Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-06-01 / 4. szám
2. oldal ÍZITTVAKÖfeT 1998.június-július (Folytatás az L oldalról) A Független Kisgazdapárt népszerűsége eközben, a „közvélemény-kutatók” szerint, már 30-32% körül mozgott. Azonban elkövették azt a hibát, hogy egyik legnépszerűbb politikusukat, Maczó Ágnest kizárták a pártból, ami a tagság soraiban nagy megdöbbenést keltett és ez a választásokon jó néhány százalék elvesztésével mutatkozott meg. Egyedül a MIÉPfolytatott következetes, törés nélküli politikát és a valódi rendszerváltást remélő százezrek rendületlenül kitartottak a párt vezetése mellett. Ilyen előzmények után következett el május 10, a választások első fordulója. Már a részvételi arány is mutatta, hogy az emberek kiábrándultak a koalíció politikájából. A remélt 65-70% helyett a szavazók száma alig haladta meg az 50%-ot és volt két megye (Hajdú, Szabolcs) ahol érvénytelen volt a szavazás, mert a választóknak még a fele sem ment el. A választás első fordulója több meglepetést okozott. Az MSZP 32,4%-ot ért el, ami még nem volt meglepetés, mert az MSZMP 40 éves múltja, kiépült apparátusa és az egyszerű embereket megtévesztő sikerpropagandája megtette hatását. Ellenben meglepetés volt az SZDSZ szánalmas szereplése. A 7,8%-os eredmény egyértelműen mutatta az emberek kiábrándultságát a vadkapitalizmus liberális zászlóvivőiből. A FIDESZ 28,3%-os eredménye bebizonyította, hogy a média nagyhatalom! A gyenge szervezeti felépítésű és kevés tagsággal rendelkező párt ilyen sikeres szereplést csak a tv, rádió, az írott sajtó segítségével érhetett el. Mivel a média 90%-a a liberálisok kezében van, a FIDESZ ilyen nagyarányú felfuttatása elgondolkoztató! Nagy csalódás volt a Kisgazda Párt viszonylag gyenge szereplése. Néhány hónapja Torgyán még a választás megnyeréséről, esetleg abszolút többségről beszélt. Még a szavazás reggelén is minimum 25-30%-ot tippelt pártjának. Ehhez viszonyítva a 13,7% bizony elég soványka eredmény. Örömteli viszont - legalábbis a nemzeti érzelmű emberek részére - a MIÉP sikeres szereplése. A közvélemény-kutatók által éveken keresztül direkt 1 %-osnak bemutatott párt 5,5%-os eredményével biztosan tagja a következő Országgyűlésnek! Mivel a nemzeti pártok most sem fogtak össze, ennek volt következménye, hogy a két nagy „rendszerváltó párt”, az MDF és a KDNP nem érték el a parlamentbe kerüléshez szükséges 5%-ot. A két forduló között lázas szervezkedés folyt, hogy melyik párt, melyik jelöltjét léptesse vissza az esélyesebb érdekében. Az SZDSZ-es jelöltek döntő többsége visszalépett az MSZP javára, a Kisgazdák pedig 82 jelöltet léptettek vissza, s ezzel a FIDESZ esélyeit növelte. így a legtöbb választói kerületben két jelölt indult, egy MSZP-s és egy FIDESZ-es. A mandátumok megoszlása Mandátumok egyéni területi országos összesen I Fidesz-Magyar Polgári Párt 90 48 10 148 Magyar Szocialista Párt 54 50 30 134 Független Kisgazdapárt 12 22 14 48 Szabad Demokraták Szövetsége 2 5 17 24 Magyar Demokrata Fórum 17 17 Magyar Igazság és Élet Pártja 3 11 14 Függetlenek 1 1 Május 24-én este elérkezett az „igazság pillanata”, bekövetkezett az, amit az egész nemzeti vonal évek óta hirdetett, kívánt, harcolt érte: a magyar nép leváltotta a postkommunista, liberális kormányt. Az eredményhirdetés után minden párt sajtótájékoztatót tartott. A legnagyobb vesztes, az SZDSZ elismerte csúfos kudarcát és levonta