Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1999-05-01 / 5. szám

2. oldal St IfTVAKÖfcf 1999. május gyalogmenetben. A halálmars alatt ezren haltak meg. Elsőként az aggházak, kórházak és gyermek­­klinikák betegeit hajtották ki. Pár kilométernyi út után ezek a szeren­csétlenek összeestek, vagy nyomban agyonlőtték őket, vagy a cseh kölykök addig tapostak az így összeesettek fején míg valamennyien meg nem haltak. 1945 májusában 400.000 szudé­­tanémetet és velük együtt megszám­lálhatatlan magyart gyilkoltak meg a legbestiálisabb módon, majd nem sokkal később megkezdődött a felvidéki magyarság kiűzetése ősi földjéről, ahol évezredeken át éltek elődeik. ”A Csallóközben megszíja­­zott, idegileg felőrölt magyarokat dobálnak marhavagonokba - mondot­ta Mindszenty József hercegprímás ezekben a drámai időkben-, a szenvedő nyáj előtt álljunk meg tisztelettel.” A csehek első dolga volt, hogy haza­árulásnak minősítettek mindennemű szeparatizmust. Megkezdődött a szlovák nép legjobbjainak kivégzése is. E rémuralom a szabadság-fák helyett akasztófa-erdőt ültetett, me­lyek közül a legelsőre a ’’független Szlovákia papelnökét akasztották fel. A ROMAN SOVINIZMUS KÖZÉPKORI MÓDSZEREKKEL ÜTETTE LE A SZÉKELYEK ÉS MAGYAROK FEJÉT! Sztálin a népgyilkolás generalisz­­szimusza a Maniu-gárda román sovin­iszta célokat szolgáló bosszúhad­járatával nem értett egyet. A Kremlben már megfogalmazták a parancsot: a románoknak és magya­roknak a jövőre nézve a kommuniz­mus égisze alatt békességben kell élniük. A Maniu-gárda atrocitásai ide­jén Visinszki személyesen dorgálta meg Mihály román királyt sinajai kastélyában, követelve tőle az összes román csapatoknak Északerdély területéről való azonnali kivonulást, mindaddig, míg a mgyarság helyzetét Romániában véglegesen nem ren­dezik. Északerdély átadása csak 1945.március havában került sor, amikor a szovjethű Groza-kormány megalakult. Ennek a kormánynak kötelességévé tették a román-magyar jóviszony ápolását. A Kreml ezzel a gesztussal titokban arra számított, hogy az erdélyi magyarokon keresztül segíti elő a kommunizmus meg­valósítását Romániában. Ebben a ter­vében csalatkozott, amint ezt az 1956- os októberi erdélyi események hűen igazolták. Kik is voltak ezek a ”Maniu-gárd­­isták”? ’’Róluk tudnunk kell és tudnia kell végre a nagyvilágnak is, hogy 1944..szeptember 19-én, ünnepélyes keretek között, a román közigazga­tással egyidőben vonult be a Háromszékmegyei Sepsiszentgyörgy­­re, a későbbi székelyföldi rémtetteiről ismert Gavril Olteanu vezette ’’önkéntes” csapat. Ez és a hozzátar­tozó egységek jelentették a Maniu­­gárdát. Az erdélyi Magyar Népi Szövetség (MNSZ) fennmaradt jegyzőkönyvei szerint, a katonai közigazgatás bevezetése után, 1944. szeptember 22-én jelentek meg első ízben a Háromszék-megyei Árkoson. Gátlástalanul fosztogattak, raboltak, embereket súlyosan bántal­maztak, de még nem gyilkoltak. Mind az MNSZ jegyzőkönyvei, mind a napilapok szerint ezen a napon veszi kezdetét ezeknek a gárdáknak a rému­ralma Észak-Erdélyben... A gárda Bukarestből indult útnak! Előtte Mihai Viteazul /Vitéz Mihály, orr erdélyi rémuralmáról híres havasalföldi vajda szobra előtt újabb magyarellenes rémuralomra ’’esküt tett hóhérokból ’’verődött össze” - közli dr. Kosztin Árpád ’’Magyarellenes román kegyetlen­ségek Erdélyben” című történelmi munkájában. ”Ez a műve -Bartis Ferenc szavaival élve tükör, amelyben megláthaták eltorzult önmagukat a magyarság gyilkosai és azok bujto­­gatói a nagyhatalmi politika alvadtvérfoltos zöld asztal mellett...” A magyarok és a székelyek sohasem fogják elfelejteni a Maniu-gárda kegyetlenkedéseit, az elhurcoltakat, a legyilkoltakat, a lefejezett ártatlan embereket. ”DERI GA! SOLI GA!” ’’NYÚZZAD! SÓZZAD!” Kárpáti életterünk egyetlen nemzetisége se égetett fel annyi ma­gyar házat, egy