Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-06-01 / 4. szám
1998. június-július *ZITT<MKÖfeT 5.oldal DÖMÖTÖR PÜSPÖK: „CSAK HITÜK ÉS GERINCESSÉGÜNK TARTHAT MEG BENNÜNKET SZABAD EMBERNEK, AMERIKAINAK ÉS MAGYARNAK EGYARÁNT” hajlandó ellene vallani. Biztos nagyon félnek tőle, pedig tőlünk jobban kellene félni. ” Egy másik ügyvéd azt mondta kollegájának: „Tudjuk, hogy ártatlanok, de az a parancsunk, hogy meg kell büntetni őket. ” Mintha csak a kommunisták beszélnének! Vagy talán azok is? azok is? A két hamis tanú közül az egyik csak ennyi vádat tudott felhozni Dömötör püspök ellen: „Hallottam, hogy azt mondta valakinek ezekre itt nincsen szükség. ” A kihallgatás során beismerte, hogy igazában nem tudja, hogy ez a kijelentés mire vonatkozott. A másik hamis tanú még kevesebbet mondott:,,Láttam, hogy kijött egy fekete az irodából és azt mondta a Dömötör, hogy ilyenekből nem kérünk. ” Később kiderült, hogy az illető eladónő volt és a kijelentés egy másológépre vonatkozott. Az előzetes kihallgatások folytak, a Lorántffy Otthon ügyvédi költségei elérték a 150.000 dollárt. Dömötör püspök kölcsönt vett fel, hogy fizetni tudják az ügyvédeket. Végre előkerültek az „áldozatok” is. Egy fekete személy, akit már egy másik otthonból eltávolítottak és akit a Lorántffy Otthon felvett, de két hét múlva el kellett küldjön, mert fojtogatni kezdte szobatársát. Ennek a lánya, aki először nagyon hálás volt a Lorántffy Otthonnak azért, hogy befogadták az anyját, most a nagy kártérítés reményében azzal vádolta az Otthont, hogy ,,azért küldték el az anyámat, mert fekete volt. ” Két másik személy pedig irodazárás után 20 perccel érkezve, magukat be nem jelentve, és a kapott Jelentkezési Lapot soha vissza nem hozva azt állította, hogy „ velük senki sem állt szóba, mert ők fékét ék. ” Később kiderült, hogy sohasem voltak az épületben, csak az ajtónál. Az amerikai bíró három héttel a tárgyalás megkezdése előtt kiemelte Dömötör püspököt és családját a vádlottak közül, megállapítva, hogy „őket törvénytelenül vádolták az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériumának emberei". A bírói ítélet ellen az Igazságügyi Minisztérium emberei azonnal fellebbeztek, hála Istennek eredménytelenül. Az Igazságügy Minisztérium ügyvédei meg voltak győződve arról, hogy a Lorántffy Otthon az utolsó pillanatban meghátrál, nem meri felvenni a harcot a minden pénzzel és hatalommal rendelkező állami szervvel és aláírja a megegyezést, vállalja a büntetést. Biztosak voltak abban, hogy a per folytatása sokkal több pénzbe kerül és így azt „nem éri meg végigcsinálni ”. Az állami elnyomó szerv ügynökei ezúttal tévedtek - magyarokkal kerültek szembe. A tárgyalás 1998. április 21-én reggel kezdődött az Egyesült Államok bíróságán Bell bíró előtt. Huszonnégy személyből választották ki az esküdtszék tagjait, akiknek azután egyhangú döntést kellett hozni ebben az ügyben. A tárgyalás 5 teljes napig tartott és az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériuma ezen az öt napon keresztül elvesztette az I betűt, és képviselőin keresztül Gazságügyi Minisztériummá változott. A minisztérium ügyvédei hazugságaikkal felülmúlták a legnagyobb kommunista hazugságokat is. Mindent kifordítottak, mindent másképp állítottak be, mindent a saját gondolataik szerint magyaráztak. Ezek a fiatal amerikai ügyvédek jó kommunisták lettek volna. Épp úgy elítélték volna a sok ezer ártatlanul kivégzett magyart, mint kommunista testvéreik tették. A tárgyilagos szemlélő számára