Gellért püspök azokra, akik őt kövezték, folytonosan keresztet vetett, de azok ennek láttára még nagyobb dühre gyúltak. Megtámadták kocsiját a Duna partján, felfordították és őt ottan kocsijából kivon­szolva és talyigára téve, Keienföld hegyéri ledobták. És amikor még vonaglott, lándzsával átszúrták mellét s azután a fejét egy kövön összetörték. És így Krisztus dic­­sséges vértanúja e világ nyomorúságaiból az örök boldogságra költözött át. A Duna gyakran kiáradt azon kőre, melyen összetörték szent Gellért fejét, de nem tudta lemosni a vért hét éven át, míg csak föl nem vették a papok. És ez a kő most Csanádban van az oltárán. Ma azon a helyen, ahol fejét összetörték, egy templom áll, szent Gellért t vértanú tiszteletére a hegy lábánál. Ez a Gellért pedig rosaciumi szerzetes és velen­cei nemzetiségű volt; Pannóniába jővén előbb remeteéletet folytatott Bélben, végre a Csanádi egyházba helyezték át püspöknek. Buldi püspök is agyonkövezve átköltözött az üdvösségre. Bestricus és Beneta, mikor hajón átkeltek a Dunán Endréhez és, Leventéhez, a pogányok, akik a túlsó parton voltak, Bestricus püspököt megsebezték, ki harmadnapra meghalt. Endre herceg ezalatt odaérkezett, Beneta püspököt megszabadí­totta kezeik közül és így szent Gellért jósla­ta beteljesedett, mivel Benetán kívül mind­nyájan vértanúságot szenvedtek. Zonuc ispán meg lován a Dunába ugratott és egy hajón jövő ember, valami Murthmur nevű, a hajóba emelte őt, hogy megmentse a haláltól. Ezt a Murthmurt ugyanis Zonuc ispán kereszteltette meg. Mikor ez az említett ispánt meg akarta menteni; a pogányok halállal kezdték fenyegetni; ha csak maga meg nem öli Zonuc ispánt, és Murthmur, félve fenyegetéseiktől, az ispánt a hajóban kardjával megölte. Ugyanegy napom a papoknak és világi embereknek oly nagy sokasága szenvedett Krisztus hitéért vértanúságot, hogy szá­mukat csak az Isten és az angyalok tudják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom