Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-09-01 / 5. szám
10. oldal «IttŸAKÔkt 2001. szeptember-október-Testvérlapunkból -------------------—--------«--------------------------------—______________rí V r 'WS. Összeállította: Rácz Sándor József (Részletek) Terebessy Emőke: KOfe QaQâQQâtk M a Berlinben, a Branderburgi Kaputól délre, kijelölték az NS áldozatok, óriási, több milliárdos holokauszt emlékművének a 3 focipálya nagyságú helyét. Több terv is készült már (5 millióért), s nemsokára megépül a monstrum emlékmű Berlin szívében. Még Kohl ex kancellár és a zsidó Süessmuth, Bubis Ignaz a központi zsidó egyesület elnöke engedélyével határoztatott el szükségszerűsége, mert az eddigi 500 holo-emlékmű nem elég Berlinben! A főváros más követelődző társasága szintén hasonló emlékművet akar a parlament közelében. Elsők közt a szinti-roma-cigány közösség. Ők a parlament déli oldalán szeretnék a helyet kijelölni. Azok akiket a psychiátrián „elaltattak” az NS uralom idején,emléküket külön egyesület ápolja, a fővárostól hasonló városrészt, múzeumot követelnek. De nem maradnak el a homoszexuálisok, és dezertőrök egyesületének követelései sem. Ugyanolyan nagyságú területet és megemlékezést akarnak áldozataiknak, mint amekkora a zsidóknak jár. (Lassan nem marad üres telek lakóházaknak Berlinben) Az eddigi 500 emlékmű közt, melyeket az NS áldozatok emlékére emeltek, találhatunk egy kuriózumot, méghozzá a Bebel téren a föld alatt létesült, üveglappal letakart „könyvtárat”. Ha a por, sár engedi, betekinthetünk az alatta fekvő terembe, melynek oldalain üres könyvespolcok vannak. Úgy nevezik: Bibliothek. Arra szolgál ez a „könyvtár”, emlékeztesse az embereket a nacionalszocialisták rémtettére, 1933. május 10. könyvelégetésére. A különös emlékmű, az üres polcok demonstrálják nincsenek már könyvek Németországban... azaz nincsenek már zsidók által, vagy kommunisták által írt könyvek. (Ma annál több van, gyorsan pótolták!) A Bebel Platz közelében van a Nemzeti Operaház. A Berlini Senatus évek óta küzd azért, hogy a tér alatt mélygarázst építhessen, melyre nagy szükség lenne. A sok vita után úgy adták be terveiket a „könyvtár” érintetlenül beépül a mélygarázsba. A „könyvtár” tervezője Micha Ullmann erősen tiltakozik ez ellen. Ullmann úr egyébként már tiz éve a stuttgarti Képzőművészeti Akadémián tanár. 1939-ben Tel Aviv-ban született. Szülei a könyvelégetés után emigráltak Izraelbe. Ullmann attól fél, a mélygarázs építése egy „physische Beschädigung” lenne alkotására nézve. Amennyiben azt engedélyezik, művét megszüntetné. Érdemes lenne kivizsgálni, vagy Ullmannt megkérdezni, amennyiben megszüntetné, azt a magas honoráriumot melyet a várostól kapott, köteles lenne-e visszafizetni? A német népet átncvclők csoportja tiltakozik a „mű” meggyalázása ellen... amennyiben azt parkoló autók vennék körül... Tulajdonképen nem érthető, miért nem nevezik ki az egész Berlint a holokauszt és NS áldozatok fővárosának? Műemlékké kellene a várost nyílváníttattni és akkor abba németnek beleszólása nem lenne. Meg kell jegyeznem az 1933. máj. 10-i könyvelégetés nem a nácik találmánya volt! Ha a múltba tekintünk, nem kívánt könyveket vallási és politikai okokból (amióta könyvek léteznek) égettek el. Az öreg Kínában, vagy az antik világban is. Luther Márton 1530-ban Wittenbergben még a pápa kiközösítő bulláját is a neki nem tetsző könyvekkel együtt égetette el híveivel Münsterben. 