Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-08-01 / 7-8. szám
2. oldal «IttVAKÖM 1999. augusztus Magyarország lakosai közül csupán 14,5 százalékos volt a román nemzetiség száma, 9 százalékos a szlovák népé, 2,5 százalékos a ruténeké, 8,5 százalékos a horvát nép és 5 százalékos a szerb nemzetiség arányszáma. Az is tény hogy történelmi Magyarország a románszármazásúakkal 85,5 százalékos nem-román embernek volt a hazája,a szlovákokkal szemben pedig 91 százalék nem-szlováknak, a ruténekkel szemben 97,5 százalék nem-rutének, a horvátokkal szemben 91,5 százalék nem-horvátnak és a szerbekkel szemben 95 százalék nem-szerbnek. Vitathatatlan tény ez, és egymagában is mond annyit, mintha megejtették volna a népszavazást! Minden más nemzetiségi számarányítás felelőtlen vagy bűnős kevergetése a számoknak elködösítés és vakolás a nagyharanggal hirdetett többségi elvnek. Ezt a nyolc-kilencszeres fölényt nem szabad kifelejteni a perünkből, úgy, ahogyan a népszavazást „elfelejtették” Trianonban a diktátorok. Ha már a területek osztogatásáig gémberedet a szabadkőműves „békemű“, akkor az csakis az egy-egy igénylő nemzetiség arányszáma szerint kellett volna, hogy történjék. Ez esetben a történelmi Magyarország területéből a románok körülbelül 47 ezer négyzetkilométerhez juthattak volna 104 ezer helyett, a szlovákok körül belül 30 ezerhez 60 ezer helyett, a horvátok és a szerbek pedig együttesen is csak 44 ezer négyzetkilométerhez 62 és félezer helyett. A trianoni ítélet szerinti területaránytalanság olyan durván szembeötlő, hogy az mindenkor a legerősebb fegyver Magyaroszág mellett és nyomban döntő erővel használható fel, mihelyt a józan békerendezésnek a legkisebb jele mutatkozik a világon. Mert nyilvánvalóan abszurdum, hogy az „igénylők” akik együttesen is csak egyharmad részét tették ki a szentistváni birodalom népességének, kétharmad részt kapjanak az ország területéből és egyharmad rész maradjon a népesség szétszakadni nem akaró kétharmadának, vagy aztán ebből a kétharmadból is milliók kerüljenek más nyelvű államokba, de ugyancsak mint kisebbségek. Semmibe sem vették a népek önrendelkező jogát, s az abszolút magyar többségű Magyarország helyett három olyan országot fejlesztettek naggyá, amelyek közül Csehszlovákiában 6 millió csehivel szemben 8 millió, Romániában 10 millió románnal szemben 7 1/2 millió, Jugoszláviában 5 millió szerbbel szemben 8 millió másfajta nemzetiség van. Az élethez alig tartozó holt számok is kimutatják azt az aránytalanságot, ami feldúlta atillai-örökségünket, a Kárpátmedence életét. Aki megalkuszik ezekkel az igazságtalanságokkal, az egyenesen kizárja az életből az erkölcsi és szellemi értékek érvényesülésének még a lehetőségét is. A hamisan alkalmazott wilsoni elvek revíziója jelenti egyben magát az 1920 és 1947 békediktátumainak revízióját és Magyarország számára a teljes igazságszolgáltatást mert 1947. február 10-én írták alá azt a békeszerződésnek nevezett, életfogytiglani siralomházat jelentő Ítéletet, amely nemcsak feltámasztotta a trianoni békeparancs esztelen szörnyűségeit, hanem a vakon kanyarított határok között létesített tenyérnyi országot még önállóságától is megfosztotta egy gyűlölettől fűtött ellenséges, parazita népség vezetésére bízva, odadobta gyarmatul Szovjetoroszországnak. Az új európai rendezés megoldást csak akkor hozhat, ha nem állandósítja közigazgatási határok formájában a több millió magyart kisebbségi sorsban tartó trianoni határokat. Amilyen példa nélkül áll a világtörténelemben Magyarország földarabolása, ugyanolyan példátlan lenne a tiltakozás elmulasztása! Időszerűtlennek tartani azt, amit jogunk és kötelességünk napirenden tartanunk mindaddig, amig jóvátételt nem kapunk a magyarsággal szemben elkövetett igazságtalanságokért, az idegen járomba taszított testvéreink elárulása lenne.Ha arra gondolunk, hogy az elszakított országrészek visszaszerzése a csonkaország magyarságának tevőleges szerepe nélkül el sem képzelhető, amikor az első dunai keresztény állam megalkotójának, Szent István királynak ünnepén Budapesten a Hősök terén magyarok emelnek szót a szörnyű veszélyben került délvidéki testvéreinkért, akkor botütésként érezzük azt az izolálódási törekvést, ami az elszakított Dél-Magyarország területi kérdésében a magyar kormánykörök megnyilatkozásaiban tapasztalható. A világ felkavart érdeklődése és a népek igazságszolgáltatási készsége most a magyarság oldalán áll. Az Európai Unió álláspontja alapján a nemzetközi felfogás áldásával revideálhatnánk mindazokat az igazságtalanságokat, amelyeket a magyar nemzet ellen közel nyolcvan esztendővel ezelőtt elkövettek. A Hősök tere bizonyságtétel. Az elszakított országrészek élő lelkiismeretét hordozó politikusok, szakírók és patrióták készen állnak a döntő harcra, amit szellemmel, diplomáciával, adatokkal és megcáfolhatatlan érvekkel kell az egyetemes magyarságnak ősi jussáért megvívnia! Jelenünk, jövőnk, fennmaradásunk, népünk kiirtásának megakadályozása függ e szörnyű papiros érvényétől. Ősi örökségünkért perlekedünk! Hazug az a történelemszemlélet, hogy az Európai Unióban Magyarország a trianoni csonkaságában akar végleges legalizálást elérni! Minoritásl Igények és felháborító aljasságok A Magyar Televízió bemutatta július 1-én esti híradásában, hogy Schweitzer József országos főrabbi és Tordai Péter,a MAZSIHISZ új elnöke felkereste Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy tárgyaljanak a zsidóságot érintő, általuk „megalázó”-nak tartott 30 ezer forint összegű kárpótlás emeléséről és egy általuk kezdeményezett törvénytervezet kiegészítéséről, mely szerint büntetés alá essenek azok a személyek, akik tagadják a holocaustot, ill. fajgyűlöletet kifejező, vagy származási szempontból becsmérlő megnyilatkozást tesznek embertársukra. Javaslatuk a „lex Göncz”-féle gyűlölettörvény kiegészítése lenne, amely a vallási hovatartozás diszkriminációját is bünteti. (Orbán Viktor a tanácskozáson elhangzottakról nem kívánt nyilatkozni.) Mindez azidőben történt, amikor a Kiscelli Múzeum volt trinitárius templomában június 18-ától július 11-ig rendezett egy nem kis botrányt okozó kiállítást Herman Nitsch. Az „Orgia Misztérium Színház” nevet viselő kiállítás tárgya: a keresztények - főleg a katolicizmus - gyalázása és lejáratása a kiállított tárgyakon keresztül. Láthatók voltak felhasított bikák és disznók - krisztusi pozitúrában - keresztre feszítve; bélben turkálók és friss, meleg vérben fürdőzők mellett véres albákat, oltárkelyheket és miseruhákat is láthattak a „műélvezők”. Az egyik papi palást a „Disznótakaró” feliratot viselte. A kiállítás fő szponzora a Soros-alapítvány, a Fővárosi Önkormányzat és a Jankovics Marcell-féle Nemzeti Kulturális Alap. A Magyar Demokrata c. hetilapban is megjelent,erről szóló tudósítás nem hagy kétséget a kiállító „művész” származása felől, mivel az osztrák Der Standard c. lap egyik tavalyi számában a prinzendorfi kastélyban tervezett bemutató előtt az egyik tiltakozó a következő levelet írta Nitschnek: „Az osztrák nép azt kívánja, hogy azonnal takarodj Ausztriából és követőiddel együtt tűnj el Izraelbe, ahová valók vagytok.” Hermann Nitsch magyar nyelvű katalógusának impresszumából való az alábbi, kereszténységet becsmérlő, aljas és perverz idézet: „Mélyen benne vagyunk a kereszténységben, de el kell szakadnunk tőle, ez a mi tragédiánk és kiütünk... Ez a helyzet annak ellenére, hogy már senki sem hisz igazán a kereszténységben... Erezni a vér és hús szagát, a belek és a bélsár szagát. A véres hús és a gőzölgő, párolgó zsigerek és belső szervek kardvirág színű, nedves, friss virágszíneit... Bele lehet nyúlni a nedves vizes, hideg vagy meleg vérbe, a víztől-vértől nedves húsba. Gyúrni lehet a nyálas, puha, teli beleket. Spriccel a vizelet és a bor. Már e szöveg után is felháborodik az ember, hogy ez a hányingerre késztető személy hogyan kaphat engedélyt és pénzt ilyen torzszülött kiállításra Magyarországon, ahol a többségi vallás a keresztény. Méghozzá olyan intézményektől - a Soros-alapítványt leszámítva - melyben az ország