Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)

1998-06-01 / 4. szám

1998. június-július *ZITTVAKÖfeT 3.oldal A franciaországi Trianon-könyv szerzője sem érti a magyarokat Tragikus évszázadunk tükre Rövidesen megjelenik Yves Daruvar könyve, a Magyarország tragikus sorsa, amely Trianonnal foglalkozik. A magyar származású katonatiszt, Franciaország nemzeti hőse 1994 óta visszavo­nult a magyar ügyektől. Hogy miért, azt Sujáuszky Jenő, a Franciaországi és Európai Magyar Szabad­ságharcosok Szövetségé­nek elnöke mondta el. Mit kéne, vagy talán: illene tudnunk Daruvar­ról? Yves Daruvar apai ágon magyar származású, de ő maga nem beszéli nyel­vünket. Élettörténete re­gényesen kezdődött: apja magyar tüzértiszt volt, aki Trianon után Törö­kországban lett kiképző­tiszt, s ott ismerte meg Daruvar francia édesany­ját. Daruvar így Törökor­szágban született, ám anyjával rövidesen Fran­ciaországba költöztek. Fiatal diákként 1940-ben, amikor a németek legyőz­ték a francia hadsereget és elkezdődött a megszál­lás, Londonba ment, és - 18 évesen - beállt a Sza­bad Francia Hadseregbe. Végigharcolta De Gaulle oldalán a háborút, számos kitüntetést kapott. A fran­ciák második világhábo­rús hőse lett. Szívében magyar tudott maradni, példát mutat a nypgatra került magyaroknak: so­ha nem késlekedett, ami­kor hazánknak segítségre volt szüksége. Az 1956- os forradalom hírére fel­lelkesedett, a Szabadság­­harcos Szövetséggel az­óta igen jó a kapcsolata. Trianon 50. évforduló­ján, 1970-ben írta meg Daruvar történelmi doku­mentumkönyvét, Le des­­tin dramatique de la Hon­­griae címmel. A könyv hatására jellemző, hogy az akkor hivatalban lévő kormányfő, Pierre Mess­mer, akit a Kádár-rezsim hivatalos látogatásra hí­vott, a vizitre készülve Daruvar könyvét is elol­vasta. Messmer köszöne­tét fejezte ki Daruvarnak, mondván: így már sok mindent másképp lát Ma­gyarország történelmi múltjára és jelenlegi poli­tikai helyzetére vonatko­zóan. A könyv óriási szolgálatot tett, Daruvar neve ugyanis fogalom Franciaországban: a Fel­­szabadulási Múzeumban egy egész vitrin tanúsko­dik második világháborús fegyvertényeiről. Mennyiben hatott ez a munka a francia köz­véleményben kialakult magyarságképre, hu­szadik századi történel­münkről alkotott isme­reteikre? Mindenképpen hatást gyakorolt az elit egy ré­szére. Ugyanakkor az ef­fajta véleményformálás csak egy szűk rétegre hat­hat, hiszen Daruvar könyve dokumentum­könyv, nem szórakoztató olvasmány. Az átlag fran­ciák történelmi műveltsé­gét, különösen ami a Kö­­zép-Európára vonatkozó ismeretekre vonatkozik, nem mondhatjuk túl szé­leskörűnek. Az egykori clemanceau-i propaganda máig alaposan rányomja a bélyegét az iskolai tan­anyagra, s így az intellek­­tuel réteg hozzáállását is meghatározza. Akik vi­szont politikával, történe­lemmel foglalkoznak, tárgyilagosabban szemlé­lik az eseményeket. Ami­kor Francois Mitterand volt az államelnök, egy strasbourgi beszédében elismerte, hogy a trianoni döntés igazságtalan volt, nem vették figyelembe a népakaratot. Ez is arra vall, hogy kezdenek tuda­tában lenni annak, hogy valami tragikus történt Trianonban. Igen ritkán olvasha­tunk a francia sajtóban a határon túli magyar­ság problémáiról. A francia sajtó nem túl gyakran analizálja a ro­mániai és szlovákiai ma­gyar kisebbség kérdését, bár az elmúlt években itt­­ott lehetett olvasni a ro­mániai és szlovákiai ma­gyarok kényes helyzeté­ről. A franciákban bizo­nyos fokú bűntudat is 1920-1998 munkálkodik, mert tud­ják, hogy Trianon hibás döntés volt, ám hajlamo­sak arra, hogy mások hi­báit felnagyítsák, miköz­ben elhallgatják a sajátju­kat. Nem szeretnek Tria­nonról beszélni. Egyéb­ként a tradicionális ro­­konszenv a román, volt csehszlovák és jugoszláv területek iránt továbbra is jellemző. Felmérések szerint az úgynevezett szimpátialistákon 1956 előtt a magyarok szere­peltek a kelet-európaiak közül a leghátul. Akkor hirtelen az élre került Magyarország. Ha már visszakanya­rodtunk a történelem­hez: hogyan élte meg a magyar ügyek mellett elkötelezett Daruvar az 1956-os szabadsághar­cot, s a magyar rend­szerváltást? A magyar forradalom után Daruvar rendszere­sen részt vett a különböző megmozdulásokon, s Pá­rizsban évtizedeken át se­gített az október 23-i ren­dezvények szervezésé­ben. Tüntetéseken vett részt, és politikai súlyát mindig felhasználta a ma­gyar ügy érdekében. 