Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-03-01 / 2. szám
8. oldal ttimAKOfcî 2001. március-április Dr. Érdy Miklós könyvismertetése HADAK ÚTJÁN A HUNOK NAGY TÖRTÉNELME A Clevelandi Nagy Szittya Történelmi Világkongresszuson, 2000 októberében Dr. Érdy Miklós érdekfeszítő, diavetítéssel egybekötött előadást tartott a lovas nomád népek temetkezési módjairól. Ebből egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a Hun-Szkíta, (Szittya) - avar, - magyar, lovas nomádok, Kínától a Kárpát-medencéig azonos módon temetkeztek. Ez nyomon követhető a Kr.e. 8-5 sz-tól a Kr. u. 8-10 sz-ig. A tudományos alapossággal felépített előadás, cáfolhatatlan bizonyítékot adott azok kezébe, akik a finn-ugor elmélettel szemben, a magyarság Szkíta-Hun, -Avar, -Magyar származáselmélet hívei. Dr. Érdy Miklós előadását helyszűke miatt nem tudjuk közölni, de felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy Érdy Miklós tanulmánya rövidesen Magyarországon is megjelenik és mindenki kézbeveheti, a történelmi igazsághoz vezető vezérfonalat. szerkesztőség Könyvismertetés: Érdy Miklós Ahogy a hunok lovastemetkezéseivel foglalkozó előadásomat készítettem a Szittya Kongresszusra 2000 októberében a főszervezők egyike, Molnár Lajos baráti segítségként három füzetet küldött nekem, amelyeket Csíkszeredán egy könyvesboltban vett röviddel ezelőtt - hátha valamit hasznosíthatok belőlük. Ezek egy nagy munka folytatásokba rendezett füzetei voltak. A sorozat címe: „Hadak Útján”. A hunok nagy történelme. Egy-egy füzet 80 oldalon a hunok korszakokba rendezett történelmének szakaszait tárgyalta. A hunok történelmét a 2000 évvel ezelőtti kínai források - köztük Sima Qian a kínai történetírás atyja - vissza vetítik Kr.e. a 3. évezredbe. Innen követi a szerző a hun történelmet, amely hol a magasban szárnyal, hol szakadék szélén halad. A korai hun évezredeket az egyre szaporodó, kimeríthetetlen embertartalék mozgatására képes kínai birodalommal folytatott élet-halál harc jellemzi sok dicsőséges hun harci tettel, még a kínai császár harctéri bekerítésével is. A könyv szerzője SÁNDOR József László, aki székely ember és Székelyudvarhelyen lakik. Miután katonaéveit leszolgálta és végzettsége folytán a város pénzügyi igazgatásához került, kezdte el a teljes hun történelem évtizedekig tartó összegyűjtését és feldolgozását. Az 1980-as évek végén készült el a nagy munkával. Ezután saját erejéből, egy székelyudvarhelyi nyomdával kezdte el az anyag 80 oldalas füzetek formájában való folyamatos kiadását. Az anyagi nehézség követelte meg a nagy terjedelmű munka húsz füzetbe rendezését. Ahogy a kapott három részletet olvasni kezdtem váratlan élményben volt részem. A történelem folyását oly érdekesen szövegezi, hogy az ember szinte repül át a sorokon, és izgatottan várja az eddig ismeretlen, vagy korábban csak száraz adatokból részben ismert események felvillantását és pergését. Azt láttam, hogy az író szigorúan követi az ismert történelmi mérföldköveket. Bár nem a tudományos formát és a szokásos lábjegyzetelést választja, gyakran tárgyalja a kínai és más források mondanivalóját, elemezve azok ellentmondásait. Ilyenkor vizsgálja, hogy melyik forrás beszámolója követi pontosabban a történelem folyását s így valószínűbb. A munka fő érdemének azt tartom, hogy mint említettem, követi a történelmi mérföldköveket. Nyilván vannak olyan részletek, amelyekről a forrás nem számolt be. Ezért szerencse az olvasó számára, hogy egy ember, akiben oly mélyen átérlelődött a teljes