Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-05-01 / 3. szám
6. oldal «IttVAKOftt 1997. május—június BARATH TIBOR ^ ^ ^ ............A MAGYAR NEPEK OSTORTENETE —Könyvismertetés — A 11. kötetben a 4. könyv áttekinti a nomád életformájú szemitákkal való küzdelem évezredét. A szemita fajtát „homokföldön élő nomád”-ként határozza meg. Az ilyen asszír törzsek a Góbi-sivatag terjeszkedése miatt szorulnak délnyugat felé és Kr. e. 2000 körül jelennek meg a fejlett mezőgazdasági művelést folytató Tigris folyómenti magyar népek között, annak állattenyésztésre alkalmas homokos peremvidékein. Az árja-magyarok családközpontú Nap- vagy Bál-istene (termékenységi) éppen ellentétes a sémiták matriarcátusi rendszerével, a magyarok a „család szétdúlásával” vádolják a jövevényeket, de azok fejlett haditechnikája és a magyar népek kis városállamias szervezete oda vezet, hogy az először lassú beszivárgással a támadást megelőzően földet foglaló sémita törzsek egyik városállamot a másik után igázzák le, egyben a lakosságot is kiirtják borzalmas kegyetlenkedésekkel. Az egyik sémita törzs, a zsidó is a magyar ‘sivatagi’ szóból származó névvel terjedt el. A teljes zsidó történet megvilágosodik azáltal, hogy az az Ószövetségben szereplő Úr, akit ott Istennek fordítanak, nem más, mint a magát Isten képmásának tekintő Úr, az asszír király, aki a zsidó törzzsel hűbéri szerződést köt, miután a magyar nyelvben az Úr jelent „Istent, királyt, nagyurat, parancsolót és embert” (11. 135). A4, könyv mondanivalóját így összegezi (II. 162-163. old.): „A szemitákkal való fegyveres küzdelmek kora Kr. e. 1500 táján kezdődött és egyre nagyobb méreteket öltve Kr. u. 640 táján fejeződött be. Ebben a több mint 2000 éves küzdelemben az asszír (Kr. e. 1200—612) és a perzsa idők (Kr. e 550—330) nyolcszáz esztendeje jelzi a legkegyetlenebb korszakot, a magyar ajkú népek legnagyobb szenvedésének idejét. Mivel a két fél — a földműves árják és a nomád szemiták — között a küzdelem látszólag a termőföldek birtokáért folyt, amelyeket a nomádok igyekeztek a földművesektől elhódítani... de ez a magyarázat (a csak gazdasági vetület) egyoldalú, téves és nem kielégítő... mert a történelem nemcsak a föld története, hanem elsősorban a rajta élő embereké, népeké, nemzeteké. Mi, akik a történetet népi vonatkozásaiban fogjuk fel, úgy látjuk, hogy a földműves életformájú népek árja fajú magyar népek voltak, a nomád életformájúak pedig szemita fajú asszírok és zsidók. így hát a kétezer éves küzdelem értelme tulajdonképpen e két emberfajtának — árjának és szemitának — a küzdelme, amelyben a szemita állandóan a támadó, az árja az állandóan védekező fél. Mivel a szemita katonailag erősebbnek bizonyult, vérengzőnek és kegyetlennek, a küzdelem azárják bukásával végződött. Ennek során elpusztult az őshazai magyar népek politikai szervezete Assurban, Babilóniában, Hétországban, Kánaánban, Föniciában, Egyiptomban és utóbb Médiában és Parthiában is. A legsúlyosabb következmény pedig az lett, hogy a magyar népek népi állománya hihetetlenül nagymértékű veszteséget szenvedett, s az életben maradottaknak oda kellett hagyniuk hazájukat. A keleti magyar népek katasztrófája a legnagyobb katasztrófa, amely valaha lejátszódott a világ történetében!” Alii. kötet (5. és 6. könyv) az európai történeti részt tárgyalja, így részben párhuzamos a II. kötet anyagával. A magyar kus ellentétek idején a tengerparti kus népek (hajósok = achájok) áthajóztak Krétára és az Égei-tenger más szigeteire is. Ezután tovább szaporodva benépesítik a Balkánt és így Európa első lakói lesznek; így érkeznek a Dunamedencébe Kr. e. 3800—3300 között. A krétai csillagvizsgáló kő feliratának elsőízbeni megfejtése világraszóló eredmény. A II. kötet tárgyalja, hogy amikor a zsidók nem tartották meg az asszír királlyal kötött hűbéri szerződést, a kétfelé osztott ország egy részét áttelepítik az asszíroka Káspi-tengertől délre. Itt ezek keverednek a helyi árja-kus lakossággal, ez a dór nép, amely Kr. e. 1200 körül győzi le a Balkán déli részén lévő magyar őslakosokat. A görög ABC a magyar rovásírásból, a görög nyelv nagyrésze a magyar régi szókincsből keletkezik. Homéros „Odisszeá”-jában a nevek magyar értelműek, s ettől a műben (az ókorban nyilván még általánosan megértett) sok pikáns részlet bukkan