Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-05-01 / 3. szám
1 i 14. oldal «ITTVAKÖfeT 1997. május—június magasabbrendűségének és a zsidó alacsonyrendűségének hite volt a német építőerő egyik tartó oszlopa. A zsidó úgy érzi, hogy őt, mint Jehova kiválasztott népét a nemzetek fölötti hely illeti meg; a német pedig azt vallja hogy őt minden csepp vér kizárólag a maga fajához, a német fajhoz köti. A zsidó mindig a „szabadságért” rajong, a német pedig a maga közösségének javáért. Két hit, az emberről és a világról szóló két mítosz áll itt egymással szemben, amelyek nem egy nyelven szólnak, és nem egy cél felé mutatnak. így ebben a légkörben a német katolicizmus és a német állam feszültsége a nemzeti szocializmus ellen fordította az egyház erejét. Dr. Czapik Gyula pápai kamarás már idézett cikkében a Centrum állásfoglalásáról így nyilatkozott: „Akár ki mit beszél, a Centrum állásfoglalását az akkori időkre vonatkozólag meg lehet érteni, de a történtek után nem lehet helyeselni. Ez nem a német katolicizmus elítélését akarja jelenteni, mert valljuk be, hogy könnyű most okosnak lenni a faktumok után. A német katolicizmus végzetes hibát követett el, mikor hermetice elzárkózott a nemzeti szocializmus elől és nem iparkodott azt korrigálni, egyházi szempontból kevésbé veszélyessé alakítani. Ez nem érintette volna a nemzeti szocializmus lényegét, mert hiszen nem a vér mítosza és nem is az egyházüldözés az erőssége és sikerének magyarázata. Hogy ez kiéleződött és programjuknak előterébe került, nem kis részben a katolikus Centrum politikája folytatásának reakciója, amelyik koalíciót tudott alkotni a szociáldemokráciával, de élbe állt a nemzeti szocializmussal.” Spellman bíboros az Egyesült Államok katolikus egyházának feje 1941 szeptember elsején érkezik Vatikánba Roosevelt kérésével egy Hitler-ellenes szövetség támogatására. Rooseveltnek a pápához intézett levele így szól: „Noha Oroszországot éppoly brutális erőszak kormányozza, mint Németországot, én mégis úgy látom, hogy az orosz diktatúra távolról sem jelent akkora veszedelmet a kis államok biztonságára, mint a német... Én hiszem, hogy Oroszország megmaradása kevesebb bajt fog hozni a vallásra, az egyházra és általában az emberiségre, mint hozna a német diktatúra meghagyása.” A katolikus Centrum döntött és a német nemzeti szocializmus ellen mozgósította az Egyház erejét. Győzött a zsidó szabadkőművesség, annak ellenére, hogy a katolikus Centrum ismeretében volt az oroszországi bolsevizmus minden kegyetlenségének. Ismerője a „kollektív farmok” kísérletének, a 20 millió kulák legyilkolásának; az oroszországi osztályharc kivégzett 25 püspökének és 1215 lelkészének. A római spanyol kollégium állította össze a spanyol katolicizmus veszteségének statisztikáját, mely a püspököknek és a papoknak levélben közölt adataira; 8 püspöknek és 188 papnak személyesen beadott közlésére támaszkodik. Ebből a statisztikából kiderül, hogy a kommunisták Spanyolországban kb. 13.400 papot gyilkoltak meg a polgárháború alatt. A marxisták rémuralmában 30.000 ember halt vértanúhalált. Az egyházi épületekben is roppant pusztítást vittek végre a kommunisták. Spanyolország 37 egyházmegyéjében kb. 25.000-re tehető egyházi épületeiből kb. 20.000 templom és felbecsülhetetlen kultúrérték esett áldozatul. „A munkásosztály úgy oldotta meg az Egyház problémáját — közli Andres Nin kommunista vezér a La Vanguardia 1936. augusztus 2. számában —, hogy egyetlenegy templomot sem hagyott meg.” A keresztény egyház a német nemzeti szocialista államtól való eltávolodásával, szövetségesként akceptálta a bolsevizmust... * * * A Párizs-környéki békeművek megalkotásakor a nyugati demokráciák csak az egyéni érdekeket és mohóságot akarták kielégíteni, nem törődve azzal, hogy azok a nemzetek közötti viszályok magvát hintik el. Nem voltak képesek Európa egészét látni. A fasizmus és a nemzeti szociálizmus világtereket tesz elképzelése hordozóivá. A német—olasz—japán szövetség is annak a bizonysága, hogy a tengely diplomáciája nem államegyedekben, hanem életterekben gonodlkodik. Most pedig vizsgáljuk meg, hogy hogyan gondolkodott a nagy magyar vértanú Szálasi Ferenc a tengelyhatalmak élettér politikájáról: „Délkelet-Európa vezető népét a magyarságban látjuk. Tételünk tehát, hogy Délkelet-Európában a magyar nép, mint vezető nép az első és a magyar nép vezetése alatt fog kialakulni az az élet-, társ- és sorsközösség, amely önmaga akaratából fog beilleszkedni az új nacionalista és szocialista Európa-közösségbe. Ennek a gondolatnak jegyében 1944. október 15-e után Kemény Gábor Testvérünket felhatalmaztam arra, hogy keresse fel a délkelet-európai államok ama vezetőit, akik Berlin és Róma, még pontosabban Hitler és Mussolini szempontjából elfogadhatók. Az előzetes tárgyalások után ezekkel a férfiakkal én is beszélni szeretnék, velük együtt szeretném megszerkeszteni Délkelet- Európának azt a képét, amelyet az összes délkelet-európai népek magukévá tudnának tenni. Egyszóval: előmunkálatokat akarok végezni és tehermentesíteni szeretném Berlint a Délkelet-Európát illető kérdésben. Most még inkább vallom, hogy a magyar nép tanítómestere a nemzetiségi, a népszemélyiségi összhang megteremtésének, ért hozzá, mert ezeresztendős történetében mindenkor életkérdése volt. Viszont egy olyan nép, amely mindig egységes volt, belső életében nem jelentkeztek a népszemélyiségi kérdések, idegenül áll ezekkel a problémákkal szemben. Éppen ezért sokkal okosabb és bölcsebb, ha a magyar nép vállalja ennek az egész kérdésnek az elintézését. A németeknek kifogásuk nincs ellene, sőt azt mondják, nagyon örülnek, csak igyekezzünk valamiképpen kitisztázni a helyzetet. A kérdés, amit a háborúnak meg kell oldania, minimális célkitűzésben nem lehet más, mint az, hogy ezután a háború után Európán belül háborúnak nem szabad lennie. Ez életkövetelte parancs. Én egész Európát úgy nézem a hungarista ideológia szempontjából, mint egy nemzetiségi államot, mert körülbelül 10,5, vagy 11 millió négyzetkilométeren kell rendezni kb. 30—35 történelmi népszemélyiségnek egymáshoz való viszonyát. Szerintem az Európaközösség megalkotásának kérdése néni más, mint a mi magyarországi problémáinknak kiszélesítése európai síkra. Európa létkérdése így ebben a tételben süríthető: vagy meg tudja oldani a kérdést, akkor be is tudja állítani a nemzeti szocialista Európa-közösséget; vagy pedig nem, akkor vagy Ázsia, vagy Amerika fogja a hegemóniát gyakorolni. Felfogásom az, hogy Közép-Európának együtt kell maradnia, együvétartozandóságát anyagi-földrajzi szempontból a Duna fejezi ki. A Duna mentén élő három nép: német, magyar és román élet-, társ- és sorsközösségbe való, mégpedig nem olyanba, amely a Duna eredetét és torkolatát jellemző földrajzi névjelzőjét kapja közössége elé, hanem egy életbiztonságban és jólétben élő nacionalista és szocialista közösségben. Emellett azonban mind a háromnak az ő sajátos adottságainak megfelelően kell kialakítani belső életét. A Felső-Dunán szerintem a német nép vezetése alatt kell kialakulnia az életnek, a középső Dunán a magyar nép, az alsó Dunán a román nép vezetése alatt. Ezért javaslatunk az lehetne, hogy a románoknak egészen a Dnyeperig kell vezető feladatukat elvégezniük, amely nek teljesítéséhez szükség lesz a három millió románra, akik a Kárpátok ölelte Duna-medencében élnek. Ezt a hatalmas feladatot azonban csak két nemzeti szocialista nép tudja őszintén megoldani. Ha az egyik azt mondaná, nem fogadom el, az már nem nemzeti szocialista, hanem imperialista oldal felé kanyarodik el. Ezek az alapvető megállapítások vonatkoznak a többi népszemélyiségekre is. Az az érzésem, hogy a német nép tényleg be fogja állítani az öt folyam hazáját, a Rajna, Weser, Elba, Odera és a Visztula térségeiben és Keleten körülbelül a Memel, Visztula, Bug és Dnyeper vonalában fogja keresni életének új kialakítását. A magyar nép feladatát Délkelet-Európa számára úgy kell beállítani, hogy vezető szerepe legteljesebb mértékben kidomborodjék." MAJOR TIBOR Forrásmunkák: Padányi Viktor: A nagy tragédia. Halasi-Nagy József: A mai politikai rendszerek. A. Del. Boca -M. Giovanna: A Nap fiai (I “Figle del Sole) OrmosMária Incze Miklós: Európai fasizmusok. 1919—1939. Hitter József S.J.: Spanyol tűztenger.