Szittyakürt, 1993 (32. évfolyam, 4-5. szám)
1993-04-01 / 4-5. szám
1993. április—május **rrmic9itt 9. oldal Ezt sürgősen helyre kell igazítsuk. Kérve-kérlek, honfitársaim, olvassátok el a szóban forgó mesterművet, és minden úton-módon adjátok tovább a tudást, amit kaptatok. írásban — szóban. Baráth mester legyőzhetetlen fegyvert adott a kezünkbe. Használjuk. Emeljük olyan magasra, amennyire csak tudjuk, hogy mindenki megláthassa (még a legtávolabbi, eldugott helyen élő fajtánk is). Ez a dicsőséges múlt megismerése adja vissza újra keblünk dagadását. Ez adja vissza lankadó önbizalmunkat, lelki egyensúlyunkat. Visszatér tudatunkba küldetésünk célja, amire választva voltunk. Igen, igen — jól hallottátok — mi vagyunk az igaz égi Isten választott népe, akihez szólt: „Szaporodjatok és töltsétek be a Földet A földi Isten nem vezet sehova. Ezeknek a létfontosságú kérdéseknek a megértéséhez adja a kulcsot a nagy Baráth-unk. Kik és miért dugdossák az igazi Bibliát...? Ezekre ad választ könyvében. Ez, a tehetséggel és szorgalommell megáldott hazánkfia, újra összekötötte éltető köldönzsinórunkat a Teremtőnkkel. Megmutatta az utat nemcsak sokezer évre visszamenőleg, őseinkhez, hanem előre is a jövőnk irányába. Azt tegyük, amit őseink: egységre törekedjünk, hiszen egy test egy lélek vagyunk. Ezt elhanyagoltuk, nem becsültük egymást. Ezért engedett át Istenünk a nyomorgatóink kezeibe. Ezért tudtak fokról-fokra lenyomni minket, s ha sürgősen meg nem állítjuk őket, akkor teljesen kinyújtóztatnak a porba, megaláznak, összetörnek, megsemmisítenek. Ezt ne akarjuk és akkor nem kerülhet rá sor. Drága Magyar Véreim, nehéz helyzetben vagyunk, de még semmi sincs veszve. Mindent helyrehozhatunk. Egy nagyon tehetséges, sokezeréves kipróbált nép vagyunk. Nem vagyunk egyedül. A mindenek Ura szemefénye vagyunk. Keményen próbára tesz időnként, de szerető tekintetét állandóan rajtunk pihenteti. Olyan útmutatókat rendel mellénk, mint senki másnak ezen a földkerekségen. Emeljük büszkén magasra őket, akárcsak az áldozati kenyeret és bort. Minél magasabbra, ahol mindenki megláthatja őket, mert értünk töretik meg testük és belőlünk való vérük. Tegyük félre gőgös büszkeségünket és fogjuk meg egymás kezét a szeretet jegyében, mint régen tették elődeink; vegyük elő ősi nagyjainkat, Attilát és a többieket, értékeljük közöttünk élő szellemi kiválóságainkat és egyik napról a másikra csodát teszünk. Minden csepp vérünk a nemzet testéből szaporán igyekezzen a gyűjtő felé a csurka irányába, ott egyesülve, hömpölygő folyammá leszünk és akkor visszazúdulunk megint saját medrünkbe. Újból a „víz lesz az úr”. Ez a magyar út, mint a nagy Mester, az „igazi” Baráth is előrevetítette, amit István vezérünk is előkészített. Amelyik nép nem ezt teszi, az elsiratni való, Isten és ember előtt egyaránt; abból hamar kiszárad a lélek. Elpusztul. őseink különösen fontosnak tartották szaporodásunkat. írásos bizonyítékaink vannak Álmos, Árpád idejéből, hogy csikorgó télben is magas hegyeken átkelve, táborozás közben, de a szekérderékban, ponyva alatt is, asszonyaik büszkén megszülték egészséges gyermekeiket. Azok voltak az igazi asszonyok, a Nagyasszonyok. (Volt is becsületük. Kiérdemelték.) ők tették naggyá népünket. Most is a Magyarok asszonyai fognak megálljt parancsolni a nemzet rombolóinak. Az ő hatalmukban rejlik az Úr magjának szétáradása. Mert tudjátok azt, hogy a mi magunk Úri, Mag-Uri (az Egy Úristentől való). Ezért a magyar anyák elhivatottsága Istentől rendelt. Ezért a sötétség erői sokszorozott erővel támadják magzataikat. Gyilkolják gyermekeiket. Drága Édesanyák, ne engedjétekl öleljétek szívetekre, védjétek meg drága életüket. Ha ti nem akarjátok, erővel el nem veheti senki tőletek. így gondolkoztak őseink, azért voltak hatalmasok, verhetetlenek, tiszteletet parancsolóak. Nekünk is ezt kell tenni. Ebbe az irányba mutat előre a nagy tudós, Baráth. Összekötötte a dicső múltunkat, ígéretes jövőnkkel. Vissza kell térni az ősi gondolkodásra és újra felerősödünk. Csak így lehetünk „utolsókból elsők”. Akkor újra erősek leszünk. Senki sem veheti ki éhező gyermekeink kezéből a kenyeret. Nem bitorolhatja házunkat (hazánkat) érdemtelen. A mi verejtékünkből épült és mégis mi vagyunk a földönfutók. Akkor nem kell bíbelődni a gordiuszi csomó bogózgatásával, mert megoldjuk azonnal, akárcsak Nagy Sándor tette. Nagy tehetségű vezéreink, akik még nem léptek színre, álljatok elő, tanítsatok és vezessetek minket a győzelemre. Ne engedjük, hogy szellemileg és testileg koldussá legyen dicső nemzetünk. Szabaduljunk meg lelki nyomorult rabságunktól, helyezzük biztonságba sorsunkat. Saját kezünkbe. Ne várjunk idegen segítségre, mert elpazarolt drága időt veszítünk. Nyomorítóinknak teszünk szolgálatot. Segítség sehonnan nem lesz. (Az csak ámítás, időhúzás végett.) Józanodjunk, ébredjünk. Engedjük természetes életösztönünket kitörni. Dobjátok félre az útból altatóinkat. Akarjunk a helyes magyar úton járni. Nagy tartalékok vannak bennünk (ha nem szívják tovább a vérünket), hamar erőre kapunk. Ne veszítsük időnket jelentéktelen vitatkozással. Szálljunk magasan, szépen, rendben, mint a Darvak — ne törődjünk, mit kárognak a súnyiképű varjak. Ha ezeket meg tudjuk tenni, minden magyar testvéreim, akkor élni fogunk. Szabadon és jól. Többé senki sem lesz képes minket sorvasztani, csonkítani, meggyalázni. Akkor erősek leszünk újra, mint régen. Büszkén nézhetünk a világ szemébe. Tisztelni fognak. Akkor egy test egy vérként, eget-földet megreszkettető hangon kiáltjuk majd, hogy áll-él-újra a Magyar. Akkor újra előlépünk a helyünkre, előre. Végezetül pedig, széplelkű költőnk Wass Albert, szívetmarkoló nagy igazmondását hívom segítségül (Üzenet haza): „És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk Es {eszünk egy cél egy akarat a viz szalad, de a kő marad a kő marad. Maradnak az igazak és a jók A tiszták és a békességesek. Megmérettetik az embernek fia S ki mint vetett, azonképpen arat Mert elfut a víz és csak a kő marad De a kő marad. ” Bizony, véreim, bagy igazság ez, mi vagyunk az igazak, a pusztítóink pedig futni fognak, de a megmérettetést nem kerülik el. Ezt köszönhetjük Baráthnak éltető igazságba, jóságba, tisztaságba, békességbe vetett hitet, amit majdnem kipusztítottak belőlünk. Ez a legnagyobb ajándék, ami létezik; anélkül senki ember fia meg nem maradhat. Ez a biztos alap, a „kő”, amire építhetjük a jövőnket. Ez az ami örökké megmarad. Testvéreim, azt mondom nektek, ne búcsúzzunk el ettől a nagy lélektől, mert csak a testi terhétől szabadult meg. Teljes nagyságában, értékében továbbra is köztünk dolgozik. Csak most már nem a messzi íróasztalánál, hanem bennünk, az érzéseinkben, gondolatainkban. Jó helyen hagyta égi-igaz Istenünk, a fajtája, nemzete testében, ahol ő a legjobban szeretett lenni. Ahol a legtöbbet lehetett és kellett tenni. Arra kérlek, soha ne beszéljetek róla múlt időben. A múltat feltáró dolgait elvégezte, ezután csak a jövőnk építésen dolgozik, teljes szellemi nagyságával. Köszönjük neki. A nemzet értékesebb ájándékot nem kaphatott volna. Most én ezt a drága ajándékot, biztos helyre, gyöngéden a szívem hajlékába helyezem és kegyelettel megőrzőm, míg csak azt nem érzem, hogy a hajlék gyengülni kezd. Mikor ideje elérkezik, akkor vigyázva továbbadom. így jár majd a szellem életből életbe. Látjátok, ezért HALHA TA TLAN! 1993. február 2-án. U S AKÁRPÁTHY ÁRPÁD Zas Lóránt: Szabadkőműves befolyás a Legfelsőbb Bíróságnál Gondolj arra (Halotti beszéd — a „Kirekesztők" margójára) Gondolj arra, hogy ez az utolsó vers, Gondolj arra, hogy ez az utolsó vers, ez az utolsó dárda. Méregpohár, kötél, pallos kirakva már és