Szittyakürt, 1992 (31. évfolyam, 1-2. szám)
1992-01-01 / 1-2. szám
12. oldal «imAKOkT 1992. január—február hó A cseh maffia Benes történelmi hamisításai Kostya Sándor (Részletek a szerző „A Felvidék” c. most megjelent művéből) 3. A párizsi, a bennünket közelebbről érintő trianoni békediktátumról könyvtárat betöltő feldolgozás, visszaemlékezés jelent meg főleg külföldön. Ezek a munkák foglalkoznak ugyan Magyarország politikai állásfoglalásával, de nem vagy alig érintik azt a kérdést, hogy milyen szerepe volt az első világháború alatt a cseh propagandának, a titkos „megegyezéseknek” és főleg hogy milyen hatással volt a szövetséges antanthatalmak politikájára a magyarországi bolsevista forradalom, a tanácsköztársaság kikiáltása, amely végül is az egyoldalú békediktátumhoz vezetett. Az Osztrák-Magyar Monarchia szláv nemzetiségeinek politikai vezetői nem szívesen gondolnak a világháború alatt kifejtett monarchiaellenes aknamunkájukra, a szocialista népidemokratikus országok vezetői, de főleg a második világháború cseh és szlovák emigránsai pedig egyenesen rossz néven veszik, ha erre emlékeztetik őket1. Ezek a politikusok és emigránsok a dezertáló, az esküszegő katonákat hazafiaknak, a közös hadseregben együttszolgáló magyar katonabajtársak hátbaszúrását hőstettnek, a cseh maffia működését sikeres diplomáciának tartják. Pedig ezeket a „hőstetteket” és „sikeres diplomáciának” tartott titkos szerződéseket az osztrák császárnak és magyar királynak felesküdött kormányhivatalnokok, egyetemi tanárok és magas rangú katonatisztek követték el. Ilyen szerződés volt az 1915. augusztus 18-án kelt )rAntant-Aid-Memoire”, amely Szerbiának ígérte Boszniát, Hercegovinát, Dalmáciát, Szlavóniát, Horvátországot és Fiúmét. Az 1916. augusztus 17-én kelt bukaresti szerződésben az antant Romániának ígérte Erdélyt, Bukovinát, a Bánátot, valamint a teljes magyarlakta területeket Debrecenig; a jövendő Csehszlovákiának a majd megalakítandó csehszlovák kormány elismerésével együtt észak-magyarországi területünket, a Felvidéket és a Kárpátalját. ♦ 1914. június 28-án a boszniai kőrútján Szarajevóba érkező Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége politikai merénylet áldozatául esik. Berchtold Leopold közös külügyminiszter közli gróf Tisza István magyar miniszterelnökkel, hogy a szarajevói merényletet Szerbia háborús kihívásának tekinti. A Monarchia feltartóztathatatlanul sodródik a négy évig tartó világháború felé. 1914. július 7-én a bécsi koronatanácson Berchtold kifejti indokait a Szerbia elleni hadüzenetre vonatkozólag. Tisza István gróf az ultimátum elküldése előtt ajánlja, hogy konkrét kívánságokkal forduljanak Szerbiához és csak azok megtagadása esetén küldjék el az ultimátumot. A közös minisztertanács elkészíti a határidős jegyzéket és Giesel báró, a Monarchia belgrádi követe, július 19-én átnyújtja Szerbiának az Osztrák-Magyar Monarchia követeléseinek jegyzékét. A jegyzék záradékául Tisza István kívánságára megjegyzik, hogy a Monarchia nem gondol a szerb rész. területek annexiójára. Egy hét sem telik el, július 25- én megjön a szerb elutasító válasz. Ausztria-Magyarország mozgósít. Tisza István, a magyar közvéleményre hivatkozva az uralkodóhoz intézett feliratában ellenzi a hadüzenetet. Csak jóval később, a bécsi Kriegsarchiv zárlat alóli feloldása után derül ki, hogy valótlan volt Masaryknak a vádja, amely szerint az első világháború kitöréséért Tisza István miniszterelnök vezetésével elsősorban a magyarok felelősek. I. Ferenc József császár és király Berchtold és Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök tanácsára július 28-án hadat üzen Szerbiának. Itt jegyezzük meg, hogy Tisza István uralkodója iránti lojalitásból nem hozta nyilvánosságra tiltakozását. A világháború kiteljed a többi Európai államra is. Augusztus 1-én Németország mozgósít Orosz- és Franciaország ellen. A német hadsereg megrohanja Belgiumot, ami