Szittyakürt, 1992 (31. évfolyam, 1-2. szám)
1992-01-01 / 1-2. szám
1992. január—február hó «ITTVAKÖfcT 11. oldal Dr. Lelbach Antal: AZ „ŰJ VILÁGREND” Az első világháború befejezése után, az Entente-hatalmak az Egyesült Államok segítségével kivívott győzelem mámorában a világbékét szolgálni kívánó wilsoni elveket sutba dobták és a titkos megegyezéseket léptették életbe. Rombolással fogtak hozzá az új európai rend felépítéséhez. Szétszaggatták a kelet felé őrt álló európai egyensúlyt és helyébe, bajonetekre épített mozaik államokat létesítettek. A fennen hirdetett népi önrendelkezési jogot mellőzték és hazánkat csonkká faragták. Németországot méltóságában megalázták, amivel egy új konfliktus magvát hintették el. Anglia az egyhamar felmerülő problémák megoldását a Népszövetségre bízta és a kontinentális politika irányítását Franciaországnak engedte át. Ezen balkezes, becstelen politikával a győztes hatalmak maguk termelték ki a Németországba feltámadt erős nacionalista szellemet, amely Hitlerrel az élen a nemzeti szocialista rendszerbe csúcsosodott ki. Joggal mondhatjuk, hogy a második világháború magvát Versaillesben vetették el maguk az Entente hatalmak. A St. Germaine-i kisebbségvédelmi szerződésben papíron ugyan garantálták a kisebbségi sorsban élők jogait, de megszegése felett napi rendre tértek. így 4 millió magyart jogaik érvényesítésétől gyakorlatilag megfosztottak. Sorsunkat a nemzetünk megsemmisítésére törekvő utódállamokra bízták, kik tőlünk magyaroktól a legelemibb szabadságjogot is megtagadták. Nyelvünk szabad használatát korlátozták, iskoláinkat, tudományos jellegű intézményeinket megszüntették, a nagy és középbirtokokat kártalanítás nélkül kisajátították és a szerbek betelepítésével a demográphiai egyensúlyt ezáltal javukra kedvezővé tették. A második világháború után a magyarság kettős járom alatt kiűzött fennmaradásáért. A bolsevista uralom pontot tett a szabadság kivívására, sőt a kommunizmus révén a csonka határokon belül és kívül élő véreink egy külön metamorfózison estek át, mely többet ártott a magyarságnak, mint amit az elveszített háború reánk rót. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Bebizonyosodott, hogy nincsenek örök érvényű államformák, se végleges önkényes határmegvonások. Tragédiánk abból fakadt, hogy a korszerű és elengedhetetlen, de oly szükséges gazdasági és nemzetpolitikai változások keresztülvitelét, a mindenkori magyar kormányok nem ismerték fel és makacsul elleneztek minden észszerű reformot. Ez volt a Horthy-rendszernek is egyik legnagyobb hibája. Most rá szeretnék térni befogadó hazánk, USA problémáira. Az első világháborúval gazdaságilag szanálta magát, a második világháború nagyhatalommá tette. Az utolsó két évtized folyamán azonban két jelentéktelen országtól csúfos katonai vereséget szenvedett és gazdaságilag megrendült. Az ún. Öböl-háborúban modern technológiájával fölényes győzelmet aratott, mellyel önbizalmát vissza nyerte, de gazdaságilag a mélypontra jutott. Az államadósság elérte a 14 trillió dollárt. A „babérokból” eredő önteltség, ami az Irak feletti győzelemből eredt egy új világrend megalapozásának gondolatait vetette fel, mely Bush elnök beszédeiben nyer kifejezést. Mivel ez az új világszemlélet elég ködös fogalmakat tartalmazott és különböző képpen lett értelmezve, a félreértések tisztázására az elnök 4 pontban fektette le az „Új világrend” célját és jelentőségét: 1. Közös fellépés egy agresszió ellen. 2. A felmerülő ellentétek békés megoldása. 3. A fegyverkezés ellenőrzése és szabályozása. 4. Minden nép számára egy igazságos elbírálás. Ezek után felmerült a kérdés vajon ez a „Rex Democratia”, avagy egy új verziója lenne az internacionális jognak? Kitűnt, hogy csak az Egyesült Nemzetek kibővített változatát képezi. Erre fel egyesek kiértékelték az Egyesült Nemzetek politikai elképzelését és az elért eredményeket. Kitűnt, hogy az Egyesült Nemzetek akciói legtöbbször hatástalannak, sőt kontra-produktívoknak bizonyultak. Négy évtized leforgása, csak bürokratikus lethargiaként könyvelhető el. Az Irak elleni háború lefolyásában tulajdonképpen csak a nevét adta, hogy hangzatosabb legyen a beavatkozás ürügye. Ez az Egyesült Államok háborúja volt, és Izrael megvédését szolgálta. Kik készen álltak az atom bomba bevetésére. Az Egyesült Nemzetek megalakulása óta egyedül az ür-technológiában és az orvostudomány egyes ágazatában, valamint mint békefenntartó egyveleg tanúsított aktív részvételt. A kritikusok szerint a gyér eredmények nem predesztinálják az Egyesült Nemzeteket arra, hogy egy új világrend alapját képezze. Kitűnt, hogy Bush elnök egy korporáció mintájára, de a demokrácia égisze alatt szeretné átszervezni az Egyesült Nemzeteket, melyet egy agy-tröszt irányítana. Beszédeiben az elnök igen gyakran a népek egymásrautaltságára hivatkozik és a demokrácia felsőbbségét domborítja ki mint politikai szisztémát, ami az egész világra kiterjesztendő lenne. Szembetűnő, hogy az Egyesült Nemzetek tagállamai közben hallani sem akarnak Bush elnök elképzeléseiről — mert valószínűleg félnek az Egyesült Államok egyeduralmától. Itt meg kell említeni, hogy a tagállamok egy harmada a mohamedán államokból tevődnek össze és a domináló ellenzéket Franciaország képviseli. Szerintem az egymásrautaltság, még ha fenn is áll, nem garancia egy internacionális egyetértéshez. Ezen kívül tudjuk, hogy Bush elnök azon kijelentése, hogy a demokratikus államforma nem hajlik a háborúskodásra nem felel meg a valóságnak. Vegyük csak a Tonkini öböl incidenst, amit az Egyesült Államok provokáltak ki és a Vietnámi véres háborúhoz vezetett. Hogy ne is említsem F. D. Roosevelt sunyi, Japán ellen bevetett amerikai légierők támadását, ami még Perh-Harbor előtt lett elrendelve és kivitelezve. Ezen kívül azt is tudjuk, hogy egy ideális demokratikus államforma a népek fokozatos politikai érettségét igényli és gyakorlatilag csak így érvényesül. Ebből kifolyólag megállapíthatjuk, hogy a demokrácia mint politikai forma el van túlozva, mert tudjuk, hogy számos országban csak egy felületes máz, a szabadság elprostituálása. Már most ha az elnök a demokratikus szellemet preferálja, miért tagadta meg a 20 millió kurd szabadságvágyának teljesítését? Miért állt a szerbek diktatórikus bizantin politikája mellé, kik a Jugoszláviában élő népek leigázását gyakorolják. Ezzel kapcsolatban jellemző az elnök egyik kabinet miniszterének azon kijelentése, hogy az Egyesült Államok nem nézik szívesen a Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia, tehát azon országok szétesését, ahol a nemzetiségek a jelen országhatárak egységéből ki szeretnének válni. Szembetűnő, hogy az Egyesült Államok, de a beharangozott új éra is, az országok szuverenitását és nem a népek önrendelkezési jogát tartják fontosnak és mérvadónak. Tehát a határok megváltozhatatlanságát preferálják a Helsinkiben lefektetett akkordok szerint, — amit Antall József magyar miniszterelnök is akceptál, aminek folytán 4 millió magyart a poklok poklába taszítottak. Bush elnök ragaszkodik az Egyesült Nemzetek szervezetének megerősítéséhez. Hiába bizonyítják a kritikusok azt, hogy az Egyesült Nemzetek alapítói ezt a szervezetet azon célból létesítették, hogy a csatlakozó szuverén államok idővel egy nemzetközi kormány fennhatósága alá kerüljenek. A kialakultban lévő új orosz konfederációk integrálódása ebbe az új világrendbe Európát