Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-09-01 / 5. szám
mtîVAKOfcî 7. oldal HIT GS GRKOICS Modern keresztények templomépítési tilalma „Virágos kert vala / Híres Pannónia / Mely kertet öntözé / Híven Szűz Mária." A középkori énekmondó, aki e sorokat írta, boldog lehetett. Az Árpádok Magyarországában Krisztus szolgái, a papok, liliomokat ültettek. Megbüntették, aki eltaposta őket, és kárhoztatták, aki nem ültetett liliomokat, noha ültethetett volna. Istennek hála, hogy nem érhették meg korunkat. Ma gyakran megszentelt kezek tépik ki a liliomokat. Ha nem tépik ki, gondoskodnak viszont arról, hogy ne ültessenek. Ok a modem keresztény papok. A liliomültetés tilalma Nagykanizsán sem ismeretlen. A „Magyar Nemzet” 2003. szeptember 24-i száma a következő történetet közli. A város egyik lakótelepén a hívek egy magánvállalkozó több száz millió forintos felajánlásával templomot szerettek volna építeni. Plébánosuk, Fiiszár Károly, áldását adta szándékukra, miként - állítólag - a szocialista-szabad demokrata városvezetés is. (A 28 tagú közgyűlésben „egy tartózkodással és egy nem szavazattal kis híján egyhangúan szavazták meg a városatyák”, hogy „katolikus hitéleti központ létesülhessen”.) A közgyűlést követően a templomépítésre kiszemelt lakótelepet aztán reggeltől estig aláírásgyűjtők járták, megmagyarázva, miért nem kell a templom: megnövekszik majd a forgalom, a harangzúgás csendháborítás... A végszót az egyházmegye Kaposváron székelő püspöke, Balás Béla mondta ki: levélben tájékoztatta az önkormányzatot, hogy „eláll az új templom megépítésétől." Az indok: nem szeretné megsérteni a másként gondolkodókat, nem akarja, hogy Nagykanizsán „durva támadások érjék a hívőket, s magát a templomot”, miután „fenyegető leveleket kapott, amelyekben a templom felrobbantását helyezték kilátásba”. Balás püspök válaszára Fiiszár atya közölte, „nem biztos, hogy vesztett a templomépítés elmaradásával”, mivel „a szelíd meggyőzés és a humánus példaadás előbb-utóbb hatással lesz azokra is, akik ma még nem tudják felfogni, mitől estek el”. Különben is, az erőszakos térítés értelmetlen. A püspöki hozzáállásra az aláírásgyűjtők kérdéssel feleltek: miért nem gyűjtöttek a hívek is aláírásokat a templomért? Mire a plébános: nem tartotta célravezetőnek. Óvva intem olvasóimat, hogy a templomépítés meghiúsulása miatt az aláírásgyűjtőket ostorozza. Ők azt tették, amit világnézetük parancsolt. Mert gyűlölik Krisztust, ilyenek. Es mert ilyenek, hát nem örülnek, ha templom épül, elvégre az nem zsinagóga. Amiért szomorú vagyok — talán nem egyedül, feltéve, hogy Nagykanizsán élnek még nemcsak anyakönyviig katolikusok -, annak Fiiszár atya és még inkább püspökének magatartása az oka. Hol volt Balás atya esze akkor, amikor elállt a templomépítéstől? Elgóndolkodott-e, mi lett volna a kereszténységből, ha a római császárság idején nincsenek mártírok, vértanúk, ha nincsenek egyháztanítók, ha nincs Szent István, Szent Gellért vagy Pázmány Péter? Nem gondolja Balás püspök úr, mennyire hasonlít arra a Papp Lászlóra, az erdélyi reformátusok volt vezető lelkészére, aki a következő szavakkal utasította el hívei templomépítési szándékát: „Minek templom, a szabad ég alatt is lehet dicsérni Istent!”