1817-ben Wartburgban az egyetemi ifjúság reakciós iratokat égetett el hasonló módon. A középkorban, az inkvizíció hivatalnokai is elrendelték a nekik nem tetsző könyvek elégetését, sőt velük együtt az íróikat is! Emlékműveket, az ilyen áldozatok emlékére hiába keresünk... A mai világban megváltozott, azaz finomabbra változott a methodus, index alá helyezik, vagy zúzdába küldik a nem kívánatos könyveket. íróik vagy megszöknek, vagy börtönökbe kerülnek. Az eljárást „finomabb”-nak mondják, de a lényeg ugyanaz: a könyvek eltűnnek! Tudtommal Budapesten is volt a parlament előtt könyvégetés (nem a nyilasok csinálták!) Ma sem ártana selejtezni legalább azokat a könyveket, melyek nem értékek és ártalmasak, az ifjúság félrenevelését szolgálják. Az ártalmas, sok szemét könyvekkel együtt mindazon amerikai szemét filmeket videókat, pornó készítményeket is ajánlatos lenne nyilvánosan elégetni (a gyártókkal egyetemben: máglyákra valók). Jelentés a magyarországi helyzetről az 1956. november 4. 1200 órai állapot alapján Folyó év november 4-én 6 óra 15 perc-kor a szovjet csapatok megkezdték Magyarország területén a rend helyreállításával és a népi demokratikus hatalom visszaállításával kapcsolatos hadműveletet. Az előzetes terveknek megfelelően csapataink elfoglalták a reakció olyan fő vidéki támpontjait, mint Győr, Miskolc, Gyöngyös, Debrecen, valamint Magyarország más megyei központjait. A hadművelet során a szovjet csapatok elfoglaltak több távközlési központot, köztük egy nagy teljesítményű rádióadót Szolnokon, lőszer- és fegyverraktárakat és más fontos katonai objektumokat. A Budapesten tevékenykedő szovjet csapatok, megtörve a felkelők ellenállását, elfoglalták a Parlament, az MDPKV épületét, valamint egy, a Parlament körzetében működő rádióadót. Elfoglalták a, Duna folyó három hídját, mely a város keleti és nyugati részét köti össze, valamint egy fegyver- és lőszerraktárt. Nagy Imre ellenforradalmi kormánya teljes létszámban eltűnt. Felkutatásuk folyamatban van. Budapesten a felkelők egyetlen jelentős ellenállási góca maradt a Corvin filmszínház körletében (a város délkeleti részében). A támpontot védő felkelők ultimátumot kaptak, hogy adják meg magukat. Mivel a felkelők ezt elutasították, csapataink megindították az ostromot. Körülzártuk a magyar csapatok fontosabb helyőrségeit. Közülük sokan komolyabb ellenállás nélkül megadták magukat. A magyarországi helyzetről (Szuszlov et.) Nehéz a helyzet. Október 23-án csapataink bevonultak. Október 25-ére egyetlen ellenállási góc maradt; erről október 26-án szereztünk tudomást. A Corvin (film)színházban egy banda, egy, a horthysta hadseregben szolgált ezredes vezetésével. Egyes lövések (sűrűn). A tisztekre lőnek. 3000 sebesült. 350 halott (magyar). A mi veszteségünk 600 halott. A csapatainkhoz való viszony most rossz (romlott). Az ok: az 1956. október 24-i tüntetés szétkergetése. Tüzet nyitottak. 70 halott a lakosság köréből. Sok fekete zászlót tűztek ki. A munkások elmennek az üzemekből. Jelentés a magyarországi helyzetről az 1956. november 5. 9“ órai állapot alapján A november 5-re virradó éjjel a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok folytatták az elfoglalt városokban a rend helyreállítását, valamint a magyar csapatok és a felkelő osztagok lefegyverzését. November 5-e reggelére lefegyverezték két lövészhadtest irányítását és hadtest közvetlen egységeit, öt lövészhadosztály, két gépesített hadosztály, öt légvédelmi tüzérhadosztáíy, valamint két önálló harckocsiezred, három önálló páncéltörő ezred egységeit és a katonai oktatási intézményeket. A fegyverzetet őrzés alá helyeztük, számbavételük folyamatban van. Csapataink ellenőrzésük alatt tartják a teljes magyar légierőt. Budapesten a felkelők és néhány átállt magyar katonai alegység továbbra is ellenállást tanúsít a Corvin filmszínház, a Moszkva tér és a Külügyminisztérium épülete körzetében. A város egyes pontjain egyes házakba behúzódott kisebb felkelő csoportok éjszaka tűz alá vették az utcákat, és nehezítették a városban tevékenykedő csapataink között az összeköttetést. Csapataink