Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-03-01 / 3. szám
6. oldal «IfîVAKOfeî 2000. március-április Az igazat, csakis az igazat Az utóbbi években egyre nagyobb igény mutatkozik meg a közvélemény, de főleg a tanulóifjúság körében arra, hogy az 1956-os forradalomról és szabadságharcról a valóságnak megfelelő, - ne csak egyoldalú, a reform kommunisták szerepét túlértékelő - kiadványok jelenjenek meg. Ennek a gondolatnak jegyében született meg, egy kiváló amatőr történésznek, Dr. Fazekas Árpádnak könyvismertetése egy monumentális, dokumentumok tömegét felsorakoztató, de a lényegre rá nem mutató könyvsorozatról, amit az alábbiakban adunk közre. KÖNYVISMERTETÉS Homályos kép a forradalomról Dikán Nóra tizenkét kötetben Dr. Fazekas Árpád (Nyíregyháza, Hungary) Nem akármire vállalkozik, aki bírálatot akar írni Dr. Dikán Nóra - történész-muzeológus 1992-1997 között, a nyíregyházi Jósa András Múzeum által kiadott 1-11 részes (12 kötetes) monumentális dokumentumsorozatáról. Ehhez elengedhetetlen, hogy a recenzens legalább egyszer átolvassa ezt a 4539 oldalt, amely 524 dokumentumot mutat be (B/5 formátumban). Elsősorban az vizsgálandó, hogy ezen összeállítás szolgálja-e és milyen mértékben az 1956-os felkelés, forradalom és szabadságharc megyei eseményeinek jobb megértését. Különösképpen a fiatalság, a mai tanulóifjúság jó tájékoztatására lenne szükség, mert generációk nőnek fel úgy, hogy nem tanulják meg az iskolában ‘56 valódi történetét és jelentőségét. így félő, hogy a folyamatos hagyományápolás e tekintetben rövidesen megszakad. Ezért is üdvözlendő minden olyantörekvés, amely a mai áldatlan helyzeten javítani akar. Ezért vettem kézbe örömmel a közelmúltban megjelent „1956 a forradalom igaz története” c. tanulmányt, ami azokat a tényeket, dokumentumokat közli, amit az elmúlt évtizedekben elhallgattak. De beszéljenek most már a könyvek maguk. A Szerző: Dikán Nóra „Az 1956-osforradaIom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai" c. sorozatban az akkori közigazgatási beosztásnak megfelelően járásonként mutatja be az adatait. A kötetek megjelenési sorrendje: 1. A nagykállói járás (1992, 278 old.) 2. A mátészalkai járás (1993, két kötetes, 204 illetve 248 old.) 3. A fehérgyarmati járás (1993,496 old.) 4. A kisvárdai járás (1993, 400 old.) 5. Nyíregyháza város (1993, 536 old.) 6. Avásárosnaményijárás (1994,273 old.) 7. A csengeri járás (1994, 227 old.) 8. A nyírbátori járás (1994 465 old.) 9. A nyíregyházi járás (1996, 493 old.) 10. A tiszalöki járás (1996, 293 old.) és végül 11. A baktalórántházi járás (1997, 254 old.), azaz 6 év alatt 12 kötet (250-1500 között változó példányszám; átlagosan: 500 pld.) Minden kötet tartalmazza a tanácsi- és pártszervek, a kiegészítő parancsnokságok (többnyire hősködő és önigazoló) jelentéseit, a rendőrségi és ügyészségi vizsgálatok, továbbá a megyei valamint a fellebviteli bíróságok ítéleteinek anyagát. Szerepelnek tehát kisebb és nagyobb perek, de pl.: A tiszalöki járás c. könyv 1/3-át (99 oldalt) a Dr. Alföldi Zoltán és 10 társa ellen indított per anyaga teszi ki. Az összesen 524 dokumentumból kiderül, hogy az embertelen megtorlás kapcsán a legtöbb nyomozás és vádemelés a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, gyűlöletre izgatás, jogtalan fegyverviselés, illetve fegyver- és lőszerrejtegetés miatt történt. Előszeretettel üldözték megyénk szinte valamennyi községében a Független Kisgazda Párt volt és akkori tagjait. Az ember alig hisz a szemének, amikor látja, hogy a községi tanácselnökök még 1958. szeptember 11-én is kimutatásokat készítettek Tiszadada (24 