Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)

2002-11-01 / 6. szám

4. oldal 2002. november-december «lîîVAKÔfcî 56-os szervezetek és a D-209-es miniszterelnök A forradalom évfordulójának, október 23-ának közeledtével a hatalmon lévő MSZP-SZDSZ koalíció zavarban volt. Hogyan lehetne megünnepelni a a forradalom 46. évfordulóját anélkül, hogy a forradalmat leverő utódpárt és a forradalmat eláruló reformkommunisták szellemiségét öröklő SZDSZ elkerülje az előző évi kifütyülést, amit a 301-es parcellában kellett elviselniük, amikor az egykori 56-os harcosok tiltakoztak az ellen, hogy az egykori gyilkosok koszorúzzák áldozataik sírjait. A „szoc-lib agytröszt” úgy gondolta, ha a miniszterelnök meghívja az 56-os szervezetek vezetőit, azokat ígéretekkel elkápráztatva elérheti, hogy ezek a vezetők részt vegyenek a Parlament ünnepi ülésén amit a FIDESZ bolykottái - és ezzel bizonyítva van a „megbékélés”. A gondolatot tett követte és október 15-én sor került a miniszterelnök és az 56-os szervezetek vezetőinek találkozójára. A miniszterelnök a megbékélés jegyében ígéretet tett, többek között, hogy megemelik az 56-osok nyugdíját, 2006-ra felépítenek egy központi 56-os emlékművet és meghívják az 56-os szervezetek képviselőit a Parlament ünnepi ülésére. A résztvevők többsége elfogadta a „közeledést”, és kilátásba helyezte a Parlamentbe való meg­jelenést. És ekkor vágott be a bomba! Pongrátz Gergely, az 56-os Magyarok Világszövetségének Elnöke, a Corvin-köz 1956-os parancs­noka kijelentette, hogy csak akkor vesz részt a további megbeszélésen, ha a miniszterelnök ígéretet tesz, hogy az utódpárt nevében a nemzet előtt bocsánatot kér a forradalom vérbetiprásáért, és az eszte­len megtorlásért. Medgyessy Péter zavarba jött. Elmondta, hogy ő akkor csak 14 éves volt, a keze nem véres, így a maga nevében nem kérhet bocsánatot. Mivel nem tagja az MSZP-nek a párt nevében sem kérhet bocsánatot. A kormánytól pedig nincs felhatalmazása. Pongrátz Gergely ezt mellébeszélésnek tartotta, és mivel Medgyessy Péter ismételten kijelentette, hogy nincs módjában bocsánatot kérni, Pongrátz Gergely a jelenlévők megdöbbenésére kivonult a megbeszélésről. A forradalom világszerte elismert elsőszámú és leghitelesebb vezetőjének távozása alapvetően megkérdőjelezte a megbeszélés és a „megbékélés” őszinteségét. Erre a találkozóra elsősorban a baloldali kormánykoalíciónak volt szüksége, hogy az önkor­mányzati választások előtt néhány nappal bizonyítsa ország-világ előtt, hogy megtörtént a megbékélés felé való közeledés a forradalmárok és a forradalmat leverők között. Ezt bizonyítja az, hogy a másnapi Népszabadság első oldalon, nagybetűs főcímben és nagyméretű fotón közölte: A közeledés gesztusát a legtöbben értékelték, Pongrátz távozott izénkét ’56-os szervezet képviselői a miniszterelnöknél FOTÓ: KOVÁCS ÜfcNC Bűnhődjenek az ártatlanok! 