Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-03-01 / 3. szám
2000. március-április »IttŸAKOftt 5. oldal aki politikailag ez egyik legártalmasabb embernek számított Magyarországon. Minden olyan döntésben, mely a megalkuvást nem ismerő kisgazda képviselőket súlytotta, többek között kizárással is, Jékely volt a tanácsadó. Tildy Zoltánra joggal akasztották rá a még ma is ismeretes „Taláros Hóhér” jelzőt, mivel elkötelezett alázattal írta alá a halálos ítéleteket, melyeket Rákosi Mátyás küldött át hozzá az elnöki irodába. A Kádár-rendszer úgynevezett „elnöki-tanácselnöke”-iről csak annyit érdemes megemlíteni, hogy hűséges „bólintó-jánosok” voltak Kádár János odaadó szolgálatában. Szóra sem érdemesek, valódi pártbeli percemberkék voltak. Elérkeztünk a jelenlegi köztársasági elnökhöz, Göncz Árpádhoz, aki ennek az évnek a végén vonul nyugdíjba „áldásos” munkája után. Ahogy elődeit, őt sem a nép bizalma, támogatása segítette a legnagyobb közjogi méltóság elnyeréséhez, hanem pártember volt, és pártja erőszakolta ki két ízben is a megválasztását a Parlament épületében. A kommunizmus látszólagos összeomlása után hazánkban is érintetlenek maradtak az előző kommunista rendszer intézményei, alkotmánya és ezekkel együtt vették át az elvtársakat is. Volt köztük bankember, sikkasztó, pufajkás, gyilkos, ÁVH-s körömkitépő, sortüzet vezénylő, Buci-Gyuri, ÁVH-s altábornagy és így tovább. Az első hónapokban ugyan lapítottak, mert nem tudták mi lesz a sorsuk, de amikor dugába dőlt a parlament megszavazott törvényeinek szentesítése, mely Göncz Árpádra várt, itt, ennél az embernél elakadt minden. Egyszerűen nem volt hajlandó aláírni semmit. Ezt persze nem önszántából tette, hanem parancsra. A parancs a Mérleg utcából jött, az SZDSZ székhelyéről, akik biztosították részére a köztársasági elnöki címet. Nem lett elszámoltatás a volt kommunista gazemberekkel és gyilkosokkal, a rabolt házak, intézmények, iskolák, templomok, földek nem kerültek vissza a jogos tulajdonosukhoz, maradt minden a régiben. Vagy legalább is olyan formában volt észlelhető a változás, hogy a tegnapi elvtársak újra előmerészkedtek és elkezdődött az újkori szabadrablás. Göncz Árpád egyszerű bábként, mint egykor Károlyi Mihály és Tildy Zoltán, hűségesen kiszolgálta gazdáit és nem a nemzete szolgálatában törekedett arra, hogy a sokat szenvedett magyar nép végre kapja vissza szabadságát és számoljon le a múlttal, benne a múlt bűnöseivel. Mivel az SZDSZ vezérhada észben, ravaszságban és összeköttetésben különbözött az új kommunista párt, az MSZP mezei hadától, rögtön külföld felé kacsintott, ahol már megvolt az összeköttetés még a 80- as évek elejétől, amikor megkezdődött a dollármilliárdok felvétele, szétosztása, elsikkasztása, ők adták a tanácsot a látszólagosan független új miniszterelnöknek és így következett be az a tragédia is, hogy a kommunista rendszer 20 milliárd dollár adósságát a már többször kifosztott magyar néppel fizettették viszsza, amit még ma is fizetnek és fizetni fognak a jövőben. Természetesen joggal kérdezheti meg bárki, akkor hogyan lehet az, hogy a mostani köztársasági elnök mindig a népszerűségi lista éllovasa magas százalékkal? A közvélemény nyilvánítás nem egyéb, mint egy statisztika. Arról pedig a jó öreg Churchill megmondta, hogy: - „A hazugságnál csak a statisztika nagyobb hazugság. Én csak annak a statisztikának hiszek, amit én készítettem el, mert akkor biztosan tudom, hogy mi az igazság belőle...” Ennyit Göncz Árpád népszerűségének valódiságáról. Hogy tényleg mennyire volt népszerű, az az aláírások megtagadása után megmutatkozott 1992. október 23-án, amikor az 56-os szabdságharc évfordulóján kifütyülték Árpi bácsit, aki, mint egy riadt kiskölyök, állt megmerevedve a részére kijelölt pódiumon, majd kisompolygott. A sajtó nácikról, karszalagos nyilasokról regélt a liberális sajtóban, sőt még az ünnepségről felvett video kazettát is meghamisította. Gönczből újra csinált legnépszerűbb embert. Figyelemre méltó módon beutazta a fél világot, bár az még ma sem bizonyítható, hogy ezekből a költséges utazásokból mennyit profitált a magyar nép. Az egyik legnagyobb baklövését külföldi útjai alkalmával Ukrajnában követte el, amikor 1996. novemberében Kijevben a következő szavakkal üdvözölte Leonyid Kucsma ukrán elnököt: - Hálásak vagyunk az 1100 évvel ezelőtt élt ukránoknak, mert lehetővé tették, hogy itt éljünk a Kárpát-medencében. Ennél nagyobb hazugságot és marhaságot kevés magyar politikus bocsájtott ki szájából. Az még megbocsátható, ha valaki nem tud történelmet, de a butaságot fitogtatni köztársasági elnöki szinten - ez már felér egy hazaárulással. Ugyanis még a honfoglalás előtt a magyarok szétverték és