az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig egy egységbe tömörítené, amihez Bush elnök az Egyesült Államokat is hozzá szeretné csatolni. Természetesen más elképzelések is felmerültek — többek között az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, New Zealand, India, Kenya, Singapore, a Maláji-Szigetek gazdasági egysége, tehát egy trans-globális alliance megteremtése. Mély hallgatás övezi azonban a megoldásra váró kérdések kivitelezését, mint a nukleáris, vegyi, biológiai háborúk kiküszöbölését és a kábítószerek terjesztésének megakadályozását. Egy világrend megvalósítása nem egy új gondolat, ez egy régi álma az utópisztikus humanistáknak és a bank érdekeltségeknek. James Warburg egy vezető tagja a „Council of Foreign Relations”-nek már 1950-ben kijelentette, hogy egy világkormány megteremtése elodázhatatlan. Megegyezéssel avagy erőszakkal, de mindenképpen megvalósítandó. Bush elnök új világrendje egy utópisztikus elgondolás már csak azért is, mert számon kívül hagyja az iszlám feltörő erejét és a „küldetésükben” annyira magabiztos zsidóság világuralomra való törekvését. Mivel az Egyesült Államok problémáikat megoldani nem tudják, politikai átalakítással kísérletesnek, ami egy új „evolúció” előfutára. Hogy milyen változások valósulnának meg, azt csak sejteni lehet. Európa valószínűleg egy szociális, de nem egy jóléti államformát fog követni, míg az Egyesült Államok a kapitalista szisztéma valamilyen változatát fogja magáévá tenni. Reméljük, ekkor felvetődik és megvalósul Közép-Kelet-Európa igazságtalan országhatárainak revíziója is a történelmi és földrajzi adottságok figyelembevételével! Ébredjünk rá arra, hogy mint minden emberi mű — ellentétben Antall József miniszterelnök felfogásával, még akkor is, ha nemzetközi szerződések védik, nem készülnek az örökkévalóság számára! Szerződések bizonyos körülmények között megtámadhatókká válnak, és ha egy ilyen lehetőség adódik, ami ritkán fordul elő, arra a magyar miniszter elnöknek fel kellene figyelni és nem egyszerűen tudomásul venni a Status Quot. Pier Béher a limogesi egyetem profeszszora egyik tanulmányában Közép- Európa átszervezésének és az egyensúly helyreállításának szükségessége mellett állt ki. Arra a meggyőződésre jutott, hogy igaza volt annak idején Palacky cseh történelem tudósnak, amikor kijelentette, hogy ha a Kettős- Monarchia még nem létezne — létre kellene hozni. Ez a vélemény egy kiindulópontként szolgálhatna a Kárpát-medence történelmi egységének megszilárdítására! Politikai sikerről sem az anyaország sem az emigráció vezetői nem dicsekedhetnek. Ezért most midőn először vetődik fel Közép-Európa átrendezése, kötelességünk különböző politikai meggyőződéseinket az összmagyarság érdekében egy szellemi egységbe vonni. Ennek feltétele, hogy ki merjük mondani az igazat, hogy Woodrow Wilson Közép-Európát 12 Elsace- Lotharingiával ajándékozta meg, ami folytán minden harmadik magyar hazáján kívül él. Franklin Delano Roosevelt pedig egész Közép-Kelet-Európát szovjet vazalussá tette. Ezért kötelességünk felhívni a számontévő hatalmak figyelmét a középeurópai népek sajátos jellegére, a határok revíziójának szükségességére és az igazságtalan trianoni békediktátum revidiálására. A magasztos, de utópisztikus új világrend foganatosítását, amit Bush elnök propagál pedig hagyjuk feledésbe menni, mivel ezen új célkitűzés azt a benyomást kelti, hogy ez az elképzelés csak vágyálma egy hegemóniára törő hatalomnak, mely máris a hanyatlás útjára lépett. Ez képezi Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsának álláspontját. 1991. OKTÓBER 12., SALGÓTARJÁNBAN Dénes János országgyűlési képviselő díszőrséget áll a kommunista sortűz áldozatainak emlékére.
