Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-06-01 / 4. szám
4. oldal *2ITTVAKÖfeT 1998 .június-július Nincs mentség! Magyar üldözés az Egyesült Államokban Nemrég került a kezembe Farkas Vladimir (Farkas Mihály fia) 615 oldalas könyv életrajza, amelyben a Kassán született, Moszkvában nevelkedett ÁVH-s ezredes beszámol mindazokról a borzalmakról, amelyeket a magyar kommunisták sokszor Sztálin parancsára, máskor Rákosi Mátyás utasítására, vagy éppen saját elképzeléseik alapján a magyarság ellen évtizedeken keresztül elkövettek. A könyv félelmetes dokumentációja mindannak, amiről nagyon sokan nem is tudtak, mások csak sejtették a tragédiákat, megint mások pedig pártpolitikai állásuk és véleményük alapján szándékosan nem emlékeztek. A könyv írója, aki a kommunista rendszer egyik legkiváltságosabb személye volt, megállapítja, hogy az elkövetett bűnökre, gazemberségekre, kínzásokra és halálos ítéletekre NINCS MENTSÉG! A könyv elolvasása során megdöbbentő képet kapunk arról, hogy Sztálin, Rákosi, Gerő, Kádár és Farkas Mihály azt kínoztak meg, akit akartak, azt végeztettek ki, akit a Kommunista Párt kijelölt számukra és a parancsot gondolkodás, gátlás, ellenvélemény nélkül a legaljasabb módon hajtották végre, legyenek az áldozatok a „munkásnyúzó, átkozott és reakciós Horthy rendszer” t mberei, parasztok, munkások, értelmiségiek, politikai ellenfelek vagy éppen volt szövetséges szociáldemokraták és meggyőződéses kommunisták. (Rajk) Ezt a könyvet minden magyarnak el kellene olvasnia, hogy a teljes igazságot megismerhessék az 1945 utáni 45 esztendő történelméről. Mindezeket a gondolatokat csak bevezetőként írtam le, hogy beszámolhassak az elmúlt három esztendő egyik eseményéről, amely az amerikai magyarság életében történt és ami kísértetiesen emlékeztet bennünket Farkas Vladimir könyvének az igazságára: NINCS MENTSÉG! Az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériuma három esztendeje kommunista módszerekkel üldözte az akroni LORÁNTFFY OTTHONT. A vád az volt, hogy „a Lorántjfiy Otthon a betegek felvételénél előnyt ad a magyar származású betegeknek a feketékkel szemben. ” Ez ma az Egyesült Államokban a legnagyobb bűn. Nagyobb mint a gyilkosság, kábítószer árulás, emberrablás vagy bármi más. Az állam besúgóinak egyike felfigyelt a telefonkönyvben levő hirdetésre, amely „magyar otthonként” említi a Lorántffy Otthont, ahol más európai nyelveket is beszélnek a dolgozók. A besúgó kémeket küldött a LORÁNTFFY OTTHONBA, akik jelentették, hogy ,, véleményük szerint ott egyformán bánnak mindenkivel és nem észleltek megkülönböztetést. ” Az állam fizetett besúgója azonban ebbe nem nyugodott bele és széleskörű nyomozásba kezdett az állampolgárok pénzén. Többszáz ember megkérdezése után végre akadt két volt dolgozó, aki hajlandó volt az állam számára tanúskodni a Lorántffy Otthon ellen. (Az egyik hamis papírokkal vetette fel magát a meghirdetett munkára és később ezért elbocsátották, a másik pedig egy gyermekkorában állandóan rúgott és vert beteg személy, aki mindenkiben ellenséget látott és mindenkit mindig büntetni akart.) E két „tanú” megszerzése után, az állami besúgó felhívta az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériumát és a hajsza megkezdődött. Tizennyolc fizetett kém jött Washingtonból a Lorántffy Otthonba és rejtett felvevőkkel felszerelve órákat töltöttek az Otthon felvételeket intéző munkatársaival, hazugságokat mondogatva és próbálva rászedni az Otthon dolgozóit olyan dolgokra, amelyek alapján azután később megbüntethetik a magyar otthont. A tizennyolc kém körülbelül 12 órányi anyagot vett fel, melyet azután az Igazságügy Minisztérium emberei órákon keresztül hallgattak, csiszoltak, finomítottak az F.B.I. minden modern technikai szolgáltatását felhasználva. Végül is - saját törvényeiket is megszegve - nem az Otthon vezetőivel ültek le tárgyalni, hanem megjelentek az országos televíziókon, országos újságokban