a következtetést. Kuncze Gábor és az egész pártvezetés lemondott. Az új vezetőség és nyilván az új taktika júniusban lesz megválasztva, illetve kidolgozva. Az MSZP nem vette ilyen tragikusan a vereséget, hiszen olyan erős pártként maradt a parlamentben, amelyik a kétharmados törvény alapján minden lényeges döntést befolyásolhat és ha akarja, nagyon megnehezítheti a kormány munkáját. A Kisgazdáknak majd kétszer annyi képviselőjük lesz a parlamentben, mint az előző ciklusban, de ez csak ahhoz lesz elég, hogy adott esetben a mérleg nyelvét elbillentsék. A FIDESZ tájékoztatóját kísérte a legnagyobb figyelem. A győztes fiatalok visszafogottak voltak. Ok ugyanis még nagyobb győzelemre számítottak. Arra, hogy egyedül alakíthatnak kormányt és nem kényszerülnek koalícióra a kisgazdákkal. Azonban még az MDF-fel együtt sem tudnak többségre szert tenni, és így rákényszerülnek a kisgazdákkal való koalícióra. Ha netán nagy koalícióra lépnének az MSZP-vel, az a választók arculcsapása lenne Szomorú, hogy a nemzeti ügyet legjobban, legkövetkezetesebben képviselő párt, a MIÉP csak 14 képviselőt visz a Parlamentbe és így még frakcióalakítása is kétséges. (Ehhez 15 képviselő kell). Azonban még ennél is szomorúbb, hogy nem csak az MSZP és SZDSZ kiáltja ki a MIÉP-et szélsőjobboldalinak, hanem a FIDESZ is, így a kisgazdák is elhatárolódnak tőle és még önzetlen támogatására sem tartanak igényt. Érdekessége a választásnak, hogy az MDF, amelyik 3,6%-os eredményével nem jutott be a parlamentbe, a FIDESZ segítségével mégis létrehoz egy parlamenti frakciót, mert a FIDESZ-szel közös listán 18 képviselőt juttattak az Országgyűlésbe. Megtörtént tehát a régi kormány leváltása és most várjuk mit hoz az új. Lesz-e rendszerváltás, eltűnnek-e az elvtársurak a közéletből, vagy csak a vezető posztokon lesz némi személycsere és alapvetően minden marad a régiben ? Erre még néhány hónapot várnunk kell. (Folytatás az 1. oldalról) „Magyarország mai határaira végleges békét fölépíteni nem lehet!”- Betlen István (1928) lalják össze. Az első igazi ,.nemzet-állam ” is a magyar állam volt, s ez több mint félezer évvel előzte meg az általános nyugati fejlődést. Szent királyaink, Nagy Lajosunk, Mátyás királyunk fénykorának az Európarendben élénk hatása volt. Az Európaegység építgetése közben 1461-ben lát napvilágot a Podiebrad György, cseh király szolgálatából álló A. Marininek államszövetségi tervezte, amely elfogadtatás végett az európai udvarok előtt feküdt. ,,Ez a népszövetségi terv a modern nemzetközi jog és államszövetség minden kellékével fel volt szerelve - közli Lutéczi János: Európa-unió és történelmi romantika c. dolgozatában (Ahogy Lehet. 1954)-, mert egy európai pénzuniót, nemzetközi döntőbíróságot, segélynyújtást és parlamentet, valamint egy nemzeti hadsereget foglalt magában az esetleges háborúk megelőzésére. A hadsereg fővezéréül a francia király Mátyást javasolta azzal az indoklással, hogy ennek a magas tisztségnek az elnyerésére senki sem lehet erényeinél és kiváló tulajdonságainál fogva alkalmasabb, mint a magyar király, kinek hősi tetteiről és államférfiúi nagyságáról az akkori krónikák dicshimnuszokat zengtek. " Mátyás király Marini személyesen előterjesztett javaslatára adott válasza, ismételt és ünnepélyes megvallása volt az európai népek testvéri közösségéről és egybetartozásáról vallott magyar meggyőződésnek, amelyik évezredünk első felében olyan