Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-07-01 / 4. szám
6. oldal ÍZITTVAKÖfcT 1997. július—augusztus csapás bekövetkezik; a gyökeres változást a Duna-TV-ben is végre kell hajtani! Legyen valóban nemzeti TV, a „Duna” is. Torgyán ezúttal hallgatott A május 20-i parlamenti ülésen mindazok a súlyos ellentmondások törtek a felszínre, ami az elmaradt rendszerváltás hozadékai. Azon már egy cseppet sem csodálkozik az ülést televízión követő néző, hogy a parlamenti gengszterek — a gengszterváltás jegyében — egymást övön alul püfölik, közönséges stílusban. Banditáktól csak ez várható. De nekünk egy majdani nemzetgyűlésben valódi népképviselők kellenek majd, akik kiállják a szakmai és erkölcsi próbákat, még mielőtt bekerülhetnének az ülésterembe. Horn Gyulának és társainak még ez az agyonkozmetikázott ügynöktörvény sem tetszik, hiszen a törvény értelmében Horn Gyulának és társainak le kellene mondaniuk tisztségükről. Rossz előjelekkel kezdődött az idei pünkösd, ugyanis előző éjjel Máriaremetén ismeretlen vandálok összetörték, ledöntötték a Mária-szobrot és a stációkat. A hírt pár órára — feltűnő és gyanús sietséggel — közölte a rádió, s nyomban utána Horn Gyula elítélő nyilatkozatát, miszerint ős is „felháborítja” a vandál pusztítás. A hazai elemzőt egyáltalán nem lepi meg az ilyen hír, ami a magyargyűlöletet és keresztényellenességet példázza. Még azt is tudja az elemző, hogy kiktől, honnan származik ezeknek a merényleteknek az ötlete. Jellemző, hogy mindig valami nagy katolikus ünnep előtt követik el ezeket. De mint most is, soha nem kérdik és közlik — még feltételezés szintjén sem —, hogy kik lehettek a felbujtók? Kik voltak voltak a vandálok ötletadói? Márpedig ezen kár töprengeni, ezek a magyarellenes merényletek csak egy helyről származhatnak: ahonnan korábban is jöttek. Ezek a szándékos provokációk arra is szolgálnak, hogy a figyelmet eltereljék a kormány és parlament bűnözéséről, ugyanakkor mesterséges hangulatkeltésre is uszítanak, hiszen a gyanú mindenképpen a hitközségek ötezeréves bölcsei felé terelődnek. A lefizetett elkövetők származása felől sem lehet kétségünk, ismerjük ezt a„kisebbségef ’ is. A fenti hírek szolgáltak alapul a parlamenti pocskondiázásokra, amit Torgyán doktor szólalása váltott ki, ugyanis ezt a hangzatos címet adta mondókájának: „A liberálbolsevista kormány utolsó nyara”. Torgyán a szokott fellengzős, nagyotmondó körmondataival próbálta elkápráztatni szimpatizánsait, legalábbis a képernyők előtt. Az SZDSZ csoportvezetője, nem is leplezett indulattal kikelt Torgyán szóhasználata ellen, miszerint ilyen „liberálbolsevista” szó, fogalom nincs is, ez szerinte fából vaskarika, majd hogy nyomatékot adjon szavainak, rögtön a nyilasokra fogta ezt a kifejezést. Ezzel a volt és jelenlegi hungaristákra akart csapást mérni, hogy a közutálatot így sugallja. Az utóbbi időben nincsen olyan lap vagy rádióműsor, amiben a hajdani nyilasokat ne mocskolnák, mintegy bűnbakként, de érveket soha nem mondanak, pusztán a szóval dobálóznak. Tipikus liberál-bolsevista módszer. Erre, hogy Torgyánt még jobban sakkban tartsák, Szabó Zoltán, másvallású