hihetetlen volt látni és hallani mindazt, ami az akroni U.S. bíróságon történt. Hazudott a vádló, hazudott a tanú, hazudott a statisztika, hazudtak a szemléltető képek. Bell bíró sokszor tenyerébe temette arcát, hogy ne lássa mindazt, ami történik. Napokon keresztül játszották a titokban felvett hangszalagokat, amelyeket néhány helyen még meg is hamisítottak. Az állam ügyvédei azt követelték a bírótól, hogy a MAGYAR szót ne lehessen használni a per során. Azután azt is követelték, hogy Dömötör püspökről csak rosszat lehessen mondani, de jót nem. A bíró mindkét állami követelést visszautasította. A Lorántffy Otthon oldalán az alkalmazottakon kívül tanúskodott egy fekete férfi, aki nagyanyját hozta be az Otthonba, mert őt a segédápolókat küldő szervezet sokszor kiküldte az Otthonba és „ő a környéken a legjobb Otthonnak tartja Lorántffy Otthont. ” Elmondta, hogy ő legalább 25 otthonban dolgozott, de olyan tiszta helyet, olyan megfelelő gondozást és olyan jó ennivalót sehol sem tapasztalt, mint itt. A Lorántffy Otthon oldalán tanúskodott Dr. Stephen Nzita kongói református püspök is, akinek többszáz gyülekezete 3 évvel ezelőtt csatlakozott a Dömötör püspök vezetése alatt álló Szabad Magyar Református Egyházhoz, és akinek testvére 3 éve dolgozik a Lorántffy Otthonban. Elmondta, hogy 5 év óta ismeri Dömötör püspök urat, akit példának tart nemcsak a maga, de a 40 millió kongói számára is. „Többet tanultam tőle, mint 5 év alatt a teológián. Megtanultam, hogyan kell a Szentírás igazságait nemcsak tanítani, de élni. Megtanultam tőle, hogy minden ember Isten gyermeke tekintet nélkül színére. Megtanultam tőle, hogy nekünk a Sátán mindent romboló világában kell az Isten országát felépíteni. Ahol a püspököm van, ott nincs megkülönböztetés csak szeretet és hit, igazság és jézusi élet. ” A fekete kongói püspök bizonyságtevését lehajtott fejjel hallgatták az állam emberei és rendkívüli érdeklődéssel az esküdtszék tagjai. A védelem zárótanúja maga Dömötör püspök volt, akit az állam emberei előző napi állításuk szerint 3 órán keresztül akartak faggatni, de az elhangzott védőbeszéd után úgy döntöttek, hogy még kérdéseket sem tesznek fel neki. Ez volt a per meglepetése. Később tudtuk meg, hogy attól féltek az állam emberei, hogy az igazságot kimondó püspök teljesen megzavarja az esküdtszék tagjait és ennek következtében elveszítik a pert. Ezután még egyszer elhangzottak a lényeges vádak és a lényeges igazságok. Az államot képviselő ügyvéd ügynök 140.000 dollár „kártérítést” kért a másik helyre elküldött fekete beteg számára, a lányának legalább 20.000 dollárt az elszenvedett fájdalmakért és megaláztatásokért. A 20 percet az ajtóban várakozó feketék is megérdemelnek szerinte 20.000-20.000 dollárt. A Lorántffy Otthont legalább 50.000 dollárra kell megbüntetni az elkövetett bűnökért és természetesen 500.000 dollár befizetésére kell kötelezni, amelyből azután a „károsodott” feketéket fizetik ki és ha valami fenn maradna, akkor azt ,,a fekete ügy előmozdítására fordítják majd az Egyesült Államokban... ” A pert végigülte egy pennsylvániai fekete ügyvéd, aki ilyen ügyekkel foglalkozik és aki megállapította, hogy ,,ez az ügy hazugságokra lett alapozva és semmi jogi alapja nincs. Az ilyen ügyek sokkal többet ártanak a feketéknek, mint amit használnak. ” Bocsánatot kért a Lorántffy Otthon vezetőitől az elszenvedett „mesterséges vádakért.” A végső beszédek elhangzása után Bell bíró utasítást adott az esküdtszéknek, kihangsúlyozva, hogy ha „úgy érzik, hogy a vádak nem lettek bizonyítva az állam részéről, akkor a Lorántffy Otthont fel kell menteni. ” Az esküdtszék 3 órai tanácskozás után egyhangú (8-0) határozattal felmentette a Lorántffy Otthont minden vád alól. Az ítélet kihirdetése után az állam emberei megmerevedve maradtak helyükön, mint akik agyvérzést kaptak és percek múltak el mire felébredtek kábultságukból és magukat, valamint „a szemléltető tárgyakat” elhurcolták. Az esküdtszék döntése perceken belül elterjedt Akronban és Észak Ohió magyarsága körében. Órákon belül a gratulációk százai jöttek a Lorántffy Otthonba és Dömötör püspök úrék lakására. A magyarok mellett rengeteg amerikai is gratulált és ezekből lett láthatóvá és hallhatóvá az az elkeseredettség, amely az átlag amerikaiban ott él a jelenlegi kormányzat polgárokat üldöző politikájával szemben. Mi magyarok is tanulhatunk ebből a történetből: „ Csak hitünk és gerincességünk tarthat meg bennünket szabad embernek, amerikainak és magyarnak egyaránt! A pert végigülő amerikai ügyvéd mondotta: „Dömötör püspök úr az igazi amerikai megszemélyesítője. Ilyenek harcolták ki az Egyesült Államok szabadságát és függetlenségét. És ez az ország csak addig marad szabad és figgetlen, amíg ilyen harcos emberek lesznek. Csak azt sajnálom, hogy nem születtem magyarnak! ” Legyen a Lorántffy Otthon meghurcolásának a története példa minden magyar számára az Egyesült Államokban és Magyarországon vagy az elszakított magyar területeken. Isten segítségével az igazság melletti kiállással megváltoztatható a jelen és a jövendő. Az agyonkínzott és halálra ítélt magyarság számára VAN MENTSÉG! Az igazságot, szabadságot és emberséget elpusztítani akarók számára pedig NINCS MENTSÉG, sem az Egyesült Államokban, sem Magyarországon, sem máshol a világ bármely részén! Dr. Bakos Gyula AZ ’56-OS MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE TILTAKOZÁSA ’56-os Emlékbizottság? A hangsúly az ,,’56-os” jelzőre nehezedik és ez, ami felháborított Mécs Imre Június elsején a TV. 1. esti híreiben nyilvánosságot kapott tiltakozást kifejező nyilatkozata után. A fentiekkel kapcsolatban két kérdés fogalmazódik meg bennem:- Mi jogon tiltakozik Mécs az ’56-osok, így az ’56-os Magyarok Világszövetsége nevében Orbán Viktor elnök úr Göncz Árpádhoz intézett azon kormányalakítást sürgető kérése ellen, amely az ország további gazdasági romlását kívánja megakadályozni?- Kik és mikor alapították az ’56-os Emlékbizottságot és kik hatalmazták fel Mécs Imrét annak vezetésére, ’56 szellemiségével ellentétes nyilatkozatok megtételére. Az ’56-os Magyarok Világszövetsége elnöksége és tagsága minden hiteles ’56-os nevében tiltakozik Mécs Imrének az ,,’56-os társadalmat” lejárató megnyilatkozása ellen, s kérjük a rövidesen hivatalba lépő kormányt - amelynek tagjai 1990-ben „Igazságot ’56-nak!” jelszóval tüntettek mellettünk -, hogy a tisztesség és becsület jegyében az eddig minden politikai hatalmat elvtelenül kiszolgáló, ’56-osok felett diszponáló bizottságok, alapítványok (’56-os Emlékbizottság, Szabadságharcosokért Alapítvány, ’56-os intézet, stb,) vezetői helyett a jövőben olyan szervezetekből kerüljenek ki a tisztségviselők, akik nem voltak a korábbi hatalmak által megvásárolhatók és pártpolitika helyett 1956-tól harcoltak ’56 eszmeiségének magvalósulásáért. A demokrácia egyik megnyilvánulása a „váltógazdaság.” Ennek érvényesítését szeretné elérni az ’56-os Magyarok Világszövetsége is az „56-os társadalmon belül. Pongrátz Gergely elnök
