Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
4. oldal **ltTVAKÖfct 1999. május Katonadal-fesztivál Abasáron Április 24-25-én felemelő, szívet-lelket gyönyörködtető eseménynek volt szem és fültanúja az aki a barátságtalan, esős idő ellenére ellátogatott Abasárra, hogy az ötödik alkalommal megrendezett katonadal-fesztiválon megjelent együttesek dalait meghallgassa. Az országnak mind a 19megyéjéből, Budapestről, Erdélyből, a felvidékről összesen 120 együttes érkezett a fesztiválra. Délvidékről csak a háborús körülmények miatt nem tudtak eljönni az együttesek. Minden csoport népviseletben vagy formaruhában lépett fel, amit a maguk költségén szereztek be, hasonlóan az ideutazás nem csekély összegéhez. Ez magasfoku öntudatra, a népi hagyományok ápolására, a nemzeti öntudat megnyilvánulására mutatott rá, amit a bemutatott dalok szövege és mondanivalója is bizonyított. A 120 együttesből nehéz egyet is kiemelni, mert a maga módján mindegyik valódi, önálló és egyedi produkció volt. Az abasáriakat nem csak mint házigazdát, hanem mint kiemelkedő élményt nyújtó együttest ki kell emelni! De nehéz dicsérő jelzőt találni a Füleki férfikórus művészi előadására, vagy az Egerből érkezett „Egri csillagok“ 1848- as dalaira. A Bp-i 32. őrezred kórusának szépszál fiatal katonái, biztosan sok leányszívet dobogtattak, meg és emlékezetes marad a Villányi aszszonykórus német nyelven énekelt katonadalainak előadása. A legnagyobb sikere azonban az Erdélyből, Kászonból érkezett együttesnek volt. Nem csak azért, mert tagjai kivétel nélkül fiatal fiúk és lányok voltak, hanem azért is, mert dalaik megdobogtatták a jelenlévők szívét. „Ott ahol zúg az a négy folyó“ olyan szívbőljövően csengett az ajkukon, ahogy csak a sokat szenvedő, de magyarságukat rendületlenül őrző székelyek tudnak dalolni. És amikor elhangzott, hogy „Honvéd áll a Hargitán“ soknak könny csillogott a szemében és a nézők között spontán tört ki a taps. A Székely Himnuszt pedig Nagy Feró kezdeményezésére, aki maga is felállt a színpadra a székelyek közé, a több száz jelenlévő felállva együtt énekelte. Ekkor éreztem, hogy az elmúlt 50 év internacionalista, kommunista mételye és az elmúlt tíz év liberális, kozmopolita maszlaga sem tudta kikezdeni a magyarság lelkében élő nemzeti öntudatot, ami ott szunnyad 15 millió magyar lelkében. Azt a néhány tízezer nemzetidegent, kollaboránst nem számítom ide. Igaz, közülük egy sem volt itt Abasáron! Az egész országot megmozgató rendezvényért köszönetét kell mondani elsősorban Dér Ferencnek, Abasár fiatal, lelkes polgármesterének, de Nagy Feró a zsűriben hasonló elismerés illeti Kámán Árpád tanárurat, aki mint főrendező impozáns biztonsággal irányította a 120 együttes gördülékeny szereplését. A kétnapos rendezvényt Lányi Zsolt országgyűlési képviselő, a Parlament Honvédelmi Bizottságának elnöke nyitotta meg, akit több magas rangú katonatiszt is elkísért, köztük Erdős László ezredes, akit Európaszerte ismernek, mint a hadisírok gondozóját. Feltétlenül meg kell említeni Gaál Gabriellát a zsűri elnökét és segítőit, Tóth Andrást és Vígh Kristóf zeneszerzőt, akik mind a két napon, fáradhatatlanul értékelték az együtteseket, dicsérettel és jó tanácsokkal segítve azokat. Végezetül dicséret illeti a hálás közönséget,- melynek sorában ott volt Pongrátz Gergely is néhány 56-os bajtársa társaságában, hogy késő estig a teremben maradtak és tapsaikkal jutalmazták a szereplőket. A találkozó egyre növekvő sikereit és népszerűségét látva, a rendezők azt tervezik, hogy jövőre Budapesten rendezik meg az „Abasári“ katonadal-fesztivált.