Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
6. oldal «irmKöfcT 1982. augusztus A. történelemtanítás mai fejlettsége szerint nem kétséges, hogy a magyar nemzet története nem az úgynevezett honfoglalással kezdődött, hanem a saját nyelvének kialakulásával egyidőben. Sir John Bowring (1792-1872), aki sok más nyelv mellett magyarul is beszélt, “Magyar versfordításainak” előszavaként a következőket írta: “The Hungarian language goes far back. It developed in a very peculiar manner and its structure reaches back to times, when most of the now spoken European languages did not even exist... who solves it shall be analyzing the Divine secret: in fact the first thesis of this secret: “In the beginning there was Word, and the Word was with God, and the Word was God.” Magyarul: “A magyar nyelv a messzi múltba megy vissza. Sajátos módon fejlődött és szerkezete visszanyúlik oly időkbe, amikor a legtöbb európában beszélt nyelv még nem létezett... Aki megfejti, az az Isteni titkot fogja vizsgálni, annak is az első tételét; “Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” (János Evang. Első Rész 1. vers.) Sir John Bowring szerint tehát a magyar nyelv keletkezése visszanyúlik az emberi történelem évtizezredeibe. És ha ez így van, akkor a magyar nép kialakulása sem lehet közelebbi. Ezt a nézetét a BIBLIA is megerősíti. Dr. Samuel Noah Kramer, a Tel- Aviv-i egyetem történész professzora HIST OR Y BEGINS A T SUMER című könyve előszavában így ír: “Az elmúlt száz évben Egyiptomban és a Közel-Keleten végzett régészeti felfedezések felnyitották szemeinket egy olyan szellemi és kulturális örökségre, amelyről az előző generációk nem is álmodtak.” “A szemét és por által eltemetett civilizációk feltárásával, sokezer éve kihalt nyelvek megfejtésével, rég elvesztett és elfelejtett irodalmuk felfedezésével a mi történelmi láthatárunk évezredekkel szélesedett.” “Egyike a legnagyobb teljesítményeknek a bibliai földeken végzett munkában, hogy a Biblia hátterére és eredetére ragyogó és leleplező fényt derített. Most már látjuk, hogy az irodalmi művek eme legnagyobbikának gyökerei mélyen benyúlnak a régmúltba és átterjednek a környező országokra.” írja Kramer profeszszor. Nyúljunk bele mi is a Biblia nyomán a régmúltba, Mózes I. Könyve szerint: “Teremté Isten az embert... és nevező őt ÁDAMNAK." Ádám azonban a szkitha MADA nép nevének visszafelé olvasásával képzett mitológizált név, amely a SMITH’S BIBLE DICTIONARY szerint EMBER jelentésű, nemre való tekintet nélkül, vagyis EMBERISÉG. ADAM tehát népet jelent, mégpedig szkita magyari népet, melyet a Biblia írói akkor a legrégibbnek tartottak. A Genezis írói innen vezetik le az akkor ismert népek származását, a következőképpen: Ádám leszármazottai Mózes I. Könyve 4. és 5. Rész szerint: 1 .—KAIN, a földművelő és város építő, akit a bibliai írók testvérgyilkosság meséjével próbáltak gyűlöletessé tenni, mert haragudtak az ő leszármazottaira, akik a következők voltak; 2. —HÁNOKH, 3.-IRÁD, 4. — MEKHUJAEL, b. — METHUSÁEL, 6. —LÁMEKH és 7. —NOÉ. 8. —NOÉ fiai pedig', SÉM, KAM és JÁFET. 9. -JÁFET fiai-, GÓMER, MAGOG, MADAI, THUBÁL, MECHEK JÁ VÁN és THIRÁS. REV. DR. Ml “NAGY VOLT HAJI “ Vallja meg a magyarság az ő őstörténetét a saját Ótestamentum 10. —KHÁMNAK, Jáfet testvérének fiai pedig: KHÚS, MICZRAIM, PHUT és KANAAN, akire szintén haragudtak a rabbik, mert az ő földjét foglalták el és ezért egy mesében a saját apjával megátkoztatják, hogy KANAÁN fiai, a saját országukban szolgáik legyenek a zsidóknak. (Mózes I. Könyve, 9. Rész 25, 26.) 