Anglia közbelépését vonja maga után. Miután Oroszország mozgósít és haderejét a németosztrák-magyar határra vezényli, a Monarchia csak ezek után, augusztus 5-én üzen hadat Oroszországnak. A cseh maffia mintegy jeladásra már 1914. augusztus 20-án Jiri Klecanda oroszbarát cseh politikust meneszti Szentpétervárra, aki Szaszonov orosz külügyminiszternek emlékiratot nyújt át, amelyben „Szent Václav koronáját” felajánlja a Romanovoknak. A cár a cseh testvérek felajánlására már szeptember 10-én utasítja Nikolaj Nikolajevics főherceget, az orosz hadsereg főparancsnokát, hogy a központi hatalmak hadseregében harcoló cseheknek — átállás esetén — teljes szabadságot ígérjen. Novemberben Kijevben már Cseszka Druzsina (Cseh Szövetség) néven az orosz hadügyminisztérium támogatásával cseh katonai alakulatot szerveznek önkéntes hadifoglyokból. Ezzel egyidőben Masaryk G. Tamás külföldre juttatja első emlékiratát a Monarchia felosztásáról. Mialatt a központi hatalmak hadserege, köztük több magyar hadosztály, súlyos harcokban küzd az orosz túlerővel szemben, egész cseh ezredek adják meg magukat. 1914 októberében a galíciai harcokban a magyar honvédsereg színe-java megsemmisül. Masaryk 1915 februárjában Rómából hamis szerb útlevéllel Genfbe megy, ott megszervezi az emigránsok és a maffia közötti kapcsolatot; márciusban már Párizsban megindítja a La Nation Tchéque című folyóiratot és annak első, áprilisi számában a Csallóköz kivételével térképet közöl a kívánt csehszlovák határról. A folyóiratot Benes Eduárd gondjaira bízza és tovább megy Londonba, Independent Bohemia címmel emlékiratot ad ki a föderatív cseh állam felállításának szükségességéről. Seaton Watson bemutatja őt Sir George Russel Clark angol külügyi osztályfőnöknek, akit tájékoztat a cseh emigráció célkitűzéseiről. Masaryk kérésére Clark kieszközli, hogy Sir Edward Grey angol külügyminiszternek átnyújthassa a cseh állam létrehozásáról szóló emlékiratot. Ebben a Romanovok egyik nagyhercegével vagy a megalakítandó délszláv állammal perszonálunióban a Karagyorgyevics-dinasztiával kívánja betölteni a cseh trónt. Óvatosságból-e, vagy a tiltakozás elkerülése miatt Masaryk ebben az emlékiratban nem kívánja a tótokat a cseh korona uralma alá vonni. Masaryk Londonban, Benes Párizsban, Stefanik Rómában és Gajda vezetésével a szökött magas rangú cseh tisztek Moszkvában fűzik a cseh maffia-diplomácia szálait; összehangoltan egyidejűleg 1915 májusában a moszkvai cseh emigráció „Deklaráció”-t ad ki s azt a szövetséges hatalmak kormányainak megküldi. A cseh reményeket nagyban erősíti az oroszok galíciai hadi sikere: 1915. március 22-én Przemysl vára elesik. ♦ Masaryk és jól megszervezett propaganda-hálózata nemcsak a szövetséges hatalmak kormányainál és a mérvadó politikusoknál ért el figyelemre méltó sikert, de az angol és a francia sajtó támogatását is megnyerte. Két ponton azonban nehézségei támadtak. A felvidéki szlovákokat nem sikerült száz százalékig meggyőznie a „Republika” számukra áldásosnak nevezett délibáb-gondolatának. A felvidéki szlovák nép jól tudta, hogy fő megélhetési forrása a magyar Alföld. Liptó és Árva megyéből tízezernyi aratómunkás szerezte be évente a maga és családja számára egész évre való gabona- és zsírszalonna-szükségletét. Aratás végeztével a nagyobb alföldi városokból élelemmel megrakott, 80-100 tengelyes vasúti szerelvények gördültek a távoli felvidéki vasúti csomópontok felé Igló, Rózsahegy, Zsolna, Liptószentmiklós, Árvavára, Alsókubin teherpályaudvarain egész szekértáborok várták az életet hozó vasúti szerelvények érkezését. Nem áll rendelkezésünkre statisztikai adat, de bizonyos, hogy több száz vándoriparos (drótostót, üveges) nemcsak Magyarországot járta, hanem eljutott Bécsbe és Fiúméba is. A Vág folyó tutajosai sok száz favágó-család kenyerét biztosították. Az egyszerű szlovákiai munkás és paraszt nem lelkesedett a nagy hűhóval beígért republikáért. A