Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-02-01 / 2. szám
10. oldal «ITTVAKÖfcT 1985. február TÖPRENGÉSEK A HAZÁRÓL ■ Bárczy Zoltán — Budapest 3. rész VI. TURÁNI ÁTOK?! Mint arról korábban is szó volt, a nemzet külső és belső ellenségeinek legfontosabb ténykedése, hogy megbénítsa áldozata történelmi tudatát. Származását tagadja vagy csúnyán eltorzítja és az ősi mítosz helyére valamilyen torz hiedelmet csempésszen. Történelmünk torzítását szolgálta Anonymus a Gesta Hungarorummal, míg a külföldiek közül csak két példát említünk: Bramberg Otto (1140) nevű történész könyvében olvasható: “A természet nagyon szép külsővel áldotta meg Magyarországot, ám vagy a sorsot kell hibáztatni, vagy az isteni türelmet csodálni, hogy e szörnyű embereknek ilyen gyönyörűséges országot adott.” (24) Aeneas Silvius Picolomini: Cosmographia c. írásában (1450-ben) a magyarságra vonatkozóan a következőket írta: “A magyarok rokonai és leszármazottai az Ázsiában pogány vadságban élő szkítáknak és joguroknak s nyelvük is egyezik a Pannóniában élő magyarokével. (25) A hazaiak közül is csak két példa. Egyik, már nem élő, de ma is ünnepelt költőnk az 1930-as években a következő megdöbbentő mondatot vetette papírra: “A magyar nép még mindig keresi helyét Európában.” A másik egy akadémikusunk, aki állítja, hogy a huszár öltözéket a pesti sváb szabók teremtették meg, s tették divattá a múlt században. A Professzorúr nem tud a paziriki faliszőnyeg leletről, melynek kora kétezer éves és melyen egy katona látható lóháton ma is ismert huszár öltözékben. (Ermitazs Altaja Katalog 56. tétel, Leningrád 1958.) és ne tudná, hogy Anton Deimel archaikus szótárában a huszár szavunkat így találjuk: GU-SAR — hős férfi. Ezekben a példákban találni azokat a torzításokat, amelyek helyére odacsempészték a “turáni átok” bénító fogalmát. Nincs és nem is volt turáni átok, de volt hitvány mesterkedés nemzetünk ellen, főként apostoli királyaink és kiszolgálói részéről. És hogy ezek milyen elvetemültek voltak, arról kérdezzék megTunuzabát, Gyulát, Ajtonyt, Koppányi, Vazult, Vattát, Aba Sámuelt, Bánk bánt, vagy Dózsát, a Zrínyieket, Nádasdyt, Frangepánt, Wesselényit, Thökölyt, Bocskait, Rákóczit, Martinovics—Hajnócziékat, Széchenyit, az aradi Nagyokat és Kicsiket, vagy kérdezzék meg Melindát, Zách Klárát vagy a bécsi apostoli A XXIV. MAGYAR TALÁLKOZÓ ZÁRÓNYILATKOZATA magyar király parancsára gályához láncolt rabokat, kérdezzék meg a kötélen száradó és pallostól lehulló fejeket, a Bécsbe és máshová szerte lopkodott nemzeti kincseinket, váraink széthányt köveit és kérdezzék meg a száz és százezer hajdan tulajdonos, de jobbágysorba nyomorított magyart, kit az ősi földdel együtt úgy adtak-vettek, mint a barmot. Kérdezzék meg? De ki kérdezze meg? A keresztény Nyugat-Európa? — aki míg a mi védelmünket élvezte, rászívta magát egy-egy gyarmatterületre és millióknak okozott (és okoz) égbekiáltó szenvedést. “Felszántom a császár udvarát Belevetem Hazám búbaját Hadd tudja meg császár felsége, Mi terem a magyar szívébe... ” A császárt soha nem érdekelte, hogy mi terem a magyar szívében, csak az, hogy mi terem az ősi földben és a kilopott hallatlan értékeinkért mindig hamis tudatot pumpált vissza. Sajnos, nemcsak a császárt, de a keresztény Európát sem érdekelte kultúrát teremtő múltunk és évezredes jószolgálatunk. Dsida Jenő Psalmus Hungaricus c. költeményének részlete jól tükrözi keserű gondolatainkat: “Száraz nyelvem kisebzett, Égő fejem zavart, Elindulok, mint egykor Csorna Sándor hogy felkutassak minden magyart, Székelyek ott a bércek szikla-mellén, üljetek mellém! Magyarok ott a Tisza partján. Magyarok ott a Duna partján, Magyarok ott a tót hegyek közt, s a bácskai szőlőhegyek közt Üljetek mellém! Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párizsban és Amerikában Üljetek mellém! Ti ezután születők s ti porlócsontú ősök Ti rég halott regősök, ti vértanúk, ti hősök Üljetek mellém! Ülj ide, gyűlj ide népem, s hallgasd, amit énekelek, amint a hárfa húrjait, feszült idegeim húrjait jajgatva tépem, ó népem, árva népem! s dalolj velem, mint akit füstös lángokra szítottak vérszínű, setét, nehéz, fanyar borok.. dalolj velem hörögve, és zúgva és dörögve tízmillió, százmillió torok! Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön zsoltárod, mint a poklok tikkadt kénköves szelek, hogy Európa fogja be fülét s nyögjön a borzalomtól s őrüljön bele!!! Az 1984. november 23-án, 24-én és 25-én az ohioi Cleveland városában megrendezett XXIV. Magyar Találkozó (Magyar Kongresszus) a legidőszerűbb magyar sorskérdésekkel foglalkozott. 1. A Magyar Kongresszus elsősorban azt állapította meg, hogy a szabad földön élő magyarság változatlanul tovább kíván küzdeni a) Magyarországnak a szovjet rabságból való felszabadításáért, b) a megszállt területeken szenvedő magyar véreink emberibb életéért és c) a szabad világ magyarságának fokozottabb összefogásáért. 2. A Magyar Kongresszus kérő szóval fordul a magyar egyházakhoz, kövessenek el mindent az örök magyar eszmék ébrentartása érdekében és az idegen befolyás ellen főleg azzal, hogy az ifjúságot megfelelő magyar szellemű iskolai nevelésben és magyar nyelvoktatásban is részesítik. 3. Magyarul beszélő fiatalság nélkül nincs magyar jövő. Ezért minél több magyar cserkészcsapat, magyar nyelviskola, magyar ifjúsági és sportegyesület létesítése szükséges. 4. Ifjúságunkat, elsősorban a középnemzedéket, minden magyar szervezetnek haladéktalanul elő kell készítenie arra, hogy a magyar jövő feladatainak elvégzését átvegye. 5. A magyar kongresszus örömmel állapította meg, hogy a középnemzedék nemcsak tudatában van hivatásának, a magyar egyházak, iskolák, egyesületek fenntartására és magyar jellegük további megőrzésére vonatkozó kötelezettségének, hanem arra is kész, hogy történelmi feladatát bármikor átvegye. 6. A Duna-medence jövőjének kérdésével foglalkozó előadók sajnálattal állapították meg, hogy az úgynevezett utódállamokban az ifjúságot olyan türelmetlen és gyűlölködő szellemben tanítják és nevelik, amilyenben a kölcsönös megbékélés és egymásra találás jelenleg alig érhető el. Ennek ellenére a magyarságnak továbbra is a történelmi Magyarország türelmes magatartásának felemelő példáját kell követnie. 7. Az egyre nagyobb nehézségekkel küzdő magyar sajtó támogatása a hetilapokra és folyóiratokra történő előfizetésekkel és hirdetések minél gyakoribb közlésével: fennmaradásunk egyik legfontosabb feladata. 8. A magyar könyv nyelvünk fennmaradását és hagyományaink őrzését biztosítja vagy igazságunkat hirdeti. Kiadását és terjesztését ezért nemzeti érdeknek és magyar küldetésnek kell tekintenünk. Vásárlása és ajándékba adása mindenkinek legelemibb kötelessége. 9. Az évenként megismétlődő magyar könyv-, képző- és iparművészeti, fénykép- és bélyegkiállítások iránt egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik. A kiállítók messzemenő támogatása is jól felfogott magyar érdek. 