Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-03-01 / 2. szám
2001. március-április **lîîVAKÔfcî 9. oldal Üzenet egy fiatal barátomnak . Tudnod kell azt is, hogy nem egyszerűen az az arya, aki ezt hiszi, hanem az, aki elhivatott és ilyen módon cselekszik is a nemzet érdekében. Az arya szó eredeti szanszkrit jelentése „nemes ember” és minden nemesnek tisztában kell lennie azzal, hogy az ügyünket nemcsak a hitével és cselekedeteivel viheti előre, hanem azáltal is, hogy milyen nemesen éli az életét. A nemesi minősültség legfőbb bizonyítéka a nemes életvitel. Nemzetünknek ve- és a nemes vezettem kevésbé fonaz igazság, amit tebb, sikeresebb és arya vezető, annál érdekében. ...Ezért és fegyelmezetten. Bármibe fogj is, dósod szerint, zonyítéka munkád seddel képviseld amelyekben hiszel. gedet.,Edzed mazetőkre van szüksége tőnél az életvitel tos szempont, mint hirdet. Minél műveltiszteletre méltóbb az többet tehet ügyünk tanulj szorgalmasan A tudás hatalom, tedd azt legjobb tuhogy kiválóságod bilegyen. Viselkedéazokat az ideákat, Őrizd meg egészségad és bontakoztasd ki képességeidet. Fajtánk vezetőinek erősnek, jó megjelenésüeknek kell lenniük, testben, szellemben és lélekben hasonlatosaknak az antik görög ideálokhoz. Légy férfi, akit más férfiak csodálnak és akire a nők vágvakoz\>a tekintenek. Csak, ha magad ilyen vagy, tudod erősíteni fajunkat is. Utasítsd vissza a tömegtájékoztatási eszközök által támogatott zsidó degenerációt és tartsd távol magadtól a cigarettát, drogot és tartózkodj az alkohol és a szex felelőtlen élvezetétől... Válj a nemesség mintapéldányává ... Ez egyúttal azt is jelenti, hogy légy tör\>énytisztelő. Hogy ha majd eljön a forradalom napja és fizikailag is meg kell védenünk magunkat, készen állhass a harcra. Mozgalmunk azonban most csak a sza\!ak hatalmával érhet el sikert, nem pedig a karddal. Ha a lelki forradalom nem mozgósíthatja nemzetünket, fizikai és politikai forradalom sohasem fog bekövetkezni... Légy erős, egészséges testben, lélekben, képezd a szellemed és acélosítsd akaratod - lég)' nemes és segítsd megnyitni az eljövendő kor Természetes Rendjét. Ez sorsod rendelése, barátom. ” David Duke „A mindent átfogó hazugság korában az igazság kimondása forradalmi tett.” (G. Orwell) A DÉL CSILLAGA (DAVID DUKE POLITIKAI PROGRAMJA ÉS AZ „ÉBREDÉS-PROJECT”) DAVID DUKE; az amerikai jobboldal vezércsillaga, az amerikai „Déli Eszme” legnépszerűbb, és a liberális oldal által legtöbbet támadott politikusa ezt a mottót írta önéletrajzi könyve címlapjára és választotta egyúttal politikai jelszavául. Könyve nem csupán önéletrajzi mű, hanem egy szokatlan „szellemi útleírás”, mely egy intellektuális jobboldali politikus ideológiai vezérelveit összegzi. „Tudatában vagyunk annak - írja a Szerző politikai programja megfogalmazásának előszavában -, hogy az igazság keresése izgalmas, de egyúttal terhes feladata is a nemesnek. Ha felismerjük nemzetünk válságos helyzetét, be kell lássuk, nem térhetünk ki a harc elől. Ha tudatosul bennünk, hogy mindent, amink van: képességeinket és jellemző vonásainkat csak úgy, mint családunkat és egyéni létünket genetikai örökségül kaptuk, ez a harc lesz a legfontosabb dolog az életünkben. Ha mi, a nemesek, cserben hagyjuk a népünket, generációk sorának áldozatos munkája, küzdelme, géniusza, életének szépsége és szeretete válik semmivé. „Hiszem, hogy nem tesszük ezt. Tekintsünk tehetséges népünk