Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-03-01 / 3. szám
4. oldal «lîTVÀKÔfct 2000. március-április RÉVFFY LÁSZLÓ: Korlátolt felelősségű köztársaság, A tévedések elkerülése végett nem valami csődbe jutott vállalatról lesz szó, hanem a köztársaság intézményéről, melyet ebben az évszázadban erőszakoltak rá Magyarországra. Tulajdonképpen egy ország részére oly mindegy, hogy minek hívják vagy kereszteljék el a legfelsőbb intézményt, ha a megélhetés, a boldogulás és a szabadság biztosítva van a polgárok részére. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az évszázadokon keresztül divatos királyság volt a legjobb hazánkban, de arról már drákói gyakorlatban meggyőződhettünk, hogy se a kommunizmus, se az átkeresztelt szocializmus a kapitalizmus bűvkörében, köztársasági vezetéssel nem hozott kiemelkedő életformát a sokat szenvedett és a 20. században élt magyarságnak. Ha mindezekhez hozzátesszük azt, hogy a köztársasági elnököket eddig nem a nép választotta meg, hanem egyszerűen a nyakába ültettek valakit, aki majd hűségesen fogja szolgálni kenyéradóját - nem kétséges, eddig a köztársasági forma az elnökökkel együtt csődöt mondott, mint egy rosszul vezetett üzleti vállalkozás. Nézzük tehát kezdettől fogva, kik voltak az odaültetett elnökök a bársonyszékben! Nem érdemes az összes személlyel külön-külön foglalkozni, mert voltak a kommunizmus időszakában olyanok is, akik csak rövid ideig élvezték uralmukat, amíg az AVH nem jött el értük, és nem vitte el őket börtönbe. Ezért csupán pár szót érdemel meg Zsedényi Béla, Dobi István és Szakasits Árpád nevének említése, akik közül Szakasitsot vitte el az ÁVH, de Tildy is jelentős időt töltött kommunista börtönben. Dobi amolyan részeges paraszt volt, akit még pártja is kitagadott árulása miatt, amikor a kommunisták befogadták maguk közé és csináltak belőle egy udvari bolondot, köztársasági elnök formájában. A közvetlen háború utáni első köztársasági elnök Zsedényi Béla lett, de ő nem tehetett róla. Miskolcon élt és az ottani jogakadémián volt tanár, amikor 1945-ben küldöttséget vezetett az akkori ideiglenes kormány székhelyére, Debrecenbe. A szovjet megszálló parancsnokság lámpával keresett egy megfelelő személyt, akiből államfőt akartak csinálni. De ki legyen az? Ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a keresztény Magyarországon olyan emberrel kell beköttetni az emberek szemét, akit elfogadnak, de egyúttal hűséges kiszolgálója is lesz a szovjet rendszernek. Zsedényi ennek a szerepnek megfelelt. Nem volt zsidó, nem volt szocialista, pláne nem volt kommunista, vagyis személye érthetően kifejezve: íztelen, bűztelen és súlytalan volt. Amikor aztán a mór megtette kötelességét - mehetett és ott találta magát a váci börtönben. A magyarországi köztársasági elnökök közül három személy az. akinek a működésével érdemes foglalkozni. A díszes triumvirátus: Gróf Károlyi Mihály, Tildy Zoltán, és a legújabbkori, leghosszabban szolgáló Göncz Árpád. Az ő ténykedéseik enyhén szólva nem szolgálták a nép akaratát, és bizony a munkájuk inkább hátráltatta, mint előbbre vitte az ország sorsát, hogy udvariasan fejezzük ki magunkat. Természetesen, ha felelősségű sorrendet kéne felállítani, akkor is a sorrendi besorolás az volna: Károlyi, Tildy, Göncz. És milyen a sors fintora? Károlyi egy kommunista csőcselék kezébe adta a hatalmat, Tildy szintén és Göncz megtartotta. Kezdjük tehát Gróf Károlyi Mihállyal! Ez a horpadtmellű, magyarul alig tudó, írni-olvasni hebegő, raccsoló és helyesírást nem ismerő dúsgazdag gróf volt az, aki miniszterelnökként olyan beszédet mondott, melyből ellenségeink, a rablásra induló oláhok, szerbek és csehek azt olvashatták ki: - csak gyertek, nem fogunk benneteket bántani és fegyverrel sem megyünk ellenetek...Majd szocialista barátai csináltak belőle