hun történelem ismerete, logikai pótlást végez, majd folytatja az ismert dátumú történelmi eseményekkel. Egy barátom úgy jellemezte, hogy a két dimenzióban ismert történeti képet Sándor három dimenzióban láttatja. Milyen műfaj ez? Nincs is neve, ezt a szerző fejlesztette ki, miközben a forrásokból megismerhető történelmet írja. Az egyik legérdekesebb rész számomra az, amikor a hunok Balambér főfejedelem vezetése alatt átlépik Európa kapuját az Ural folyónál, és Sándor elemzésében 368 tavaszán a Volga partján legyőzik az Európa legnagyobb lovas haderejével rendelkező alánokat. Az alánok feletti győzelmet a források (Jordanes és Marcellinus) 370 körűire jelzik. Az alánok igen jól harcoló, nagyon kemény és kegyetlen nép. Őt év múlva, 373-ban győzik le a hunok a Donec folyónál védekező, legerősebb germán népet, a páncélos gyalogsággal harcoló osztrogótokat. 376-ban a Dnyeszteren való átkelés után egy különlegesen ritka csellel, éjszakai támadással verik tönkre a felfuvalkodott, de még alvó vizigót sereget. A sötétben elmenekült seregrészeket még kétszer győzik le. Mikor telefonon beszéltem Sándorral, kérdeztem, van-e a forrásokban részletes leírás ezekről a nagy életre halálra menő csatákról, ahol az egész nép léte forog kockán, mert az egész nép a harcoló sereggel vonul. Azt mondta, igen. Kérdeztem az alánokról. Azt mondta a forrás szerint, a hunok serege följebb ment a folyó partján, ott átosztattak és hátbatámadták a parton állomásozó alánokat. A szerző gondosan követi ezt a keretet. Ő azonban számol, és stratégiát állít össze, hogy hogy folyhatott le a csata. Hogy húzódott a négy hadtestből álló hun hadsereg 3/4 része az éjszaka leple alatt gondosan hátra, majd felvágtattak két napi járásra a Volga mentén. Ótt átúsztatva, a legnagyobb titokban haladtak visszafelé, útközben gondosan ügyelve, hogy minden alán járőrt elfogjanak, nehogy hírt vihessen a fősereghez. A hunok két ágra váltak és hátulról, két oldalról támadtak rá a mit sem sejtve várakozó, és a folyót kémlelő alán haderőre. Királyuk arcátlan és magabiztos válaszszal küldte csak néhány napja vissza a megadásra felszólító hun követeket. Üzenete az volt, hogy az alán oldalra egyetlen hun lovas sem fog átkerülni, és mind benn fog fulladni a folyó vizében. Az alánok és szövetségeseik közel 150.000 harcossal várták a hunokat, akik 15 tumennel jöttek és támadtak, amely szintén 150.000 harcos részvételét jelenti. Mikor a hunok hátulról, két ágba rendeződve, vérfagyasztó csatakiáltással és folyton ismétlődő nyílzáporokkal kezdték rohamozni az alánokat a negyedik, a nemzet vagyonát és családjaikat biztosító hadtest is már a vízben volt és a folyóból kikapaszkodva hármas harapófogóba zárta az alánokat. A nap végére Balambér főfejedelem tönkreverte Kelet-Európa legkiválóbb katonai erejét. A legvalószínűbb részletek ilyen kidolgozása páratlanul érdekessé teszi „a hunok nagy történelmét”. Sándor József Székelyudvarhelyen nagyon szerényen él. Nemrég elért nyugdíjaztatása havi 32 dollár jövedelmet biztosít számára. Ezért hogy a húsz füzetre terjedő munkájának utolsó hat füzetét ki tudja adni, mint mondta, fel kellett áldoznia kis nyaralójukat Zetelakán, a Hargita alján. Sándort sokan látogatják Erdélyből, Magyarországról, Németországból, Svédországból és máshonnan. S mindenki a füzeteket kéri tőle. Azt mondja 500 példányra volna igény, rendelés. Most hogy a mű már kész, nem füzetek formájában szeretné a munkát kihozni, hanem két vaskos kötetben. Az udvarhelyi nyomda nyugati