millióira, akik szellemi és anyagi erőforrásaikat kizárólag vállalkozásaikra, lakásukra, szórakozásukra, munkájukra és egyéb mindennapi tevékenységükre áldozzák, hogy mennyire nincsenek tisztában fajiságukkal. De ha majd megérinti őket az igazság, az élet és a szabadság hívó hangjára génjeik fogják megadni a választ, hogy tehetségüket az életben maradásuk érdekében hasznosítsák. A történelemben páratlan erőre tehetünk szert. Népünknek még mindig nagy hatalom és gazdagság van a kezében. Olyanok vagyunk, mint egy bekötött szemű tigris, melyet egy egér terrorizál. Ez a könyv segít levenni szemünkről a kötést. Ami népünket lefogva tartja, az a tudáshiány. Ha az emberek megtudják az igazságot, meglesz a bátorságuk is ahhoz, hogy cselekedjenek.” Ezek a szavak a magyarsághoz is szólhatnának csak úgy, minta világ valamenynyi még életképes és élni akaró nemzetéhez. Hogy így lesz-e? - csak rajtunk múlik. Ez az utolsó kísérlet, amit még megtehetünk, mielőtt lemondunk nemzeti létünkről, és szabad utat engedünk népünknek, hogy elinduljon az alászállás útján. Ezért, kapcsolódva DAVID Duke „Awakening Project“-jéhez, az alábbiakban a magyar olvasó elé tárjuk könyvének rövid eszmei összefoglalását, rávilágítva egyúttal arra, hogy Amerika népei napjainkban mennyire hasonló sorsproblémákkal szembesülnek, mint az európaiak és mint mi itt, Magyarországon. Harcunkban tehát korántsem állunk egyedül. A globalizáció a problémákat is globalizálja - a megoldást is közösen kell keresnünk. Mindezen tárgyalásra kerülő kérdésekkel kapcsolatban pedig, - Duke könyvének gondolatmenetét követve; de esetenként azt más szempontokkal és magyar vonatkozásokkal is kiegészítve, - igyekezni fogunk kifejteni egy tiszta, közérthető, tradicionális jobboldali álláspontot, keresve egyúttal az utat, mellyel a magyar jobboldali erők is csatlakozhatnának ehhez a programhoz. Alábbi cikksorozatunk ezt a célt szolgálja... w DAVID DUKE. MY AWAKENING - A PATH TO RACIAL UNDERSTANDING - Free Speech Press, Covington, LA, U.S.A. 1999. (pp. 717)1. A HAZUGSÁGOK HÁLÓJÁBAN (David Duke: My Awakening c. könyvének ismertetése) A ‘60-as évek Amerikájában, a „Holt Költők Társasága” korában vagyunk.<X) Az amerikai Dél és utolsó maradványa, a hagyományos értékek tiszteletén alapuló oktatási rendszer halódik. A négy jelszó: „Tradíció, Becsület, Fegyelem, Érdem” Amerikában is fokozatosan lekerül az iskolák zászlóiról, hogy helyét az általános liberális jelszó, az „Egyenlőség” vegye át. Míg nálunk a tanári karok és a diákok a koedukáció zűrzavarával küszködnek, addig Amerikában nemcsak e kérdés körül dúl a harc, hanem az integráció és a szegregáció hívei között is. A nemek elkülönítésének feloldása rohamosan viszi be a szabadosság szellemét az iskolák falai közé, fellazítja a komoly tanuláshoz szükséges fegyelmet, a faji elkülönítés feloldása pedig az egyébként is csökkenő követelmény szintet - elsősorban politikai okokból - a leggyengébb képességű néger tanulók értelmi szintjéhez igazítja. Mindez az amerikai oktatás mindmáig feloldatlan válságához vezet. A régi tanár generáció egy ideig még heroikus utóvéd harcot folytat az oktatás minőségének megőrzéséért. Gondolkodó embereket próbálnak megnevelni egy olyan világ számára, mely már nem, hogy nem igényli, de nem is tűri a gondolkodást. Természetesen úgy, hogy mindez nehogy szemet szúrjon a hatalomnak. Mert akkoriban már, ahogy nálunk, úgy Amerikában sem