Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1999-09-01 / 9-10. szám

A KARPATOKTUL LE AZ AL-DUNAIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) OZ.L i i rrrtjrv v i r ÁLL A VIHARBAN MAGA A M «lîîVAKOfcî A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. XXXVIII. ÉVFOLYAM 9-10. SZÁM - 1999. SZEPTEMBER - OKTÓBER Ára: 2,25 US dollár Pongrátz Gergely Októberi gondolatok Amikor több, mint 35 évi kény­szerű emigráció után ismét magyar földre léptem, végte­len boldogság töltött el. A repülő­téren több, mint ezren fogadtak virá­gokkal, és zászlókat lobogtatva. Megdobbant a szívem és könnybe lábadt a szemem, amikor megláttam emlékeim rejtett zugában ápolt nemzeti lobogót Budapesten, kö­zepén azzal a lyukkal, amit 56-ban vágtak rajta, amikor eltávolították a magyarságtól idegen, szovjet mintát utánzó címert. És azóta vált e lyukas zászló a forradalom szimbólumává, - nem csak Ma­gyarországon. - Ekkor úgy gondol­tam, hogy a szovjet csapatok távozása után, e lyukas zász­ló jegyében befe­jezzük azt a forra­dalmat, amit 1956. novemberében oly gálád módon vér­­befojtottak. Meghatottan ölelkeztem össze azokkal az üdvöz­lésemre kijött egy­kori Corvinisták­­kal, akiket mint serdülő Pesti Srá­cokat ismertem meg 56-ban, de tapasztalt katonákat megszégyenítő bátorsággal és ügyességgel vették fel a harcot a félelmetes túlerővel. Ezek a Pesti Srácok 35 év után megtörve, megöregedve, sok éves börtönnel és több évtizedes mega­láztatással a hátuk mögött, mégis a régi forradalmi tűztől csillogó szem­mel szorongatták a kezemet és e munkában megkérgesedett kezek szorításából éreztem, hogy ezekkel az öreg Pesti Srácokkal befejezzük a forradalmat. Úgy gondoltam, köl­csönösen segítsük egymást azzal a kormánnyal, melynek minden tagja és a kormánypártoknak minden képviselője 1956-ra hivatkozva, az előző bűnös rendszert elitélve, nem egyszer szidalmazva nyerte meg az emberek bizalmát, ami a választási győzelemhez vezetett. Itthoni tartózkodásom első hónapjai úgy alakultak, ahogy azt sokadmagammal elképzeltem. A kormány tagjai, élükön a Minisz­terelnökkel, több száz képviselő jelenlétében fogadta azt a 25 for­radalmárt, akik a legközvetlenebb harcostársaim voltak 1956. dicső­séges napjaiban és az emigráció nehéz évtizedeiben. Megkaptam azt a Mátyásföldön álló laktanyát, ami - a szovjet csapa­tok kivonulásáig, - az itt 40 évig „ideiglenesen” tartózkodók parancs­nokságának bázisa volt. Úgy gon­doltam, ebben a volt szovjet lak­tanyában rendezem be az 56-os Magyarok Világszövetsége irodáját, itt hozom létre az 56-os múzeumot, összegyűjtve a forradalom és szabadságharc még fellelhető emlékeit. De elsősorban a méltatlan, sokszor embertelen körülmények között élő volt 56-os bajtár­saimnak szeret­tem volna em­berhez méltó ott­hont biztosíta­ni.Az 1993-ban megszervezett 56-os világtalál­kozó hatalmas sikerrel zárult. A több száz hazai és külföldről ha­zalátogató 56-os érezhette, hogy együtt dobban a szívünk! A nagy siker azonban meg­döbbentette azo­kat az SZDSZ- es reform kommunistákat, akik a maguk számára akarták és még ma is akarják 56-ot kisajátítani. Ezért megkezdték az 56-os Világszövet­ség bomlasztását. Mindenekelőtt az épületet a Belügyminisztérium ke­zelésébe adták. Létrehoztak egy olyan „Szabadságharcos Kuratóri­umot”, amelyik minden kezdemé­nyezésemet, a demokrácia jegyében, leszavazott. Olyan „lakókat” tele­pítettek az „56-os otthonba” akiknek semmi közük nem volt a for­radalomhoz. Mérges ellentéteket szítottak az otthon lakói között, nem riadva vissza a rágalmazástól, a hazudozástól sem. Végül is fájó szívvel otthagytam a kuratóriumot és Mátyásföldet, hogy a következő októbert szerényebb keretek között, de őszinte, igaz barátok, bajtársak között a Corvin-közi Bajtársi Kö­zösség tagjaival együtt ünnepeljem. Az állami ünnepek egyre szürkébbek lettek! A T. V- ben, a Rádióban, alig volt előzetes megem­lékezés. 