Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
1986. október *ZITTVAKÖ*T 3. oldal „Riadó hangzik,Testvér...!” — 1944. október 15. — A történelem ítélőszéke elé tartozik a fegyveres ellenállás folytatásáért való politikai felelősség kérdése. Akik 1944. október 15-ért a felelősséget vállalták, azok megakadályozták a Szovjetunió haderejének egy-két hét alatt a Kárpátmedencén átözönlését és legkésőbb január végéig az itáliai és franciaországi kommunista tömegekkel Európa sorsát megpecsételő kapcsolat létesítését. A Szovjetunió három hadseregcsoportjának lekötése folytán nem volt erő Németország kellő időben való lerohanására, s bolsevizálására sem. Tehát a magyarság 1944. október 15. és 1945. április 4. között hozott áldozatával történelme hagyományainak megfelelően a Nyugatot újból döntő módon megvédte. De az utolsó 40 év története azt mutatja, hogy ezen áldozatért a magyarság a Nyugattól csak a legdurvább hálátlanságban részesült. Ugyanúgy, mint ahogy a Budapest zsidóságának kiadását szorgalmazó német követelést visszautasító Szálasi Ferenc iránt sem voltak hálásak... * * * Az országba özönlő ellenséges haderő október végén elérte az Eperjes-Tokaj-Szolnok-Baja vonalat. Ez időben Magyarországon 500 km-es arcvonalon 120 orosz hadosztállyal szemben 40 magyar és német hadosztály küzdött, tehát háromszoros túlerővel. Az október 15-e után alakult koalíciós kormány 14 újabb hadosztályt állított fel. Ehhez számítható a hősiesen harcoló csendőrség is, amely a vereckei szorosban, Nagyváradnál, a Csepel-szigeten s végül a budai várban, az ungvári, galántai tanzászlóaljak s a váradi őrsparancsnoki iskola majdnem minden tagját hősi halottként áldozta fel. Miután november 9-én a 2. sz. ukrán hadseregcsoport a nyíregyházi vereség után a Szolnok-Hatvan, Tiszafüred-Mezőkövesd, Tiszapolgár- Miskolc vonalon támadásba indult, azért a magyar országgyűlés az 1944. évi XI. t.c.-kel székhelyét ideiglenesen Sopronba helyezte át, a minisztériumok pedig november második felében áttelepültek Sopronba, Kőszegre és Szombathelyre. November 27-e körül az arcvonal már az Eperjes-Tokaj-Budapest-Pécs vonalra szorul vissza, mert a német hadvezetés mulasztása miatt (november 27) sikerült az ellenségnek a mohácsi átkelés. De a 2. sz. német páncélos hadsereg Lispe megközelítését megakadályozta. Az ország védelmének hiányosságát teljessé tette az a körülmény, hogy Hitler Sztálin hadászati célját nem ismerte fel. Azt gondolta, hogy a szovjet hadseregét nem Németországba, hanem a Boszporusz birtokbavételére irányítja. Ezért elutasítva Guderian vezérkari főnöknek a keleti arcvonal kellő megerősítésére irányuló javaslatát, december 16-án megindított ardenni támadással kívánta a kiegyezéses békét elérni. Azonban a támadás nyolc nap alatt kifúlt. Ezzel ellentétben a Szent László elithad osztálynak december 22—25 között ötszörös túlerővel vívott Ipoly—Garam-menti csatája a magyar hadtörténelem aranylapjaira kívánkozik. December 18-án az ellenség az országban már négyszeres fölényben volt. 30 német, 13 magyar hadosztállyal szemben három hadseregcsoportban 160 orosz hadosztály. Az ellenség december 19-i velencei és december 21-i székesfehérvári előretörésével megalapozta Budapestnek Nyugatról körülzárását (december 24). Ezzel megkezdődött Budapest első ostroma 20 orosz hadosztállyal, míg a védelmet három magyar és három német hadosztály látta el, 70.000 fővel. A védők megtörését 2000 szovjet repülőgép tevékenysége szorgalmazta. Míg Budapest védelmében a budapesti őrzászlóalj minden tagja hősi halált halt s Budapest szocialista munkássága ugyanúgy harcolt, mint Budapest második ostromában, 1956-ban, addig a nemzeti ellenállás híressé vált vezetői lapultak: Tildy egy mosókonyhában, Nagy Ferenc fáskamrában, Varga Béla pedig a Mária utcai jezsuita templom kriptájában. Budapest védelmének zavaró tényezője csak egy volt: a zavarosban belopakodott csőcselék, amely garázdálkodásával sötét árnyat vetett a védelem hősi emlékére. Decemberben Szegeden és Debrecenben, az ellenség oltalma és irányítása alatt megindult a muszkavezetői versenyfutás. December 5-én Szegeden megalakult a Függetlenségi Front, amely követelte a Németország elleni háborút, a Magyarország integritása ábrándjának eltemetését, a szovjetellenes magyarok és a hazai németek vagyonának elkobzását. December 23-án a hadsereg nélkül átállt Miklós Béla vezetésével alakult ellenkormány, amely a választás nélkül, általa öszszeszedett személyeket alkotmányozó nemzetgyűlésnek minősítette, a szegedi programot a következőkkel egészítette ki: az antibolsevista pártok és szervezetek feloszlatása, sajtójoguk megszűntetése, a Nyilaskeresztes Párt tagjainak népárulókká nyilvánítása és a zsidóellenes törvények hatálytalanítása. Az indítványozó Balogh István nemkeresztény születésű szegedi plébános volt, aki nemsokára a szovjet tábornokok számára való nőszállításokkal és saját magának fejedelmi vagyont érő képrablásaival igyekezett egyházmegyéje két egykori érsekének, a tatárok ellen elesett Ugrinnak és a Mohácsnál elesett Tomorinak emlékét korszerűen elhomályosítani. Az ellenség által megalakított debreceni ellenkormány december 29-én hadat üzenve Németországnak, január 3-án fegyverszüneti bizottságot küldött Moszkvába Balogh plébános közreműködésével. A feltételek között aláírták január 20-án a két bécsi döntés önkéntes hatálytalanítását, az 1937. december 31-i határok visszaállítását és hat év alatt 300 millió dollár jóvátétel fizetését. Magyarországon január 1-én is négyszeres fölénye van az ellenségnek: 32 német, 13 magyar hadosztállyal szemben 187 ukrán hadosztály. A keleti arcvonalon ez időben 3200 német páncélossal szemben 15.000 orosz páncélos küzdött, a légierők hatszoros, a tüzérség hétszeres, a gyalogság nyolcszoros fölényben volt. Budapest első szovjet ostroma a lakosságot nagy megpróbáltatás alá vonta. Január 1-én már a vízszolgáltatás is megszűnt. Hindy altábornagy tiltakozása ellenére Pfeffer-Wildenbruck tábornok január 18-án felrobbantotta a hidakat. Ezen a napon megindul a második felmentési kísérlet négy német páncélos és két magyar gyaloghadosztállyal, de átütő erő hiányában február 1-én elakad. Ezen naptól kezdve Buda védelme már indokolatlan. Február 1-én megindult tíznapos nagy támadás a Gellérthegy és a Vár kivételével Budát birtokba veszi. Február 12-én a Vár csapatai is kitörnek óriási veszteségekkel, mert az ostromlók a német védőket legyilkolják s a honvédek közül is kevés menti meg az életét. Malinovszky Budapestnél 107 napot vesztett, mert november 7-re akarta elfoglalni. A szovjet hadvezetőség emlékéremmel ismeri el, hogy Budapestet nem felszabadította (mint Varsót vagy Prágát, amelyért felszabadítási emlékérmeket osztogatott), hanem elfoglalta (mint ahogy Budapesten kívül Bécs, Königsberg és Berlin ostromlói kaptak elfoglalási érmet). Csak a muszkavezető söpredék nevezte el ezt felszabadításnak. Mint ahogy Budapest második ostromában is a budapesti egyetemi hallgatók vezettek, úgy az elsőben is, 1945. január 26-án az 1. sz. egyetemi rohamzászlóalj 70%-a halt hősi halált. Buda eleste után Magyarország már a Nyugattól sem várhatott semmiféle támogatást. Roosevelt Budapest ostroma alatt december 30-án hatálytalanította az USA hadserege kémelhárító szerveiből a kommunistákat kirekesztő rendeleteket s ezzel a kommunisták az INS és FBI után elözönlötték a hadsereg defenzív szerveit is. Sztálin és Churchill már az október 18-án végződött moszkvai megbeszélésük alkalmával a befolyási arányok megállapításánál megegyeztek abban, hogy Magyarország csak 25%-ban lesz angolszász ellenőrzés alatt és 75%-ban szovjet ellenőrzés alatt, ami gyakorlatban 100%-ot jelent. t KISS ISTVÁNNÉ szül. Kun Terézia 1906-1985 Mély fájdalommal tudatom azokkal, akik ismerték és szerették, hogy feleségem Kiss Istvánné, született Kun Terézia, harminchárom évi egyesült államokbeli tartózkodása után, életének 79. esztendejében, 1985. március 31-én, Virágvasárnap szeretett szülőhazájába történt egy havi visszatérését követően Mezőtúron visszaadta nemes lelkét Teremtőjének, csendesen elhunyt. Mindig az volt a kívánsága, hogy szülőföldjén, Magyarországon szeretne meghalni. Isten meghallgatta kérését, mert hűséges Teréziám magyar földbe, a magyarok országában térhetett örök nyugalomra. Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva negyvennégy évi házasság után egy időre elszakadtunk egymástól. Kérem a magyarok Istenét, hogy legyen vele az örök nyugalomban. Gyászoló férje: Kiss István • Barátai, ismerősei, tisztelői, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom tagjai ott állunk most a mezőtúri temetőben Kiss Istvánné nemzetesaszszony sírja előtt... Kiss Istvánné elindult egykor a hazátlanság országútján, reménységgel a lelkében, kísérte öröm és befonta bánat, annyi földi szenvedés, s kínlódva, botladozva, de — fölért a hegygerincre. Életútja férjével Kiss Istvánnal együtt minden magyar számára az áldozatvállalás iskolapéldája marad. Szülőföldjét állítja szembe az idegen ország városaival, a hazaszeretetet, az anyagi áldozatvállalást a kozmopolitizmus bizonytalanságával. Büszkén vallja magát magyarnak... Szülőhaza igézete, a szellős akácligetek, a behavazott nagy magyar Alföld, ott élt és lélegzett mindig Nemzetesasszony lelkében. A gyászoló férj és a rokonság gyászában osztozva mi is őrizzük Kiss Istvánné nemzetesasszony emlékét a Szittyakürt