? Nyilván nem egyedi eset a nagykanizsai. Egyre nyugtalanabbak ugyanis hazánk Krisztus-követői. Megdöbbenéssel tapasztalják, mennyire nem állnak a főpapok hivatásuk magaslatán. Érdekelne például, hogy a hamarosan bíborosi rangot kapó Erdő Péter érsek miért híve a „keresztény-zsidó párbeszédnek”, amelynek szabadkőműves, egyházellenes és Krisztus-tagadó mivolta kétségbevonhatatlan? Milyen teológiai és pasztorációs előnye származott abból, hogy Schweitzer József néhai főrabbival lépett fel a „Mindentudás Egyeteme” rendezvényen, amely se nem tudományos, se nem hitéleti fórum, és amelyen a húsvét legfőbb üzenetének az örömöt tartotta. Hogy szavait tapssal fogadták-e a zsidók, nem tudom, azt viszont annál inkább, hogy sok katolikusban azóta is felmerül a kérdés: miféle örömre gondolt az érsek úr? Csak nem a Krisztust tudatosan meggyilkoló és mindmáig tagadó zsidók kárörömére? Miközben püspöktársaival pártsemlegességet hirdet, miért viselkedik úgy, mintha az SzDSz megbízottja lenne? A nagykanizsai templomépítési tilalom döbbentett rá, hová jut az a nép, amelyet lelki vezetői elárulnak, cserbenhagynak. Magyarország Izrael számára célország lett, és ahelyett, hogy a krisztusi erkölcsöt és szellemet hirdetnék főpapjaink, és - tisztelet a kivételeknek! - papnöveldéink tanárai, úgy viselkednek, mintha nem is lennének katolikusok. Ahelyett, hogy akár a szószéken, akár a sajtóban tiltakoznának az izraeli bevándorlás anyagi, erkölcsi és szellemi mételye ellen, nem mondanak határozott nemet a nemzetközi zsidóság embertelenségeire. Pedig lenne kire felnézniük: Prohászka Ottokárra, aki nem szégyellte véleményét az istentelen zsidókról: „ 0 Izrael, te vén tetű, már patkány se vagy az én szememben.”* Hirdetik a szeretetet, de csak a modem keresztény papok és híveik iránt. Ez lenne Krisztus követése? Szent X. Piusz pápa mondta, hogy a liberális katolikusok sokkal veszedelmesebbek a nem katolikus vallásúaknál. Báránybőrbe bújt farkasok, akik a liberalizmust nem tartják bűnnek, és ha nem is hirdetnek nyíltan eretnek tanokat, de bizonytalanságban hagyják a hívek millióit, akik ezért hátat fordítanak az Egyháznak. Felfogásuk szerint „minden vallás egyformán jó”, „mindenkit egyformán kell szeretnünk”. Ökumenizmusról beszélnek, a világvallások egyenjogúságáról, elfeledve, hogy amilyen igaz: a kétszer kettő mindig négy, annyira igaz az is, hogy Krisztus csak egy egyházat alapított. Felháborodnak, hogy élnek még a földkerekségen katolikusok, akik nem tekintik a katolikus vallással egyenrangúnak a protestáns felekezeteket. Azokat, akik Krisztus vallásához, a katolikus valláshoz körömszakadtig ragaszkodnak, szakadároknak nevezik, mint Lefebvre érseket és papi mozgalmának tagjait. A modem keresztény pap a zsidóság trójai falova. Ott van mindenütt, ahol el kell taposni a liliomokat. Kötelessége minden igazi magyar és keresztény világnézetű honfitársunknak, hogy szembeszálljon vele. Hogyan? Nem kell meghallgatni beszédeit, hangozzanak el bár a legszebb gótikus vagy barokk templom szószékéről, sajtótermékeit se vásároljuk és terjesszük! Szavai nem csalhatatlanok, hiszen a pápa is csak akkor csalatkozhatatlan, ha 1/ a hit és erkölcs dolgában, 2/ mint az egyház legfőbb pásztora, 3/ az egész egyház számára, 4/ végérvényesen dönt. Ezért Krisztus jegyese, a Katolikus Egyház fennáll az idők végezetéig, megengedve, de nem előidézve a gonosz átmeneti térnyerését, hogy hívei minél állhatatosabbak, hitben és erkölcsben felvértezettebbek legyenek, az Isten kinyilatkoztatta hitigazságok (a dogmák) megértése, elfogadása és a szentségekkel élés által. Ennek tudatában küzdjünk az egyházba hatolt modem keresztény papok ellen, és akkor nem lesz álom a keresztény erkölcsi, társadalmi és gazdasági rend. Nekünk, magyaroknak olyan erkölcsi példaképeink vannak az elmúlt évszázadból, mint Bangha Béla