szemmel nézve igen-igen méltányosan el tudná készíteni, szinte hihetelen, kötetenként 4 dollárért (egy-egy kötet közel 800 oldal). De honnan lenne Sándor Józsefnek 8000 dollár értékű pénze, amibe a kétkötetes munka ezer példánya kerülne? A költségek előteremtése lehetetlen számára. A munka azonban nagy jelentőségű. Megbeszéltem Molnár Lajossal, a Hungari Szabadságharcos mozgalom Elnökével, hogy megírom ezt a könyvismertetést, mindenkit kérve, hogy akit érdekel nem csak ez a munka, hanem az hogy egy ilyen páratlan, eddig nem létező szintézis napvilágot lásson, adományozzon valamennyi pénzt, hogy azt elküldve Sándornak a kétkötetes munka megjelenhessen s elkerülhessen mindazokhoz, akiket ez a történelem érdekel. 8000 dollárt kell összegyűjtenünk, hogy a kétkötetes könyv nyomdafes-téket és napvilágot lásson. A pénzt Romániába kereskedelmi úton jelenleg el lehet juttatni, és azt könyvkiadásra felhasználni. A könyvkiadásra Sándor Józsefnek hivatalos engedélye van, hiszen a munka füzetek formájában már megjelent és elfogyott. Minden összegű adományt szívesen fogadunk s azokat magam fogom Sándor Józsefnek eljuttatni. Persze nagyobb adományokat is szívesen fogadunk. Megemlítem hogy egy 500 dolláros és két 1000 dolláros adománnyal indult a gyűjtési akció. Mivel sok lúd disznót győz, a 10 és 20 dolláros adományok is a nemes célt szolgálják. Aki legalább 50 dolláros adományt tud küldeni, annak Erdélyből Sándor József a két vaskos kötetet köszönetként meg fogja küldeni. Mivel a nagy anyag készen áll és csak az újabb eredményekkel kell helyenként kibővíteni, a két kötetes nagy mű 2002-ben meg tud jelenni. Azt kérjük, hogy az adományokat a következő címre juttassák el: Lajos Molnár, 3035 Wexford Drive, ROCK HILL, SC 29730. Előre is köszönjük az olvasó ebben a nemes Oroszország, mint nagyhatalom Nap nap mellett csak katasztrófákat közvetít a tv, földrengés, árvíz, vulkánkitörés, járványokat közölnek. Terjednek földünkön a rémségek, katasztrófák nem kerülik el az egykor győztes SZU-t sem. Szovjet szokás szerint - a világ csak azokról értesül, melyeket nem lehet eltitkolni. Putin „cár” uralma alatt sorozatban történnek szerencsétlenségek Oroszországban, melyeket a szakemberek hiánya gazdasági válság, és a pénz hiánya okoz.Az óriási atom U-BOOT elsüllyesztését, a világ legnagyobb tv tornyának égését, a Metro-bomba robbanását - már nem hallgathatták el, mint Csernobilt... Katonai szempontból (egyelőre) a NATO jelentése szerint nincs mitől félni Oroszországtól... De: Oroszországban még mindig 12 ugyanolyan építésű atomreaktor van üzemben, mint Csernobil-ban. Ezenkívül - kik jól ismerik az orosz viszonyokat, - hírt adtak arról, az oroszok számtalan helyre szétszórták atommelléktermékeiket. Maga Moszkva egy időzített bomba! - így írták. Az elsüllyedt U BOOT- ról norvég, finn tudósok arról adtak hírt, a radioaktivitás árad a tengerbe, s áramlásokkal tovább az Atlantik-Észak és Keleti-tengerig is eljuthat. A tengernek ilyenfajta szennyezése veszély Európára nézve is. Az Afganisztáni „kaland” után és a mai napig megoldatlan csecsen támadástól nem kellene tartani Oroszország felől. De akik azt gondolják, ez a gazdaságilag tönkrement nagyhatalom már nem veszélyes Európára nézve, az téved, mert Oroszország ma is katonai nagyhatalom! 5000 messzelövő rakétával, bombákkal rendelkezik, melyekkel a világ távoli országaira is kárt okozhat. Jó lenne, ha nyugat ezt mindig szem előtt tartaná. Csak egy gombnyomás ...