Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9-10. szám
2. oldal «IttVAKÖfct 1999. október lament előtti, reggeli zászlófelvonásnál alig néhány száz néző, - köztük legfeljebb 50-60 fő 56-os árválkodott, - főleg az un. Történelmi Igazságtétel Bizottság katonai szekciójának tagjai, akik tizedesből, őrmesterből, alhadnagyból esetleg hadnagyból lettek előléptetve alezredesnek, ezredesnek, gyakran tábornoknak, hogy nagyobb hálával szolgálják előléptetőiket. Az újságokban, a Rádióban A TV-ben olyan 56-osok nyilatkoztak, akik a forradalom győzelme érdekében semmit nem tettek, esetleg lőtték vagy lövették a „felkelőket”. Nem véletlen, hogy az esti nagygyűlésen az országház előtt, a sokezres tömeg - a legtöbbjük volt 56-os - kifütyülte és nem engedte szóhoz jutni Göncz Árpádot, aki 56-os létére /?/ az un. rendszerváltás elmúlt 3-4 évében semmit nem tett az 56- osokért, nem beszélve 56 eszméiről, ami fokozatosan, - de a liberálisok által irányítva tudatosan - az emlékezés homályába tűnik. A Horn-kormány évei alatt a helyzet tovább romlott. A reform kommunisták gőzerővel - a történelmet meghamisítva - azt bizonygatták, hogy az 1956-os forradalmat ők készítették elő, ők voltak a hősei és lettek a mártírjai. Az a néhány felelőtlen lövöldöző fiatal csak zavarta a kibontakozást. Pedig köztudott, hogy ezek a reformerek nem akartak forradalmat! Ök a Kommunizmust akarták megjavítani. A történelemhamisításhoz kaptak ezek 60 millió Ft-ot a Horn-kormány tói. Ez a Soros-alapítványtól kapott milliókkal együtt lehetővé tette különböző, nem egyszer nemzetközi „tudományos konferenciák” tartását, különböző olvasókönyvek, monográfiák kiadását, iskolai tankönyvek ferdítését. Az októberek egyre színtelenebbek lettek, Kezdtek hasonlítani a kommunista évtizedek protokolláris, unalmas, hivatalos megemlékezéseihez. A forradalom minden igaz harcosát elhallgatták, vagy elhallgattatták. A leghitelesebb for-Megyünk , hömpölyög a sereg, Szívünkből magasba tör az ének. . . Meghalni is készek vagyunk! Nem hiszünk az orosz meséknek. A mindig szomorú magyar arcok Ma sugárzanak a mély örömtől. .. A terrorban elfojtott érzések Szabadon! Szívükből fakadnak föl. Zászlóerdő most a pesti utca, Petőfi népe megint talpra állt ! „Az oroszok menjenek haza!” Százezer torok egyszerre kiált. Szabadságvágy ragyog a levegőben, Lyukas zászlókkal tüntetünk... Szabadság kell a rab népnek, Élni akar eltiport nemzetünk! „Elég volt a kommunizmusból!” „Éljen a Haza!” - kiált a tömeg, De ez már sok volt az ávéhának! S közénk talált az első löveg... Zászló esett a sorok közé - rémület szökken a szemekbe -radalmárokat igyekeztek - és ma is igyekeznek - lejáratni, ha kell rágalmakkal és hazugságokkal. A legutóbbi időkig csak azok kaptak nyilvánosságot 1956-os témában, akik 56-ot, mint a kommunizmus megjavítását célzó reformmozgalmat igyekeztek bemutatni. Ezek elsősorban az un. 56-os Intézetben tömörült reform kommunisták. Ok akik szóhoz és nyilvánossághoz juthatnak, Párizstól, Washingtonig, Kanadától, Svájcig, és főleg Budapesttől New Yorkig. Sajnos e liberális Reform kommunisták mellé zárkóztak fel azok az un. „56- os és forradalmi” szervezetek vezetői, akik szánalmas, alamizsnának is alig nevezhető állami támogatásért, még a nemzetellenes