Kijevig üldözték a szlávokat, mert még ukránok nem voltak ismeretesek. Kijevnél Álmos vezér megostromolta a várost, mire egy követség kérte a magyarokat, hogy ne bántsák őket. Inkább menjenek tovább, és telepedjenek le Pannóniában, ahol gazdag föld várja őket. Adtak még útravalóul a szlávok 10 ezer aranyat, 1000 felszerszámozott lovat, tevéket, bőröket. Ez az igazság, a Göncz-féle - hazugság, kitaláció. Lehet, hogy Göncz Árpád (nem a hajdani honszerző, hanem a mostani hon vesztő) ezt az 1200 évvel ezelőtti váltságdíjat köszönte meg alázattal Leonyid Kucsmának... Van aztán olyan „mende-monda” is a népszerű elnökről, hogy rabsága folyamán, amit, mint 56-os „forradalmár” szenvedett, börtöntársai elnevezték „Patkányának. Ahogy egyik börtöntársa írta: - A Patkány a Gyűjtőfogházban, sorra „dobta” fel forradalmi társait... De nem viselkedett éppen karakánul akkor sem, amikor 1991-ben tett egy olyan kijelentést, mely felborzolta 15 milliós összmagyarság idegrendszerét, amikor arról „csevegett”, hoev ő a második világháború magyarországi frontjának végnapjaiban az „ellenállásban” jeleskedő barátaival tábori csendőrökre „vadászott”. Majd 1995. október 13-án a Magyar- TV-ben tett olyan kijelentést, ami a többszázezer mártír kegyeletét sértette meg, tette gúny tárgyává a nemzeti önbecsülést, 50 évnyi bolsevizmus irdatlan megaláztatásait, szenvedéseit, magyarírtását. Még ennek az évnek áprilisában megemlékezett arról a napról, amikor Budapest „felszabadult”. (így fejezte ki magát.) Együtt anekdótázott Demszky Gáborral régi óvóhe-. lyén, ahol örömmel fogadták a „felszabadítókat”. Érdemes újra felidézni Mezei András interjúgyűjteményéből is azt a nyilatkozatot, amit Göncz Árpád adott még 1982-ben. A következőket mondta: - Intézményeket az idők folyamán meg lehet változtatni, de az osztályoknak ezt az összeszövődését, amit a felszabadulást követő üdvös társadalmi földcsuszamlás hozott létre, visszájára fordítani nem lehet. Vagyis már 1982-ben Göncz Árpád olyan híres személy volt a kommunizmusban, hogy így nyilatkozhatott. Ebből az elmondott nyilatkozatból tisztán olvashatók ki az alábbiak: 1. Ami 1944-45-ben történt, azt Göncz úr „felszabadulásnak” tekinti és nem megszállás-változásnak. Magyarán nem vesz tudomást még 1982-ben sem a szovjet csapatok jelenlétéről, brutalitásáról. 2. Az 1945 utáni Magyarországot szabad és függetlennek tekinti, beleértve a Rákosi- és Kádár diktatúra éveit is. 3. Göncz 1982-ben gondolkozási alapnak fogadta el az alapvető marxista ostályelméletet. 4. Göncz 1982-ben elégedett volt azokkal a tulajdonviszonyokkal, azzal az összeszövődéssel, amely Magyarországot uralta. Ebből az vonható le, hogy Göncz Árpád a Kádákorszaknak megbecsült és elismert szószólója volt. Hát valahogy így néz ki Göncz Árpád, Magyarország kétszeresen megválasztott párt-köztársasági elnök rövid jellemismertetése. Ettől függetlenül még lehet otthon és külföldön népszerű és elismert, hiszen az otthoniaknak nem sok beleszólása van az ország sorsába, a külföldiek meg udvariasak, mit érdekli őket a magyar köztársasági elnök múltja... Nekik van igazuk. Hogy a leírtak után ki milyen magyar embernek tartja, mennyire hasonlít jellemben, kiállásban, magyarságtudatban két nagy „elődjére” - Károlyi Mihályra és Tildy Zoltánra, az olvasóra van bízva a döntés joga. Pár hónap múlva úgyis nyugalomba vonul, mert sajnálatára nem lehet megválasztani az SZDSZ segítségével harmadszor is elnöknek. Csupán az a kérdés vár még megválaszolásra: - Vajon ki lesz az új köztársasági elnök 2000-től. Ezt sem a nép fogja megválasztani, hanem a Magyar Parlament. A hírek szerint több pályázó van Torgyán, Áder, Hóm, Glatz személyében. De lehet, hogy egy ötödiket fognak megválasztani, akinek a neve még nem ismeretes. Egy biztos: mióta a köztársasági elnöki formát kitalálták Magyarország részére, nem sok haszna volt belőle, sőt, ha szabad úgy kifejeznünk magunkat - inkább kárára volt az országnak. Magyar tölgy, csak a gyökered kitartson Még élsz, de jaj, már haldoklasz „szabaddá lett” magyar hazám, népünkön élő piócák szívnak az év minden napján. Múltból maradt vörös hernyók lerágtak már minden levelet... ma nem csak a lombod száraz, de céljuk lett erős gyökered. Baltával nem tudnak kivágni, hát lassú halálra Ítéltek... a védett paraziták tudják: kiszáradva könnyen kitépnek. Míg erőd van, rázd meg magad! Hulljanak törzsedről a férgek... rajtad élő idegenek, népünk vére nélkül nem élnek. Ne légy prédája vérszopóknak! Ezer évig zöld volt a lombod... Európa nagy káoszában nem beletörődés a dolgod. A világ csodált ötvenhatban, „Szabadság, szimbóluma” voltál... s ma tűröd véred szennyezőit? ! Hősök hona! Szégyent ne hozzál! Viharos Viktor USA