fényesen és egyedül biztosította a kárpáti magyar élettér belső rendjét, s ezen keresztül e táj rendező hatalmi szerepét az Európa-rendbe, a kultúra és civilizáció védelmében. Évezredünk második felében a magyarság - a kárpáti életrend érdekében - századokon át vívta küzdelmeit és világhíres szabadságharcait a Habsburg Birodalom új irányú politikai és gazdasági rendező törekvései ellen. Közel négy évszázad magyar építő-erőit kötötte le és morzsolta szét ez a küzdelem. A magyarság utolsó nagy erőfeszítése az 1848/49-es szabadságharc volt. A kamarilla Világos után a teljes elnyomás érdekében a Kárpát-medence népeit, a történelmi Magyarország területén is önálló népcsoportonként kezelte, amelyek a Habsburg birodalom részei. És az akkori Magyarország közigazgatási beosztása kísértetiesen hasonlított a későbbi trianoni határokhoz. Még javában folyt a népek közti gyűlölködés és áthidalhatatlan mélység tátongott a győzők és legyőzöttek között, amikor Aibara Susumu, a Népszövetség tokiói irodájának titkára az első világháború után, mint egészen fiatal újságíró, az európai helyzet tanulmányozására határozta el magát. Elolvasott minden munkát, mely a háborús felelősség és a békeszerződések kérdésével foglalkozott. A kezébe került idegen nyelvű könyvek és forrásmunkák alapján megállapította, hogy a háború és a békekötések igazságtalanságai között a legnagyobb az volt, mely a magyarságot, ezt az Európa keletén élő, az övével rokon népet sújtotta. A világ publicistái között Aibara Susumu volt az első, aki a trianoni béke revízióját követelte. 1921-1931 években majdnem minden héten jelent meg cikke Japán legjelentősebb napilapjaiban. Valamenynyiben a magyar ügy jóvátételét sürgette. Ennek érdekében az egész világhoz kívánt szólni, megtanult eszperantóul és ezen a nyelven küldte szét Magyarországról írt tanulmányait a világ minden részére. Midőn a japán császár megkoronázásakor kiállítást rendeztek Tokióban, gondoskodott róla, hogy a nemzetközi pavilonból rokon népének nemzeti színei se hiányozzanak, népszerűsítette továbbá a Távol-Keleten a magyar irodalmat is. 1931. december 28-án fiatalon, párnapos szenvedés után tífuszban halt meg. Magyarország egyik legigazibb barátját vesztette el benne, akiről Sumioka Tomoyosi, a másik nagy magyarbarát japán politikus ezt írta: ,,Most hogy Aibara Susumu nincs többé, nekünk, akik itt maradtunk, megkettőzött erővel kell tovább dolgoznunk, míg nagy célunkat, a trianoni béke revízióját el nem érjük. ” A gyászos emlékű trianoni békeparancs aláírásának hetvennyolcadik évfordulója ismét kiváló alkalmat kínál, hogy a magyarság kárpátmedencei jelen katasztrófájának a trianoni békediktátumban eredő okaira rámutassunk. A trianoni szörny-béke véres és bonyolult faji és nemzeti problémákkal fenyegeti a Szent Korona Országtestén élő magyarságot. Trianon nemcsak igazságtalanság, de Európa-ellenes érdekből formált és téridegen nagyhatalmak kényszerével merevített történelem. Nemcsak igazságszolgáltatást igényel, hanem Európa-érdekű történelmi sorsalakítást is! A roppant kérdések útvesztőjében nem találni jobb vezetőt, mint az eredő ág és a szittya-magyar kárpáti nép életadottságát, és annak történelmi érlelődését nyert sziklaszilárd eszmei biztonságát. A szittyák kürtje tovább fújja az ébresztőt, hogy minél többekben világosodjék meg a nemzetszolgálat legragyogóbb eszméje és annak legigazibb útja. Major Tibor