SZDSZ-es államtitkár esett neki a kisgazda vezérnek. Mintha csak összebeszéltek volna a liberósok. Szabó rögtön göbbels-i hasonlattal kezdett — utalva Torgyánra — majd „mind a kettő zsidó ármány” kifejezéssel utalt arra, hogy a liberális bolsevista kifejezés mennyire kihozta őt is a sodrából. Szabó államtitkár odáig ment röpke indulatkitörésében, hogy azt állította, hogy a kommunizmus az nem bolsevizmus és hasonlók, majd felsorolta a „politikai alvilág” hajdani nagyjait: Szálasi, Rajniss, Baky, Milotay. Szabó államtitkár részéről ez az aljas felsorolás olyan izzó magyargyűlöletről tanúskodik, hogy ehhez nem férhet kétség. Megnyugtatunk minden olvasónkat, hogy a felsorolt nagy magyarokat nem hagyjuk rágalmazni, befeketíteni, akik nemcsak kiváló szellemi nagyságok voltak, de hős mártírjaink is, akiknek emlékét nem hagyjuk bemocskolni! Ezután jött a Torgyánnak állított csapda. Először gúnyolta az államtitkár Torgyánt, hogy sábeszdeklivel a fején zsinagógákba járogat és most elkezd ilyen kifejezésekkel is, mint liberál-bolsevista, zsidózni. Felszólította, hogy: „Ön a zsidóknak akar tetszeni, vagy az antiszemitáknak?” A további Torgyán fejmosást így folytatta az államtitkár: Döntse el végre Torgyán József, hogy hova tartozik? Torgyánt zsidózással vádolta többször is Szabó államtitkár, majd így folytatta: Döntse el Torgyán, hogy Bajcsy Zsilinszky mellett van, vagy azok mellett, akik kivégezték őt? Zárójelben megjegyezzük, hogy az akkori magyar honvédség hadbíróságának ítélete alapján teljesen jogosan és törvényesen végezték ki Bajcsy Zsilinszkyt, mert nyílt hazaárulást követett el: az ellenséggel, az oroszokkal akart szövetkezni, fel akarta adni az oroszoknak Budapestet, kommunista társaival. Bajcsy Zsilinszky életútja nagy cikk-cakkokat és töréseket mutat, hiszen magyar fajvédőként kezdte és eljutott a kommunistákig. Torgyán, aki minden neki szegezett mondatra úgy figyel, mint egy vizsla, hogy megválaszolhasson, most kivételesen hallgatott, a neki szegezett vádakra. Feltűnő és igen árulkodó ez a hallgatás. így azt is mondhatnánk, hogy ez egy beszédes hallgatás. A hallgatás ez esetben annyit jelent, hogy beleegyezés. Magyarul: Torgyán doktor ezzel a hallgatásával elárulta, hogy melyik oldalon van, kiknek az oldalán van. A többi csak ügyes szemfényvesztés. Nemcsak ő, de az egész parlament szó nélkül eltűrte, hogy legnagyobb hőseinket, mártírjainkat nyílt színen gyalázzák! Vissza kell utasítanunk minden ilyen alattomos vádaskodást, amit az államtitkár megengedett magának. Nem hagyjuk történelmi nagyjainkat rágalmazni, befeketíteni olyan senkiktől, akik csak a magyar-gyűlöletben élik ki magukat, mert a sors kegye folytán államtitkári székbe kerültek. Egy szó mint száz, ez a parlament a kommunista tömeggyilkosokat fölmenti, bűneinket elhallgatja, életútjukat meghamisítja, miközben a magyarság legjobbjait ily módon is gyalázzák, minősíthetetlen módon. Torgyán doktor úr és társai, az „ellenzékiek” is, újból levizsgáztak magyarságtudatból és nemzeti hovatartozásból. Elég volt a gondolatrendőrségből „A Fővárosi Főügyészség azonnali hatállyal felfüggesztette Adolf Hitler Mein Kampf című könyvének nyilvános közlését.” így kezdődött az a Népszabadsághír, amit a lap 1996. november 30-án közölt. Ebben az ügyészség azt javasolta, a sajtótörvény értelmében, hogy tiltsa be a könyv magyar nyelvű (!) terjesztését. A hír szerint két ügyvéd és a zsidó hitközségek szervezete bujtatta fel az ügyészséget. Az ügyészség megállapította: a könyv kirekesztő elveket hirdet. Tehát ez a könyv (amely Magyarországon a háború előtt már több kiadást is megért és jelenleg a fél világban, számos világnyelven kiadták, különös tekintettel Izraelre (!) a hazai olvasó számára tiltott olvasmány. Ez a döntés ellentmondani látszik az előző kommunista rendszer 1988-as döntésével, miszerint az Országos Széchenyi Könyvtárban felszabadították a korábbi „zárolt” irodalmat és többek között Hitler könyvét is bárki olvashatja, jelentette ki az akkori, azóta elhunyt főigazgató. Azóta immár nagyot léptünk előre a kommunista diktatúrában, megtörtént a „visszarendeződés”. A fenti laphír ráadásul nem mond igazat — ez a Népszabadságnál egyáltalán nem meglepő —, hiszen az érvényes 1986-os sajtótörvény egyáltalán nem foglalkozik szellemi termékek ilyenfajta tartalmi megkülönböztetésével a terjesztésben. Olvashattuk, hogy a hatóságok fő érve a „kirekesztő elvek”. De mit értenek ez alatt? Ki rekeszt ki kit? Történetesen 1945 óta a magyar ember van kirekesztve a zsidóság részéről, mert döntési, meghatározó helyzetben immár ötven éve, nem a magyarság van, hanem az erőszakos, gyűlöletszító törpe kisebbség. Most pedig a tiltok figyelmét néhány ellentmondásra szeretném felhívni, amit lehet, hogy elkerülte a figyelmüket. Magyarán szólva, arról van szó, hogyha Hitler könyvét tiltják az olvasók elől, akkor ezt más művekkel és szerzőkkel is megteszik, mint ahogy az utóbbi nyolc évben meg is tették a hatóságok. Tehát a szellemi és sajtószabadság nem érvényesül! A másik döntő érv az, hogy Hitler könyvéből számos könyv, újság hosszabbrövidebb részeket kiemelt, idézett. Ezek szerint kiragadott részletek olvasása nem „kirekesztő”? Csak akkor, ha az egybefüggő, egész könyvet olvassa el valaki? Tipikus észjárásra vall ez a felfogás, amely nemcsak a magyar felfogástól, de minden józan felfogástól idegen. Ilyen felfogása csak csatornatöltelékeknek lehet, akik a saját piszkukból nem látnak tovább az orruknál. A teljesség igénye nélkül felsorolom, hogy hol jelentek meg a Mein Kampf idézetek eddig, hivatalos magyar ki dásban: 1. Középiskolai tankönyvekben (lehet, hogy egyetemi anyagban is). 2. Mónus Áron könyvében, szerencsétlen, hamis magyarázatokkal (Öszszeesküvés: A nietzschei birodalom, 1991). Persze Mónusnak, a volt „szabadkőművesnek” ezt ki lehetett adni és terjeszteni. 