Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-08-01 / 7-8. szám
6. oldal MINDEN HOZZÁSZÓLÁS NÉLKÜL.... ________________ÍZimAKÖftt________________ 1999. augusztus Magyarországon, június 16-án, a legnagyobb megosztottság jegyében ülté kazt a megemlékezést amikor 10 évvel ezelőtt megtörtént NAGY Imre és társainak az újratemetése. A Hősök terén tartott ünnepség még élénken emlékezetében: van azoknak,akik ott voltak, hiszen a több mint 40 éves kommunista terroruralom utón felcsillant a szabadság reménye, mely sajnos az elmúlt tíz évben nem úgy következett bej ahogy azt a sokat szenvedett magyar nép elképzelte. Éppen ezért szinte undorítónak hatott, hogy a TV műsorában egy olyan ember szólalt fel és hazudta el állítólagos hőstetteit az 1956-os forradalomban, aki múltja, ténykedése és munkálkodása alapján, amit elkövetett a kommunizmus alázatos szolgálatában, csak a HAZAÁRULÓ elnevezést érdemelte ki. Emlékeztetőül írjuk le az alábbiakat, melyeket ez az ember terjesztett a kommunista sajtóban, majd elvtársai segítségével újra a felszínre került az 1990-es években, sőt a Soros-alapitvány kuratóriumának az elnöke, ő osztja, szét az arraérdemeseknek a milliókat, hogy az erkölcsi és irodalmi posvány tovább viruljon Magyarországon. Most is a TV kamerák előtt önmagát 56 egyik hősének tűntette fel. Egyébként az SZDSZ egyik alapítója, és oroszlán részt vállalt abban a szerepben, hogya a paktum alapján Göncz Árpád kerüljön kétszer is a köztársasági elnöki székbe és az, mint elkötelezett SZDSZ-es, Vásárhelyi és hasonszőrű társai parancsait végrehajtva torpedózta meg az 1990-94 közötti többségi parlament döntéseinek törvényerőre emelkedését. A hazai sajtó egyik lapja, a Napi Magyarország most nyilvánosságra hozta Vásárhelyi Miklós utolsó szó jogán elmondott beszédét, amit a Népbiróság előtt mondott el 1958 június 15-én. Mint ismeretes, Nagy Imrét még a halálos ítélet kihirdetése után is felkeresték bőrtőncellájában és azt az ajánlatot tették neki, ha megbánja bűneit és fogadalmat tesz a Kádár-rendszer mellett, kegyelmet kap.. Inkább a halált választotta. Nem egy Vásárhelyi Miklós. Az egykori Benito Mussolini rajongó, majd a SZABAD NÉP c, szennylap állandó tudósítója, Mindszenty József hercegprímást ocsmány szavakkal támadó cikkek írója, mint a süllyedő hajóról menekülő! patkány, mindent és mindenkit megtagadott, hogy nyomorult életét átmentse.. A vérbiró, VIDA Mihály méltányolta a megtérést és csak őt év börtönbüntetést kapott de már 1960 áprilisában szabadult. Utolsó beszédében megtagadta önmagát, a forradalmat, társait, hitet tett a gyilkos Kádár-rendszer mellett a „népidemokrácia“ szolgalatéban. Átmentette magát a „szocializmusba“ is, ami nemcsak az ő szégyene, ha nem az 1990 óta működő kormányoké. Itt az utolsó szó jogán elmondott beszéde.. „Tisztelt Népbiróság. Ténybelileg nekem sincs hozzátennivalóm ahhoz, ami elhangzott. Én bűnösségemet elismertem és jóllehet, soha nem hittem volna azt, hogy szocialista társadalomban bíróság elé kell állnom, szégyenkezve, mélységes fájdalommal kell most bevallanom, hogy teljes joggal vonnak engem felelősségre olyan bűncselekedetekért, amelyeket ha nekem néhány esztendővel ezelőtt azt mondják, hogy én elkövetek, soha nem hittem volna el. Mint minden emberben, akiben megvan a lelkiismeretnek csak a szikrája is, engem is nemcsak őrizetbe vételem óta, hanem már jóval korábban, majd azt mondhatnám, október 23-ától kezdve jóllehet nagyon sok helytelen nézetet tápláltak utána is, de gyötrően kínzott az a kérdés, hogy jutottam én idáig, hogyan jutottam én egy pontra a népi demokratikus rendszer ellenségeivel, a szocializmus ellenségeivel. Nem kívánom csak azzal megmagyarázni, hogy elvi ingatagság volt ennek az