Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
A HUNGÁRIA SZABADSAGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. XXXVIII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM - 1999. MÁJUS Major Tibor A LEGYŐZÖTTEK ELHALGATOTT SZENVÉDÉSÉRŐL A történelem a véres és még véresebb háborúk törzskönyvezése, amelyben a hódítók nem éppen humanisztikus tetteit örökitik meg a jövő nemzedék számára.A háborúk, beleértve a keresztes is, sohasem tartoztak a vallásgyakorlat és alamizsnaosztogatás ismérvével meghatározó fogalmak köré, mintha az emberiség és a föld történelme egyébből sem állana, csak emberirtásból. Szomorú, hogy az emberiség történelméből kiirthatatlan a háború fogalma.A keresztényi gondolatvilág igyekezete is csak arra szorítkozhatott, hogy a lehetőség szerint megszüntesse az ótestamentumi háborúk állati kegyetlenségét is messze meghaladó brutalitását, kínzásait és főleg a bosszú hullámait.A kereszténységnek ez az igyekezete a második világháború folyamán nemcsak csődöt mondott, hanem a hadviselés kegyetlensége és a hetediziglen bosszúállás gyakorlata eléri a Krisztus előtti idők méreteit. Nem sok háborút folytattak a totális hadviselés és a válogatás nélküli emberirtás olyan mindent átfogó jegyében, mint a második világháború minden szakaszát, nézzük akár egyik, akár másik oldalról. Az embertelen hadviselési módszer olyan tökélesedési fokot ért el, hogy a harcok eddigi hadsereg-hadsereg elleni küzdelme általános tömegmészárlássá, mészárszékszerüleg megszervezett tömeggyilkolássá fajult. A keresztényi gondolat kiszorult a világ ügyeiből és nem érvényesült az emberélet minden fórumán. Nem az eszme a hibás, hanem az emberek, akiknek ezt diadalmassan hordozniok kellene és életté váltani. A második világháború győztes hatalmai még a háború alatt az Atlanti Charta aláírásával (194 Laug.14.) olyan emberi jogok biztosítását Ígérték, amelynek birtokában a világ valóban egy időre a békés fejlődés jegyében élhetett volna... Nem ez történt. A totálista rendszerek megsemmisítése jegyében indult küzdelem megsemmisített ugyan egy ’’totálista” rendszert, de ennek fejében a világra szabadította a történelem legsátánibb, legállatibb kommunista zsarnokságát, a kultúra és a szabadság védelmének annyit hangoztatott örve alatt. A háború totálisan megszervezet emberirtása a harcok nyugtával sem fejeződött be, az emberirtás napjainkban is olyan változatos skálákban folyik tovább, hogy annak részletét képtelenség figyelemmel kísérni. A magyar gyermekek meggyilkolását célzó angolszász gyártmányú robbanóanyagot tartalmazó ’’játék babáitól”, a kommunista Milosevics gyilkos ’’etnikai” tisztogatásáig az emberirtás-tudománya a tömegmészárlások olyan raffinált rendszereit fedezte fel, hogy a változatos embermegsemmisítő processzusok kartotékozása a szakemberek egész légióját kívánná.. A három és fél millió szudétanémet elhallgatott szenvedéseiről a német alaposság már 1945/46-ban összeszedte a világtörténelem legnagyobb vérfürdőjének hiteles tanúvallomásait a Csehszlovákiában elkövetett tömeggyilkosságról és hátborzongató rémtetteiről. Ennél nagyobb népgyilkolást a ’’Dokumente zur Austreibung d.Sudetendeutschen” gyűjtőcímmel megjelent tanúvallomások szerint csak a Bar Kochba lázadás idején követtek el a Földközitenger térségében a hazájukból kiűzött és elkeseredett zsidók, mikor Cyprus szigetéről kiindulva, Krisztus után 71-ben 400.000 embert gyilkoltak meg. ”A NÉMETEKNEK ÉS A MAGYAROKNAK CSAK EGY ZSEBKENDŐT HAGYJATOK MEG, MELYBE BELESÍRHATJÁK KÖNNYEIKET!” Ez volt a cseh humanista programm, amelyet Eduard Benes a kassai főtéren hirdetett meg, a prágai bevonulás