köztársasági elnököt, név szerint: Jászi, Kéri, Kunfi, Landler, aki avval a mondatával írta be magát a magyar történelem szégyenlapjára, hogy - nem akarok katonát látni. Az Országház téren kiáltották ki a köztársaságot és az elnök Károlyi Mihly mondta az ünnepi beszédet. Körülötte már ott voltak a jövendő patkányok, akik szintén tapsolva és örjöngve üdvözölték pár hónap múlva a „tanácsköztársaság”, a „szovjet-köztársaság” kikiáltását 1919 márciusában. írjuk ide neveiket, mint hazaárulókat Károlyi Mihállyal együtt: Landler Jenő, Weltner Jakab, Buchinger Manó, Bőhm Vilmos, Preusz Mór, akik lelkendezve tapsolták a köztársaság megszületését. A végzet elkerülhetetlen volt és pár hónap múlva bekövetkezett. Március 20-án a királyi palotába ment Vyx francia alezredes és ott átadta Károlyinak azt a Vyx-jegyzék címen ismert diktátumot, mely a magyar történelem egyik legtragikusabb dokumentuma. Hosszú volna az eredeti dokumentum szóbeli leírása. Elég az, ha azt írjuk, hogy ezzel a jegyzékkel Vyx Magyarország népével és közgazdasági életével teljhatalmú diktátor lett, és ő fogja kormányozni az országot. Nagy viták folytak, hogy mi történjen, és ha viszszautasítja a jegyzéket, a kormánynak le kell mondania. így történt, hogy Landler Jenő felkereste Kun Bélát és társait a gyűjtőben, érdeklődve, milyen feltételek mellett lennének hajlandók részt vállalni a kormányzásban. Közben Károlyi tanácstalan, gerinctelen és megalkuvásnak a híve. Nem sok időnek kellet elmúlni és márc. 21-én a szociáldemokraták egy határozatban kijelentették, hogy a Szociáldemokrata Párt és a kommunisták magyarországi pártja egyesül. Az új név lett: Magyarországi Szocialista Párt. (milyen kísértetiesen hasonló, hogy több évtizeddel később az akkori magyar kommunista pártból lett Magyar Szocialista Párt és az évszázad utolsó évében ugyanolyan felforgató tevékenységet folytat, mint elődje 1919-ben. A történelem ismétli önmagát.) Az már nem is meglepetés, hogy megjelenik Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök lemondása, melyet aláír ugyan, de később letagadja, hogy annak a szövegét sem olvasta el, sőt azt állította, tudtán kívül mások fogalmazták. Majd az aláírást is letagadta, és azt mondta: - nevemet mások írták az okmány alá. Vagyis Károlyi Mihály legnagyobb bűne, ami hazaárulásnak is beillett, az volt, hogy gyávaságával elhagyta a magyar népet és a körülötte felsorakozott ellenségben inkább bízott, mint önmagában. Tele lett az ország fosztogatókkal és ehhez járult hozzá a gyáván elfogadott fegyverszüneti feltételek elfogadása a francia Vyx részéről, melynek alapján a magyar kormánynak az ország keleti és déli vidékein nagy területeket kellett feladni, ahová aztán beözönlött az ellenség, hogy az ezeréves haza területe most már idegen kézbe kerüljön végleg a későbbi Trianoni „békeszerződés” alapján. Hiába akart a jámbor rutén nép velünk maradni és ezt többször is kinyilatkoztatta, nem volt kegyelem. Több, mint 50 évnek kellett újra eltelni, hogy egy újabb, magát magyar kormánynak nevező társaság külügyminisztere megint magára hagyja gyáván ezt a hűséges kárpátaljai népet és odadobja az ukránoknak. A második világháború elvesztése és a nyugati hatalmak árulása következtében bezúdult hazánkba a 20. század rákfenéje, az Istentelen és törvénytelen kommunizmus. Jöttek velük azok, akik az első kommunizmus életben maradt gyilkos banditái voltak. Nem volt kegyelem annak, aki a hazáját, családját védte a vörös terror ellen katonaruhában. Megindultak a népbírósági tárgyalások, és a hóhér az ország egyik legelfoglaltabb embere lett. Amikor ismét köztársasági elnököt választott az ország, a legtöbb szavazazatot kapott párt adta Tildy Zoltán személyében. Nem szabad azt hinni, hogy ez a döntés a Kisgazdapárt belső vezetésében született felelőtlen elnökökkel