és a főváros adófizető polgárainak forintja is benne van. Ez hit- és nemzetárulás egy kisebbség javára, a többség sérelmére. (Csodálkozom a környéken lakók türelmén, hogy már az első napon nem tartottak népítéletet.) Felháborodásom ugyan nem csillapodott, mégis megpróbáltam a „művész” szemüvegén keresztül szemlélni a kereszténységet. Szerintem Nitsch is vallja, hogy - az ő általa zsidónak tartott - Jézus térítette el a tanait követőket a mózesi törvényektől, s e tette ítélte őt halálra; mert a zsidó vallás nem refolmálható. Ezért kellett a véres áldozat - mely egyébként végigkíséri az egész ószövetséget -, mivel a zsidók istene mindahányszor megkívánta az áldozatot, méghozzá nem is ritkán a véres áldozatot. (Zeba-him) A zsidó Saul/Pál - aki magát Jézus tizenharmadik apostolának nevezte ki - nem tudván szabadulni ősei tanaitól, Jézus kereszthalálát is áldozati tettnek tudta be, és így alakította ki az „Áldozati Bárány” teológiáját a kereszténységben. Mert átöröklött zsidó hite szerint „...vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.” /Zsid 9,22/ Saul/Pál nem volt hajlandó elismerni a Jézussal együttműködő tanítványok ismeretközlését, akik Jézust személyesen ismerték. Ha elismerte volna őket, tudta volna, hogy Jézus nem azért jött, hogy kereszthalálával „elvegye a világ bűneit”, mert ő maga mondta apostolainak, hogy „...Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” /Mt 9,13/ Mint tudjuk, Jézus a mózesi vallás véres szertartásaiban sohasem vett részt. Az áldozati vérfröcskölés „áldásait” és“átkait” nem tartotta összeegyeztethetőnek lélekéletével. A Galileai Férfi tanításával akarta isteni irányba téríteni az emberiséget; különösképpen már az akkor is rasszista júdeaiakat, hogy kigyógyítsa őket az „isteni kiválasztottság” übermenschi gondolatából. A hébereket Jézus betegnek tartotta. Órájuk is értette: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” /Lk 5,31-32/(Hogy kívánságának kevés foganatja lett, nem rajta múlott.) Meggyőződésem, hogy a véres áldozattal járó torz eszmét és annak tényét meg kell hagyni annak a népnek, melynek több évezredes vallási múltja ebből táplálkozik, s a kereszténységnek megmaradni - tisztán a jézusi tanításoknál - kiiktatva belőle a saul/páli betoldásokat. Hiszen Jézus mondta ez is: ...„ Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam(!)” /Jn 14,6/(Tehát nem Saul/Pál által!) Ez az Atya nem véres húscafatokra áhítozik, hanem minden emberteremtménye szeretetére, mellyel iránta és egymás iránt viseltetnek. Ha a keresztények felhagynának a zsidó saul/páli tévtanokkal, akkor talán reb Nitsch kiállítása is módosulna. Kénytelen lenne netán levizelt Tóra-tekercset és Talmudot, bélsárral bekent kitlit és kippát, lehányt chanukkamenórát, véres chuppát, sófárra húzott disznóbelet és párolgó zsigerekkel letakart mógendóvidot állítani ki - mást nem találván. (Ajánlom a keresztény vallások vezetőinek, hogy javaslatomon gondolkodjanak el. Érdemes! ) És akkor Hermann Nitschnek kiállított tárgyait még csak keresztre sem kell feszítenie. De meg kell jegyeznem: éppen olyan undorítók lennének, mint az idei kiállításon bemutatott „művei”. Apropó: az utóbbi esetben az írásom elején meghevezett vallási vezetőknek valóban érdeke lenne a miniszterelnöknél kuncsorogni. De így?- infer -RIADÓ Ébredj Magyar! Érezd az erődet, még ha gyökeredet szívja is a gaz! Ébredj Nemzet! Vedd kézbe erődet! Hitegetésekkel lepett el a gaz! Ébredj Magyar! szenny lepte a tájad! Verejtéked ára tőzsdéken halad! Ébredj Nemzet! megnőtt a gyalázat, mértéket nem ismer k í mindent akar! Nincs belátás! Nagypiaci áron éhenhaláshoz lett: „emberi jogod”! Földed eladják kispiaci áron! „EURÓPAI HÁZ” lehet hajlékod!!? Ébredj Magyar! Ne csüggedjen lelked! N emzethatalomhoz Neked van jogod!! Húzd ki magad! Érezd Istenedet! Mindig megsegített, ha a vész sújtott! Évezredek hordják — alkotó szellemed! Hozzák a hajnalt, lesz majd virradat! Ne félj hazádban! Államalkotáshoz, ISTEN Neked rendelt Joggal; - LÉGY SZABAD! Péterffy Gyöngyi