és bekövetkezhet a megsemmisítő rombolás. Még a kiszámíthatatlan Jelcin - jó, vagy rosszkedvében, az alkohol hatása alatt sem indíthatta útjára a rakétákat. Ehhez ugyanis 3 emberre lett volna szüksége. Meghatároztatott náluk, az elnökön kívül, a honvédelmi miniszter, a katonai vezérkar vezetője EGYÜTT tehetik csak kezüket a gombra! De hogy egyszerre három öngyilkos ülne az orosz vezetés élén, ez alig hihető! Mondják, Oroszország nem katonai nagyhatalom többé, mert nem ura hadseregének. Csökkentették és reformálták ugyan hadsereget, de Putin ugyanakkor 50 %-kal felemelte a katonai célokat szolgáló háztartást. (Ez csak 10 %-a az amerikaihoz képest.) Az oroszoknak psychológiai szempontból fontos, hogy higgyék, még mindig ők a világ urai. Ez az önbizalom segíti őket a mindennapi nehézségeket elviselni (sorbanállás kenyérért, fizetések elmaradása, áruhiány, fűtőanyag hiánya, stb.) Ez az egyetlen - a hitük a nagyhatalomban - ami megmaradt büszkeségükből. Az orosz nép hihetetlenül türelmes és fantáziadús - ha megélhetéséről, vagy túlélésükről van szó. Egyetemi tanárok pl. csak de. látják el munkájukat, du. kertjükben burgonyát, káposztát, zöldségeket termelnek, hogy a családnak legyen mit ennie. Akinek balkonja van, ott kertész kedik. Még nem halnak éhen az emberek, de a létminimum alatt élnek azok, akiknek ez a sors jutott. Sok nyugdíjas örül, ha teát ihat kenyérrel, többre nem futja kis nyugdíjából. Északon - 30°-nál fűtetlen lakásokban telelnek. Sokan szeremének kivándorolni Oroszországból, de ez csak a zsidóknak sikerül. A Volgai-németeknek pl. nem. De, melyik ország fogadná be őket pénz, vagyon nélkül? Az orosz nép nagyon kötődik hazájához, lelkileg sincs erejük a kivándorlásra. Az atomtengeralattjáró elsüllyedése után Putin nem jelent meg vigasztalni, részvétlen maradt, ezt igen rossznéven vették sokan, s elfordultak tőle. Kételkedtek „demokratikus” érzelmeiben, de nyilvánosan az orosz lapokban nem jelent meg róla negatív vélemény (sajtószabadság valószínű ott sincs). Putin megmutatta igazi énjét, maradt a jéghideg „apparatcsik”, pártfunkcionárius, titkos szolgálat embere. De mit vártak tőle , mikor már kimutatta részvétlenségét a csecsenekkel folytatott értelmetlen háborújával, melyet inkább népirtásnak nevezhetjük. Ma sem tudja senki, kémszolgálati idejében hány ember köszönheti neki halálát? Mióta Bush az egyesült államok elnöke lett, lazul a kapcsolat egykori szövetségesével. Az elnök gigantikus rakétaelfogók gyártásával lehetetlenné akarja tenni Oroszországot. Putin tiltakozik, érzi, ha ez az elnöknek sikerül, vége Oroszországnak, egyedül az USA lesz a nagyhatalom. Putin máris megkezdte kiépíteni Kína-India felé kapcsolatait, akik szintén rendelkeznek atombombával. Putin szeretné Németországot befolyásolni, Európát. Bush tervei ellen tiltakozzanak, de Schröder kancellárban gránitba ütközik, ami természetes, hiszen a Nato-hoz tartoznak. Nem is olyan régen a vezetők megegyeztek a lefegyverkezésben.... Egyedül Scharping, Németország hadügyminisztere (aki életében nem volt katona) buzgólkodik ezen legjobban. Szinte megsemmisíteni igyekszik a német haderőt. Újra fegyverkezni akarnak a nagyhatalmak? USA teheti, de Oroszországnak erre nincs pénze se szakemberei. A mai orosz hadsereg dezorganizált, még zsoldot fizetni sincs pénze! Rosszul felszerelt katonai alakulatok, régi típusú páncélosok, repülőgépek, nem alkalmasak ma már arra, hogy háborúzzanak! Talán éppen ezért az USA nem is tartja érdemesnek, hogy Putinnal és országával kapcsolatát megerősítse. A SZOVJETUNIÓ megszűnése az orosz népnek nem hozott semmi pozitív változást. Németország jelenleg Oroszországgal üzletel, Németország Oroszországnak egyetlen támasza. A németek nagy befektetéseket csináltak ott, talán hogy segítsék Oroszország „feltámadását”? Putin a hadseregre, kémelháritóira támaszkodik, célja a régi nagyhatalom visszaszerzésére irányul. Az elmúlt évben hadihajó készletét akarta felvonultatni a Földközi tengeren, de a „Kursk” elsüllyedése után letett tervéről. Bismarck mondása jutott eszembe: „Ha Oroszország köhögni kezd, az egész Európa influenzás lesz!” Ez ma inkább találó, mint Bismack idejében. Meg nem erősített hírek szerint Putin szeretné népét az EU-ba sőt a NATO-ba is felvetetni. Átláthatatlanok Putin tervei, akárcsak ő maga. Az EU - Nato-ba való csatlakozása - Oroszország végét jelentené. Terebessy Emőke Kedves Nemzettársak! Gondoljunk csak arra, hogy a magyar uralkodóknak, a magyar nemzeti kormányoknak a hazánkban letelepedett idegenekkel szembeni politikája kezdetektől fogva a békés együttélés volt, melyet ma beolvasztásnak neveznek. Ez nyomta rá bélyegét egész történelmünkre. E politikánk túl sok jogot adott és túl kevés követelményt támasztott a bevándorlókkal szemben. Politikusaink erre csak akkor döbbentek rá, amikor a pánszláv propaganda terjesztői területi-, függetlenségi- követelésekkel álltak elő. Hazánkat Trianonban feldarabolással, népünket szétszóratással büntették azon politika kísérlete miatt, mely ma az USA, az ENSz és valójában minden nagy és kishatalom hivatalos politikája- a beolvasztás! Ezt kell bizonyítanunk és ezen az. alapon kell követelni a rehabilitálást! Akik pedig még mindig ott tartanak, hogy a Trianonban elkövetett bűnök felsorolásával, részletezésével, évenként (kerek évfordulónként!) egyszeri megemlékezésekkel foglalkoznak, megoldási iavaslat(ok) nélkül, azok vagy nem Iáinak tovább az orruknál, vagy nemzetidegenek és így segítik a magyar nép felszámolását! Az olimpia alkalmából itt járt Németh Zsolt külügyi államtitkár, aki a Sydney-i Magyar Házban előadást tartott, amihez hozzá is lehetett szólni. Az én kényelmetlen, Jugoszláviával kapcsolatos kérdésemre, hogy a trianori béke revízióját miért nem kérik, körülbelül azt a választ kaptam, hogy a politikában az ember nem a szívével, hanem a józan eszével gondolkodik. Nem szabad szivárványokat keregetni, mert az veszélyes lehet.’ Nem volt lehetséges feltenni egy további kérdést, mely az lett volna; - megmondták-e ezt a horvátoknak, bosnyákoknak, a koszovói albánoknak, stb.? Hazánk, népünk helyzete kétségbeejtő. Jóllehet itt a 24. óra, de remélhetőleg még mindig nem késő. A gyógyíthatatlan optimista hangján azzal zárom e sorokat, hogy még nincsen minden veszve, de ha semmit sem teszünk, akkor minden elvész. Rajtunk (is) múlik, hogy a magyar kormányt színvallásra kényszerítsük. Akarnak-e revíziót, most amikor a világot újra rendezik? Ha nem - mondják meg miért nem? Nekünk, a szétszórtságban élő magyaroknak, de főleg az észak-amerikaiaknak - akik közelebb vannak a döntés jogát bírókhoz - követelni kel! az USA (és a másik 7) és az ENSz vezetőitől, hogy hallgassák meg panaszainkat, és Közép-Kelet és Dél-európai béke érdekében adják vissza történelmi határainkat. Nem egy levelet, hanem levél-, memomarandum- özönt kell küldeni a fent említetteknek. Végrehajtható, eredményt hozó tanácsokat, ötleteket kérek sürgősen. Ne várjuk, hogy a másik csináljon valamit. Még ma cselekedjünk! Sydney 2001. március 15. Hazafias szeretettel Rozgortyi András