elő. A könyv ezt a göröghoni részt — részben Kephart nyomán így foglalja össze (III. 31. old.): „A görög szellem összetevőit keresve nem a hellének kultúrteljesítményét óhajtottuk kisebbíteni, bár mi is tudjuk, hogy ‘az igazság keresése a görögök számára csiklandós dolog’, hanem csak jelezni óhajtottuk meddig tapintható ki és mekkorára becsülhető közöttük a magyar és a szemita befolyás. A való helyzetet az egyik szerző (Kephart) így fogalmazza: ‘Ilyen volt a régi görögök országa, ilyen volt ez a szemfüles nép, amely kontinensek érintkezési pontján állva, összeszedte mindazt, ami a Régi Keleten található volt, továbbította Nyugat felé, itt-ott módosítva rajtuk és ráütve a bélyegzőt: Görög gyártmány’.” Európa többi részét is az egyiptomi-hétországi-főniciai magyar hajózó lakosság népesíti be, különféle — az eredeti helyre utaló — nemzeti neveken, amelyek végül mind keleti származásúnak vágyik keltának nevezik magukat, kb. Kr. e. 2500-tól. Mindezt nemcsak a hely-, hegy-víz-nevek, hanem az építészet, heraldika egyiptomi jellege és az embertani leletek is igazolják. Olaszországba Szicilia felől terjednek el, Spanyolországban és Franciaországban ők rajzolják teli a barlangok falát afrikai állatokra vadászó — részben fekete, tehát kus származású emberekkel. Tárgyi emlékként Franciaországban 205 fekete madonna található, amiből 190 a Kr. e. időből származik, 76-nak a köve, fája pedig afrikai. Kr. e. 2500—1500 között a magyarok több mint Tisztelt Magyar Nemzettestvéreink! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom minden erejét megfeszítve igyekszik a nemzeti erők egységének megteremtésére, hogy a következő választásokon sikerüljön leváltani a jelenlegi liberális, posztkommunista kormányt. Ennek jegyében ingyen osztjuk szét a Szittyakürtöt Magyarországon azoknak, akik méltóak a nemzeti ügy képviseletére. Mivel anyagi lehetőségeink korlátozottak, kérjük azokat, akik nemzetmentő céljainkkal egyetértenek, hogy bármilyen szerény adománnyal járuljanak hozzá ahhoz, hogy lapunk minél nagyobb példányszámban jelenhessen meg az ország minden településén. Az adományokat egyszerű postautalványon az alábbi címre kérjük továbbítani: Szittyakürt, Sz. R. Budapest, 5.Posta Pf. 637. Irányitószám: 1243 10 ménhírt, dolment, kromleket készítenek egész Nyugat-Európában; egyeseken rovásirásos szöveggel, (amiből egyet, szép ősi magyar nyelvű, istenhitet sugalló hat soros üzenetet először a világon a szerző fejtett meg, ami ugyancsak világraszóló eredmény). A kontinens belső részeibe az előbb említett részekre a szántó-vető magyarok Kr. e. 1200 körül érkeztek a Duna-medencéből, ahol továbbfejlesztették az ősi mezopotámiai (öntözésen alapuló) gazdaságot, mert feltalálták az öntözés nélküli vetésforgós (pihentetéses) gazdálkodást és ezt elterjesztették szerte a kontinensen. Ugyanebben az időben telepednek le a Főniciából az asszírok által elűzött etruszkok (Társ-honiak) az olasz félsziget derekára (Kr. e. 1100—600), akik magyarul beszélnek, rovásírással fonetikusan írnak, s ebből lesz később a latin betűkincs. Az etruszkok történetét (III. 59. oldalon) így foglalja össze: „E magyarul elolvasott öt szöveg alapján határozottan úgy véljük, hogy az etruszk nyelv a magyar nyelvcsaládba tartozik és annak itt megnyilatkozó dialektusa annyira közeli árnyalata a magyar nyelvnek, hogy vele teljesen azonosnak vehető. Ez nagy eredmény, mert igazolja, hogy az olasz félszigetre a Kr. e. 1000 után tömegesen betelepedett és ott magas kultúrát alkotott szántóvető nép is magyar volt, akárcsak az Égei-szigetek és a Balkán félsziget első népessége, valamint Nyugat-Európa első két néphulláma, Amint tehát magyar talajból nőtt ki a későbbi kultúra, ugyanúgy magyar talajból nőtt ki a római civilizáció.” Anglia is a nevét a Brythoni = magyar Barát-honi kifejezésből lehet származtatni, és itt (111. 