Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)

1998-04-01 / 3. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM - 1998. ÁPRILIS-MÁJUS A KÁRPÁTOKTUL LE AZ ALDUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Szavazás vagy választás? Már csak néhány nap választ el bennün­ket az 1998-as magyarországi választá­soktól és az otthoni politikai gépezet mindent elkövet, hogy csak azok men­jenek el szavazni akik a jelenlegi kor­mány megmaradása mellett kardoskod­nak és akiknek érdeke a mostani helyzet fenntartása. Egymás után kapjuk a köz­véleménykutató intézetek jelentéseit, és ezekből kiderül, hogy a magyarság elégedett az otthoni helyzettel és újra a jelenleg hatalmon lévőket fogja vissza­választani. A SZONDA IPSOS és a MAGYAR GALLUP INTÉZET szinte naponta ontja az agymosás céljaira gyártott jelentéseket, és ebben mindent megmagyaráznak azoknak, akik talán nem is értik igazán a jelenlegi helyze­tet, mint ahogy nem értették meg az 1994-es választások eredményeit sem. Mindezekről eszembe jutnak az 1949-es magyarországi választások, amikor mi, fiatal magyarok (és az ak­kori idősebbek is) azt hittük, hogy min­den az előírások szerint történik a sza­vazásoknál, amíg rá nem jöttünk az ellenkezőjére. A szavazási lázban több órán keresztül vitatkoztunk arról, hogy érdemes-e az akkori egyesült (kommu­nista) lista ellen szavazni, és lesz-e eredménye egy nemzeti összefogásnak. Voltak, akik jövőjüket féltették, hogy a ,,széllel szemben nem lehet harangoz­ni”, s bár megalkuvásnak tartották, ta­lán még gyávának is a közeledő kom­munizmus megszavazását, de egyéni érdekeiket a nemzeti érdek fölé helyez­ték, és mosolyogva adták le szavazatu­kat az őket később tönkretevő rendszer­re. Voltak, akik elszántan harcoltak a magyarság jövendőjéért és hajlandók voltak mindent kockáztatni csak azért, hogy a nemzet szabad legyen. Voltak olyanok is akik tudták, hogy szavaza­tukkal nem tudják megváltoztatni a vi­lág folyását, vagy a magyar történelem idegenek által ránk kényszerített alakulá­sát, de mégis ellene szavaztak a rendszer­nek, hogy saját lelkiismeretüket meg­nyugtassák, és a rendszer nevében elkö­vetett halálos bűnök ne hulljanak vissza rájuk a következő években vagy évtize­dekben. Jól emlékszem a soproni nyugati szavazó körzet eredményeire, ahol akkor az egyetem hallgatóinak 25 százaléka a hivatalos lista ellen szavazott, vállalva az egyetemről való eltávolítást, hiszen min­denki tudta, hogy a szavazócédulákon a nevek mellett számok is voltak, és így az eredmény az azt ellenőrzők számára is­mert volt. Az esti rádió-hírekben a hiva­talos jelentés arról számolt be, hogy eb­ben a körzetben a szavazók 99 százaléka leszavazott és a leadott voksok 99 száza­léka a baloldali (kommunista-szociálde­mokrata) közös listára lett leadva. Mind­ez bizonyította, hogy az ellenszavazatok­nak valóban nem volt értelme, de bizonyí­totta egyben, hogy az értelmes magyarok nem hajlandók behódolni a hazugságnak, a csalásnak és az idegenek által fegyvere­sen rájuk kényszerített terrornak. Az 1994-es választások után egy ba­rátom Magyarországon több mint ezer személyt kérdezett meg a választások után, akik közül csak 17 ismerte el, hogy Horn Gyuláékra szavazott. Mind­ez azt támasztja alá, hogy a közvéle­ménykutatók jelentései nem a közvéle­ményre és az igazságra voltak alapoz­va, hanem az előre megállapított szá­mokra, és azért lett igazuk a választá­sok után, mert a szavazati számokat hozzáigazították a hivatalos próféciá­hoz. Jobban megértjük mindezt, ha az Egyesült Államok közvélemény kuta­tóira figyelünk. Az utóbbi években ezek a „próféták” olyan tökélyre vitték jóslataikat, hogy már a szavazások le­zárása előtt ismert volt az eredmény. Később egy órás csúszással, a szavazó helyek bezárása után adták le „végleges” jelentéseiket, amikor ott még össze sem számlálták a szavazatokat. A közvélemény formálás vagy agy­mosás egyik legkirívóbb példája volt a közelmúltban nyilvánosságra hozott GALLUP jelentés, amely az amerikai vallásos közvélemény félrevezetését szolgálta. Mindenki tudja az Egyesült Államokban, hogy az elmúlt 40 eszten­dő során a vallásosságot egyre jobban visszaszorítják, az erkölcsöt teljesen le­rombolják, a hívőket tökéletesen meg­zavarják. Amikor azután egyre több hang szólalt fel a jelenlegi „HOLLY­WOODI AGYMOSÁS” ellen, akkor a GALLUP közvéleménykutatók kihoz­ták „hivatalos” jelentésüket arról, hogy 1947-ben pontosan ugyanolyan volt a vallásosság az Egyesült Államokban, mint 1997-ben. A jelentés szerint az amerikaiak 96 százaléka vallásos (ez a szám 40 éve is ugyanannyi volt) 91 százaléka tartozik valamelyik egyház­hoz (40 éve is ugyanennyi tartozott) 96 százalék hisz Istenben (negyven évé is ugyanennyi hitt) 51 százaléka jár ren­desen templomba (40 éve is