10. Az 1985. november 28. és december 1. között sorra kerülő XXV. jubileumi Magyar Kongresszus a szabad földön élő magyarság újabb nemzeti feladatainak vállalása és kezdete lesz. A XXIV. Magyar Kongresszus az előbbiek hangsúlyozásával mond köszönetét minden közreműködő s résztvevő tagjának, támogatójának és vendégének, a sajtó, a rádió, a televízió vezetőinek és munkatársainak, főként pedig azoknak a megjelenteknek, akik más világrészekből vagy országokból, távolabb eső városokból vagy államokból komoly anyagi áldozattal vettek részt a három napos üléseken és társadalmi eseményeken; végül általánosságban mindazoknak, akik az egyetemes magyarság érdekeit kétségtelenül jelentős mértékben önzetlenül előmozdították. Az ohioi Cleveland városában, az Úr 1984. évének december havában. Dr. Nádas János a Magyar Kongresszus Rendező Bizottságának elnöke 1450 Grace Avenue, Cleveland, OH 44107, USA Nyugat-Európa a pogányság, a rokontalanság jelzőivel illet, holott népünk ezek ellenkezőjének a bizonyítására többezer éves Nap-imát őriz még ma is, a ránk kényszerített hadakozásokban nemeslelkűséget, lovagiasságot tanítottunk, míg az antropológiai indexünk és ősi nyelvünk kölcsönszavainak ezreit őrzi egész Európa napjainkban is. A vádakat pedig visszautasítva, magyar ember soha nem volt a Kárpátmedencében az itt élő nemzetiségekkel alárendeltségi viszonyban, de mindig mellérendeltségben állt azokkal. Megdöbbentő, hogy amíg a szovjet tudomány ezekben a kérdésekben ma is elfogulatlan, Európa tudósai még mindig a német és a német—római felsőbbrendűséget hirdetik. Ezen tudományos kérdések tisztázási munkálatainál eddig az volt a vélemény, hogy hazai tudósaink távolmaradása nyeresége lenne mind a magyarságnak, mint az egyetemes emberi tudománynak, mert ők (adassék tisztelet a kivételnek) hiányos munkáikkal teret nyitottak idegeneknek, hogy az úgynevezett turáni átkot a tudatunkba csempésszék. Illyés Gyula évekkel ezelőtti fogalmazását: “A magyar szellemi élet nem adott tárgyilagos képet a magyarságról”, ekképp módosítanánk: A magyar szellemi élet adjon tárgyilagos képet a magyarságról. IRODALOM 1. Széchenyi István gr.: Naplóm. 2. Fodor Ilona dr.: Szembesítés. Illyés Gyula életútja. 3. Hallay István: Anonymus 900 év távlatából. (Toronto) 4. Bartha Antal: A IX—X. századi magyar társadalom (Bp, 1973). 5. Szűcs Jenő: Teotmar salzburgi érsek levele. 6. Kenedyné Sántó Livia: Az etruszkok nyomában (Bpest). 7. Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára, melyben minden város, falu és puszta betűrendben körülményesen leíratik. (1851) 8. John Dayton: Minerals, Metals, Glanzing and Man (London, 1978). 9 Roska Márton: Torma Zsófia Gyűjtemény (Minerva, Kolozsvár). 10. Boris Perlov: Tatárlaka üzenete (Moszkva, M.I.T. 1975/12). 11. L. Lamb: Climatic change within historical lime c. írásában közli ezt a Würm adatot (Acad Sci 1961/1). 12. Pannónia birtokbavételének időtartamát Edward Gibbon: The history of the Decline and Fall of the Roman empir és Ammianus Marcellinus: Rerum Gestarum c. munkáikban 44 évben jelölik meg. Ezzel ellentétben, de a birtokbavétel idejét 22 évben közli a Világtörténet évszámokban c. könyv (Gondolat, Bp. 1982) forrás megjelölése nélkül. 13. Télfy János: Magyarok őstörténete, görög források (Lauffer, 1863, Pest). 14. Anonymus: Gesta Hungarorum. 15. Mályusz Elemér: Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon (Akadémiai Kiadó, Bp. 1973). 16. Fraknói Vilmos: Verbőczi életrajza (M. Tud. Társaság, Franklin Nyomda Bp. 1899). 17. Gr. Széchenyi István: A M. Tudóstársaság Alapító levele. 18. Sajnovics János: Demonstráció. 19. Körösi Csorna Sándor: Dictionar Tibetan and England. 20. Sir John Browing 21. Mitológiai ébécé (Gondolat, 1970). 22. Szász Károly: Nibelung ének. 23. Toronyi Etelka, dr.: Hősköltemények összevetése. 24. Otto Bramberg: Historiae Romanum. 25. Aeneas Slivius Pivvolomini: Cosmographia. 26. Dűli Antal: Kik kötötték a vérszerződést, (M. Tört. Szemle, Buenos Aires, 1971). 27. Szőcs István: Selyemsárhajó. (Kriterion, Bukarest, 1979). 28. Ernst Sackur: Die Clunye senser (Halle, 1894).