taníthatták az igazságot, csak az utat, mely arra vezet... Ezt az utat kereshette annak a New Orleans-i középiskolának a tanárnője is, aki harmadikos diákjainak azt a feladatot adta, hogy válasszanak egy aktuális közéleti témát, irodalmi hivatkozásokra támaszkodva fejtsék ki, foglaljanak benne állást és védjék meg álláspontjukat az osztály előtt.Akkoriban Amerikában a legélesebb közéleti viták az iskolai integráció kérdése körül kavarogtak - „még a vízcsapból is az folyt”, ahogy ma mondanánk. Újságok, könyvtárak, napi hírek az iskolai faji elkülönítés feloldását alátámasztó érvelésekkel vannak tele, a feladat tehát könnyűnek látszik. A 13 éves David Duke is, mint minden gyerek, a „bőség kosarából” igyekszik meríteni, amikor ennek a látszólag jól dokumentált kérdésnek a „körbejárását” választja dolgozata témájául. (Utalás Peter Weir: Dead Poets Society c. filmjére) Am ekkor jött a feladat csattanója.Miután a gyerekek ilyen módon megfogták a kérdés a könnyebbik végét, a tanáruk azt mondta, hogy most foglaljanak el ellenkező álláspontot és igyekezzenek ahhoz érveket keresni. A helyzet kb. az volt, mintha egy mai magyar diák egy iskolai dolgozat témaköréül a liberalizmus előnyeinek kifejtését választaná, és végül a liberalizmus hátrányait és veszélyeit kellene szakirodalmi érvekkel alátámasztania, vagy bizonyos etnikai kérdéseket kellene elemeznie hasonló szemszögből. (Kísérletező kedvű olvasóim hozzáláthatnak a feladathoz, melynek kidolgozása diák számára szép kihívás, kiírása pedig a tanár számára egyúttal búcsú a tanári pályától.) A kis David Duke elment tehát újfent a könyvtárba anyagot gyűjteni, ezúttal a választott témája inverzéhez és - nem talált semmit. Sem egy könyvet, de még egy újságcikket sem, amely a szegregáció fenntartása mellett érvelt volna. Könyvesboltok, iskolai, városi könyvtárak - sehol semmi. Tessék figyelni (!): nem a három „T”: a „Támogatott, Tűrt, Tiltott” kiadványok kommunista világában vagyunk, hanem a „szabad világban”, abban a „szabadszellemű4 Amerikában, mely akkoriban - akár csak ‘45 után - sorozatban utasította ki a bizonyítottan antikommunista ‘56-os menekültjeinket (köztük olyan nemzetközileg elismert tudóst is, mint Málnási Ödön történész professzor). De lássuk, mit tesz egy tizenhárom éves gyerek, ha tanárától látszólag megoldhatatlan feladatot kap? Az átlag gyerek feladja és beírja a dolgozatfüzetébe, hogy nem talált az adott témára vonatkozó irodalmat, tehát a bizonyítandó álláspont valószínűleg védhetetlen. David Duke azonban nem így tett. Egy látszólag mellékes újsághirdetés nyomán felkeresett egy fehér polgárjogi szervezetet, amelynek könyvtárában egész falat betöltő könyvespolcon sorakoztak híres, nemzetközileg elismert tudósok, politikusok azok a művei, melyek különböző szempontok alapján mind a faji szegregáció fenntartása mellett foglaltak állást. Ebben a pillanatban a kisdiák szeme előtt egy nemzetet átfogó - és azóta már nemzetközivé terebélyesedett - hazugság rendszerről lebbent fel a fátyol. A könyvtáros kisasszonytól ajándékba kapott könyv, a Race and Reason (A faji különbözőség okai) mélyen elgondolkoztatta a kisfiút. Mi van, ha igaz, amit a könyv állít? A faji elkülönítés mellett érvelő iskolai dolgozat elkészült, és egy fiatalember elindult az önálló gondolkodás útján. Ugye milyen szokásos, saját életünkben is tapasztalt kép? Vagy talán mégsem olyan szokásos? (Folytatás a 10. oldalon)
