Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
1986. december «ItTVAKÜfcT 5. oldal OLÁH IMRE JENŐ: I □-MAíflR!ÍRASQS:NY^LV^MLßK^K ® <1 <[ <1 <1 IV. Rész Egy ősmagyar kende vérszerződése Az itt bemutatott megfejtésemet szeretettel adom az összmagyarságnak karácsonyi ajándékul. Soron kívül közöljük, mert a régészek Közép-Ázsia legrégibb írásos emlékének tartják és korát Kr.e. 500—700 közöttinek datálják. Ez a nyelvemlékünk távolról sem a legrégibb, kereken 31 ezer évvel fiatalabb egy Franciaországban talált ó-magyar áldozati szövegénél, mégis soronkívüli közlése azért időszerű, mert: először is messzemenőleg igazolja Dr. Érdy Miklós kutatásai eredményeit és következtetéseit. Másodszor alátámasztja Dr. Götz László nyelvészünk azon nyelvészeti következtetését, mely szerint a török—magyar szókölcsönzések eseteiben az adományozó a magyar és nem a török. Harmadszor, e nyelvemlékünk méltóan nevezhető a szarvasi „Tűtartó” párjának, mert Á-B-C-jük pontosan 50%-ban azonos annak ellenére, hogy kb. 1500 1. ábra 15 14 (*) K T 12 13 11 10 3 B D 1A-ÓH 7 6 5 4 3 2 1 (isr) JD R K (u)(ré) 1? U 5 3 R 10 a Ilii IfiÁS IRANYÁ 14 /5 * 1 1 3 4 5 6 7 ^ 3 [T| R D S U R VÉTI KjD ~R JD IGY Tj K\ @íR JíS ü R VETI KíNDe e0? iDe I6Y iTíNíKíN.... E ERJESÚRVÉTI KENDE ERDE IDE IÍY (ff 2. ábra évvel régibb, mint a tűtartó. Az itt bemutatott nyelvemlék nyelvjárása kicsit más, mint a tűtartóé, de ne gondoljunk nyelvfejlődésre, mert mint majd látni fogjuk, tökéletesen egyezik a nagyszentmiklósi 10. sz. csésze nyelvjárásával, sőt mondatszerkesztési sajátosságaival is, mondhatnám a legapróbb részletekig. Ez a megfejtés nagyon sokáig váratott magára annak ellenére, hogy az óhazából két, Amerikából pedig három érdeklődő hívta fel e megfejtetlen írásra a figyelmemet. Most október első napjaiban végre sikerült az egyértelmű megfejtés. Ezt megelőző négy hónapon belül voltak ugyan különböző olvasási kísérleteim, de vagy a szöveg volt zagyva, vagy a nyelvezet rossz, vagy pedig az előforduló jeleknek kellett szokatlan hangértékeket feltételeznem. Ezt pedig azért mondom így, mert a jégkorszaktól a Kr.u. X. századig terjedő időszak, az ittenit is beleértve, immár 24 megfejtett nyelvemlékünk azt mutatja, hogy a különböző előforduló Á-B-C-k jelei és azoknak hangértékei közötti összefüggés nem rendszertelenül változik, hanem csak kisebb, tipikusan 4—5 tagú betű, illetve hangcsoporton belül. így például a T betűnek csak 5 különböző formája, az M betűnek 2, az S betűnek 4, az N betűnek 3, stb. fordul elő. Viszont egy T betűjele sohasem lehet M betű, az S jele sohasem R hang, és így tovább. Ilyen alapon összevetve más, különböző nyelvek Á-B-C-it, rendszeres hangérték változást nem találunk, sőt mondhatnék a zűrzavar valóban bábeli. Mivel az itt bemutatott nyelvemlékünk bemutató ábráját (1. ábra) az eddig legtöbb eredményt elért Forrai Sándor óhazai rovásírás szakértő tudósunk könyvéből „Küskarácsontól sülvester estig” című könyvéből vettem át, illendő lenne egy pillanatra őneki adni a szót: „A magyar rovásírás emlékei között azértfoglalkozom ezzel, mert betűtípusai közül a magyar rovásíráséval több is egyezést mutat és ligatúrákat is találunk benne. E rovásírásos csésze egy Alma-Ata környéki szkíta fejedelmi sírból került elő 1970-ben. Akkor többen türk írásnak hitték és így a türk írásbeliséget 800—1000 évvel korábbinak. Kétségtelen, hogy a csészefelirat a türk írással, így a nagyszentmiklósi rovásfeliratokkal is mutat hasonlóságot. Sőt a campagnai szkíta balta rovásjeleivel is található összefüggés. Az Univerzum folyóirat 1982/ VI. számában (V. Levin írása nyomán) ,Az iszikkurgán aranyos embere' címen jelent meg beszámoló az 1969-ben Alma-Ata környéki szaka-szkíta halomsírok feltárásáról. Az ásatásokat a kazah K.A. Akisov vezette. A 45 sírhalmon, földpiramison kívül feltárták a kb. hat és fél méter magas ún. Iszik kurgánt is, mely — a régészek szerint — egy szaka-szkíta fejedelmi (királyi) sír lehetett. A sírrablók figyelmét elkerülte a kurgán egy mellékkamrája, melyben aranyba burkolt férfi csontvázát találták a szakákra jellemző öltözékben. ...A régészek a harcos teteme mellett talált feliratos ezüstcsészét Közép-Ázsia legrégibb írásos emlékének tartják. ” Nem kívánom az olvasó türelmét a megfejtési kísérletek részletes leírásával igénybe venni. Ezért inkább csak a legfőbb, eredményre vezető részleteket ismertetem. Három fő nehézséget kellett leküzdeni. Először is látható, hogy az írnok — bár gyakorlott — könnyed kézmozgású egyén volt. így hát még a megfejtési kísérlet előtt a jelek formai azonosságát kellett megállapítani. Más szóval azt a jelet, mely az írnok szeme előtt lebegett, mielőtt azt leírta volna; a grafémát. Másodszor a látszólag nagyon komplex téglalap alakú ligatúrát először megfejthetetlennek tételeztem fel, így hát a maradék szöveg-töredék lenne, ami viszont nehezíti a megfejtést. Sejtettem azonban, hogy ez a szöveg kezdete, sőt azt is, hogy különleges alkata miatt talán név, névjegy, méltósági cím, talán mindezek egyvelege. így egyelőre ki is hagytam a megfejtési kírésletből gondolván, hogy ha sikerül a jobban tagolt szövegrészt megiejteni, esetleg fényt derít majd a rejtélyes dobozra. Harmadszor, a ligatúrák helyes felbontási szabályát kellett megállapítani. Mint tudjuk, a székely rovásírásban általában felülről lefelé, az avar „Tűtartó”-nál pedig alulról fölfelé bontjuk föl a ligatúrákat. E nehézségek a következő eredménnyel oldódtak föl: 1. Grafológiai elemzés alapján a mai N betűhöz hasonló jelnek fogadtam el a 25. jelet, valamint a 20, 30 számú ligatúrák alapjelét és az igen hátrafelé homorított 35 sz. jelet. E jelek hangértéke „eV“ vagy „Ve”. A 39. sz. jel ugyanennek az ékezetes formája, tehát „ Vé”. Ugyanez fordul elő ligatúrában a 38 sz. jel fölső részén. Ezt az ékezetes „Vé” hangértéket nem volt nehéz kikövetkeztetni a NI /U l IjJiUH 16 17 iß 19 20 21 11 23 24 25 25 24 23 22 21 '20 19 18 17 16 V T (ÉSZT)T (AK) (VIS) (JR) Ali N (ECS) NltlstJ Xttér/ |T] ECS N AK JK VIS AK T ÉSZT T V HQ ECS aN AKJÁRa VelSe AKi LT ÉSZT E- CSANAKTARk l/EISE AKI ITT ÉSZT TEVE U 35 r. 35 34 3 3 32 31 V T K T Z L 30 29 28 21 26 £ V CR ES2T)B (J1U) (FRF) m 2J n 2£ 29 20 31 31 34 35 ERE T I Ú B -R ÉSZT VE Z T i_\K T 1/ ERET leÚ eBe éRESZT tzl/E el JeleeNeK Tcte •a t £ C 42 4L 40 34 /^58 37 36 K JB R (VE)ÍVÉNEU') (FESZT) (KIJ) t x IO] ERET IyU EBBE ÉRÉSIT ME’ E2 ITT HE ENNEK WIE 38 36 37 L 33 40 4L 41 [77] Ki J F ESLT VEN EU VE R B LjK [nT] KI eJ Fe ESZ: eVEN eEU VE KeBeííNeK KI FJ-Ff’FZT E’- VEN eő VEREBELINEK 3. ábra 4. ábra