23-án kevés olyan ház volt, ami ki lett volna lobogózva. A Par­­folytatás a második odalon z elmúlt hetekben az amerikai hírközlő szervek kedvenc szó­rakozásává vált emlegetni a XX. század legfontosabb eseményeit vagy felsorolni a század legfontosabb embereit. Vannak rádió és televízió állomások, amelyek hallgatóikat vagy nézőiket kérdezik meg és azoknak a véleménye alapján állítják össze a század kiemelkedő eseményeit vagy a század történelmét alakító embereket. A rendelkezésemre álló felsorolások­ban vagy az általam hallgatott sta­tisztikában majdnem minden jelentős vagy egyáltalán nem fontos esemény említve van, csak éppen a XX. század egész törté-nelmét megfordító eseményről, az 1956-os magyar szabadságharcról nem emlékeznek meg. Mindez mutat-ja, hogy az emberek csak arra em-lékeznek, amire emlékeztetik őket, vagy csak azokat az eseményeket és szemé­lyeket tartják fontosnak, amelyeket és akiket az irányított újság, rádió és televízió hálózat fontosnak tart. Ebben az 1956-os magyar hő­sökre és mártírokra emlékező írásban nem akarjuk vitatni a hírközlő szervek által fontosnak tartott és sokszor tel­jesen jelentéktelen eseményeket vagy személyeket, de méltóképen emlékezve a mi hőseinkre és mártír­jainkra az előkerült katonai és kémkedési, valamint politikai titkok alapján szeretnénk bebizonyítani barátnak és ellenségnek, hogy a XX. század legnagyobb és igazán történelmet formáló eseménye, amely az emberiség további sorsának irányát megváltoztatta, az a mi 1956- os szabadságharcunk volt. Nézzük csak, hol is állt a világ 1956-ban? Az emberiség két hatalmas kato­nai és politikai táborra osztódott. Az egyik vezetője a szabadságjogokra felépült Amerikai Egyesült Államok volt, amely maga köré tömörítette a világ szabad országait, a másik vezetője az egyre erősebbé és hatal­masabbá váló Szovjetunió katonai és politikai gépezete volt, amely 1917. óta világforradalomról és világhata­lomról álmodozott. A második világháború nyomán az Egyesült Államok kifejlesztett ipará­val, hadigépezetével és a legyártott atombombáival egyedülálló szerep­hez jutott - rövid időre - az emberiség történelmében. Ezt az egyedülálló hatalmat azonban az amerikaiak hamarosan elvesztették. A szovjet hadifogságba került német tudósok a halálos fenyegetések hatására hama-rosan folytatták a hit­leri Németország terveinek meg­valósítását a modern fegyverek terén. Modernizálták a harci repülőket, figyelembe véve a német jet repülők titkait, kiépítették a rakétahálózatot befejezve a már elkezdett és a második világháború alatt Németországban folytatott kísér­leteket, német tervek alapján megépítették az első szovjet atom­tengeralattjárókat, amelyek méltó ellenfeleivé váltak az amerikai haditengerészet hasonló egységei­nek. Végül - köszönet az Egyesült Államokat eláruló amerikai kémeknek - legyártották az első atombombákat. Mindezekkel a szovjet katonai erő méltó ellenfele lett a vele szemben felvonultatott szövetséges erőknek. 1956-ig a politikai szelek is a Szovjetunió és a világkommunizmus vitorláit dagasztották. Közép és Kelet Európa országaiban a szovjet hád­­sereg fegyvereire épített terroruralom megszilárdulónak látszott. Kina kom­munista kézre került. Nyugat Európa legnagyobb országaiban sorra győz­tek a kommunista pártok, a kelet-né­metek az 1953-as berlini felkelés le­verése után tudomásul vették, hogy nincs szabadulás a szovjet börtönből és a szovjet leghűségesebb munká­sai, katonái és kémei lettek. Az afrikai országok készen állottak egy kommu­nista forradalomra, az arab országok mindenben támogatták a Szovjet­uniót, mert a szovjet antiszemita pro­gramjában látták Izrael állam meg­semmisítésének lehetőségét. India baráti kapcsolatokat épített ki a Szovjetunióval és hadseregét orosz fegyverekkel látta el. A közép és dél amerikai országokban egyre nőtt a szovjet ügynökök által szított elégedetlenség és Amerika ellenes­ség, amelyet csak katonai diktátorok tudtak ideiglenesen megfékezni. A szovjet tudósok 1956. nyarán jelen­tették, hogy készen állnak az első űrhajó kilövésére, amelyből a Föld bármely részét bombázni lehet majd. A Vörös Hadsereg főhadiszállásán Í95Ó. nyarán bemutatták Európa lerohanásának katonai terveit. 1956. szeptemberében a szovjet vezérkar elhatározta két szovjet ejtőernyős hadosztály és a hozzátartozó földi páncélos erők bevetését a szuezi csatornánál, hogy ezzel elvága a nyu­gati hatalmak tengeri útjait. Minden készen állt a „végső harc” sikeres megharcolására. Az előkerült és a nyugati kémszolgálati irodák által végre megfejtett titkos, rejtjeles iratok szerint 1956. decembere, 1957. janu­árja vagy 1957. március lett volna a támadás megkezdésének ideje . Ebbe az ördögi programba dörögtek bele az 1956-os magyar szabadságharc fegyverei. Ezt a világ-romboló és milliókat halálra ítélő, emberiségölő gyilkossá­got állították meg Budapesten a ma­gyar fiatalok, akik egymaguk legyőz­ték a világtörténelem legnagyobb és legvadabb hadseregét. A világ Pesti Srác szobra a Corvin közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom