Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
4. oldal «ITtVAKOfci 1982. november Nemzetközi tudóstársaság vizsgálta meg a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket 1981 szeptemberében Budapesten nemzetközi tudóstársaság vizsgálta meg a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. Erről a vizsgálatról először a “Hazai Tudósítások” számolt be a XVIII. évf. 20. számában (1981. nov.)“^ korona — mikroszkóp alatt” címmel. Elég részletesen és mégis felületesen, mert például a vizsgálaton résztvett tudósokat és szakembereket arra sem tartotta érdemesnek, hogy a nevüket feljegyezze. Rövidség kedvéért idézem a közlemény lényegi részét: “A meghívott osztrák, francia, NDK- és NSZK-beli, angol és svájci szakemberek körében nagy megelégedést keltett, hogy megtekinthették és tanulmányozhatták a koronázási jelvényeket és a koronát is. Kellemes meglepetéssel állapították meg, hogy sokkal jobb állapotban vannak, mint a leírások alapján vélték ... A görög... korona egységes egész, az abroncs és a lemezek egyidejűleg készültek... az eddigi föltételezéssel szemben ez nem női korona, hanem a bizánci császár I. Géza királynak küldte. Egy külföldi kutató az egyik arckép feliratának olvasata alapján elkészítését 1074 június és december közé (!) teszi. A latin koronáról az a vélemény alakult ki, hogy az magyar munka, amely a XI. század végén vagy a XII. század elején készült, eredetileg valószínűleg I. (Szent) István kiráy fejereklye-tartója volt. A két korona egyesítésére vonatkozólag két időpont a legvalószínűbb: vagy 1083 és 1165 között, vagy 1185-ben, III. Béla bizánci császárrá koronázásának előkészületei során történt. A konferenciától függetlenül és azt jóval megelőzően is folyt és most is folyik... a korona és a vele összefüggő tárgyak tudományos vizsgálata... hiszen ezek a történelmi és nemzeti ereklyék fizikai értelemben tárgyak is, amelyeket meg kell ismerni — azért is, hogy meg tudják védeni őket az idő és a környezet (légkör, napfény és a többi) károsító hatásaitól. Ezekről a fizikai-műszaki vizsgálatokról szinte a korona hazatérése (1978. január 6.) óta állandóan lábra kapnak híresztelések... a legilletékesebb helyen, a Magyar Nemzeti Múzeumban kapott tájékoztatás szerint sem a koronán, sem a többi tárgyon eddig nemcsak nem végeztek semmiféle fizikai vagy kémiai vizsgálatot, de még csak nem is döntöttek ilyen vizsgálatok elvégzéséről. .. Érdekes, hogy bár a koronázási jelvényeket behatóan tanulmányozták.. . a tudomány még adós... részletes leírásával... e leírás aligha készíthető el bizonyos kémiai és fizikai vizsgálatok nélkül, amelyek elvégzését azonban gondosan mérlegelni kell... Szinte elsőként merült fel a korona röntgenfluoreszcens vizsgálatának gondolata... Szóba került a rádióizotópos vizsgálat lehetősége is... A szeptemberi tudományos ülésszak előadói a koronát apró részleteiben vizsgálták. De nem sokkal korábban, 1981. február 16-án, 18- án és 20-án valóságos mikroszkópi vizsgálatnak is alávetették a koronát. Ezt a munkát a leghozzáértőbb szakemberek végezték: Kovács Éva és Lovag Zsuzsa muzeológus és Szvetnik Joachim, az Iparművészeti Múzeum restaurátora... hat gépelt oldal terjedelmű jegyzőkönyv őrzi ennek a munkának az eredményét. Szó van benne a zománcrészek sérüléseiről... a szegecselésekről, a repedéseknek kétféle dróttal való összefogásáról, forrasztásokról, amelyeket főleg a XIX. és a XX. században végeztek a koronán. ...a vizsgálat egyik fontos eredménye... hogy a koronán tizenkét helyen vastag ónforrasztás van... Ez nagyön csúnya... és veszélyes... Ezeket az óntömítéseket és toldásokat kellene eltávolítani, és arannyal pótolni. Ezt a munkát... minden kockázat nélkül el lehetne végezni... ...a görög koronának nevezett rész, és két felső keresztpánt, az úgynevezett latin korona — összeillesztésének problémája erősen foglalkoztatja a szakembereket... A két koronát szét lehetne szerelni, de ezt nem szándékoznak megtenni, annak ellenére, hogy a két részt összetartó szegecsek közül alig egy-kettő eredeti, a többi XIX—XX. századi pótlás. ...eddig semmiféle fizikai vagy kémiai vizsgálómódszert nem alkalmaztak, a koronán semmiféle beavatkozást nem hajtottak végre... A vizsgálatoknak azonban egyszer meg kell történniük.. .mert a korona állagának megóvásához ezekre az ismeretekre minden beavatkozás előtt szükség van. Márpedig az állagmegóvás e hányatott múltú ereklyén nem sok halasztást tűr: az említett mikroszkópos vizsgálat például feltárta, hogy a keresztpántok öt helyen el vannak repedve... ...sok vita folyik a végleges elhelyezés és őrzés helyéről is, de az bizonyos, hogy a koronázási jelvények a Magyar Nemzeti Múzeumban maradnak, hiszen mint — a koronázástól és a királyság fogalmától teljesen elszakadt — magyar nemzeti történelmi ereklyéknek és nagyértékű művészi alkotásoknak ott van a helyük.” * Ha valaki figyelmesen olvasta a fenti idézeteket, rögtön láthatta, hogy a kőnyomatosban közzétett beszámoló csak egészen röviden ismerteti a nemzetközi tudóstársaság megállapításait. Nyilván azért, mert azok a régi, konzervatív álláspontot igazolják. Az egészben egyedül az új, hogy a latin korona, vagyis a keresztpánt, magyar munka. Ez már csak azért is figyelemreméltó, mert a nyugati tudósok eddig az alig megtért, barbár, pogány magyarokat képtelennek tartották ilyen keresztény tárgyú művészi alkotásokra. A nemzetközi konferenciától függetlenül a közlemény főleg a Szent Korona fizikai-műszaki és kémiai vizsgálatával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Leszögezi, hogy eddig semmiféle vizsgálatot nem végeztek a koronán és ilyenről még nem is döntöttek. Ugyanakkor néhány sorral előbb kijelenti, hogy már a konferencia előtt is végeztek és most is végeznek természettudományos és műszaki vizsgálatot a koronán. Ezek közül csak az 1981 februárban megtartott mikroszkópos vizsgálatról ír részletesebben, amit Kovács Éva, Lovag Zsuzsa “muzeológusok” (?) és Szvetnik Joachim, az Iparművészeti Múzeum restaurátora végeztek. A vizsgálat során a zománcrészek sérülésein kívül több repedést, javítást és 12 ónforrasztást találtak, amelyek közül főleg az utóbbiakat a XIX. és XX. században végeztek. Az ónforrasztásokat tartják a legveszélyesebbeknek, miértis azokat sürgősen el kellene távolítani és arannyal pótolni. Eléggé jól ismerem a Szent Korona szakirodaimát, de még eddig sehol sem olvastam, hogy a XIX. és XX. században, tehát I. Ferenc József 1867. évi és IV. Károly 1916. évi koronázása előtt javításokat hajtottak volna rajta végre és hozzá olyan primitív és ártó módon, mint pl. az ónforrasztás. Szinte kizárt dolog, hogy ha egyáltalán szükség volt ilyesmire, azt kontárral végeztették volna el, nejegyezték volna fel és a szakmunkák íróinak figyelmét is sorra elkerülte volna? (Lásd pl. az amerikai vizsgáló bizottság egyik tagjának, Kellehernek “The Holy Crown of Hungary”, Róma, 1951. c. munkáját.) Szóval a Szent Korona részletes vizsgálatának, javításának és megóvásának kérdéskomplexuma koránt sincs lezárva és az igen sok meglepetést és veszélyt rejt magában. A koronázási jelvények közül egyedül a koronázási palástot említik, mint a legrégibb, leghitelesebb, de eléggé megrongálódott darabot, melynek rendbehozatala nem okoz különösebb nehézséget. Végül a két “muzeológus” ex chatedra kijelenti, hogy