jezsuita atya, Tóth Tihamér püspök vagy talán a legnagyobb: Mindszenty bíboros. Az „Ecclesia militans”, a „Harcoló Egyház” katonái voltak. Természetesen nem lehet mindenki szent, de erkölcsi és szellemi erejük nélkülözhetetlen. Ha olvasónk csalódott vagy tanácstalan, de ősei katolikus hitéhez hű szeretne maradni, jöjjön el minden hónap harmadik vasárnapján a Marcel Lefebvre érsek alapította Szent X. Piusz Papi Testvériség hazánkat gondozó atyája bemutatta hagyományos - tridenti szertartású - szentmisére. (Helyszín: Hotel Tulip Inn Budapest Millenium. 1089 Budapest, Üllői út 94-98. Időpont: de. 10 óra) Ifj. Tompó László * Prohászka Ottokár püspök: Az én antiszemitizmusom. (Összegyűjtött zsidótárgyú írásai és beszédei.) Bp. 2003. Gede Testvérek Bt. 144. old. Mi történt 65 évvel ezelőtt? Október (Lapunk szokásos kortörténeti rovata anyagtorlódás miatt kivételesen erre az oldalra került. (Ifj. T. L.) Ebben a hónapban látott hozzá Olaszország a zsidókérdés gyökeres rendezéséhez. Ezúttal rendeletben mondták ki, hogy tanítók, tanárok zsidók nem lehetnek és zsidó tanulók nyilvános iskolákba nem járhatnak. 3-án a sötét múltú „Az Est” című lapot 15 napra betiltották. A zsidó újság az országra káros külpolitikai cikket közölt. 5- én mondotta el Imrédy Béla miniszterelnök a nagy beszédét Kaposvárott. 6- án hangzott el Hitler nürnbergi kiáltványa, amelyben változatlanul éles harcot hirdetett a világpestist elöntő bolsevizmus kórokozói ellen. 12-én ismét beszéli Hitler. Szavai mint a pörölyütések hullottak: „Ha a megkínzott szudétanémetek nem tudnak maguk jogot és segítséget találni, tőlünk kapják meg mind a kettőt!” 13-án jelent meg Olaszországban a véglegesen megreformált zsidórendszabályozó törvény. 15-én Hitler és Chamberlain találkozott Berchtesgadenben. Henlein, a szudétanémetek vezére nyíltan kimondta: „Vissza akarnak térni a Birodalomba!” 20- án Imrédy Béla és Kánya Kálmán, Hitlerrel és Ribbentroppal tárgyalt. 21- én Hitler és Chamberlain tárgyalt. 22- én impozáns módon mozdult meg a magyarság, a Hősök terén mintegy félmillió ember, elemi erővel követelt igazságot a Felvidék ügyében. 26-án éjjel tartották meg Budapesten a légiriadó nagy főpróbáját. Az érlelő események előjátékaként a zsidó terrorlegényekből alakult banda garázdálkodott a Felvidéken. 6-án megalakult a külön Szlovák kormány, Benes Ede pedig lemondott, majd elhagyta a sötét politika elgondolásaival falnak vitt országot. A megindult komáromi tárgyalásokon elképesztő huzavonába kezdtek a csehek. 11-én ízelítőt kapott a magyarság a boldog örömből: katonáink bevonultak az Ipolyságba. 13-án a csehek kihívó ellenjavaslata miatt megszakadtak a komáromi tárgyalások. Egyik jobboldali újság kipattantja a százharminc ortodox főrabbi titokzatos gyűjtési felhívását. Ez a hónap teljes egészében a zsírdrágítóké volt, mert Berger Ferenc négyhavi fogház- és Weisz Izidor pedig tizenöthavi börtönbüntetést kapott. Az utóbbi „ügynök” pár óra alatt 600!! Pengőt keresett. 19-én Beck lengyel külügyminiszter a román királyhoz repült, ugyanekkor Galacon összeült egy lengyel-román tárgyalóbizottság. A valutacsalók vígan dolgoztak, az eljárás alá vont síberek szemléltető névsora: Ackermann Regina, Krausz Emil, Kuncs Richárd és Rotschild Pálné. 26-án a magyar kormány javaslatára a csehek megfutamodtak a népszavazás elől. 29-én Berlin és Róma elfogadta a magyar-cseh viszály döntőbírói szerepét. Marseille-ben borzalmas tűzvész keletkezett, amely emberek sokaságát és házak sorát emésztette el. A következő számban folytatjuk!