61. old.) ezt írja: „Ha a Barát szó annyit jelent, mint társ, szövetséges, akkor Britain, Brittain, Brython annyi mint Barát-hona. Ezt sem e sorok írója találta ki, bár előtte is világos, hanem az angol Waddell, akit szószerint idézünk: ‘A Britain név eredeti alakja BARAT—AN A volt, vagyis a Barátok-országa (The oroginal form of this name Britain was... Barat-ana or Land of the Barats)’. Az Ana részleg (magyarul Hona, Huna, szókezdő H nélkül), magyarázza tovább Waddell mindenesetben ország (Land)jelentésű... A szó eredete, értelme és minden eleme, képzőivel együtt a magyar nyelvből származik és nagyon világosan utal arra, hogy kik is voltak és milyen nyelven beszéltek Nagy-Britannia honalapítói. A mai brit szóban az eredetileg benne szereplő első ‘a’ magánhangzó a hangsúly első szótagról eltávolodásával kiesett és így öltötte fel a szó a Brat, Brit alakot ugyanazon szabály szerint, amelynek értelmében a magyar Köremlékből az angolban Cromlech lett.)” Itt a lábjegyzetben még ezt írja: „Jellemző a magyar nyelvészek vakon követett szlavofil irányzatára, hogy a mi barát szavunkat, melyet a Kr. e. II. évezredből ismerünk — bőséges dokumentációval — még a legújabb magyar értelmező szótár (1972) is szlávból átvett ‘kölcsönszónak’ tünteti fel. De hát hol éltek a szlávok a Kr. e. II. évezredben, hogy tőlük kölcsönözhettünk volna valamit. Sajnos hazai nyelvészeink nem okulnak sem az angol, sem a francia őstörténeti kutatásokból, sem a mi kiadványainkból.) Ezzel a nagyobb részlettel egyben a kutatás módszerét is megpróbáltam érzékeltetni. A franciaországi helynév elemzés 4250 esetben tárt fel magyar eredetű név-gyököt. A nyugat-európai nyekvek úgy alakultak ki, hogy a Káspi-tenger déli partjára telepített zsidó törzsek ott keveredve az árja-kus magyar lakossággal törzsenként más ás más dialektust alakítottak ki, majd a turk, mongol népvándorlási nyomás hatására nyugatra vándorolnak és az ottani magyar lakosságot magukba olvasztva alakulnak ki a végleges nyelvek. így lesz az egykori Dán törzséből Dánia, Judeából a Jutok, Benjáminból a Normannk, Izsák törzséből a Szászok (és az Union jack =Jákób uniája). Anglia például átvette az Asszír-Perzsa irányzattól a világuralomra törekvést is. Az árja-kus kelta népek gyenge ellenállását a szerző a következőképpen magyarázza (III. 73-74): „E tünet — a gyenge ellenállás — tényét az árják vérségi kapcsolatokra felépített laza társadalmi és politikai szervezetével magyarázzák. Azzal, hogy Európa hatalmas ősnépsége nem tudott összefüggő, nagy államokat létrehozni, hanem mindvégig belső összetartó erő nélküli, könnyen széthulló mozaik maradt. Amint az Égei-szigetvilágban elég volt egynéhány szemita különítmény partra dobása a nyelvi és néprajzi helyzet megváltoztatására, úgy itt Nyugaton is elég volt Cézárnak egy-két légió ahhoz, hogy a hatalmas gall világot szétszabdalja. Cézár (Kazár? Kozár?) a római zsidók meghitt barátja volt és a Galliában összerabolt pénzeket az ő segítségükkel hozta forgalomba Itáliában. A kelta gallok anyagi kifosztásán kívül Cézár az ő fizikai tönkretételüket és tömeges kiirtásukat is rendszeressé tette, akárcsak a régi asszírok Keleten az árjákkal. Behatolva Galliába elsősorban a katonákat és a politikai élet vezetőit ölette meg, azután különösen a kelta papok elpusztítására törekedett, mert azok voltak a nemzet „tudói” (druidák), nevelői és a hagyományok fenntartói. Miután a keltákat így megfosztotta vezetőiktől és öntudatuktól, a köznép felett razziákkal és terrorral uralkodott. Szereplése nyomán a római név Galliában a legnagyobb gyűlölet tárgya lett és Cézárt légionáriusaival együtt közönséges banditáknak (latrones) nevezték. Cézár galliai rablásait és esztelen öldökléseit a római szenátus undorító eljárásnak bélyegezte és több ízben elhatározta, hogy biztosokat küld ki a helyzet felülvizsgálatára. Egyes szenátorok azon a véleményen voltak, hogy Cézárt szolgáltassák ki az ellenségnek. Nem kétséges, Cézár prototípusa volt az „Új Európa”(Európa 11.) későbbi konkvisztádorainak, a Pizzaroknak és Cortez Fernandoknak, a perui és azték civilizációk elpusztítóinak. A régi Európa lerombolása és az indoeurópai vezetésű új Európa kialakítása hasonlóan zajlott le másutt is. A rómaiak Kr. u. 43-tól fokozatosan meghódították a Brit-szigetek déli részét, a későbbi Angliát. Hódításuk északi határán egy 74 mérföld hosszú falat építettek, az ún. Hadrian-falat, a mi korunkban készült Berlini-fal őstipusát. Meghódították a Duna-medence jelentős részét és Európa nagy részén kívül még Észak-Afrikát is. Karthágóban házról-házra ment az ostrom Kr. e. 136-ban és ezt a várost tökéletes romhalmazzá változtatták — prototípusként a későbbi Budapest ostromának. (—yCs—) (Folytatás a következő számunkban.)