a koronázási jelvények továbbra is a Magyar Nemzeti Múzeumban maradnak, mert mint magyar nemzeti történelmi ereklyéknek és művészi alkotásoknak, ott van a helyük. A közleményben, amint láttuk, egyedül Kovács Éva, Lovag Zsuzsa és Szvetnik Joachim van név szerint megemlítve. Minthogy a mikroszkópos vizsgálatotok végezték és a közlemény szövege is minden bizonnyal tőlük származik, arra lehet következtetni, hogy a Szent Korona vizsgálatán kívül annak őrzése és biztonsága is — történelmünk folyamán először — erre a két női “muzeológusra” van bízva. És itt mindjárt fel kell vetni a kérdést: Ki, vagy kik bízták meg őket ezzel a roppant felelőséggel járó feladattal, kinek, vagy kiknek tartoznak felelőséggel, rendelkeznek-e ehhez kellő felkészültséggel, a biztonsághoz, őrzéshez elengedhetetlen intézkedési jogkörrel, a végrehajtáshoz szükséges személyzettel és eszközökkel, és van-e valamiféle törvény, rendelet, vagy szabályzat, amely a feladatukat, kötelességüket pontosan rögzíti és előírja? Márcsak azért is, mert a Szent Korona, bármennyire is csak múzeumi tárgynak tartja a jelenlegi otthoni rendszer, lényegesen több, mint bármelyik legdrágább, legritkább múzeumi tárgy, hiszen szerintük is “magyar nemzeti történelmi ereklye”, amit nem lehet semmivel sem pótolni, mert egyetlen és nem egy párt, az éppen uralmon lévő rendszer, hanem az egész nemzet tulajdona. Igen elgondolkoztató, hogy ezt a roppant felelőséggel járó feladatot és munkakört két nőre bízták az illetékesek. De az is, hogy miután a mikroszkópos vizsgálatba, a neve után ítélve, a nem magyar Szvetnik Joachim restaurátort vonták be, a tervezett fizikai, kémiai vizsgálatokat is, nem is szólva a javításokról, minden valószínűség szerint szintén vele fogják végeztetni. Kovács Éváról és Lovag Zsuzsáról — miután 1980-ban megjelent “A magyar koronázási jelvények” című nyomda- és fényképész technikailag remek munkájuk —, most már azt is tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum vezető beosztottai és a Szent Korona “őrei”, de Szvetnik Joachimról most hallunk először. A fentieken túlmenően az is őszinte aggodalommal kell hogy eltöltsön minden magyart, hogy a Szent Korona vizsgálatával és őrzésével megbízott két női “muzeológus” 3 év után is még mindig csak a tanulmányozásnál tart és nem tudja, hogy “hogyan lehet és kell a legkorszerűbb módszerekkel... őrizni és bemutatni a koronázási jelvényeket”. Ugyanis az otthonjárt szavahihető személyek állítása szerint a Szent Korona minden óvó és védő berendezés nélkül, mint közönséges múzeumi tárgy van kiállítva. Ki, vagy kik felelősek ezért? Mi elejétől kezdve tudtuk, hogy Carter elnök 1978. január 6-án nem a magyar népnek adta vissza a nemzet legdrágább kincsét és jogos tulajdonát, a Szent Koronát, hanem az uralmon lévő kommunista rendszernek. Annak a rendszernek, amelyik elől 1945-ben az alkotmányos koronaőrség nyugatra menekítette és az amerikai állam őrizetére bízta mindaddig, amíg az ország vissza nem nyeri teljes szabadságát és szuverenitását. Éppen ezért, ha a Szent Koronával bármi olyan történne, amely a puszta létét, épségét veszélyeztetné, azért a mindenkori amerikai kormány is felelős. Sajnálattal látjuk, hogy a Szent Korona XX. századi kálváriája még most sem ért véget és a puszta létét és épségét több veszély fenyegeti a “hazai” környezetben, mint az amerikai Fort Knoxban... vitéz ERDÉLYI ISTVÁN ÚJDONSÁG! ÚJDONSÁG! ÚJDONSÁG! Megjelent az emigráció “szamizdatja”! A LELEPLEZETT KAPITALISTA Kapható: Fabó Lászlónál 22 Hancock Street, San Francisco, California 94114, U.S.A. vagy Kossuth Bookshop 14025 Lak óta Avenue, Cleveland, Ohio 44120, U.S.A. Ära: $10.00
