Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
1999. május «ITTVAKÖfcT 9. oldal NEM FELEJTÜNK... (80 éve történt, 1919. március 21. péntek) A szovjet mintájú tanácsköztársaságot ezen a napon kiáltották ki 80 évvel ezelőtt. Bár sokan lesznek, akik egy kézlegyintéssel igyekeznek elintézni - ezt a magyar történelemre gyászos időpontot, mi mégis azt mondjuk és hangoztatjukokvetlen szükséges róla megemlékezni. Ezen a napon vette kezdetét a 133 napos kommunista proletárdiktatúra és amit műveltek az aránylag rövid uralkodásuk alatt, azt elfelejteni soha nem szabad a magyar népnek. Ezt a szégyenfoltot a magyar történelemből sajnos kitörölni nem lehet. A magyar nemzet 1000 éves alkotmányának és a nemzet önérzetének mélysége és gyalázatos időszaka volt ez a 133 nap. Talán a szégyenkezés érzete mellett azt is őszintén meg kell mondanunk, hogy ilyen mélyre nem süllyedtünk történelmünk folyamán. A kikiáltás napja előtt vált ismerté a hírhedt, úgy nevezett „Vyx-jegyzék“, mely egyben mint diktátum, történelmünk egyik legtragikusabb okmánya. Ezen jegyzék alapján keletkezett és jött létre a gyászos Tanácsköztársaság. Ennek a napnak az estéjén szabadult ki Kun Béla és társai, szám szerint harmincötén a Gyüjtőfogházból és így alakult meg a kormányzótanács teljesen orosz mintára, amikor minden népbiztos mellé még két helyettes népbiztost is kineveztek, akik szintén tagjai lettek a kormányzótanácsnak. Álljon itt örök szégyenként az akkori kormányzótanács népbiztosainak a névsora: Elnök:GARBAI Sándor /ref./ Belügyi népbiztost, VARGA Jenő /izr./ helyettesét, SZÉKELY Béla /izr./ Közoktatásügyi népbiztost, KUNFI Zsigmond /izr., majd később ref./ Helyettese: LUKÁCS György /izr., majd ref./ Munkaügyi biztos-t, BOKÁNYI Dezső / r.kat./ Helyettese: FIEDLER Rezső /r.kat./ Külügyi népbiztost KUN Béla / izr./ Helyettese: ÁGOSTON. Péter / r.kat./ Kereskedelemügyi népbiztos:LANDLER Jenő / izr./ Helyettesei: RÁKOSI Mátyás /izr./ HAUBRICH József /r.kat./ Hadügyi népbiztost POGÁNY József (izr.) Helyettesei: SZÁNTÓ Béla (izr.) és SZAMUELY Tibor /izr./ Igazságügyi népbiztos: RÓNAI Zoltán /izr./ Helyettese: LÁDÁI István /r.kat./ Szocializálási népbiztost BŐHM Vilmos / izr./ Helyettesei: HEVESI Gyula /izr./ DOVCSÁK Antal (r.kat.) Közélélmezési népbiztost ERDÉLYI Mór (izr.) Helyettese: ILLÉS Artúr (izr.) Német népbiztos: KALMÁR Henrik (izr.) Ruszin népbiztos: STEFÁN Ágoston /gör.kat./. A kővetkező népbiztosok a fővárosban ügyködtek: VINCZE Sándor /izr./ PREUSZ Mór (izr./ DIENES László /r.kat/ Politikai népbiztosok a rendőrséghez, védőrséghez kinevezve BÍRÓ DEZSŐ /izr./ SIEDLER Ernő /izr./. Még aznap, március 21-en kihirdették a statáriumot, melynek három pontja a következő volt: 1. Mindenki, aki a Tánácsköztársaság parancsainak fegyveresen ellenszegül vagy a Tanácsköztársaság ellen fölkelést szít, halállal büntetendő. 2. Mindenki, aki rabol, vagy fosztogat, halállal büntetendő. (Ha, ezt a 2. pontot a népbiztosok betartottak volna, de éppen az ellenkezője történt, az öszeset akasztófára lehetett volna húzni.(R.L.)) 3. A bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél. Evvel kezdetét vette Magyarországon a második szovjet köztársaság. A valóság, a rémség csak az elkövetkezendő napokban mutatta, meg a népnek ennek az új „tanácsköztársaságnak“ az uralmát. Amikor a hatalmuk végétért és a bűnösök nagyrésze kimenekült az országból, a későbbi hivatalos jelentések megállapították, hogy a négy és fél hónapos rémuralom alatt közel 600 személyt gyilkoltak le minden bírósági tárgyalás nélkül. A véreskezü Szamuely Moszkvából Lenin utasításait hozta haza elvtársainak Ugyanis a különböző helyeken pillanatok alatt felállított „bíróságok“ csupán 2-3 vad kommunistából álltak, akik gondolkozás nélkül mondták ki a halálos ítéleteket azok azonnali végrehajtását. Csupán SZAMUELY Tibor egymaga száznál több teljesen ártatlan embert gyilkolt meg önkezűleg. Hogy valójában hány magyar ember esett áldozatul a 133 napos rémuralomnak, az sajnos soha nem derült ki teljes egészében. Nagyon sokan lettek öngyilkosok, még többen jeltelenül haltak meg az elszenvedett kínzások és fogvatartás következtében. Ugyancsak sokan haltak meg a bekényszerített Vörös Hadsereg kötelékében. Vagy kivégezték Őket, vagy Őket ölték meg az ellenforradalmi harcokban. Még pár szót erre a nagyon szomorú évfordulóra emlékezve-, hogyan történhetett ez meg Magyarországon. Ha nem lett volna 1918. október 31 -én az a főifordulás, mely kiverte a fegyvert a hős magyar katona kezéből, soha nem lehetett volna kommunista uralom Hazánkban. Borzalmas és iszonyú felelősség terheli azokat még haló poraikban is, akik ezt megteremtették és elősegítették, hogy a harctérről hazatérő katonákat lefegyverezték. Evvel a rend fölborult és az áradatot már megállítani nem lehetett. Természetesen közrejátszott a már jelenlévő vörös uralom abban a formában, hogy erőszakra és gyűlöletre nevelt munkástömegeket hamis jelszavakkal és ígéretekkel sikerült terrorizálni. Tudom, hogy erről a szomorú évfordulóról nem nagyon, vagy csak alig fog megemlékezés történni Magyarországon, mert még a kommunista uralom életben és hatalomban lévő tagjai, vagy azok leszármazottjai, nem szívesen fogják a kezüket a mellükre téve bevallani: - Mea culpa, mea maxima culpa.... Csupán a 80. évfordulóra emlékezve, mely nem azt a célt kívánja szolgálni, hogy a temetőben ásunk - üdvös volna megfogadni és levonni azt a tanulságot a második kommunista rémuralom után is, mely sajnos nemcsak 133 napig tartott, hanem 40 évig, hogy : - Tessék a mindenkori nemzeti érdekeket néző és uralkodó kormánynak több erélyt, eltökéltséget, határozottságot mutatni a hatalom gyakorlásában. Még több ellenállást mutatni a becsületes hatalom megtartása érdekében és több megértést tanúsítani a dolgozó néptömegek érdekében. Talán szeretett szüléink nevelését lehetne megvalósítani átültetve országos alapra, melyet a legjobban így tudnék kifejezni: HAZANKAT, MAGYARORSZÁGOT CSAK ELTÖKÉLT ERÉLLYEL ÉS EGYBEN FORRÓ, HAZAFIAS SZERETETTEL LEHET KORMÁNYOZNI. Rév ffy László „CSAKIS EGY MAGYAR SZELLEMŰ, MAGYAR HITŰ ÉS MAGYAR LELKŰ IFJÚSÁG TUD MAGYAR JÖVŐT TEREMTENI.” B.KISS-TÓTH LÁSZLÓ: Mert a Kertet feldúlta a Kés... Mint a vad, ha bőszen torkoknak feszül, úgy ugrik mindig torkomra a Kés. Lepusztult vidékeken keresztül nyomasztó volt a menetelés. Jártamban-utamban mit láttam,s kiket /!/, meghökkentett a nagy fölismerés: csodás volt az Ember megszülése és szomorú minden temetés... ... és utálatossá lett ott az Élet, ahol a Kertet feldúlta a Kés, és a hamisszájú prófétáknak könnyűvé vált a megélhetés. Hiába is minden intő és jó szóm, onnan tör fel a gúnyos nevetés, ahol fájt az Ember születése, és ünnepnap volt a temetés Tetteink,ahol hamvaikban halnak, s naponta hülyít az átnevelés, a pénzes-kiváltság béklyóiból átkozott lesz a felébredés.