fő), Tiszadob (31 fő) és Tiszaeszlár (29 fő) „ellenforradalmi munkástanácsának” tagságáról. Sajnálatos módon azonban rögtön megmutatkozik és végig nagyon zavaróan hat a forráskritika teljes hiánya, amely az egész könyvsorozaton végighúzódik. így a jóhiszemű és gyanútlan olvasó a dokumentum-áradat végén már csak azt tudja, hogy az 1956- os „ellenforradalmat” csupán néhány osztályidegen elem (csendőr, kulák, főjegyző, horthysta katonatiszt, kisgazdapárti stb.) csinálta, ezek választatták meg magukat (!) a törvénytelen bizottságokba, munkás-tanácsokba, s ugyanezen megátalkodott „ellenforradalmárok” többnyire részegek voltak, mégis mindentelepülésen hosszú „halállistákat” gyártottak. Mindez a jegyzőkönyvek, iratok kritikátlan elfogadására és felhasználására vezethető vissza; ez már-már dokumentummánia. Közben például sem a bíróságok, sem ezen 4539 oldalnyi dokumentum-halmaz, egyetlen halál-listát sem tudnak bemutatni. Az igazság az, hogy az időközben kiadott kötetekről már jelent meg elmarasztaló észrevétel Dikán Nóra munkastílusával, forrásfelhasználási módszerével kapcsolatosan. így a kisvárdai kötetről László Géza levéltáros ezt írta: „E forrásokat - ismervén a szervek ideológiai és politikai elköteletettségét - csak kritikával olvashatjuk.” (Pedagógiai Műhely, 1994, 20, 1, 50-51 old.) Ugyancsak ezt hiányolta Valuch Tibor történész az 1-6 rész (azaz 2432 oldal) áttekintésekor, ekként: „alapvető hibája a forráskritika csaknem teljes hiánya! így a hatás ellentétes, nem az 1956-os forradalmat vagy a leverését és a megbüntetését ismerteti, hanem a jogállamiságtól fényévi távolságra lévő zsarnokság osztályharcos megtorló gépezetét.” (Az 1956-os Intézet Évkönyve, III. kötet, 1994. 527-331. old.). Én is ezt hiányolom végig a 12 kötetben. íme mutatványként két példa: „A kisvárdai járás” c. (4) könyv 11. oldalán ez olvasható: „Az ország területén több helyen tanulókat akasztot-Börtönnyugta a talpbélésben SZŰCS SÁNDOR NORVÉGIÁBAN ÜNNEPELTE 78. SZÜLETÉSNAPJÁT Nyíregyháza - Egy barátomról fogok írni; aki 1956 szabadsághőse volt és emiatt elvesztette szülőhazáját is. Szűcs Sándorról van szó: 1956 záhonyi állomásfőnökéről, munkástanácsi elnökéről és katonai vezetőjéről. Norvégiá-ban lakik, de élő példaképe a magyar hazafiságnak. Még 1993. november 30-án mesélte el Szűcs Sándor a nyíregyházi látogatásakor, hogy ő és katonai helyettese (Könczöl Ernő határőr hadnagy) voltak a kiürített ungvári börtön első magyar lakói. A Jelcin-dossziéban átadott szovjet iratok szerint M. N. Holodkov, belügyminiszter-helyettes már november 7-13 között Ungváron tartózkodott, hogy a magyar foglyok fogadását előkészítse. Nem igaz, hogy az ‘56-os deportálás néhány alacsony beosztású szovjet tiszt túlkapása lett volna. Szűcs Sándor elmondása szerint Záhony MÁV Állomás óvóhélyén (50 személyes volt) tartóztatta le őt egy szovjet ezredes, a laktanya pokoli ostroma után 8 órakor (1956. november 4-én vasárnap). Majd az új szovjet pontonhídon átkísérték őket (58 személyt) a Tisza túloldalára. Őt és katonai helyettesét egy régi cseh vám-épületbe zárták, ideiglenesen. Ezután következett az állandó tortúra: leköpték, ütötték, kínozták, haját lenyírták, rabsága alatt kapott 48 vallató injekciót és több ízben ijesztés-képpen falhoz állítva, 72 golyót lőttek teste köré géppisztolyból. Közben átvitték (november 6-án) az ungvári NKVD börtönbe. A két ungvári börtön (Galagó és NKVD) pontos leírását olvashatjuk a nyíregyházi Rácz István munkástanácsi elnök, magyarfrancia tanár 1965-ben írott Önéletrajz című 33 oldalas visszaemlékezésében (Fazekas Árpád: Ungvári börtönök mélyén 