előtt. ’’Bizonyítékok a szudétanémetek kiűzéséről” c. dokumentátumban egyetemi tanárok, apácák, papok, megmenekült intellektuellek és egyszerű parasztok, munkások nyilatkoznak arról, hogy Csehországban 1945. május 5-én az úgynevezett ’’prágai forradalom napján” tömegőrjöngés közepett fegyveres partizánkölykök a prágai Wenzel térre terelték a fizikai intézet német tudósait, ahol egy reklámtáblán német professzorok benzinnel leöntött teste lógott, fejjel lefelé. Ezeket a holttesteket a bevonuló Benes tiszteletére petróleummal leöntötték, majd elevenen meggyújtották. A német tudósoknak ezután a szénné égett holttesteket el kellett cipelniük egy szomszédos utcában, ahol megparancsolták a halott-vivőknek, hogy ’’csókoljátok meg őket, ezek a ti német testvéreitek!” A csók után a halott-vivőkből többen megőrültek. De ezzel még nem volt vége a borzalmaknak, mert a Wenzel tér lámpaoszlopain szintén lábukkal felakasztott német csecsemők, négy-őt éves gyermekek lógtak, akiket szintén petróleummal locsoltak le és égő fáklyaként emésztettek el! Olga von Barényi aki maga is átélte a ’’prágai forradalmat” Marschalkó Lajos szerkesztésében és a Hídfő kiadásában megjelent Trianoni Almanachban így írta meg a népgyilkolás hátborzongató rémtetteit: „Miután az oroszok megközelítették Prága városát és a német katonaság kénytelen volt a városból kivonulni a csak polgári lakossága partizánok és a KZ-ek fajilag üldözöttjei a németek számára kimenési tilalmat rendeltek el. Ez csak arra volt jó, hogy a német házakból rendszeresen szedhették össze a gyermekeket, asszonyokat és férfiakat. A sebesültkórházak.... megszállták és azokból kihajtották a német sebesülteket. Ezeknek a szerencsétleneknek lemészárlásában az oroszok is közreműködtek. Egy prágai téren szovjet páncélos állott. Tornyában egy berúgott orosz kapitány géppisztollyal. Előtte kellett elvonulniok a nagyobbrészt gipszkötéses súlyos német sebesülteknek. Amint mentek, a szovjet tiszt megeresztett egy géppisztoly sorozatot. Utána ,az életben maradiaknak újra meg újra meg kellett kerülniük a FERENCZ AMÁLIA - PIROS RÓZSA ANYÁKNAPJÁRA Köszöntőm az édesanyákat! Köszöntőm az életadókat! Köszönöm a fáradságukat! Köszönöm a tanításukat! Szóljon róluk az ének Szóljon róluk dicséret Szólaljon a trombita Szólaljon meg a hárfa Legyen e nap egy vidám mesebéli délután A kisgyermek kacagjon anyjához imígy szóljon: Te vagy nékem a világ ezerszínű Rózsa-ág! páncélost, mindaddig, amíg a berúgott szovjet tiszt körül már egész hullahegy emelkedett.Végül már nem volt, aki megkerülje a páncélost...” őszesen tizenöt-tizenhat ezer német súlyos hadisérültet mészároltak le így. Kisebbrészben az oroszok, nagyobbrészben a cseh partizánok és polgári személyek. A csehek vérengző őrjöngése nem állott meg Prága határinál. A megdöbbentő, hogy ebben az egész országra kiterjedő gyilkosságokban épp úgy résztvettek a cseh gyerekek, mint az aggok és a nők. Landokban 1000 német férfit behajtottak a légvédelem számára épített hatalmas víztartályba. Aki ki akart mászni, vasdorongokkal addig ütötték, míg meg nem fúlt. Aussigban amikor a Svodoba Garda megszállta az Elbe-hidat, a gyermekkocsikkal átigyekvő szudétanémet anyáktól elvették a gyermekkocsikat és azokat a gyermekkel együtt a folyóba dobták, a kétségbeesett édesanyákat a helyszínen agyonlőtték. A három és fél millió szudétanémet ellen alkalmazott kínzások olyan példátlanok voltak, hogy ezrek és ezrek menekültek az önkéntes halálba. Brüx kisváros 20,000 német lakosából hétszázan követtek el'öngyilkosságot, főként az oroszok és a csehek által meggyalázott aszszonyok. Brünn egész német lakosságát Pohrlitzik űzték