se ontott annyi ma­gyar vért, egy se ölt le annyi ártatlan magyar nőt és csecsemőt mint a szerb. Rettenetes volt már az a kegyetlen rabló háború is, amit a törökökkel egyesült szerb csapatok 1389-1402 folytattak. A mohácsi vész után nem­csak az oszmán, hanem a szerbek is irtották a Délvidék ősmagyarságát. Az 1848-as szabadságharc idején a szer­­bek rendezték meg a szenttamási vér­fürdőt, amelynek négyezer magyar áldozata volt. A történelem egyik leg­nagyobb vérfürdőjének áldozatai közé kell számítani a Bácskában legy­ilkolt 40.000 magyart. Az 1944/45-ben lezajlott délvidéki vérengzésekről, a csurogi magyarok kiirtásáról írt visszaemlékezést Teleki Júlia. Emlékezésből, kitörölhetetlen élményeire és a borzalmakat túlélő sorstársainak vallomására támaszkodva. Bács-Bodrog vármegye Zablyai já­rás Csurog községének az 1910-es népszámlálás adatai szerint 10,180 lakosa volt. Ebből 230 a magyar. Az 1948-as adatok szerint mindössze 193 magyar maradt a községben. Akiket nem végeztek ki a szerbék, azokat büntetőtáborokban hajtották, és szabadulásuk után megtiltották nekik, hogy valaha is visszatérjenek szülő­falujukba. Kiirtásuk után a katolikus templomot is lerombolták,a magyar temetőt pedig felszántották. Alapos munkát végeztek, Csurog volt a ma­gyarok által megszenvedett népirtás­nak egyik legvéresebb állomása. íme néhány szemtanú vallomása oaá Csurogon történt népirtás szörnyűségeiről: ’’Láttam, amint Capó Szabó Györgyöt a szerb templom előtt, a piacnál kikötözték a körösztre, majd késsel nyúzták, mint a nyulat, közben pedig sózták a sebeit. Egyesek a nézők közül kiabálták: ’’Deri ga! Soli ga!” Nyúzzad! Sózzad!” Gyantár Verőn vallomása ez, akinek kivégezték apját, anyját, testvérét, sógorát, az egész családját. Rokonságából húsz embert öltek meg. Egy másik szemtanú, Brasnyó József vallomása: ’’November 4-én kivé­gezték édesapámat, én pedig azt a feladatot kaptam, hogy szállítsam a halottakat. A gyilkosságokat katonaruhába öltözött helyi lakosok végezték, de előtt e megkínozták az embereket, tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat. Ezeket reggel felraktuk a szekerekre, és vittük őket a sintérházhoz... ’’Teleki Jűlia érdeme, hogy összegyűjtötte az áldozatok nevét: négyszáz név szerepel a listán. -Minden hadműveleti területről olyan jelentések érkeznek közli Vasa Csubrilovics a Jugoszláviában élő kisebbségek száműzetésére készített referátumában, hogy néptömegeink könyörtelenül leszámolnak mind­azokkal a nemzeti kisebbségekkel, amelyek ebben a háborúban ellenünk voltak... Meglehet, soha többé nem nyilik lehetőségünk, hogy etnikailag tiszta államot teremtsünk magumak. Álla­munk minden nagyobb jelenlegi problémája, legyen az nemzeti-poli­tikai, szociális vagy gazdasági többé­­kevésbé várhat egy későbbi megoldásra. Tömegeinknek a kisebbségekkel szembeni gyűlöletét és leszámolási hajlamát konstruktívan kell kihasználni. A megtorlásoknak 50.000 ártatlaiiul legyilkolt délvidéki magyar esett áldozatul, gazdasági segitség, a vérszomj, a bosszúvágy jutalma sem maradt el. Az Egyesült Államok 1950 júliusától 1959 májusáig 724,168,000 dollár készpénz segéllyel ked­veskedett Jugoszláviának. A hadsereg védelmi készültségének meg-erősíítéséhez pedig hadi­anyagokban a fegyverszállitási­­segélyből 4,500,000,000 dollár értékűt kapott Tito marsall. ’’Senki se ringassa magát abban a hitben, hogy Jugoszlávia az amerikai segítség következtében megszűnik szocialista állam lenni - hirdette akkor-tájt Tito-, az marad, s az marad a jövőben is. ’’Milyen jutalomban részesül majd Slobodan Milosevics az ’’etnikailag tiszta” Nagy-Szerbiáért? Elvégre az albánok kiirtása sem maradhat bün­tetlenül... Herczeg Ferenc drámájának cime: ”A fekete lovas” most valóban megint a szláv-népgyilkosságoknak szim­bóluma lett. A fekete lovas, az álarcos