1956. Kelet-Magyarország, 1996. november 8., 7. oldal): Szűcs Sándor azonban nemcsak az elhurcolás időrendjében volt a legelső, hanem mint záhonyi állomásfőnök is elsőrendű haditettet vitt végbe: a vasúti forgalom 1956. október 29-i műszaki megbénításával (váltók felrobbantása, 15 mozdonyuk alapvető alkatrészének kiszereltetése, a sínek közé a szállítmányok kiszórása) tíz napig hátráltatta a szovjet felvonulást. Majd a disszidens Szűcs Sándor csizmája talpbélésében kicsempészett 919. számú szovjet börtön-nyugtája fontos bizonyítékként szerepelt az ENSZ magyar ügyet vizsgáló bizottsága előtt. Csakis ezután hitték el a nyugatiak a deportálások tényét, a II. világháború borzalmai után tizenkét évvel. Egy biztos, ennél a nyűtszívű, barátságos, hét nyelven beszélő norvég-magyarnál nem képzelh-tő el kellemetlenebb szabadságharcos 1956 ellenfelei és ellenségei számára. A közelmúltban, 78. születésnapján Magyarországról tizenhét telefonhívás kereste meg a szeretet hullámain. Az idő szerencsére Szűcs Sándornak, a vasutasok már nemzetközi példaképének dolgozik, s a váltó egyre inkább 1956 valóságos értékelésének áll. Erre pedig nagy szükség van, hiszen éppen Szűcs Sándor hangoztatta 1992-ben a nyíregy-házi MÁV Művelődési Otthonban a tiszteletére rendezett baráti találkozón: „Sajnos, egyes írók és történészek csak azt tudják, hogy a forradalom csak Budapesten volt.“ Fazekas Árpád tak fel, mert azokat szüleik nem íratták be hittanra”. A szerző degradálja értékes munkáját, amikor sem itt, sem pedig „Pedagógusok az 1956-os forradalomban Szabolcs-S zatmár-B ereg megyében” c. könyvének (1994) 46. oldalán nem csatol magyarázatot e koholmányhoz. Szintén kirívó eset, hogy míg a Szerző a bírósági tanuk (többnyire: rendőrök, párt- és tanácsi szervek tisztségviselői, volt ávósok, karhatalmisták esetében kényesen ügyel a személyiségi jogok védelmére (nevek helyett nagy kezdőbetűket használ), addig az 56-os mártír már nem kapta meg ugyaneztaz elbánást. Az 1500 példányban megjelentetett 10. kötet 231. oldalán az alábbi, 1957. márc. 24-i „adat” olvasható a Megyei Forradalmi Bizottság azóta mártírként tisztelt vezetőjéről: „SzilágyiLászló gestapo kémiskolát végzett kulák fiú”. Jelzi ezen 20. számú „dokumentum” tudománytalanságát, hogy a továbbiakban még „báró Haynaut” is a megye 56- os „címeres magyar”-jai közé sorolja. Nem is ezen koholmány a meglepő (hiszen a 4539 oldal bőven tartalmaz ilyeneket), hanem az, hogy sem a szerző, sem a sorozat-szerkesztő (dr. Németh Péter megyei múzeum-igazgató) nem érezte szükségét még itt sem útbaigazításnak. L Mindent egybevetve: így ezen dokumentum-sorozat zavaros képet fest a Forradalomról. Ehhez csak a Bp.-i 56- os Intézet által kiadott, „dokumentumokkal” alátámasztott kiadványai hasonlíthatók, melyek csak arra jók, hogy összezavarják és elferdítsék a forradalom valódi történetét. Itt lenne az ideje, hogy az oktatásügy felelős szervei olyan könyveket, - főleg tankönyveket - adjanak a fiatalok kezébe, melyek a forradalom valódi, torzításmentes történetét tükrözik. Ehhez azonban meg kell keresni azokat a tisztakezű és tisztamúltú történészeket, akik az elmúlt évtizedben bebizonyították, hogy mentesek az elmúlt 50 év történelemhamisító eszméitől. HÚSVÉTI FOHÁSZ Én Istenem adjál békét ! Küld le nékünk Fiad ismét ! Nem lesz többé Ő áldozat Fején nem lesz tövisnyomat Üldözd el a Sátánt földről Adjál áldást onnan fentről Békét kérünk, szeretetet Ne ácsolják a keresztet ! Legyen boldog minden lélek Ne legyenek szenvedések ! Száradjanak fel a könnyek Ragyogjanak égi fények ! Passaic, N.J. 2.000 március 8. FERENCZ AMÁLIA