oka, ámbár kétségtelen hogy azok az ellenséges és káros nézetek, amelyeket magamévá tettem, ős amelyektől ma már a legélesebben elhatárolom magamat, azoknak vállalásában nagy szerepe volt ennek: az elvi ingatagságnak, bizonytalanságnak. De én azt hiszem, legalábbis a magam személyét illetőleg, a kérdés lényege, a gyökere az én bűneimnek mégsem itten van. Engem is persze az foglalkoztat mindig, hogy én jót akartam. Hibát akartam kijavítani, a párt becsületét, tekintélyét, befolyását akartam növelni, és mégis bűnőket kővettem el, kárt követtem el. S ez, ha egész őszinte, akarok lenni, csak azért történhetett meg velem, mert a párthűség nem állt elég szilárdan az énnálam. Honnan is gondolhattam azt, hát csak én látom ezeket a hibákat, vagy én és néhány barátom ? Csak én szeretem a pártot ? Én és néhány barátom vagy azok az emberek, akikkel együtt vagyok vagy akiknek a vezetése, befolyósa alatt állok ? Hát mások nem látják ezt ? Hallatlan fokú önhittség, elbizakodottság, a párttól való elidegenítés, a párttal való szembefordulás kellett ahhoz, hogy képes legyek elhinni azt, hogy az ország sok tíz- és tízezer becsületes kommunistája, munkása, parasztja, más kommunisták között csak mi vagyunk azok, akik alkalmasak vagyunk és akik meg tudnánk oldani a hibát, és mások nem? A mások pedig az maga a párt volt, és így kerültünk szembe, így kerültem magam szembe a párttal, mert azt hittem, hogy a magam útján járva a párttal szemben a párt nélkül tudok valamit tenni, és logikus, világos, hogy én ilyen körülmények között csak a bűn út jára kerülhettem. Én tudom, tisztelt Népbiróság, hogy a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve, és tudom azt is, hogy ez mit sem változtat azon a tényen, hogy bűncselekményeket követtem el. Mégis én kérem önöket, higgyék el nekem, hogy soha, de soha én nem akartam ártani a szocializmus ügyének. Tudom, eljátszottam azt a jogomat, hogy magamat kommunistá nak nevezzem, mert a kommunista olyan dolgokat, amiket én tettem, nem tesz. Mégis, engedjdk meg azt legalább, hogy azt mondjam, mindent meg fogok tenni, hogy életem további során ismét kiérdemeljem a párt és a népnek a bizalmát. Tisztelt Népbiróság. Bármilyen is lesz az önök ítélete, én bízom az igazságosságban, és ígérhetem, amennyiben még az én szavamnak van valami legcsekélyebb hitele is, hogy az ítélet bármilyen is legyen, az én hitemet a szocializmusban, a szocializmus ügyében, a párt ügyében soha meg nem...soha megingatni nem fogja”. Talán pár sort idézzünk abból az írásából, amit Mindszenty József bíboros letartóztatása után irt és uszított ellene VÁSÁRHELYI Miklós a SZABAD NÉP-ben. „Egy szánalmas féreg, riadt gonosztevő, egy leleplezett Tartuffe- áll a bíróság előtt, aki sutba dobva elveit és céljait, csak eggyel törődik, hogy menthetné meg nyomorult életét. Megpróbál védekezni, tovább hazudozik, kibúvókat keres, bűntársaira hárítja a felelősséget...A közvélemény, minden jóérzésú ember undorral és megvetéssel fordul el az emberi elaljasodásnak attól a szörnyű gyalázatától, melyet Mindszenty testesít meg. Nem hőst, legfeljebb nyomorult bűnözőt látnak benne...Mindszenty nem adhatott többet, mint ami a lényege...egy rothadt, züllött, történelmileg túlhaladott osztály, a bukott magyar uralkodóosztály képviselője adhat... Nemcsak a WALL Street épített Mindszentyre, a prímás is számított az amerikai monopolkapitalizmus támogatására, felajánlotta nekik országunk olaját, kincsét, csak hogy növelje kedvüket...Az USA budapesti nagykövete biztatta a kommunistaellenes pásztorlevelek kibocsájtatására s kért tőle gazdasági és politikai, sőt katonai kémjelentéseket...magyar népünk legszélesebb rétegei betekintést nyerhettek az imperializmus boszorkánykonyhájába is, s meggyőződhettek az ellene irányuló összeesküvés nemzetközi kiterjedtségéről. ESZTERGOM a népellenes politika egyik bázisa, most kiesett a harcból. De Rómában és Washingtonban csak új alkalomra várnak azok, akik a dollárokat küldték, akikhez a kémjelentések futottak be, akik földünkre, gyárainkra, olajunkra pályáznak, akik meg akarják semmisíteni népünk szabadságát és függetlenségét. Ellenük és a legkülönbözőbb formákban felbukkanó magyarországi ügynökeik ellen fokoznunk kell a harcot ”, Ma ez a VÁSÁRHELYI Miklós az amerikai dollárok juttatásából él fényűzően SOROS György jóvoltából. Ma ez az ember a magyar TV június 16-i MÉLYVÍZ c. műsorának meghívott és sokat beszélgetett vendége volt DÖRNBACH Alajos, RÁCZ Sándor, RAJK László if., és SZILÁGYI Júlia társaságában. Emlékeztek az 1956-os forradalomra, melynek ahogy hallottuk tőle el hangzott szavaiból, VÁSÁRHELYI Miklós volt egyik kiemelkedő alakja, No COMMENT..... RÉVFFY LÁSZLÓ Szavak és tettek Az un. rendszerváltás első hónapjai a reform-kommunisták elsöprő sikerét hozták, ami a 89. június 16-i nagy temetésben kulminált. Ekkor Nagy Imrét és négy reform-kommunista társát valósággal szentté avatták. A forradalom hőseivé és mártírjaivá kiáltva ki őket, ami maga után vonta az élő reform-kommunisták és azok követőinek pozícióba helyezését. Ezzel egy időben megkezdték a forradalom valódi hőseinek lejáratását vagy teljeselhallgatását, hogy ezáltal saját - mondvacsinált- forradalmáraik mégnagyobb fényben ragyogjanak.E lejárató taktikának volt módszere az is, hogy szorgalmazták minél több forradalmi, szabadságharcos és politikai üldözött szervezet megalakulását, hogy azok egymással vetélkedve, egymásra irigykedve, egymásra mutogatva megosszák az 56-osok és politikai üldözöttek táborát. Az évek múlásával a tisztánlátó és meg nem vásárolható 56-osok megpróbálták összefogni és egységes forradalmi szervezetbe tömöríteni a különböző 56-os szervezeteket, hogy érdekeiket hatásosabban tudják képviselni. Ennek az egyeztető szándéknak volt fontos állomása az 56-os Magyarok Világszövetségének megalakítása. Ami a hazatelepülő Pongrácz Gergelynek és a califomiai 56-osok vezetőjének, Lassan Györgynek az érdeme. Rövidesen többezer, főleg külföldön élő 56-os csatlakozott a szövetséghez, köztük Bánkuty Géza a Floridában élő 56-os szabadságharcos, aki lelkesedésével, szervezőképességével és nem utolsó sorban anyagiakkal lendítette fel a Szövetség munkáját. Mint a Szövetség Yilágtanácsának elnöke, élére állt az 56-os szervezetek összefogásáért folyó küzdelemnek. Ennek jegyében 1999. Március 29-30-31-re 56-os világtalálkozót szervezett Budapesten, melyre minden 56-os szervezetet ill. azok vezetőit meghívták. És ekkor történt a meglepetés. Az állam által fenntartott 56-os szervezetek, élükön Boross Péterrel, az 56-os alapítvány kuratóriumának elnökével, elhatárolódtak a találkozótól és ízléstelen módszerekkel másokat is lebeszéltek a részvételről. Ebben az elhatárolódásban kiemelkedő szerepe volt Fónay Jenőnek, a POFOSZ elnökének, akinek személye és működése sok bajtárs szemében az 56-os ügy elárulásával egyenlő, annak ellenére, hogy a Média, mint elsőszámú forradalmárt szerepelteti időnként. Vajon miért pont őt? Az elhatárolódok megijedtek, hogy szembe kell nézni a világ négy tájáról és Magyarországról összegyűlt valódi forradalmárokkal.A meghívott állami vezetők többségét Borosséknak sikerült lebeszélni a megjelenésről, egyedül Lányi Zsolt Országgyűlési Képviselő fogadta el a meghívást és elnökölt mindvégig a három napon, a - végül is jól sikerült találkozón. - Még arra is volt gondja, hogy a találkozó legnagyobb ellenzőjét Fónay Jenőt is elhívta, hogy 56-os bajtársai előtt mondja el véleményét. Ekkor derült ki, hogy