Hom-kormánynyal is hajlandók lettek volna egyezkedni. Igazi 56-os harcosok már kevesen vannak, soraik egyre ritkulnak, egyre nehezebben élnek. Szomorúan, lassan mindenkitől elfelejtve azt kell látniuk, hogy azok a szép és nemes eszmék melyekért 1956-ban fegyvert fogtak és egész életüket erre áldozták, lassan elenyésznek. Helyettük volt rabtartóik, az elvtársakból urakká vedlett „újkapitalisták” a Nyugatról beszivárgó „vadkapitalisták” és nemzetközi maffiózók, kacsalábon forgó 100 milliós villáit láthatják. A szociális igazságosság, a nemzeti büszkeség és nemzeti öntudat ápolása helyett pedig, a kozmopolitizmus és liberalizmus gazdasági, ideológiai és „kulturális” szennye borítja egyre jobban az országot. Az 56-osok már öregek, betegek, fáradtak, tenni már nem sokat tudnak, de figyelnek és várnak, hogy helyettük a fiatalok vigyék tovább 56 igaz eszméit. Ne engedjék elorozni azoktól a dicsőséget, akik legtöbbet áldozva világtörténelmet írtak. A fiatalok előtt az élet. Az ő kötelességük az, hogy 1956. emléke is olyan fényesen ragyogjon törté-nelmünk egén, mint az 1848^-9-es szabadságharc emléke. „H-a-z-á-m!” - kiált egy szép diák, S rázuhant a történelemre. De nincs idő, megyünk tovább! Golyók fütyülnek szívet keresve... Csak zászlaját ragadjuk föl, hogy Nevünket a szégyen, el ne temesse ! Ő ott maradt, jaj! Nem egyedül. . . A holtak száma egyre nő! Gránát robban, hull a törmelék, Vakit a vakolatfelhő. Elfulladt a nóta, folyik a vér. . . S mi mégis megyünk, megyünk előre! Alig tíz lépést, s a golyózápor, Második zászlósunkat is megölte. Tüdőnkbe tódul az omladékpor, Ordítok ahogy torkomból kifér: Ne lőjetek! Mi a nép vagyunk!- És válaszul - hűvös meleg ér... Szabadságvágy ragyog az éjszákéban, S mi sebesülten is menetelünk. . . Szabadság kell a rab népnek, Élni akar magyar Nemzetünk! VIHAROS VIKTOR BUDAPEST 1956. meghódítására kidolgozott szovjet katonai program elvérzett a budapesti harcokban. Budapest hősei a XX. században másodszor akadályozták meg Nyugat Európának szovjet általi lerohanását. A legyőzhetetlennek tartott szovjet hadsereg veszített Budapest falai alatt. A megzavarodott szovjet egységek a Szuezi-csatornát keresték a Dunánál, mert oda kellett volna megérkezniük az eredeti tervek szerint. A szovjet politikai program is összeomlott, mert az ígéret a szovjet kiképzési rendszerben mindig a zsákmány megszerzésére és elosztására volt felépítve. így jöttek be Európa városaiba és falvaiba 1945-ben is a szovjet katonák. „Az ennivaló előttetek van, fogláljátok el a falut vagy a várost és ott tietek lesz minden, az élelem, a nők és a dicsőség!” 1956-ban Nyugat-Európa városainak és falvainak kifosztását ígérték a szovjet katonáknak a kiképző táborokban! Ezért zavarodtak meg a Magyarországon levő szovjet egységek, akiknek nem a gazdag nyugatiak, hanem a szegény magyar munkások ellen kellett volna harcolniuk. És ezért nem harcoltak, mert rádöbbentek arra, hagy becsapták őket! Az újonnan érkezők pedig mért raboltak, fosztogattak, erőszakoskodtak és kegyetlenkedtek, mert azt hitték, hogy megkezdődött a „végső harc”. Mindezt az 1956-os szabadságharcban elfogott szovjet katonák vallották így, tehát ezek a tények kétségbe nem vonhatóan igazak. Amikor 1956. decemberében az Egyesült Államokba érkeztem és a magyar szabadságharc dicsőséges csodáiról beszéltem, méltatva a magyar gyermekek, fiatalok, férfiak, aszszonyok és lányok hősiességét, akkor egy „magyar” lelkész, aki 1934. óta az Egyesült Államokban tartózkodott, azt mondta, sokak előtt, nekem Clevelandban: „Mit gondoltatok ti magyarok, hogy szembe mertetek szállni a világ legnagyobb hadseregével, amikor mi, az Egyesült Államok sem merjük megtenni azt!” Nézzük meg, mi történt az 1956- os magyar szabadságharc után. A szovjet fegyverek legyőzhetetlenségébe vetett hit összedőlt a Vörös Hadseregben. A szovjet tábornokok rájöttek arra, hogy képtelenek Európa lerohanására, mert mögöttük egy 100 milliós ellenséges hadsereg áll harcrakészen, hasonlóan a magyarokhoz. 1956 ősze óta, az előkerült dokumentumok szerint, már nem tervezte a szovjet Nyugat- Európa lerohanását! A szovjet politika is elvesztette erejét, Nyugat Európa erős kommunista pártjai - a magyar szabadságharc hatására - fokozatosan vesztettek tagjaikból és politikai erejükből. Megsemmisült az amerikai Kommunista Párt. A szovjet űrprogramot békés célokra változtatták át. Az Egyesült Államok pedig látva a szovjet katonai veszélyt, nekilendült a hadiipar modernizálásának és hamarosan leelőzte a szovjetet az űrben, a földi fegyverekben, a légierőben és a tengeralattjárók vonalán. A biztos háború felé haladó világ és a biztos pusztulás utján haladó emberiség a magyar szabadságharc következtében békés útra lépett. 1956-ban megkezdődött a világkommunizmus halála. A pesti utcán kezdődött meg, a magyar városokban és falvakban kezdődött meg. A magyar szívekben és magyar agyakban kezdődött meg. A többi már csak a haldoklás elhúzódása és a világkommunizmus lassú de biztos megsemmisülésének útja. Nem véletlen, hogy Magyarországon szűnt meg az Európát kettészelő vasfüggöny. Nem véletlen, hogy Magyarország volt az első a világon, amely teljesen felszámolta a kommunizmust 1920-ban. Nem véletlen, hogy 1945-ben és 1947-ben a szovjet hadsereg által megszállt Magyarországon kétszer is vereséget szenvedtek a kommunisták a szavazóurnáknál. Nem véletlen, hogy a mi népünk írta a történelmet a XX,ik században éppen úgy, mint az Európára rontó tatárokkal vagy törökökkel szemben. Nem véletlen, hogy az összes világhódító mozgalmak és népek Magyarországon véreztek el a történelem folyamán. Mi magyarok a győzelmek népe vagyunk! Még a látszólagos vereségeken keresztül is legyőzzük minden ellenségünket! Hol vannak ma már a minket legyőző kánok, szultánok, császárok, királyok, cárok vagy elvtársak? Mind eltűntek a történelem süllyesztőjében! Mi még mindig ott vagyunk és örökre ott leszünk a magyar ősök Kárpátmedencéjében! Legyőzve is győzelmesen, halálra ítélve is élve, és egy nemzetközi világban is magyarként! Ez az 1956-os magyar szabadságharc tanítása! Ezért volt a mi dicső szabadságharcunk a XX. század emberi történelmének legnagyobb és legcsodálatosabb eseménye! Legyenek örökre áldottak az 1956-os magyar szabadságharc hősei, mártírjai és élve maradt szabadságharcosai! Legyenek áldottak azok, akik emlékeznek azokra, akik az emberi történelem legszebb, legdicsőbb és legcsodálatosabb lapjait írták! Főt. Dr. Dömötör Tibor szabadságharcos püspök GYERMEKET! •« ** JOVOT! BUDAPEST, OKTÓBER 23.