2000-ben megjelent egy tanulmány ,,1956 Igaz Története” címmel, ami cáfolhatatlan tényekkel és dokumen­tumokkal egyértelműen bizonyította, hogy a forradalom szabotálói és árulói az ún. reformkommunisták voltak! A tanulmányt Szalay Róbert állította össze. A kommunista, de főleg a liberális, kozmopolita irányítású média bevett módszere, - ha nem tud politikai ellen­felével becsületes módon, vitábaszállni, mert nincsenek érvei, - akkor bemocs­kolja, rágalmazza, becsületébe belegá­zolva lejáratja, ellehetetleníti ellenfelét. Ennek klasszikus példáját láthattuk az utóbbi évben. Amikor Pongrátz Gergely javasla­tára a honvédelmi miniszter alezredessé léptette elő Szalay Róbertét, olyan összehangolt támadás indult ellene, amire kevés példát találunk az elmúlt 12 évben. Úgy gondolták, ha a szerzőt bemocskolják, hiteltelenné válik a tanulmány is. Az összes napilap - a „Magyar Nemzet” kivételével - a legtöbb megyei napilap, a hetilapok többsége, a Rádió, a TV, folytatta a lejárató kam­pányt. Az újságok vastag betűs cí­mekkel, sokszor az első oldalon, napokon át hozták, a ravasz csúsztatá­sokkal, hazugságokkal tűzdelt rágal­makat, melyek nem csak a becsületébe gázoltak és rombolták Szalay Róbert jó hírét, hanem törvényellenesen még a személyiségi jogokat is megsértették. Az emberek természete olyan, hogy ha napokon át folyamatosan azt ol­vassák a lapokban, hallják a Rádióban és a TV-ben, hogy valaki kommunista és fasiszta, pufajkás és nyilasmentő, tolvaj és közbűntényes, sztálinista és Szálasidicsőítő, akkor ezek a jelzők va­lahol beágyazódnak az emberek emlé­kezetébe, kételyeket támasztanak, ki-ki megtalálja azt a jelzőt, amiért el kell határolódnia a megtámadott áldozattól. „Tűrte Róbert tűrte, ameddig tűr­hette, azzal állt bosszút, hogy csak fel se vette” de amikor „betelt a pohár,” a három legelszántabban támadó újságot, a „Heti Világgazdaságot,” a „Nép­­szabadságot” és a „168 Órát” feljelen­tette a Bíróságon - bízva az igazság­szolgáltatás pártatlanságában, - becsü­lete és jó híre, valamint személyiségi jogainak megsértéséért. Hónapokig folytak a perek, tanúk, - főleg Szalay mellett felsorakozott tanúk meghallgatásával, és ügyvédek parag­rafusokat felvonultató vitáival. Az elsőfokú ítéletek után, a feljelen­tést követően közel két év elteltével született meg az első perben, a „Heti Világgazdaság” elleni másodfokú ítélet. A Bíróság lényegében Szalay Róbertét, a megsértett feljelentőt marasztalta el és kötelezte az állam javára 117.000 Ft. illeték megfizetésére. - És most tessék megkapaszkodni! - a jogsértő HVG javára 80.000 Ft perköltség megté­rítésére. Fellebbezésnek helye nincs! Tehát a megrágalmazott, a becsü­letében és személyiségi jogaiban megsértett Szalay Róbertnek kell 197.000 Ft-ot fizetnie, akinek a nyugdí­ja - a börtönben eltöltött évek után kapott kárpótlással együtt - 67.000 Ft. Az újság néhány soros helyreigazí­tásának két év elteltével semmi, de semmi jelentősége nincs, mivel az aljas vádak, melyeket két éve hintettek, már „beépültek” az emberek tudatába és az ártatlanul meghurcolton ott maradt a ráfröccsent sár. „Mert minden ország támasza, talp­köve a tiszta erkölcs...” Melyen a Bíróságoknak kell őrködni. Ugyanez a Bíróság fog ítélkezni a „Népszabadság” és a „168 Óra” elleni perekben is. Kíváncsian várjuk az „igazságos” ítéletet! Gál Margit KÖNYV A FOKBA DA LOM BÓL A résztvevők nagy része nem ismerhető fel a fotókon, de majd meglátjuk, ki lesz ott a Parlamentben együtt ünnepelni a forradalmat leverőkkel, amikor az igazi 56-osok az utcán emlékeznek meg Pongátz Gergellyel és a Corvin-közi bajtársaival a Kommunista világrendszert alap­jaiban megrázó dicsőséges napokról. Az sem lesz érdektelen, hogy kik veszik át a kommunista kapitalisták és liberális társaik által kreált Nagy Imre emlékérmet? Ugyanis az elvtársak ezzel