pontosan ennyi járt) és 77 százalék évente több­ször részt vesz az istentiszteleteken (40 éve is pontosan ennyi volt). Mindezzel azt akarják bizonyítani, hogy az esetle­ges romlás, süllyedés, erkölcsi fertő nem azért van, mert az emberek kevés­bé vallásosak; tehát hamis az az állítás, hogy a vallástalanság okozója a jelen­legi hatalmas problémáknak és bajok­nak. A jelentés nyilvánosságra hozatala bizonyítja, hogy az irányított hazugság korában élünk. Az elmúlt hónap alatt 250 magyar testvéremet kérdeztem meg, vajon megkeresték-e őt a GAL­LUP emberei, hogy mi a véleménye a vallással kapcsolatban. Egyetlen egy nem mondta azt, hogy igen. Ugyanez vonatkozik a Clinton sta­tisztikára. Mindenki tudja, hogy az amerikai közvélemény 75 százaléka el­ítéli Clinton elnököt erkölcstelen visel­kedéséért, sorozatos hazudozásaiért, diktátori intézkedéseiért, de a „hivata­los statisztikusok” azt bizonygatják, hogy az amerikai nép 75 százaléka Clinton mögött van, amiből ők arra következtetnek, hogy az amerikai nép nem tö.rődik az elnök erkölcsével, igaz­mondásával és diktátori tevékenységé­vel, és tűzön-vízen át támogatja az el­nököt. Ezzel kapcsolatban hónapok óta kérdezgetem az embereket, hogy mi a véleményük, és eddig alig találtam egy tucatnyit, aki helyeselte volna az elnök viselkedését, de egyetlen egyet sem ta­láltam, akit a „közvéleménykutatók” megkérdeztek volna. Mindez azt bizo­nyítja, hogy tervszerű és tudatos hit, erkölcs és tekintélyrombolás folyik az Egyesült Államokban egy kis csoport részéről - hasonlóan a kommunisták­hoz - akik 80 esztendőn keresztül tették ezt a Szovjetunióban, és 45 éven át az általuk megszállt országokban. Lenin azt mondta egyszer, hogy a hazugságokat addig kell ismételni, amíg azok igaz­sággá válnak az emberi agyakban és a történelemben. A magyar és az ameri­kai közvéleménykutatók jó követői mesterüknek. Mindezek után térjünk vissza a ma­gyarországi helyzetre. 1998 májusában Magyarországon nem választások lesz­nek, hanem szavazás lesz. Magyarorszá­gon 1947-ben voltak utoljára választá­sok, amikor is a nemzet leszavazta és szemétdombra dobta a kommunistákat. Azóta a bolsevikok is megtanulták a já­tékot és csak szavazni engedik az embe­reket, de nem választani. Talán úgy le­hetne egész pontosan megfogalmazni, hogy: ,,szavazhatnak az idegenek által számukra kiválasztottakra. ” Ezt az igaz­ságot kell a köztudatba vinni. Ki kell mondani: Rákosi, Kádár, Antall, Horn és Göncz egytől-egyig idegenek által nyakunkra ültetett szolgák, akik hűsége­sen és túlságosan is kiszolgálták, kiszol­gálják uraikat a saját hatalmon maradá­suk érdekében. Rá kell mutatni, hogy ők csak bábok, akiket idegenek rángatnak a magyarság feje felett, saját piszkos célja­ik végrehajtására. A magyarságnak nem szavazni, hanem választani kellene, ha lenne kiből. Régi igazság, hogy egyből nem lehet választani, de kenőből sem, ha mindegyik ugyanazt az urat szolgálja. Ez a tragédiája az amerikai „demokráciá­nak” is. Kétszázötvenmillió ember aka­ratát kilenc ember bármikor meg tudja változtatni! Az egyesült államok lakossá­gának 96 százaléka nem tudja végrehaj­tani akaratát az iskolai ima, a tízparan­csolat, vagy Jézus képének az iskolákban és állami irodákban való kifüggesztésé­ben. Az 1998-as magyarországi szavazá­sokkal kapcsolatban ki kell jelentenünk, hogy Magyarországnak csak akkor van jövője, ha majd választani tudnak a ma­gyar érdekeket képviselő, és az azt nem képviselő politikusok között. Ha lesznek magyar vezetők, akik ki merik mondani a magyarság fájdalmait és igazságot kö­vetelnek nemzetünknek. Ha hajlandók vagyunk áldozatot vállalni népünk jöven­dőéért. Ha a magyar politikusok nem élni akarnak a magyarságból, hanem élni akarnak a magyarságért. Ha le merik leplezni a bábokat és a mögöttük álló rabszolgatartókat! Ha nem egyéni, nem is párt érdek, hanem a nemzet érdeke lesz mindenek előtt és mindenek fölött a ma­gyar politikusok vezérfonala. Ha hittel, munkával, áldozattal és nemzeti öntudattal tudunk jobb életkörülményeket teremteni minden magyarnak. Idegenek pénze az idegenek hatalmát építi csupán. Idegenek hadserege nem fogja Magyarország érde­keit védelmezni. Idegenek gondolatai nem fogják magyarnak tartani a magyart! Az 1848-as parancs ma is időszerű: „Válasszatok!” És ha ma még nincsen kikből, akkor azon dolgozzatok, hogy holnap már legyen! Adjon az Úristen vezetőket a magyarnak! Adjon hozzá értelmet és bátorságot, történelmi múl­tat ismerő és nemzeti jövendőt biztosító magyar harcosokat! Mert mi amerikai magyarok még mindig hiszünk Ma­gyarország szabadságában és a magyar igazság feltámadásában! Dr. Bakos Gyula AZ ÁRPÁD EMLÉKMŰ ÓPUSZTASZEREN, AZ ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉS (896) SZÍNHELYÉN

Next

/
Oldalképek
Tartalom