Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-08-01 / 7-8. szám
A KARPATOKTUL LE AZ AL-DUNAIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) oZiDioZiVjiu vnL, v Lii\j_/0 n ÁLL A VIHARBAN MAGA A M «Itt VAKOMA HUNGÁRIA SZABADSAGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. XXXVIII. ÉVFOLYAM 7-8. SZÁM - 1999. AUGUSZTUS Ára: 2,25 US dollár Májor Tibor ŐSI JUSSUNKAT PERELVE TARTSUK SZOROSAN EGYMÁS KEZÉT Maholnap nem él ember a Föld hátán, akinek közvetlen élményei lehetnének az évezredes békességet feldúlt trianoni merényletnek az előzményeiről.Vagy olyan, aki átélte azt a villámcsapást, mely a történelmi Magyarország neve alatt darabokra hasította a Kárpátmedencét. Gyengülnek hát ezzel a nyilvánvalóan rosszulsikerült merénylettel szembenálló erők. Az új nemzedékek kezében is lazul a gyeplő, mert olyan judeo-kommunista gondolatvilágba nőttek bele, amely Magyarország jövőjét illetően csak a trianoni méretekben tud gondolkozni. A négy és fél évtizedes bolsevista nemzetrontó iskolai nevelés teljesen elfelejtette a Kárpátmedencét betöltő régi Magyarországra való emlékezést. Látva ezt, olyan sugallat támad bennünk, hogy az utolsó menet előtt állnak azok, akik még ismerik a kárpáti múltat. Azért kellene most - délvidéki vonatkozásban is - bele vetni minden erőnket, hogy visszapereljük ősi jussunkat, amit a trianoni országtrancsirozással a merénylők elraboltak. Ilyen sugallatot hall egy érző nemzet, ha elemi erőkkel kerül szembe az ösztönös küzdelemben. Amikor hallja a magyarságra sújtó fejszecsapásokat. A gyűlöletből összetákolt mozaikállamokból egyedül csak a történelem igazságaihoz való visszatéréssel lehet kijutni a szabad levegőn, a fejlődésbe, az új Európába. Akik 1920. június 4-én a trianoni békediktátummal utat szabtak a kálváriás magyar sorsnak, szinte kivétel nélkül a plutokrácia képviselői voltak. Alapvető érdekeik megkívánták,hogy a gazdaságilag egységet képező területek szétdarabolásával olyan területi adottságokkal rendelkező államok létesüljenek, amelyeknek gazdasági csonkasága nem nyújtja az önállá életlehetőségek feltételeit. Cion bölcsei tudták, hogy a területileg, természeti és gazdasági adottságaikban a legfőbb életszükségletek kitermelésére képtelen nemzetek gazdaságpolitikájukban olyan helyzet elé kerülnek, mely majd kényszeríti őket a békét diktáló hatalmak uzsorakamatra alapozott hitelfeltételeinek elfogadására. A plutokrata hatalmak képviselői a békeállapotok és államhatárok megteremtésénél ezt a politikai gyakorlatot követték. Ugyanez a felfogás és magatartás jellemzi őket saját nemzetük kebelén vallott politikai, társadalmi és gazdasági vontkozású cselekedeteik minden területén is. Az ország csonkítást a történelmi és gazdasági alapfeltételekkel nem rendelkező életképtelen államok megteremtését nyereség és kamatpolitikai szempontok szabták. Trianon - politikai vonatkozásban sem jelentett egyebet - mint a kartell- és trösztelvek államkormányzati alkalmazását. A trianoni békeszerződések hazug, népgyilkoló erődítéseit ostromolta és igyekezett szétrombolni a két világháború között megindult nemzeti-szocialista Európa-rendezés. Két világnézet, két erkölcsi felfogás, két törekvés és két szándék nézett egymással farkasszemet. Az egyik a trianoni zsákmány megtartására irányult, a másik szándék a megbántott igazságnak adandó elégtétel erkölcsi fundamentuma volt.A nemzetközi kapitalizmussal szemben pedig a hazai földre és a nemzet munkateljesítményére kívánt támaszkodni. Ma még milliók élnek, akik közvetlenül látták, vágyták és élvezték Mussolini alkotását: Olaszország aranykorát. A két világháború között Lord Rothermere cikksorozatot irt Mussoliniról. Ezekben nemcsak elismerte, de hirdette, hogy nem csupán Itáliát, de Európát, sőt az egész világot mentette meg a bolsevizmustól. „Azok az idők, - írja Lord Rothermere - a legváltságosabb idők voltak nem csak Olaszországban, hanem egész Európa számára. És ha akkor sikerült volna a bolsevisták terve, amint az akkor elkerülhetetlennek látszott, úgy a kommunista kényuralmat ráerőszakolták volna Nyugat-Európára is. Megmenekülésünket e szörnyű veszedelemből egyedül Mussolininek köszönhetjük. Nincs kétség afelől, hogy a jövő generációk mint ítélkeznek majd műve fölött. Mussolini dominálni fogja a huszadik század históriáját, mint ahogy Napóleon dominálta a tizenkilencedik század elejének történelmét.” A Pó-völgyében azóta egy sereg politikai párt a nagyvilágban pedig az egész világhódítás zsidóverklije harsogja a fasizmus halálát. Harsogni, hazudni kell, mert mindenki tudja,hogy a Duce nagy műve tovább él. Még nem gyülemlett össze új izmus, mely bírókra kelhetne vele, s legyőzhetné. A magyar pedig sohasem felejtheti, hogy Mussolini kormánya volt az első a nyugati hatalmak között, amely testvéri érzéssel nyújtott kezet Magyarország-nak. „Az európai béke érdekében nem kívánatos - mondotta Mussolini -, hogy ezt a lovagias nemzetet