meg. Ha a szovjetek nem hagyták volna jóvá, soha nem lesz Tildy Zoltánból az. A szovjetek kizárólag őt akarták. De miért esett rá a választás? Ennek is története van. A Kisgazdapárt megalakulásánál ott volt Tildy. Az akkori program a titkos választójogot, a földreformot tűzte ki elsődleges célul, sőt a trianoni állapotok békés rendezése is bekerült a párt programjába. A politikai siker elmaradt az 1939-es választásokon, mert a Kisgazdapárt csupán 14 mandátumot kapott a 260-ból. Viszont a második világháború utáni első szabad magyar választásokon a magyar nép 57%-os többséggel bízta meg, hogy akadályozza a kommunisták uralomra való törését. Hogy ez miért nem sikerült, annak sok oka és tévedése van, nem erről lesz most szó. Tildy Zoltán lett a párt elnöke, de sokan nem szerették, mert megalkuvó és engedékeny volt a kommunista követelésekkel szemben. Amikor megválasztották köztársasági elnökké, sokan nem tudták, hogy ebben a múltja is közrejátszott. Tildy protestáns lelkész volt és apósának a múltja és sorsa végigkísérte életpályáján. Apósát Gyenis Antalinak hívták, és mint tanító csatlakozott az előző bolsevista forradalomhoz. Egy olyan direktóriumnak volt a jegyzője, amelyben a bolsevisták a legtöbb parasztot akasztották fel. Amikor Horthy bevonult, megtalálták a nevét a direktórium halálos ítéletei alatt. A nép jogosan elégtételt követelt, az apóst kötél általi halálra ítélték... Tildy ezt letagadta 25 éven keresztül és úgy politizált, hogy ne kelljen félnie a titok felfedezésétől. A Parlamentben elmondott beszédei 1945 után mindig kétértelműek voltak, ami elárulta, hogy kötéltáncot járt. Ha hevesen támadta a jobboldalt, gyorsan odacsapott a baloldal felé is. A németeket és az oroszokat felváltva, egyenlő arányban szidta. Felesége volt az, aki ezt a lelkiállapotot mindig ébren tartotta és tüzelte. Természetesen erről a titokról tudtak a bolsevisták és így lett belőle elsőszámú jelölt és elfogadott köztársasági elnök. Volt Tildy életében egy másik folt is. 1919-ben egyetlen kommunista papi szervezet alakult az országban Somogybán református papokból. Ennek volt a titkára Tildy Zoltán. A megtorlást elkerülte, de a tény az tény maradt. Köztársasági elnöki működése ismeretes. Nagy pompával fogadta az első köztársasági elnököt, Károlyi Mihályt, akit később francia nagykövetnek neveztetett ki, de úgy látszik vénségére Károlyinak is elege lett a kommunizmusból, mert ott hagyta az egészet, újra emigráns lett belőle. Közben Tildy, hogy kiérdemelje a szovjetek bizalmát és egyben elkerülje azt, hogy a kettős titokból nyilt titok legyen, szorgalmasan írta alá a törvénytelenül meghozott halálos ítéleteket. Több régi ismerősének, barátjának a felesége kereste fel hivatalában, hogy a férj, hozzátartozó részére kegyelmet kérjen, mindig elutasításra találtak. A készen gyártott halálos ítéleteket nem volt joga és hatalma Tildynek kegyelemre változtatni. Csak egy példa. Amikor a népbíróság halálra ítélte Budinszky László nyilas igazságügyminisztert, és annak életét csak Tildy menthette meg (ők úgy gondolták), az elítélt nővére elment Tildyhez kegyelmet kérni. Tildy pofátlanul azt válaszolta: - Nyitott ajtót dönget asszonyom, mert a kegyelmi kérvényt már aláírtam. Erre fel a másnapi lapok már hozták, hogy Budinszkyn a reggeli órákban végrehajtották a halálos ítéletet. Az ítélet kiadására úgy történt utasítás, hogy arról Tildy nem tudott. Báb volt és hazaáruló. A sors vele is eljárt kegyetlenül, mert leányának férjét, Chomoky (Bún) Viktort, mint nagykövetet rendelték haza, és kémkedésért halálra ítélték és felakasztották. A börtönt később Tildy Zoltán sem kerülte el. Tildy Zoltán köztársasági elnöki működése kimeríti a hazaárulás bűntettét. Említésre méltó még az a tény, hogy Tildy kabinetiroda főnöke egy Jékely László nevezetű ember volt,