1990-ben nagy remé­nyekkel figyelte a törté­néseket, és abban bízott, hogy 1956 világtörténel­mi presztízsén alapuló „magyar újjászületés” lesz hazánkban. Ám az 1994-es választási ered­mények közzététele Da­ruvarnak óriási csalódást jelentett, és visszavonult minden magyar ügytől. Nem tudja megérteni, hogy egy nép, amely vi­lágraszóló példát muta­tott, hogyan kell szeretni a hazát és az emberi sza­badságjogokat, hiszen föllázadt a hatalmas Szovjetunió ellen, s amelynek annyi mártírja van akik meghaltak a nemzeti függetlenségért - hogy egy ilyen nép, ami­kor végre isten megadta azt a csodát, hogy szabad lehet, azokra szavaz, akik együttműködtek a meg­szállókkal. Daruvar újra és újra felteszi a kérdést: „hol van itt a nemzeti önérzet, a büszkeség? Ez nem jobb- vagy baloldali pártállás kérdése, hanem a nemzeti öntudaté.” Daruvar élettörténetét már megjelentették, ám könyvét még nem olvas­hattuk magyarul. A Lakiteleki Alapítvány kiadója, az Antológia fog­lalkozik Daruvar köny­vének megjelentetésével. Jó volna, ha az előzetes tervek szerint sikerülne megjelentetni ezt a könyvet a választások előtt, ez talán serkentően hatna a magyar ellenzék számára. Udvardy Zoltán Napi Magyarország Trianoni megemlékezés Párizsban AZ ISMERETLEN KATONA SÍRJÁNÁL TISZTELEGNEK AZ 56- M.V.K VEZETŐSÉGI TAGJAI. PONGRÁTZ GERGELY, BÁTONYI SÁNDOR, SZALAI RÓBERT A Franciaországban élő nemzeti érzésű magyarok, az MHBK szervezésében, évtizedek óta minden év június 4-én megemlékeznek a gyászos trianoni bé­kediktátum évfordulójáról. Ebben az évben Magyarországról is hívtak vendégeket. A küldöttséget Pon­­grátz Gergely az 1956-os Corvin-köz parancsnoka, az 56-os Magyarok Világ­­szövetsége elnöke vezette. A küldöttség tagjai Bátonyi Sándor és Szalay Róbert az 56-os M.V.Sz. elnökségi tagjai vol­tak. A meghívottak között volt Szarvas József, az 56-os M.V.Sz. angliai elnöke. A vendégeket Fodor Jenő és Breznay Péter fogadta. Rövid párizsi városnézés után a küldöttség tagjai a Diadalívnél tisztelegtek az 1919 és 1989 közötti ma­gyar hősök emlékére. Ezután az MHBK vezetőségi tagjai ebéden látták vendé­gül a Magyarországról érkezetteket, majd együtt mentek a Párizsi Magyar Katolikus Misszió helységébe. Itt Ruz­­sik Vilmos főtisztelendő úr mutatott be szentmisét, majd Bogdán Henrik fran­cia nyelven emlékezett meg a trianoni tragédiáról és következményeiről. Ezután Pongrátz Gergely lépett az emelvényre és rámutatott, hogy 1919— 20, 1944-45, és 1956 hősei azonos nemzeti célokért fogtak fegyvert, ami­nek részét képezte a trianoni békedik­tátum revíziója is. Ezután átadta az 56-os M.V.Sz. által alapított emlékér­met Németh Istvánnak, aki 1956-ban Budapesten vett részt a forradalomban és Szén Józsefnek, aki azon a véres párizsi tüntetésen vett részt és volt szenvedő alanya, amit a forradalom vérbetiprása után a Szovjetunió és a Kommunista Pártok elleni tiltakozásul szerveztek. Pongrátz Gergely után Bátonyi Sán­dor, a Magyarországi Trianon Társaság alapító elnökségi tagja mondta el, hogy az 56-os M.V.Sz. karöltve a Trianon Társasággal és más nemzeti elkötelezett­ségű szervezetekkel, milyen tevékeny­séget folytat a békediktátum igazságta­lanságainak megismertetésére, az embe­rek felvilágosítására. A megemlékezés hangulatát fokozta, ifj. Fodor Jenő szavalata Wass Albert: ,, Üzenet haza ” című versével. Ezt köve­tően Szalay Róbert a magyar történelem meghamisító inak mesterkedéseire muta­tott rá és felhívta a figyelmet e veszély elhárítására. A megemlékezést a Párizs­ban élő magyar oboaművész, magyar múltat felidéző dallamai és egy francia nyelvű szavalat zárta be. A megemlékezés után a Franciaor­szágban élő magyarok és magyarországi vendégek közös vacsorán vettek részt. Itt elsősorban Trianonnal kapcsolatos kérdéseket vitattak meg, méltatták Yves Daruvár könyvét, ami rövidesen Ma­gyarországon is megjelenik. Majd szóba került a közelmúltban lezajlott válasz­tás, melynek során leváltották a poszt­kommunista-liberális kormányt. Az volt a közös vélemény, hogy az új nemzeti kormány remélhetőleg többet fog tenni hivatalosan a nemzetközi fórumokon a trianoni igazságtalanság jóvátétele ügyében, az országhatáron túl élő 4 mil­lió magyar sorsának enyhítésére. A va­csorán régi barátságok mélyültek el, és új barátságok kötődtek. A megemlékezés megmutatta, hogy 40-50 éve hazájuktól távolélő magya­rok, talán még jobban őrzik nemzeti identitásukat, mint az otthon élők, akik­ből a több évtizedes bolsevista-kozmo­polita agymosás igyekezett kiölni a nem­zeti öntudatot. Az ilyen és ehhez hasonló közös ta­lálkozások hozzásegítenek ahhoz, hogy érezzük, bárhol élnek magyarok szerte a világban, lélekben egy nemzethez tar­tozunk. RuszJca Erika TRIANON * NEM, NEM SOHA! * TRIANON

Next

/
Oldalképek
Tartalom