Szittyakürt, 1990 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1-2. szám
4. oldal «IttVAKOkt 1990. január—február hó x am*iikal kanadai « :> Magyar Elet ÖSSZEESKÜVÉS A MAGYARSÁG ELLEN Az 1990-es esztendő kezdetén Kelet- Európában tovább tart a politikai és nemzeti földrengés. A Litván Kommunista Párt elhatárolta magát a Szovjetunió Kommunista Pártjától és teljes függetlenséget követel a Szovjetuniótól. Ezt a példát rövidesen követni fogják az észtek és a lettek. Gorbacsovnak választania kell a teljes szabadság megadása és a teljes függetlenség biztosítása vagy a sztálini korszak terrorjához való visszatérés között. Moldvában a románok rendeznek tömegtüntetéseket a Romániához való visszatérés mellett. Az örmények egyre keményebben követelik az örmények által lakott területeket. A szlovénok el akarnak szakadni Jugoszláviától éppen úgy, mint a horvátok. Az albánok minden albán egyesülését hirdetik egy egységes államban. Megszólaltak az első hangok az önálló Szlovákia megteremtése érdekében. Mindenki sorba áll, hogy történelmi vagy nemzeti igényeit kielégítse. Ebből a sorból egyetlen nemzet hiányzik csak Kelet-Európábán. Ez a nemzet a magyar! A jelenlegi magyar kormány, amely épp úgy a szovjet kommunizmust továbbszolgáló elődjeiből áll, mint elődei — és talán utódai — mindent elkövet, hogy a moszkvai zenekarban ne okozzon hangzavart. A Tőkés László és hívei által elindított erdélyi forradalom után azt gondolhattuk volna, hogy a magyar kormány végre, 46 esztendő némasága, gyávasága és butasága után, új hangot pendít meg a nemzetközi politikában. Tévedtünk. Kutyából nem lesz szalonna és kommunistából nem lesz magyar! Horn Gyula elsőnek rohant Bukarestbe, hogy biztosítsa az új román kormányt a magyar kormány barátságáról és arról, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései Romániával szemben. Mint annyiszor a történelemben már megint rólunk ítélkeznek és nélkülünk döntenek! Már megint az ellenség magyarul beszélő ügynökei intézik a magyarság sorsát és jövendőjét. Szerencsére Horn Gyula és hazaáruló társai már nem sokáig ülnek a miniszteri székben. A nép haragja éppen úgy elsöpri majd őket, mint elsöpörte Kádárt és társait és a többi kommunistát. De mi lesz Horn után? Talán az úgynevezett ellenzék értelmesebb emberekből áll? Lehet, hogy értelmesebb és ravaszabb fiatalok követik a mindent kiárult öreg kommunistákat, de az ellenzék éppen olyan idegen gondolkozású emberekből áll, mint elődei. Az ellenzéki Kapu szerkesztője írja: ,,Most fontos döntések előtt állunk, mert úgy tűnik átvesszük Zolcsákéktól és az Erdélyi Szövetségtől a lapot bérmunkába és ugyanígy a Szittyakürtöt is, amelyben megszüntetjük az irredenta, soviniszta hangnemet. A magyarság önérzetét javító lap lesz, amivel a világ magyarságának az összefogását szeretnénk segíteni. ” Nesze neked szegény Zolcsák István, aki százezreket áldoztál azért, hogy Ceausescu megbukjon és Erdély újra magyar legyen. Majd Brády úr kitanít arra, hogy mit hogyan kell csinálni. (Csak áldozd tovább a százezreket, ők majd adják a kommunista meggyőződést hozzá...) December 29- én a Christian Science Monitor, tekintélyes amerikai lapban megszólalt Gere (nem Gerő) Ádám, aki többek között a következőket írta: „Most Ceausescu bukásával végre vége lesz a román—magyar ellentétnek. Ugyanis Erdély a 10. századtól kezdve 1920-ig Magyarországhoz tartozott (szerencse, hogy a múltban egyetértünk!) és ezért van ott ma 2 millió magyar. (Ez a szerencsétlen ellenzéki újságíró is a Ceausescu által meghamisított román statisztikát idézi!!!) Elemzi a Ceausescu alatti helyzetet, majd így folytatja: ,, Magyarország kormánya semmit sem tett, hogy az erdélyi magyarokat lázítsa vagy, hogy területi követeléseket támasszon Romániával szemben. Ma Magyarországon nincsen olyan politikus vagy ellenzéki párt, amely erdélyi területrendezésről beszéljen vagy ilyesmit követeljen!” Ez az ember a Szabad Magyar Demokraták Szövetségének a nevében beszél, de elárulja az egész rendszert! Amit itt Amerikában leírt, az azt jelenti, hogy sem a magyar kormányban, sem az eddig hatalmon tartott pártokban, sem a szovjet segítséggel hatalomra kapaszkodó ellenzéki pártokban nincsen egyetlen magyar! Szovjet ügynökök magyar ruhában, szovjet emberek magyar nyelven, szovjet megbízottak a magyarok nevében! Végre tisztán látjuk, hogy mire megy a játék. Magyarokkal diktálják a következő „trianoni békét”. Lelkesedve írjuk alá a saját halálos ítéletünket. Minderről egy barátom jut eszembe, akit 1951-ben ítéltek halálra, és aki azután életfogytiglant kapott. 1956- ban szabadult Márianosztráról. Szabadulása után a következőket mondotta: ,, Harminc napig kínoztak. Végül, lelkileg teljesen megtörtek már. Készen voltam mindenre. A harmincadik napon aláíratták velem a halálos ítéletemet. Életem legboldogabb pillanata volt, amikor aláírtam a halálos ítéletemet. ” Pontosan így vagyunk mi magyarok. Erdélyi testvéreinket 70 éve kínozzák és semmisítik, magyar testvéreinket 46 év óta és most mi boldogan írjuk alá a saját halálos ítéletünket! Köszönjük hódítók, köszönjük magyarirtók, köszönjük kommunisták, hogy meghalhatunk vagy lassan sorvadhatunk el és tűnhetünk el a történelemben! Mindenki más életet akar és jövendőt, csak mi magyarok kérjük, követeljük és óhajtjuk a halált. Még el sem hallgattak a fegyverek Erdélyben, az ifjabb Rajk László, aki méltó követője apja gondolkodásának, kijelentette, hogy: „az erdélyi kérdés nem kérdés többé. Ezt a kérdést lezárta a történelem. ” Ezeknek a kijelentéseknek a hatása alatt, minden magyarnak az kell legyen a kijelentése, mint a történelem legnagyobb magyar miniszterelnökének, Bárdossy Lászlónak volt kivégzése előtt: „Isten szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól. ” A jelenlegi magyar kormány és a jelenlegi magyar ellenzék csak a saját pecsenyéjét akarja megsütni a történelmi tűzben. Csak magukat akarják menteni, nem a nemzetet. Csak a jelenért élnek és nem a jövendőért. Csak idegen érdekeket képviselnek és nem magyar gondolatokat. Ezért tűnnek el uraikkal, rabszolgatartóikkal és cinkosaikkal együtt! Kelet-Európának elég volt a kommunizmusból és annak mindenféle ellenzéki vállfájából! Kelet-Európa népei békében és barátságban akarnak élni egymással, de igazságra alapozott békében és barátságban! A trianoni békediktátumot a franciák német gyűlölete és a csehek és románok hazugsága tette lehetővé! A második világháború utáni párizsi béke csak lemásolása volt az első világháború utáni gyűlöletnek. Magyarország mindkét esetben kimaradt volna a háborúból, de erre nem volt lehetősége. Az elsőbe a Monarchia kényszerített bele bennünket, a másodikba pedig az elvesztett magyar területek és a magyarság millióinak visszaszerzéséért mentünk bele. Jó lett volna, ha a Nyugat ígérte volna vissza az elrabolt magyar területeket. Akkor a magyar hadsereg a németek ellen harcolt volna. Sajnos, ilyen ígéreteket nem kaptunk, pedig szerettünk volna kapni. Ezzel az Egyesült Államok is odaállt azok mellé, akik igazságtalanságra, gyűlöletre és hazugságra alapozták a békét. Reméljük, hogy most az új európai rendezés küszöbén, az Egyesült Államok megváltoztatja eddigi külpolitikáját és odaáll azok mellé, akik nemcsak békét, de igazságos békét akarnak. Az elmúlt héten New Jerseyben az Amerikai Magyar Szövetség is állást foglalt ebben a kérdésben. A Szövetség leszegezte, hogy továbbra is eredeti álláspontján van és szükségesnek tartja a magyar milliók és a magyar területek kérdésének rendezését. Nemcsak betűkkel és papírokkal, hanem területrendezésekkel és egy egységes Magyarország megteremtésével. Jó volt látni, hogy a 66 igazgató egységesen és felállva a helyéről szavazott így! Még nagyobb öröm volt látni, hogy az Erdélyből menekült magyar igazgatók követelték a legkeményebben Erdélynek Magyarországhoz csatolását! Az Amerikai Magyar Szövetség leszavazott és ezzel együtt az egész amerikai magyarság leszavazott. Van még remény! Nincs elveszve a magyar ügy! Hiába a világ összeesküvése a magyarság ellen! Hiába a kívülről ránkkényszerített erőszak! A magyarság győzni fog! A huszadik század végén nem lehet terrorra és igazságtalanságokra építeni sem a Kárpátmedence, sem Európa, sem a világ jövőjét! A diktátoroknak pusztulniuk kell és velük együtt kell pusztulniuk csatlósaiknak és kiszolgálóiknak! Ceausescu halála a magyarság életét jelentheti! Az írás megjelent a falon! Olvassátok! Bakos Gyula Távozhat-e emelt fővel a kormány? — Parlamenti végjáték — Nagyot fordult a kocka a parlament novemberi ülésszakán. Eddig a honatyák érzékenykedtek és sérelmezték: csak statisztaszerepre kárhoztatja őket a kormány. Az ország sorsáról a fejük felett dönt, a politikai stabilitás jelszavával zsarolva őket. Most a kormány tagjaira jutott a panaszkodás sora. Miniszterek könyörögtek, esdekeltek, olykor fenyegetőztek — a pénzügyminiszter még lemondását is kilátásba helyezte —, de a zordon Ház mégsem engedett. Az ülésszak első pillanataiban nyilvánvalóvá vált, a honatyák szakítottak a szavazógépszereppel, s csak egy minimális programra hajlandók voksolni. A képviselők így bölcsebbnek bizonyultak kormányuknál, mert végre tudomásul vették: mandátumuk lejárt. A felszólalók sarkukra álltak és kinyilvánították: egyáltalán nem elégedettek a kormány eddigi működésével. Felpanaszolták a tulajdonreform elmaradását, a veszteséges vállalatok megszüntetésének halogatását. Az állami vállalatok vagyonértékelése nem történt meg, így értékesítésük, a piaci viszonyok kialakulásának feltételei sem teremtődtek meg. Egyáltalán, a gazdaságban alig történt valami. Kárhoztatták a kormányt kapkodásáért, meghirdetett céljainak ellentmondó tetteiért. Hasonlóan súlyos vádak érték a terveket is. A kormányprogram kidolgozatlan és kapkodva készült, ítéltek a képviselők, a költségvetési és adóelképzelések „lélekben” ugyanolyan fogant at ásúak, mint az előzőek voltak. A honatyák, úgy látszik, megunták, hogy a vezérkar mulasztásaiért és hibáiért őket okolja a közvélemény. A Ház végül is csak rövid távú válságkezelésre szorította a kormányt. így jár az a kabinet, amelyik évekre tervez, miközben csak hónapjai vannak hátra. Németh Miklós csapata egy félreértés áldozata. Ettől a kormánytól ugyanis senki nem várt csodát, sajnálatos, hogy a kormány tagjai maguktól igen. Az utolsó pillanatig takargatták elődeik vétkeit, így óhatatlanul osztoznak a felelősségben is. Azt, hogy csak az utolsó pillanatban kerültek nyilvánosságra a költségvetés hiányának és a nyugati adósságállománynak valós számadatai, aligha lehet megmagyarázni. Az még nem boszorkányüldözés, ha kijelentjük, ez a kormány majdnem kizárólag MSZP-tagokból áll, tehát a Magyar Szocialista Párté. Ahelyett, hogy kétségbeesetten hangoztatná nemzeti jellegét, inkább a múlttal számolna el korrektül, kibúvók nélkül. Ez az, amit vártunk s talán még várunk is tőle. A demokratikus változásoknak nem a kormány a hajtóereje — mint hinni szeretné —, hanem a nép. Akaratának a miniszterek többnyire csak engedtek, olykor nem is könnyen. Ismerjük el, ehhez is kellett bölcsesség, s talán megkockáztathatjuk: nagyság. Némethék megértették az idők szavát, közreműködésük nélkül a békés politikai átmenet lehetetlen lett volna. A demokratikus változásokat szentesítő sarkalatos törvényekkel megnyílt az út a szabad választások előtt. A kormány és a jelenlegi parlament ezzel elvégezte feladatát. Hogy a magyar nép kire bízza súlyos gondjai megoldását, az a választásokon dől el. Kár lenne a végjátékot csodaváró parlamenti hókuszpókusszal elrontani. Ha a kormány és a T. Ház méltósággal kíván búcsúzni, már csak vallomásokat tehet: feltárhatja az országot sújtó válság minden okát, feltérképezheti az egyes tárcákra váró feladatokat. Elkészítheti a leltárt, mivel rendelkezünk, és mi az, ami hiányzik ahhoz, hogy elindulhassunk a csődből kivezető úton. Leleplezheti, milyen mélyen gyökerezik a kormányszervekben, hivatali apparátusokban a nap mint nap tetten érhető korrupció. Diagnózist adhatna bajainkról, nem eltüntetve, megsemmisítve, de föltárva akár az önmagát terhelő dokumentumokat is. így távozhatna emelt fővel a remélhetőleg legeslegutolsó, nem szabad választások révén hatalomra került magyar kormány! Obersovszky Péter KISlIISVO