3. Ormos Mária marxista történész számos munkájában idézte. A Dunántúli Naplóban így érvelt, (közölte a Demokrata 97/4): „A Mein Kampf alapmű, történelmi forrás, mely nélkül politikai eszmetörténetet az egyetemen tanítani nem lehet. (...) Egy hetven éves könyvet forrásnak tekinteni.” A hitközségek ezek szerint úgy gondolják, hogy jószármazású marxisták-kommunisták olvashatják a könyvet, de a szélesebb nagyközönség csak a műről szóló zsidó hazugságokat olvashatják. Arról nem is szólva, hogy akik ötven évig az üldözésben, tiltásban élték ki magukat, most ugyanezeket a sötét bolsevik módszereket akarják folytatni, a „demokrácia” nevében. Ha ez a mű forrás — márpedig Ormos Mária nélkül is az —, akkor ezt iskolai kötelező olvasmánynak kéne nyilvánítani. Gyorsan hozzáteszem az eddig elhallgatott korabeli magyar szerzőkkel együtt. 4. Idézett a könyvből Saul Friedländer: A náci antiszemitizmus egy tömegpszihózis története, Uránusz Kiadó, 1997. 5. A „Rubicon”című lap számtalanszor idézte a könyvet. 6. Gola Mann: Németország története, 1919— 1945 (1997-es kiadás) szintén bőven idéz a forrásból. 7. A „Hócipő” című lap pedig egyenesen reklámozta (!) a könyvet! 8. Bolgár György rádióműsora szintén az elolvasása mellett érvelt, és csapott a könyvnek, több millió hallgató előtt, reklámot. Nem tudunk arról, hogy a jóorrú rádióst azóta letartóztatta volna emiatt a rendőrség, ugyanis ez a könyv nagy nyilvánosság előtti népszerűsítését jelentette. Namármost, aki pult alól elolvasta vagy még időben megszerezte ezt a könyvet, gazdagabb lett — szellemileg - általa, mert olyan összefüggéseket ismerhetett meg belőle, amit eddig letagadtak a magyar közvélemény előtt. A jelenlegi hatalom, háttérben a súgó hitközségekkel éppen attól fél, azért tilt, és üldöz rendőrállami módszerekkel, nehogy a magyar közvélemény összefüggésekre jöjjön rá. Mégpedig olyan összefüggésekre is, hogy mit mulasztott el, mit kellett volna neki tennie. Persze cselekedni még ma sincs késő. Elsősorban tiltakoznunk kell a gondolatrendőrség ellen! Ne egy erőszakos kisebbség döntse el, hogy mit lássunk, mit olvassunk és mit gondoljunk! Éppen fordítva áll a dolog. Nekünk többségi, őshonos magyarnak kellene végre eldönteni azt, hogy mit tegyünk ezzel az erőszakos, magyar élettől idegen, gyűlöletszító kisebbséggel? Követelni kell nemcsak Hitler könyvének terjesztését, hanem ennél sokkal fontosabb lenne, az eddig elhallgatott, ki nem adott magyar szellemi nagyságok műveinek kiadását. Pl. Szálasi Ferenc, Rajniss Ferenc, Milotay István, Tormay Cecil, Dövényi Nagy Lajos, Endre László, Kolozsvári-Borcsa Mihály, és még sokan mások. A magyar ifjúság, a tanuló fiatalság elől egész történelmi korszakokat tüntettek el, tiltottak el. Hát legyen végre szellemi szabadság és ne csak a szélsőbaloldali söpredék műveivel rakják tele a könyvtárak polcait. Köztudomású, hogy a magyar könyvtárak java önkormányzati (baloldali, liberális) kezelésben van, s ez rányomja bélyegét az olvasható művekre is. Fel kell szabadítani a közkönyvtárakat, jusson el mindenhova a magyar szellem legjava. A magyar könyvkiadók pedig rátérhetnének magyar szerzők kiadására is. “Magyarország mai határaira végleges békét fölépíteni nem lehet!” —Bethlen István (1928) FIGYELEM A SZITTYAKÜRT VILÁGHÁLÓZAT HONLAPJA ELÉRHETŐ A KÖVETKEZŐ CÍMEN: http://web.cetlink.net/~szittya/ A SZITTYAKÜRT DRÓTPOSTA ( email) LEVELEZÉSI CÍME: szittya@xctlink.net Kérjük kedves olvasóinkat akik számitógéppel és emailel rendelkeznek ________küldjék be cimüket a SZITTYÁKÉRT emailrc.