-------------LEHET JELENTKEZNI! Tímár György a Független Kisgazda Párt országgyűlési képviselője a Népszabadságban nyilatkozik, hangsúlyozva: pártja választási győzelme esetén, ha rajta múlna, akkor Weiss Manfréd utódai visszakapnák a Csepel Műveket, persze nem a jelenlegi gyárat, hanem a háború utáni vagyonuk megfelelő részét. A Kisgazda Párt alelnöke szerint G. Nagyné Maczó Ágnes nem antiszemita, de egy tudat alatti téves kód bekapcsolódása miatt róthmanózott a parlamentben, ami politikai hiba volt. Tímár szerint az elmúlt fél évszázad alatt a magyar társadalomba tudat alatt belesulykolták a bűnbakkeresést, és ennek egyik legfőbb célpontja mindig a zsidóság volt. A jelenlegi politika sem mentes e bűnbakkereséstől, és mivel nem ildomos a zsidó kifejezést használni, ezért az antiszemiták jelzésrendszereket alakítottak ki. (Magyar Internet Világlap) * * * Úgy gondoljuk, hogy Tímár György FKGP alelnöknél akár Hatvány báró, Singer báró, Goldberger és Hevesi Simon főrabbi utódai is jelentkezhetnek egy kis maradékért, akik 1944-ben részvéttelenül cserbenhagyták hitsorsosaikat... FELHÍVÁS! A SZITTYÁKÉRT szerkesztősége keresi azokat a nemzeti érzésű fiatalokat: • Akik fontosnak tartják, hogy Magyarország 2020-ra ne váljon 8 milliós, folyamatosan fogyatkozó elöregedő nemzetté. • Akik fontosnak tartják, hogy a társadalom ne szakadjon ketté egy szűk, meggazdagodott, kozmopolita, milliomos rablókapitalista, és egy széles napi gondokkal küszködő, létminimumon tengődő sokmilliós városi és falusi tömegre. • Akik fontosnak tartják, hogy az esélyegyenlőség alapján, ne csak a liberális, kozmopolita, elvtársurakból alakult „elit” gyermekei tanulhassanak tovább és boldoguljanak, hanem minden szegény, de tehetséges fiatal erő előtt is megnyíljanak a felemelkedés lehetőségei. • Akik fontosnak tartják, hogy a szociális igazságosság elvét szemelőtt tartó, a 15 milliós magyar nemzet megmaradását biztosító politikai erő kerüljön hatalomra a következő választásoknál. Tehát keressük azokat a fiatalokat (és nem csak fiatalokat), akik hajlandók a fenti célok eléréséért 10—10 Szittyakürtöt térítésmentesen eljuttatni azokhoz, akik hasonlóan éreznek és gondolkoznak. Az újságokat a Hungária Szabadságharcos Mozgalom juttatja el azoknak, akik a nemzetmentő gondolatokkal egyetértenek. Szerkesztőség Jelentkezéseket az alábbi címekre kérjük: Szittyakürt — P. O. Box .. .35245 Puritas Station, Cleveland OH 4413 USA. Szittyakürt — H 1243 Budapest, Posta Pf. 637. Szerkesztői üzenet Kedves Levelezőink! Szerkesztőségünkhöz nagyon sok írás érkezik: vers, riport, tanulmány, novella, még regény is. Azonban kéthavonta 16 oldalon megjelenő lapunkban, a beérkező anyagnak csak töredéke fér el. Ezért kéri a szerkesztőség, hogy elsősorban a napi politikával kapcsolatos, időszerű és konkrét eseteket feldolgozó írásokkal keressék meg lapunkat. Különös tekintettel a közelgő választásokra. Lapunk fő céljának tekinti a parlamenti és parlamenten kívüli nemzeti elkötelezettségű pártok és szervezetek összefogásának elősegítését, mert külön-külön indulva nincs esélyük a győzelemre, mert a ravaszul kidolgozott választási rendszerben, legtöbbjük el sem éri a parlamentbe kerüléshez szükséges 5%-ot (lásd: 1990— / 994). Külön megköszönjük azokat az írásokat, melyeket terjedelmük miatt nincs módunkban közölni, vagy anyagtorlódás miatt nem férnek a lapba. Ezeket az írásokat — amennyiben erre anyagi lehetőségünk lesz — külön összegyűjtött kiadásban szeretnénk megjelentetni. — Köszönetünkel fejezzük ki az alábbi levelezőknek és türelmüket kérjük írásaik megjelenéséig: Kovács József, Zalaegerszeg: Egy szemtanú résztvétele 1956-ban. Földes Béla, Budapest: Forradalmi versek. Dr. Nagy Ákos, Ausztrália: Őstörténeti kutatások eredményei. Dr. Kosztin Árpád, Budapest: Tanulmányok: Autonómiák, vagy határrevízíó. Werner László, Budapest: Dokumentum-összeállítás 1956-ról. Molnár János, München: Mindszenty és a forradalom. Szalay Róbert, Budapest: A Magyar Néphadsereg ténykedése 1956-ban. Siklósi András, Szeged: Tanulmányok az ún. rendszerváltásról. Thumor Kamii, Budapest: 1956 igaz-Báthori Pál, Gyömrő: Őstörténeti tanulmány. Nemzettestvéri szeretettel a szerkesztő