és a rádió állomásokon Amerika szerte, és elhíresztelték, hogy „az akroni magyar LORÁNTFFY OTTHON megszegte a törvényeket és ezért majd hatalmas összegű pénzbüntetésben részesül. ” A Lorántffy Otthon többszáz gyalázkodó és fenyegető telefonhívást kapott, melyek az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériumának a hazugságai alapján sokszor veszélyeztették az Otthon vezetőinek munkaképességét és életét. A támadások tüzében Dömötör püspök, felesége, leánya állt az élen, hiszen az ő kilövésük esetén megszűnt volna a magyar otthon az Egyesült Államokban. A Lorántffy Otthon igazgatósága úgy határozott, hogy felveszi a harcot az Egyesült Államokkal és szembeszáll az állami hazugságokkal az Otthon megmentése és megtartása érdekében. Három teljes éven keresztül folyt a harc az amerikai Góliát és a magyar Dávid között. A Lorántffy Otthon ügyvédi költségei állandóan emelkedtek és az állam ügynökei abban reménykedtek, hogy az otthon nem bírja ki a növekvő ügyvédi költségeket, feladja a harcot és bűnösnek mondja magát. „Megegyezést” ajánlottak fel 1998 januárjában, mondván, hogy „ha a Lorántffy Otthon bűnösnek vallja magát abban, hogy a magyarok javára megkülönböztetést hajtott végre a múltban, akkor az állam nagylelkű lesz” (akár Rajk esetében a kommunisták) és megelégszik a következőkkel: 1. A Lorántffy Otthon 50.000 dollár büntetést fizet az Egyesült Államoknak. 2. A Lorántffy Otthon 500.000 dollárt helyez el a „fekete áldozatok alapjában. ” 3. Dömötör püspök 25.000 dollár büntetést fizet. 4. Dömötör Erzsébet 25.000 dollár büntetést fizet. 5. Schmidt Erzsébet (Dömötör püspök lánya) 25.000 dollár büntetést fizet. 6. A Lorántffy Otthon 5 éven keresztül minden héten hirdeti a fekete újságokban, hogy szívesen fogadja a fe• kete betegeket. 7. Ugyanezt teszi az Otthon a fekete rádiókon keresztül. 8. 5 éven keresztül minden érdeklődőnek nevét, címét nyilván kell tartani és megmutatni az állam felügyeletet végző embereinek. 9. Minden fekete beteg felvételét jelenteni kell a megbízott ellenőröknek. 10. Ha a következő 5 év során bűnösnek találják az Otthont megkülönböztetésben, akkor az Otthon 1.000.000 dollár büntetést fizet. A Lorántffy Otthon igazgatósága természetesen visszautasította a magyar otthon megsemmisítését körvonalazó feltételeket. Az állami ügynökök a legvadabb dühhel vetették rá magukat mindenkire, akivel találkoztak. A Lorántffy Otthon ügyvédeit megfenyegették, majd igyekeztek őket nevetségessé tenni. Elmondták, hogy az elmúlt tíz év alatt több mint 370.000 feljelentést kaptak, 30.000 ki lett vizsgálva és csak 30 egyén vagy intézmény vitte a biztos vereség ügyét a bíróság elé. Azt is megemlítették, hogy eddig csak 12 esetben veszített az Igazságügy Minisztérium. Az Igazságügyminisztérium fanatikus ügyvédei a kommunistákat megszégyenítő biztonsággal hallgatták ki a tanúkat. A tanúk közül, akik a Lorántffy Otthon oldalán voltak, többet fenyegetésekkel ijesztettek meg. Keresték az Otthon ellen tanúskodókat. Az Otthon több mint 400 volt munkását hívták fel országszerte. Keresték a fekete áldozatokat. Televízió, rádió és újsághirdetéseket rakta be Ohió egész területén. Hazugságokat kerestek Dömötör püspök és családja ellen, de mindenütt falba ütköztek. Az egyik állami ügyvéd felháborodva mondta az egyik kihallgatottnak. „Vajon mivel veszi le Dömötör az embereket a lábukról, hogy senki sem MAGYARORSZAG AMERIKÁBAN! IDŐS - EGÉSZSÉGES EGYEDÜLÁLLÓ MAGYAROKNAK HÁZASPÁROKNAK BETEGSÉGBEN SZENVEDŐKNEK ELLÁTÁS - GONDOZÁS GYÓGYKEZELÉS MÉRSÉKELT ÁRON! ÁLLAMI ENGEDÉLYEKKEL ÉS KITÜNTETÉSEKKEL RENDELKEZŐ MAGYAR KÖZPONT! JELENLEG 140 ÖREG MAGYAR OTTHONA! 100 MAGYAR MUNKÁS MUNKAADÓJA! Érdeklődők írjanak a következő címre: LORÁNTFFY OTTHON 2631 COPLEY ROAD AKRON, OHIO 44321 vagy telefonáljunk bővebb felvilágosításért: (216) 666-1313 - (216) 666-2631 (216) 666-2611 MINDEN ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS A MAGYARSÁG JAVÁRA!