miért Fónay a liberális média kedvenc „forradalmára”? Ügyesen csűrte-csavarta a szavakat, végül úgy mutatta be önmagát, mint aki lelkes híve minden 56-os szervezet egységének. Ez olyan jól sikerült, hogy a megjelenését füttyel üdvözlők, végül vérszegény tapssal jutalmazták produkcióját. Tehát Fónay szájából a szépen szóló szavak az egységről beszéltek, de a tettek pont az ellenkezőjét mutatják! Május utolsó vasárnapja a Hősök -napja, amikor állami és társadami szervezetek helyezik el koszorúikat a Hősök terén. Ebben az évben is így lett volna, de a koszorúzáson megjelent 56-os Magyarok Világszövetségének tagjait, Fónay Jenő és társai eltanácsolták a koszorúzástól azzal, hogy nincsenek rajta a „Protokollistán” Szerintük csak a listán szereplők „méltók” hivatalosan megemlékezni a hősökről? / Tudni kell, hogy a protokollistát Boross Péter tanácsára a Miniszterelnöki Hivatal állítja össze./ Az 56-os MVSZ tagjai még alig ocsúdtak fel ennek az aljasságnak a láttán, amikor sor került, június 16-án, Nagy Imre kivégzésének évfordulóján a 300-as és 301-es parcelláknál a megemlékezésekre és koszorúzásra. Az itteni közös koszorúzástól, már nem csak szóban, de írásban is elhatárolódtak.Fónay Jenő, Regéczi Nagy László, Sinkovics Gyula, akik kirekesztették a közös megemlékezésből az 56-os MVSZ Világtanácsát. Ezek az urak - úgy látszik - csak azokkal hajlandók együttműködni, akik szó nélkül elfogadják azt a langyos, megalkuvó politikát, amelyik néhány millió forintért még Horn Gyulával és társaival is hajlandó lett volna együtt ünnepelni, együtt koszorúzni. A gyilkos és az áldozat! Akiknek a revizionista kommunisták forradalmárok, a Pesti Srácok, csak felelőtlen lövöldözők. így kerülnek ellentmondásba Fónay Jenő szavai és tettei. Szavakban 56-os egység, tettekben elhatárolódás és kirekesztés Persze ezt már megszokhattuk volna Fónaytól. Ugyanis ő bajtársai előtt mindig a bűnösök felelősségrevonásáról papol, de minden hivatalos megemlékezésen a megbocsátást hirdeti. Talán segít eligazodni legutóbbi nyilatkozata, ami a Napi Magyarország június 18-i számában olvasható: „1956 megítélésében megosztott a társadalom. Az akkori vezetők is legalább két úton haladnak. Az egyiken a revizionisták, a másikon a volt fegyveresek, a felkelők .Nem vagyok hajlandó megengedni, különösen magamnak, hogy a revizionista vonalat bárki is kiközösítse. A revizionista kommunisták ugyanúgy 1956 részét képezik, mint a fegyveres felkelők.” Ezt így kimondani, vagy teljes történelmi tudathasadás, vagy a forradalom nyílt megtagadása! Ma már mindenki előtt tisztán áll, hogy a revizionista kommunisták soha nem akartak forradalmat. Ők a kommunista rendszert akarták javítgatni. Ezek a kommunisták október 23-án behívták Budapestre a szovjet csapatokat, október 24 és 28 között lőtték és lövették a forradalmárokat, az ÁVH-val szoros együttműködésben. A forradalom győzelme után legfőbb ténykedésük a .Testi Srácok” lefegyverzése volt és november 4-én a forradalmat és Nagy Imrét is elájulva, az egész hadsereggel letetették a fegyvert, magukra hagyva a szabadságharcosokat a mérhetetlen túlerővel szemben. Egyenlőségjelet tenni a forradalmat szabotáló és eláruló revizionista kommunisták és a forradalmat győzelemre vivő fegyveres harcosok közé, a legszemérmetlenebb történelemhamisítás! Ezt eddig csak Soros György által finanszírozott, reform-kommunisták által irányított, un.. „56-os Kutatóintézet” engedte meg magának. Most Fónay Jenő is felzárkózott melléjük! Ennek ellenére mégis Fónay az „ügyeletes forradalmár” a liberális média szócsöve 56-os ügyben. Vajon meddig? Ez csak „költői kérdés”. Valószínűleg addig, ameddig Boross Péter marad a Miniszterelnök főtanácsadója 56-os ügyekben. 56-os Figyelő