akarják „bizonyítani”, hogy 1956 valójában szocialista forradalom volt. Figyeljünk és ne felejtsünk! K. T. „Mondd el a fiaidnak" A zsidók összetartása, érdekeiknek minden áron való érvényesítése, minden nemzetnek, minden közösségnek például szolgálhatna. Az a hihetetlen méretű, országhatárokon átívelő, 57 éve hangoztatott és egyre erősödő holocauszt-propaganda lenyűgöző! Lenyűgöző a „Mondd el a fiaidnak” zsidó törvény alkalmazása, természetesen kiegészülve a „Mondd el a sajtóban, rádióban, TV-ben, könyvekben és filmekben, minden módon és minden időben a holocaust borzalmát!” Lásd, meg lesz az eredménye! Ezt kellene minden, még élő 56-os forradalmárnak, minden, a nemzet ügyéért felelős­séget érző magyarnak követnie! Mondd el a fiaidnak, a szomszédaidnak, a munkatársaidnak, az ismerőseidnek és min­denkinek. írd és mondd, kiáltsd világgá azt az aljasságot, amit 1920-ban Magyarország ellen elkövettek a Trianoni Szerződés kapcsán. Soha, senki ne felejtse el az 1919-es „kom­­mün” borzalmait. Emlékezzünk és emlékeztessünk mindenkit azokra a szörnyűségekre, amelyeket a „felszabadító” Vörös Hadsereg művelt 1944-45-ben hazánkban. Ne felejtsük el az 1945-öt követő évek bosszúálló gyilkosságait, a koncepciós perek százezreit. Véssük mindenki agyába az 1956-os forradalom világraszóló dicsőségét, a forradalom leverését követő mérhetetlen megtorlást, és azt az igyekezetei, ahogy egyesek szemérmetlen módon igyekeznek a forradalom történetét meghamisítani. Mondd el fiaidnak és mindenkinek, százszor és ezerszer! Nagy Lajos Budapest A „rendszerváltás” óta eltelt 12 évben tanúi lehettünk annak, hogy az ún. „56- os Intézet” milyen módon igyekezett meghamisítani 1956 történetét olyan formán, hogy a forradalom többezer hősét, a megtorlások több tízezer áldozatát alig említik, helyettük néhány reformkommunistát neveznek ki a forradalom előkészítőjének, hősének és mártírjának. Ezekről jelentettek meg a Soros-alapftvány és a Horn-kormány több százmilliós támogatásával, több százezer példányban könyveket, tanulmányokat, monográ­fiákat, melyek azután „forrásai” lettek az iskolai tankönyvek 1956-ról szóló fejezeteinek. 12 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a forradalom valódi hősei és mártírjai megszólalhassanak és személyes élményeik leírásával megmutassák a forradalom és a megtorlások valódi történetét. 2002. október 17-én a „Terror háza” előadótermében került sor annak a háromkötetes dokumentumgyűjteménynek a bemutatására, melyben több mint 500, a forradalomban részvett és a megtorlás sarán elítélt üldözött mondja el egy életre meghatározó élményét. A könyv bemutatása kapcsán Fejér Dénes, a könyv szerkesztője ismertette annak a kiterjedt szervező és előkészítő munkának részleteit és nehézségeit, melyek megelőzték a könyv megjelenését. Vasvári Vilmos, a POFOSZ elnöke méltatta Fejér Dénes áldozatos munkáját, és megköszönte Bánkuty Géza 56-os Széna-téri bajtársának, a jelenleg Amerikában élő üzletembernek a két millió forint támogatást, ami nélkül nem jelenhetett volna meg a dokumentumgyűjtemény. A könyv bemutatása után a közel 200 egykori forradalmár baráti-bajtársi beszélgetés során emlékezett meg a „régi szép időkről” a forradalom dicsőséges napjairól, és az azt követő megtorlás borzalmairól, mely reményeik szerint soha nem térhet vissza! Tudósító

Next

/
Oldalképek
Tartalom