megtalál ma. Leszel halott, összezárt szájív, meg-nem-ráncosodott homlok, aki megölt, misére jár, felnyitotta a poklot. Sírhantjaidra céda lép, sírköveid cirádáján másképp idéznek, más képét festi a fáma. Arcodról két szem néz, a jobb, a bal, és ki tudja merre fű a szél, milyen határra. Lettél kurucból labanccá vedlett bőr, vagy féreg. Hittak magyarnak. Kimostak, összemostak, felráztak, össze ráztak. Neveznek vigécnek. Pedig te voltál gőgösen, magadra hagyva, harcos. Csillagos, táltos, paprendű, mágus. A harc most más és máshitű az Isten. Lélegzetedből seprű száll és seprűzni fog, aki melletted mégis ellenedre tesz és mésszel hint el. Vagy a halott, a kérges, villámütötte, tégely. Évgyűrű, kazal, eke, járomvas, szekerce. Nyughass, a holtak moccanása métely. Mert tudd meg, hogy az akácok, ott túl a parton az a nád, szíved körül a kétely temetnek el és a harangok háromszor búcsúztatnak. A sírodban hát férj el. 1993. jan. 5. Paul A. Fisher, több katolikus folyóirat, köztük a National Catholic Register volt riportere, könyvet írt a szabadkőművességről “Behind the Lodge Door: Church, State and Freemasonry in America” (A Páholy ajtaja mögött: egyház, állam és szabadkőművesség Amerikában) címmel. A 376 oldalas könyv szerzőjének kutatásai megerősítik korábbi források — köztük számos pápa — egyértelmű megállapítását, mely szerint valójában egy titkos szövetkezéssel állunk szemben, amely “állam az államban”. A szabadkőművesség sajátos filozófiája (Isten az Atya — az emberek testvérek) nem ismeri el Jézust, mint Megváltót, sőt gondosan elkerüli még az említését is. A beavatottak legbelsőbb körét megcsonkítással vagy halállal fenyegető súlyos eskü tiltja a páholy titkos tevékenységének elárulásától. Ugyanakkor a szerző hangsúlyozza, hogy az alacsonyabb fokozatú szabadkőműves tagoknak nincs is tudomásuk a szervezet igazi célkitűzéseiről. A könyv legmeglepőbb része szerint az amerikai Legfelsőbb Bíróságnak az utóbbi 40 évben vallási vonatkozású ügyekben hozott egyház- és keresztyén-ellenes döntései szabadkőműves befolyás alatt jöttek létre. Ez az irányzat a Roosevelt és Truman (mindkettő lelkes szabadkőműves volt) által kine-A Szittyakürt magyarországi utánnyomása és nagyobb példányszámú terjesztése, jelentős anyagi befektetést igényel. Ezért a szerkesztőség kéréssel fordul a Szittyakürt magyarországi és a világban szétszórtan élő barátaihoz, hogy anyagi lehetőségük határán belül nyújtsanak segítséget a magyarországi terjesztéshez, mivel a közelgő 1994-es választásokon szüksége van a nemzeti erőknek egy olyan újságra, ami ellensúlyozzaa hazai liberális, kozmopolita újságok nemzetellenes tevékenységét. Külföldi barátaink a szerkesztőség clevelandi címére, magyarországi támogatóink a lap hazai képviselője, Szalay Róbert címére küldhetik felajánlásaikat. Az adományokat a lap kérésre rendszeresen közli. vezett bírákkal indult meg s a legutóbbi időkig nem csökkent lényegesen. A könyv megállapításai számos területen hozzájárulnak korunk történelmének jobb megértéséhez. A szerkesztőség több levelet kapott Magyarországról, amiben gratulálnak a lapnak és visegrádi Helm Árpádnak „Válasz Szalai Pálnak” c. cikkéhez. A levélirók mindegyike felháborodottan ír Szalai Pál gyűlölettől átitatott, a magyarságot és a magyar őstörténetet mocskoló cikkéről. Többen fordultak tiltakozó írásaikkal a hazai lapokhoz, de azoktól vagy semmilyen, vagy elutasító választ kaptak. Ezért üdvözölték örömmel Helm Árpád cikkét, amit nem csak Attilának és a hun birodalomnak mutatja be valóságos képét, hanem rámutat a magyar őstörténet azon mozzanataira, amelyek egyre világosabban bizonyítják, hogy hazai történészeink nagy része által hirdetett „finnugor” elmélet mellett más, a nemzetközi történészvilág tudósai által bizonyított elméletek is léteznek. Erős Vár Szerkesztői üzenetek