sötét délszláv ismét eljött és a hegytetőről nézi a várost. És ahová tekint, oda maga a Halál, a nép­gyilkos Cérna Gorac néz... A Magyarok Istene óvja elszakított délvidéki nemzettestvéreinket. FIGYELEM! A SZITTYÁKÉRT VILÁGHÁLÓZAT HONLAPJA ELÉRHETŐ A KÖVETKAZŐ CÍMEN: http://web.cetlink.net/ ~ szittya/ A SZITTYÁKÉRT DRÓTPOSTA (email) LEVELEZÉSI CÍME: szittya@cetlink.net Kérjük kedves olvasóinkat akik számítógéppel és email-lel rendelkeznek, küldjék be címüket a Szittyakürt email-re. HADPARANCS- Az elszakított Délvidék visszafoglalására -Amióta a háború tüze fellángolt Európában, állandóan az a törekvés vezetett, hogy Magyarországot és gondjaimra bízott népét, amely az 1914-18: évi világháborúban olyan bőven ontotta vérét és amelynek a háború utáni olyan súlyos megpróbáltatásokat kellett elviselnie, lehetőleg megóvjam az újabb vérveszteségektől és szenvedésektől. Minthogy a világháború után az akkor végleg kimerült, elalélt és félrevezetett nemzettől minden harc nélkül ragadtak el olyan területeket, amelyeket népünk ezeréves munkája és annyi áldozata szentelt magyarrá, az volt a meggyőződésem, hogy az igazság jogán a jóvátétélnek is harc és küzdelem nélkül, kell megtörténnie:- E meggyőződés szellemében a dunavölgyi békét kívánta szolgálni az a szerződés, amelyet a múlt év decemberében az akkori Jugoszláviával, annak akkor békés szándékú kormányával kötöttünk. Március 26-án Jugoszlávia törvényes államfőjét erőszakkat elmozdították helyéről, békés szándékú kormányának tagjait börtönbe vetették. Ezt az erőszakos változást, úgy látszik, ugyanazok az erők készítették elő, hajtották végre, amelyek 1914-ben egyszer már annyi könnyet, vért, szenvedést zúdí­tottak Európára. Most sem a béke fenntartását, a jószomszédi viszony keretében megteremthető meg­egyezést akarták, hanem ellenkezőleg, azt, hogy a háborút Európának erre a részére is kiterjesszék. Ezért idéztek fel szándékosan összeütközést a nagy német és olasz nemzetekkel, ame­lyekhez bennünket a benső barátság szálain kívül a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozá­sunk kötelékei fűznek. Az új belgrádi rendszer katonai erőket vonultatott fel határainkon, s ezzel szemben Magyarország csak akkor tett védelmi intézkedéseket, amikor sorozatos légi támadások érték az ország területét és határunkon betöréseket kíséreltek meg, ami ellen kormányom ismételten hiába, tiltakozott. A rohamosan lejátszódó események új helyzetet teremtettek. A horvát nép vezérei - látva az újbelgrádi rendszer politikájának végzetes következményeit, - kimondották Horvátország önál­lóságát és függetlenségét. őszinte örömmel üdvözöljük ezt az elhatározásukat, amelyet a magunk részéről mindenben tiszteletben tartunk. Ezer évig éltünk jóban, rosszban együtt a horvát nemzettel, egymást meg­becsülve és bajban támogatva , s azt kívánjuk, hogy a nemes horvát nép találja meg állami önál­lóságában boldogulását és jólétét. A független és önálló horvát állam megalakulásával Jugoszlávia megszűnt létezni és alkotó eleméire bomlott. Ezzel egyidejűleg parancsoló kötelességünkké vált, hogy a Magyarországtól 1918-ban elszakított terület és az azon nagy tömegben élő magyarság sorsának és helyzetének biztosítását újból kezünkbe vegyük. Olyan szent nemzeti kötelesség ez, amelyet haladéktalanul teljesítenünk kell. Ezért még a mai napon parancsot adok katonáimnak, hogy a Délvidéken élő magyarságot az anarchia pusztításától megóvjuk. Katonáim akciója nem a szerb nép ellen irányul, amellyel nincs vitánk és amellyel a jövőben békében akarunk élni. Szeretettel és örömmel köszöntöm hozzánk visszatérő s oltalmunk alá vett véreinket. Isten áldását kérem a magyar nemzetre és a hazára! Kelt Budapesten, 1941. évi április hó 10-én Horthy Miklós s.k. Bárdossy László s.k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom