Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-03-01 / 3. szám
12. oldal ÍZ IT tV A KÖM“ 1985. március Erdélyi látogatásom emlékei! Mindig titkos vágyam volt eljutni Erdélybe. Mint Amerikában született magyar, sokat hallottam, olvastam hazánktól elszakított gyönyörű “Erdélyországról”. Az idén szabadságunkat Magyarországon töltöttük. Itt az alkalom — gondoltam. Megyek! Mindenki csodálkozott, és azt kérdezte, miért akarok én Romániába menni? Még jobban csodálkoztak, amikor kihangsúlyoztam, hogy én nem Romániába, hanem Erdélybe szeretnék menni. (Óriási nagy a különbség!) De miért? volt a következő kérdés. Erre én mindig azt feleltem, mert magyar vagyok. Megértőén bólogattak. Nagyon rossz a helyzet mondogatták, többektől még azt is hallottam, hogy éheznek, el vannak nyomva, stb. Sokan fekszenek le éhesen, mikor egy hónapban egy személyre 10 tojár, 1 db csirke, 75 dkg hús, 1 kg liszt U/2 kg cukor jut csak. Falun természetesen kissé jobb a helyzet. Az élelmiszerboltokban nagy a választék halkonzervben és borban. Semmi másban! Elindultam magyar sógornőmmel Déva irányába. Úgy terveztük, hogy onnan Kolozsvárra megyünk és úgy vissza Debrecen felé. Útközben tudtuk meg, hogy errefelé Magyarországból nem sok turista jár. Alig találtunk utasszállót vagy pihenő helyet. Már a határnál rájöttem, hogy ez az út nem fog egész simán menni. A “magyar ” vámos azt ajánlotta, hogy inkább Bulgáriába menjünk. Nem tudta elképzelni, miért akarunk a szegény Erdélybe menni, mikor még rokon sincs ott. Az első incidens mindjárt a határon ért. Miután vízumom rendezve volt, a román vámos (nyugati) napidíjat fizettetett velem, persze kemény valutában. A beszélgetés rövid volt, vagy kiváltom, vagy visszafordulhatok. Határoztam — megyünk tovább. (Útunk alatt sok ilyen apró incidens volt, de ez nem érdekes.) Benzinünk már erősen fogyó félben volt. Sógornőm ijedten nézte a hoszszú kígyósorokat a benzinkút előtt. Persze, jegyre mérték. Megálltunk érdeklődni, szerencsénkre a benzinkutas tudott egy kicsit magyarul (mert az angollal nem mentem sokra) és mint turisták, soron kívül kaptunk a drága benzinből. Boldogan indultunk tovább kisebb falukon és városokon át. Mindenfelé nagy elhanyagoltságot láttam — meglepett! Végre Dévára érve, a főútvonalon találtunk egy szép új szállodát “Hotel Déva”. Örömmel szálltunk meg a modern épületben. Mire mindent elintéztünk, még nem volt túl késő egy kis esti nézegetésre. Kocsi alig volt látható az úton, de még egy vendéglőt sem találtunk nyitva. Az ablakokból nagyon enyhe kis körte fénye világított ki, az utcai lámpák ereje is felére van csökkentve, az energiatakarékosság céljából. Esti élet nincsen csak egy-egy turista kocsizik az utcákon. Talán ezért Déva nagyon sivár benyomást hagyott bennem. Másnap korán indultunk Déva várát megnézni. Komoly hegymászás volt. Nagyon szomorú, hogy ezt a történelemdús várat így elhanyagolták, így elhallgatják. Persze magyar történelemről, hősiességről lenne sző. A régebbi években ki volt világítva, mert több helyen láttuk a megrongált elektromos huzalokat, az összetört fénylámpákat. Idővel a <. «1 A marxista kor szentjei A „Wallstreet Journal” című tekintélyes amerikai lap mintegy összegező kommentárt ír Szolzsenyicin amerikai fellépéséről. Mindenekelőtt leszögezi: a Gulag Szigetcsoport szerzőiét igen sokan csodálják Amerikában azért az állhatatosságért, amellyel szembeszegült a szovjet rendszerrel. Szolzsenyicin — írja a lap — komor figyelmeztetést adott a nyugati világnak, rámutatván, hogy a marxista ideológia szakadatlanul tör előre, és helytelen, ha a Nyugat gyáván vagy erkölcsi bizonytalansággal eltelve, lemond arról, hogy kulturális értékeit megvédje. Az ilyesmit persze nem szívesen hallják .cíz emberek — írja a Wallstreet Journal. De, amit Szolzsenyicin mond, az mégis megdöbbenti, mellbe vágja az embert. Szolzsenyicin és a kisebb szolzsenyicinek jellemszilárdsága, amit nyilván a bebörtönzések során szereztek, olyasvalami, ami a Nyugaton, szabadságban élő emberek tekintélyes részéből hiányzik — mondja az amerikai lap cikkírója. Mi az, amit Szolzsenyicin megszemélyesít? — A válasz: a megalkuvás nélküli, magas erkölcsiség. Szolzsenyicin és a hozzá hasonlók valósággal a mai kor szentjei. Ezek a szentek 1956-ban és 1956 után világosan megmondották, hogy a sztálinizmus, de a marxizmus is, csakis a képmutatás, a hivatalos csalás, és a személyes becstelenség talaján tud virágzani. Perssze sokan vannak a nyugati baloldaliak körében, akik szerint az ember nem más, mint egy maréknyi protoplazma és akik úgy vélik, hogy az emberi életben nem lehet mérték a jó és rossz mércéje. De Szolzsenyicin, aki a Gulág Szigetvilág poklából jött vissza, egész egyéniségével bizonyítja, hogy az ember igenis több ennél, igenis van erkölcsi törvény. Ezzel fejeződik be a Wallstreet Journal cikke. (— bb —) 1 gaz benőtt mindent, szemét mindenfelé. Semmi kiírás, egyedül Dávid Ferencnek, az unitárius vallásalapítónak elhanyagolt műemléke található. Nagyon szomorú látvány — nagyon szomorú! Utunk alatt többször érdeklődtek, van-e eladó szappan vagy rágógumi, ezeket igen hiányolják. Tovább indultunk gyönyörű vidéken Kolozsvár felé, magunkba szíva a tiszta történelmi levegőt. Végre beértünk a belvárosba. A “Continental”szállodában kaptunk helyet. Régen szép és virágzó hotel lehetett, dé most valahogy öregnek, fáradtnak tűnt. Kimentünk kicsit körülnézni. Nagyot csodálkoztunk, amikor az utcán magyrul beszélő emberek mozogtak mindenhol. Otthon éreztük magunkat. Sétálva észrevettük, hogy könyvesbolt kirakatában is volt 1-2 magyar című könyv. (Persze nem olyan, amit nagyon keresnek.) A románok kényesen vigyáznak, hogy ne jusson magyar termék az emberek kezébe. A határon is az volt az első kérdés, könyv van-e nálunk?! Kolozsváron már volt kit felkeresnünk, de kiderült, hogy a telefonszám hibás volt, a legújabb kiadású telefonkönyv 1978-as kiadású. Több órai tortúra után megállítottunk egy magyarul beszélő hölgyet és elmondtuk problémánkat, meg hogy én a messze USA- ból jöttem, meg kell találnunk ismerősünket. Nagyon kedvesen segített, eljutottunk a telefonközpontig, ahol szintén magyar hölgy dolgozott, és felkutatta nekünk barátunk helyes telefonszámát. Meg volt a találkozás és a programunk előkészítése. Templomlátogatás, botanikus kert, stb. Kolozsvár szép magyar váró — mikor ezt mondtuk, ők sóhajtottak — azelőtt láttátok volna... Több öreg református templomba is próbáltunk bemenni, sajnos zárva találtuk, de egy magyar misére, amit magyar pap mondott, éppen odaértünk. A templom tele volt és meglepően sok fiatal vett részt. A házsongárdi temető volt egyik legérdekesebb hely, ahol voltunk. Tele történelemmel, de a mai politika jeleivel. Régi nemesi kripták közé friss román sírokat tesznek. A régi sírkövek nagyon érdekesek. Legtöbbjére az elhunyt rövid élettörténete van vésve. Ez az a történelem, amit “muszáj” megőrizni, mert fogható és látható. A síremlék, ami nincs műemléknek nyilvánítva, az veszélyben van. Csak azok vannak biztosítva, amin jellegzetes két betűs jel van. Kolozsváron van az “Erdélyi történelem múzeum!” Ide el kellett jutni, sok érdekes dolgot láttunk. A “hivatalos "román felfogás szerint a környéket a dákok telepítették be. A múzeum anyagának nagy része ezzel a tárggyal foglalkozott. De — érdekes módon — ha jól megnéztük a tárgyakat, a bevésések magyarul voltak rajta, a faragások is magyar művészek értékes munkáját dicsérték. Egy rész a helyi céhek kiállított tárgyaival KEDVES OLVASÓNK! Szíves figyelmébe kívánjuk ajánlani a SZITTYAKÜRT c. lapunkat. — Kérjük, szíveskedjék előfizetni lapunkra — mely csupán .....15 dollár...... — s ezzel támogatni a magyar nemzeti emigráció egyik legmagyarabb havilapját a Szittyakürtöt és a negyedévenként megjelenő FIGHTER című angolnyelvű lapunkat. Magyar testvéri szeretettel: a Szittyakürt kiadóhivatala. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. BOX 35245, PURITAS STATION CLEVELAND, OHIO 44135, U.S.A. Kérjük a szelvényt nyomtatott betűvel kitölteni. Kérem a SZITTYAKÜRT c. lapot. Mellékelten küldök........................dollárt a lap egyévi előfizetésére. (Külföldi előfizetést kérjük US dollárban befizetni.) Név: ....................................................................................................................................... Házszám, utca (P. 0. Box): ......................................................................................... Város, állam: .................................................................................................................... Zip Code: foglalkozott. Majdnem minden kiállított tárgy készítője — magyar. Ezt hogy magyarázzák meg? Útunk fénypontja Gyerőmonostor volt. Egy kis kalotaszegi falu, Kolozsvártól nem messze. Ide ismerősünk által kerültünk, amiért örökké hálás leszek neki. Eredeti ősi magyar falucska, a mai napig erősen tartja magyarságát. Több fiatallal hamar megbarátkoztunk, kedvemért elővették féltett kincsüket a ládából és tiszteletemre felvették gyönyörű népviseletüket. Nem is tudom leírni, milyen csodálattal néztem őket. Elmesélték minden darab történetét, ki hímezte, varrta, mikor és kinek. Mit, milyen alkalomra viselnek. Nagyon sajnáltuk, hogy nem vasárnap mentünk, mert templomba felveszik megbecsült és megtartott viseletűket. Megnéztük a régi református templomot, ami a XII. század végén, XIII. század elején katolikus templomnak épült, majd változás folyamán református lett és maradt a mai napig. A festett kazetták eredetileg a mennyezeten voltak, egy pár maradt meg belőle, ezeket most a karzatra helyezték. A szószéken még az eredeti festék van. Ilyen csak 18 van erdélyben. A világon nincs hasonló! A templom történetét a fiatal pap mesélte el olyan gyönyörű hanglejtéssel és még szebb magyarsággal, szívesen órákig elhallgattuk volna. Mesélte, hogy mindig milyen fontos volt a templom a falu életében. Mindenkinek kijelölt helye volt: gazdagok elöl, fiúk, lányok külön, de szemben, férjes aszszonyok, házas férfiak, külön az öregek 60-on felül. Ez még ma is így van. Tele volt a kis templom gyönnyörű, jellegzetes írásos hímzéssel. Ez az egyetlen templom, ami megtartotta a “papi készülődő” szobát. Be is néztünk, mikor több fa, kő és márvány darabot láttunk, kíváncsian kérdeztük, mik ezek? A tiszteletes úr tovább mesélt. Ezek a kopjafadarabok sírkő darabok, ami szántás közben került felszínre. Mi ezeket összegyűjtjük. Itt megkérdeztem, igaz-e, hogy a magyar sírköveket egyszerűen eltüntetik? Most már állítólag csak a nevet csiszolják le és újra használják. Rettenetes! Mit lehet ez ellen csinálni? A pap megnyugtatott: Minden le van írvan, minden bizonyítható, minden magyar megőrzi amit tud, a jövő nemzedék számára. Ez a nap megért mindent!!! Úgy hiszem, minden magyarnak kötelessége lenne meglátogatni Erdélyt, ha utazik, de főleg a magyarországi magyaroknak ajánlom átlátogatni egy kis öntudatért, egy kis történelemért. Talán nem is kerül annyiba, mint egy bulgáriai szabadság. Nézzük meg Erdélyt — jól — nyitott szemmel! Enikő Vasvári Kosa Huston, Texas (A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 26. évf. 1. szám) ÍZItfVAKVkt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $15.00 — egyes szám ára SÍ.00 — Légiposta előfizetés: Egy évre $25.00 A csekket kérjük ‘‘Szittyakiirt" névre kiállítani. * A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