folytatják az ellenállási gócok felszámolását Budapesten. G. Zsukov Atányi László: Minden kommunista hazaáruló! (Vagy hazátlan bitang!) A földalatti kommunista sejt tagja voltál? Szervezkedtél hadban álló hazád ellen? Vagy partizánként a szovjet csapatok Hűséges elő őrsevoltál, muszkavezető? Aztán megtaláltad a helyed Rákosi csapatában. Verőlegény, körömletépő voltál. Talán éppen te rugdostad meg A meztelenre vetkőztetett Mindszenty bíborost? A forradalom idején a patkánylyukba bújtál, De hamar pufajkát öltöttél a véreskezű Kádár oldalán. Újra eljött a te időd! Lehetett akasztani, félholtra verni Ártatlan embereket, s szép pénz gyűlt a zsebedben is. Ennél már csak a rendszerváltás sötét Napjaiban nyűt jobb alkalom a harácsolásra. Azt mondod, nem voltál ávós, smasszer, Kínokat élvező verőlegény? Csak tagja a 800 ezres kommunista seregnek. Csak pénzt, előrejutást, előnyöket akartál, Ezért lettél kommunista, munkásőr, Tagja a számtalan kiváltságot élvező hadnak? Akkor is hazaáruló vagy, mert semmit nem Tettél a haza felvirágoztatásáért S míg honfitársaid nyelték a kirekesztettség Keserűségét, a megaláztatás rothadt izét. Te büszkén döngetted hordó melled, Hogy különleges anyagból gyúrt az ördög. Bármikor elárulsz népet, nemzetet, hazát. Elvtársak! Mars a pokolba! Hírhedett vezéreitek: Lenin, Sztálin, Rákosi és Kádár után! Szőnyi Gyula: „Talpa Magyar!” Ne Higgyetek! Ne higgyetek vörös szabadságban. Szavuk csak hazug frázisok. Húzzátok szét e színpad függönyét, Kint, halált, nyomort látok ott. Bohócok, nagy komédiások ők. Báránybőrbe bújt farkasok. Hamis csengő szépen szól nyakukban S útjukon hagynak vérnyomot. Szabadságnak ott nincs hazája. Hol rabbilincs húzza a kart. Párducok sötét barlangjába. Meghalni hurcolnak magyart. Ne higgyetek világtalan vakok, Hamisan szóló zenének. Nem az angyalok táncolnak körül. Ördög szájból szól az ének. Vigyázzatok e rém karmaitól. Széttépni készül szívetek. Halljátok? Látjátok a magyart? Vérével írja e nevet. Néró cirkuszán ne mulassatok! Míg e szörnnyel kell küzdenünk. Mert holnap már a ti véretekkel. Mossák le halott tetemünk. Tamási Áron: Magyar fohász A kehely, amelyben magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága fölött. A hatalmak, melyek a maguk rendszerében élni jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk a lehetőséget, hogy mi Js a magunk emberi és nemzeti formánkban élhessünk. Ez a forma nem más és nem is lesz más, mint a társadalmi demokrácia és a nemzeti függetlenség formája. Ezt a formát, kormányzás dolgában, egy nemzeti kormány tudná a nép akaratával megtölteni; a művelődés szellemével pedig a magyar léleknek azon mesterei, akik az elmúlt évtized alatt is a nép hűségében éltek... Méltó életünkért szóban és cselekedetekben a történelemhez fohászkodunk. Fohászkodunk mindnyájan munkások, parasztok és ifjúság, nemkülönben jövőt álmodó költők, akik mind, és mindig rendületlenül hívei vagyunk hazánknak. 1956. október 26. Németh László: Emelkedő nemzet Az elmúlt hét azért volt óriási élmény a számomra, mert ez a néhány nap mutatta meg, nemcsak nekem, de az egész világnak, hogy a magyarság erkölcsileg mekkorát emelkedett... Az első alkalmi autóval én is Pestre jöttem s szobámba zárkózva ideültem, mint valami gépfegyver, az írógép mögé, hogy amíg bírom, kattogtassam. Gépem mellől arra a fiatal lányra gondolok, akinek a hírek szerint a Kálvin téri ház tetején valamennyi férfitársát kilőtték s ő tovább jártatta a fegyvert, amíg csak fiatal feje is oldalt nem konyult. Nem tudom pontosan, így történt-e, de az én szívemben ez a lány most a múzsa, ő írta a ház tetejéről: „Rajta, öreg hulla-jelölt! Ha én odaadtam a szép ifjú életem, mi az neked, szegény emberi maradvány, a magadét megtenni.” 1956. november 2,.