- tudósító -A 32. Honvéd őrszázad énekkara. Középen Pongrácz Gergely és az énekkar vezetője, Soós Sándor őrnagy. Elöl bocskai ruhában Kálmán Árpád a találkozó főszervezője A Himnusz rovásírással Miközben bomlott agyak alantas támadásokat zúdítanak rá, akad hely e hazában, ahol ellentámadásba mentek át a Himnusz elkötelezett hívei. Nem lehet véletlen, hogy éppen a Magyar Kultúra napján, január 22-én került sor egy párját ritkító eseményre a főváros XVI. kerületének református templomában, amelyről a Duna Tv is tudósított. A zsoltárok alatti falrészen bensőséges hangulatú, rövid történeti megemlékezés keretében elhelyezett csodálatos tűzzománc táblán ezentúl jól megfér egymás mellett a Himnusz latin betűs és székely rovásírással készített első versszaka. Az előzményekről és a történtekről szóljanak a főszereplők.- Mi késztette Kállai Árpádot, a Sashalmi-Rákosszentmihályi Református Egyház presbiterét, hogy legszentebb költeményünket rovásírással is megörökíttesse?- A Himnusz évtizedek óta a támadások össztüzében áll. Az ötvenes években Istenes szövege miatt csak a zenéjét játszották az ünnepélyeken, mások inkább kurucosnak tartották, megint mások viszont túlságosan szomorúnak. Baráti körömben végül is az a vélemény alakult ki, hogy a Himnusz csodálatos imádság, amelyhez csak az azt megelőző Boldogasszony Anyánk fogható. Azért akartam ilyen módon emléket állítani neki, hogy mindenki lássa, ez a vers az emberek jóérzését, jó szándékát hivatott demonstrálni, a rovásírással készített „fordítás“ pedig azért áll hozzám különösen közel, mert mint Erdély szülöttje tudom, hogy ott ezt az írásformát nem felejtették el. Gyakran visszatérő kérdés, hogy ki a magyar? Szerintem az, aki nemcsak annak vallja magát, hanem tesz is érte, nem pedig árt, mint gúnyolódó humoristáink. Ez a tábla velük szemben is bizonyságtétel. A fordításra Friedrich Klárát, a kerületben tavaly lebonyolított rovásírás-vetélkedő egyik szervezőjét kértem fel, míg a tábla művészi kivitelezése Pál Sándor zománcműves barátom érdeme. Annak ellenére, hogy a feliratos tábla geometriáját keret díszítő elemeit, a színeket én választoltam ki, az ő szakértelme, ráérző képessége nélkül az elgondolás aligha valósult volna meg. Pánczél Tivadar, a református gyülekezet papja, a kerület díszpolgára.- Egy teret szakrálissá Isten jelenléte tehet, aki igéjével Krisztus követésére hiv márpedig Krisztus követői mindig is a maguk lakóhelyén, egy-egy nemzet körébén élték és élik meg Isten országának és az Evangéliumnak világot átfogó testvériségprogramját. Ennek megfelelően a nemzetek nem szegényíteni, elszürkíteni, hanem gazdagítani, színesíteni akarják a meghirdetett testvériséget. Ezért sem meglepő, ha az európai szokásokkal ellentétben, ahol zászlókkal, képekkel díszítik a szakráils teret, Afrikában dobokat használnak az istentiszteletnél. így talál helyet templomunkban a nagy magyar közösséget átfogó imádság, a Himnusz ősi, rovásírásos formája is.- Nemcsak a rovásírás ősi, hanem a táblát keretező díszítőelemek is.- Ha egészen a gyökerekig ásunk le, és tudjuk, hogy - mint mondottam Krisztus Evangéliuma Isten országáról egy nemzeteket átfogó testvériségprogramot tartalmaz, akkor azt a magunk nemzeti jellegével kell mutatnunk, tudatnunk, képviselnünk. A tűzzománc kereten megjelenített tarsolylemez-motívumok méltósággal fogják közre a latin és rovásírásos Himnuszszöveget. Mindebben az Isten teremtésbeli ajándékának megbecsülése és a nemzeti közösséghez tartozás felelőssége nyilvánul meg. Ha pedig figyelembe vesszük a világban zajló globalizációs tendenciákat, még nagyobb jelentőségét kap az a nemzeti jelleg, amellyel a nemzetek közösségét színesíteni tudjuk. Az összeállítást készítette: Bánhidai Károly, Csépe Krisztina, R. Papp Agnes, Szakács Gábor