nép nem akart elszakadni az életet biztosító Magyarországtól. A szlovák értelmiség sem volt egységes politikai magatartású; abban semmiképpen sem, hogy Csehországhoz kapcsolódjanak. Csak kis réteg volt pánszláv érzelmű. Nyelvi, nemzeti kultúrájuk kellő elismerésével nem fajult volna politikai követeléssé az elszakadás; bizonyos kulturális és közigazgatási autonómia biztosításával elkerülhettük volna a tragédiát. Masarykék második nehézsége anyagi-pénzügyi természetű volt. A világháború első évében éppen csak csurrant-csöppent az anyagi támogatás, a háborús inflációt a külföldi mecénások is megérezték. Az orosz kormány milliós rubel-támogatása hamar elfogyott. A propagandagépezet sokba került. A racionális gondolkodású csehek hamar rájöttek, hogy az Amerikába kivándorolt honfitársak támogatását kell kérni. Nemcsak a csehekét, hanem a Felvidékről kivándorolt tótokét is. így került sor 1915. október 15- én Pittsburghben a csehszlovák egyezményre. Az amerikai cseh nemzeti szövetség és a szlovák népi frakció egyezményt kötött a cseh-szlovák egyesülésre vonatkozólag. Az egyezmény értelmében a felsőmagyarországi terület Slovensko néven teljes önkormányzatot, önálló parlamentet, a szlovák nyelv, mint a cseh nyelvvel egyenjogú államnyelv teljes jogot kap a létrehozandó új állam keretében. Megindult a dollártámogatás. Egy hónap múlva, 1915. november 14-én Párizsban megalakul a „Külföldi Cseh Bizottság”, kiadja első kiáltványát a csehszlovák függetlenség ügyében. A külföldi cseh egyesületek csatlakoznak a párizsi bizottsághoz. 1916 januáijában külföldi anyagi támogatással Benes Detruisez l’Autriche-Hongrie címmel kiadja nagy feltűnést keltő pamfletjét, amelyben a Monarchia szláv nemzetiségeinek felszabadítását és a csehdélszláv egyesítést követeli. A 62. oldalon közli, hogy új csehszlovák térképét a francia cenzúra miatt egyelőre még nem hozhatja nyilvánosságra. Francia tanácsra 1916 februáijában a Külföldi Cseh Bizottság „Conseil National des Pays Tcheques” néven cseh (később cseh-szlovák) tanáccsá alakul át. A Tanács megalakítására Masaryk Londonból Párizsba érkezik. A Tanács elnöke Masaryk G. Tamás, főtitkára Benes Eduárd, a szlovák elnökségi megbízott Stefanik Milán. A Tanács mint ideiglenes cseh-szlovák kormány kezdi meg működését. A Tanács támogatására Londonban Seaton Watson „German, Slav and Magyar” című politikai röpiratában közli az általa elképzelt cseh-szlovák államhatárokat. Masaryk a különböző országokban működő cseh és szlovák bizottságokat, egyesületeket a csatlakozásra szólítja fel. 1916 decemberében az oroszországi cseh frakciók Kijevben egyezményt írnak alá, amely szerint elfogadják a párizsi cseh-szlovák nemzeti tanács utasításait. A kijevi egységkormány szerint az oroszországi cseh-szlovák emigráció 113 politikai, 123 fogoly- és 95 tényleges katonai szervezettel rendelkezik. Felhívás Kostya Sándor „Felvidék” c. történelmi munkájának második kiadása újra kapható. A szerző most angol fordításban szándékozik ezt a művet kiadni. A könyv címe: "Northern Hungary", a fordítás már elkészült, hogy eljuthasson Amerika és Európa könyvtáraiba, melyeket a század elején elárasztott Masaryk és Benes magyar-ellenes propagandairodalma. E terv megvalósítása nemzeti érdek. Tárgyilagos történelmi tanulmány a Felvidékről angol nyelven még nem jelent meg. Az Európa Tanács folyamatos ülései, a Helsinki Konferencia 1992-évi tárgyalásának aktualitása sürget. A fordítás, szedés, nyomtatás és postázás több ezet dollárba kerül, mely összeg a szerzőnek nem áll rendelkezésére. Most az egész magyarsághoz fordulunk. Minden adományt adó-nyugtával nyugtázunk. 50 dollár, vagy nagyobb adomány esetén dedikált tiszteletpéldányt küldünk! A csekket szíveskedjenek „Associated Hungarian Teachers” névre kiállítani és a következő címre küldeni: "Associated Hungarian Teachers" Hungarian House 840 St. Clair Ave. W. Toronto, Ontario M6C 1C1 Canada