az igazságtalanság állandó nyomasztó érzésében hagyjuk élni.A szerződések sérthetetlenségére ügyelni kell, de ez nem lehet akadálya egy olyan szerződés megváltoztatásának, amelyet alapos vizsgált után is: tarthatatlannak kell minősítenünk! ” Mussolini különösen akkor fészkelődött be a magyarság szivébe,amikor Endresz György és Bittay Gyula óceánrepülőink gépei Olaszország látogatására érkezve az Örök Város földjére zuhantak, s maguk alá temették a magyar világrekorderek fiatal testét. Mussolini a tragédia hírére nemcsak barátként, hanem a legmelegebbszívű apaként döbbent meg. Az érckemény emberből elcsukló hangon kifakadt szavak örökre felejthetetlenek maradnak minden magyar előtt: „Az én örömömre ma gyász fátyla borul, Endresz György és kísérője Bittay Gyula, akiknek itt kellene lenniük közöttünk és, hogy itt lehessenek elindultak Budapestről és meg is érkeztek Róma fölé: hősi halált leltek abban a pillanatban, amikor kitűzött céljukat már elérték. Éber lélekkel köszöntjük e két hős emlékét és részvéttel teljes meghatott gondolattal fordulunk a magyar nemzet és a magyar aviatika felé.” Benito Mussolini együttérzése jeléül az elégett gép helyébe újat küldött a magyaroknak, a gépen lánghetük hirdették a világnak: „Igazságot Magyarországnak!” Az ^Jsgjy^sült Európa kialakulása Magyarország' sorsfordulását is jelentheti. Ezérf .minden rossz mozdulat vagy hamis tört^nejieBfszfimlélet végzetes kárt okozhat a triaitorii békediktátum ellen küzdő magyarság^Számára. Kelet- és Közép-Európa népei kozoftTnost egy hihetetlen lefelé licitálásnak vagyunk tanúi, szenvedő, valamennyiünk nemzeti függetlensége és önállósága rovására. A Lajtától fel a balti államokig s keletre a Fekete-tengerig ott állanak az egyformán koldus népek, az egyformán kifosztott nemzetek. Ott kísért fölöttük egy külföldi kölcsön, a kamatrabszolgaság bűvös csodabalzsama. Ott kísért állandóan egy világkonfederáció, világállam és világtörvényszék iszonyatos gondolata. Nyíltan hirdetve, hogy az önálló népek kora lejárt. A nemzeti szuverenitást már valami idejét múlt limlomnak tartják. Az Egyesült Nemzetek egész ködös összetétele, a világkormány zavaros ideái nagykapitalista elgondolások arra mutatnak, hogy titkos választójoggal, parlamenttel ugyan, de háttérben az internacionális nagytőke uraival, a kamatrabszolgaság ismert élharcosaival épúgy „tagállamnak”, vagy „elhelyezési piacnak” tekintenek valamennyiünket, mint ahogy más eszközökkel, de ugyancsak ilyenekként uralkodtak rajtunk a bolsevizmus komiszárjai. Irtózatos felelősséget vesz magára az a magyar politikus, aki Magyarország és a magyar nép jövőbeni sorsáról tárgyalni hajlandó trianoni alapon. Mert miféle Európa lesz az, amely továbbra is szavatol olyan határokért, amelyek nem otthont, hanem börtönt vesznek körül. Jogtalanságból és történelmi hibából jogokat származtatni sohasem lehet. De még csak politikai rendet sem! Az ilyen újjárendezés véglegesen szét akarja bomlasztani Szent István országát, Atilla örökségét, évezredek magyar hagyományait. Mintha most is Jászy Oszkárok és Kéri Pálok áfiumát árusítanák, vagy azt a szellemet, amelyet a II. világháború győztesei közül a nyugati nagyhatalmak is alkalmaztak. 1946-ban,a párizsi békeértekezleten Bedel-Smith amerikai delegátus a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban kijelentette: „Az Amerikai Egyesült Államok polgára nehezen érti meg, hogy a faji kisebbségek fennmaradásukat kívánják, ha asszimilálódhatnak”, és lord Hood angol delegátus csatlakozott hozzá. „Egyetértek, - az legyen a célunk, hogy a faji kisebbségek asszimilálódjanak azokban az országokban, ahol élnek, nem pedig az hogy fennmaradjanak.” Ez volna talán az önálló, szabad népek történelmi közösségének megépítéséhez vezető út? A trianoni kérdés nemzetiségi problémáját az 1910-es népszámlálásra való hivatkozással, általános szokás úgy emlegetni, hogy a történelmi Magyarország lakosai közül 51 százalék volt a magyar és 49 százalék az idegen nemzetiségű. A „magyar” és az „idegen” arányszámot így állítani egymás mellé vagy egymással szemben - tökéletesen megtévesztő, éppen a lényeget illetően. Mert a trianoni békeparancs történelmi Magyarországnak sem a népességét, sem a területét nem osztotta ketté, vagyis nem csinált belőle egy „magyarokrországát” és egy „idegenek országát”. Mi alapon lehet a románokat,a szlovákokat és a ruténeket, a horvátokat és szerbeket, valamint a német, olasz, török, bulgár és örmény nemzetiségeket, „idegen” név alatt egy kalap alá sorolni, amikor mindezek tizenegy különböző népcsaládhoz tartoznak. Nem is szólva arról, hogy fél vagy egész évezreden át, egyikük sem volt idegen a Kárpátmedence népi közösségében. A valóságos helyzet a trianoni békediktátum idején is az volt, hogy történelmi Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk Nagy Ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, Ne feletkezzél el szegény magyarokról!