11, — KHÚS fia volt NIMRÓD, aki “kezde hatalmassá lenni a földön, hatalmas vadász vala az Úr előtt.” (Mózes I. Könyve 10. Rész 8 — 9. v.) És ezzel elérkeztünk a magyar történelmi mondákhoz, krónikákhoz. Nézzük most át az 1. sz. térképet, mely a HAMMOND történelmi atlaszból lett kifényképezve. Melyen fel vannak tüntetve az itt felsorolt népek az “első embertől” MADAI- tól kezdve; Keressük meg a térképen MADAIT a Caspi Tengertől délre és MAGÓGOT attól északra. GÓMERT a Fekete Tengertől északra Scythiában és a Fekete-tengertől délre, Kisázsiában. MajdJAVANT a Balkánon és az Égéi szigeteken. A mai Palesztina helyén pedig KÁNAÁNT. Most pedig szegezzük tekintetünket Európára, Spanyolországtól a Kárpátmedencéig, az ősi Nagymagyarországig. Ott laknak GÓMER és JA VAN leszármazottai, MADA, azaz Adóm fiai, a magyari népek, már a Krisztus előtti évezredekben is. Ezt nem mi találtuk ki, hanem tudós idegenek, a Biblia írói írták Babylonban kétezerötszáz évvel ezelőtt és angol történészek rajzolták bele a HAMMOND ATLASZ térképeibe. Ezek mind MADAI szittya leszármazottak. Noénak —aki nem más, mint Ziusudra suméri szittya király — és unokájának, NIMRÓDNAK gyermekei, kiket a későbbi történetírás HUN és MAGOR (Magyar) néven nevez. Települési helyeik — amint a térkép mutatja — megegyeznek a bibliai és a magyar krónikákkal, sőt még a “CSODASZARVAS” mondával is, amely sokkal régebbi, mint a bibliai időzített történetek, hiszen Mezopotámiában, vagyis SUMÉRBAN a Nimród és népe által épített városok, Ninive, Nimrud, Sippár, Babylon, akkor már évezredek óta virágzottak. A “Csodaszarvas” monda is ismert volt a bibliai írók előtt. Erre vall a Genezisnek az a kitétele, hogy ; “Nimród hatalmas vadász vala az Úr előtt... Ezt támogatja Dr. Endrey Antalnak “A NIMRÓD MONDA HÁTTERE” című tanulmányában idézett Tawnley-Fullam angol történész, aki szerint “A Nimród mondába foglalt magyar hagyomány független a Bibiában foglalt mózesi hagyománytól. Ezt a véleményt a magyar történészek teljesen mellőzték, pedig a jónevű Westminster Reviewban jelent meg (1911- ben). A magyar eredetmondát négy változatban ismerjük, melyeknek mindegyike más korszakban zajlott le. Az első kettőnek latinra írt fordítását Terdzsuman Mahmud török tolmács vette pártfogásba Székesfehérvár elfoglalásánál 1543-ban. A két történetben Magor és Hunor “honfoglalása” van leírva és az időszámításunk kezdete előtti ősidőkre vonatkozik, melyszerint Nimród népében régen élhetett már a Pannóniába költözés terve, melyet az ő leszármazottai, Magor és Hunor évszázadokkal később valósítottak meg, mégpedig elsőnek Magor vezette be népét a Kr. előtti évezredekben a Kárpátmedencébe, egy titokzatos követ hívására és ott az ő nyelvüket beszélő népeket talált. Ezek lehettek a Bibliában említett Jáván és Fót — Pun és Pannonnak is nevezett — népe. “Sok idő eltelte” után követte őket Hunor népe. “El kell foglalnunk Pannóniát, honnan híreket kaptunk.” Mondja Hunor alvezéreinek. Készülődés közben azonban Hunor meghalt és a népet utóda Kattar vezeti be Pannóniába. írja Mahmud a TARIHI ÜNGÜRÜSZ krónikában. Ezt a “honfoglalást” a Krisztus előtti 600 körüli évekre tehetjük, mert Dr. Baráth Tibor szerint akkor történt egy nagyobb hun betelepülés a Kárpátmedencébe. E két történet egységes leírásában a míthikus “Csodaszarvas” nem szerepel, hanem csak egy “Csodálatos Vad”, mint az égi jelnek, egy csodálatos fényességnek, a Nap képének hordozója. A CSODASZARVAS MONDA, melyet az első kettőnek mintájára a középkorban írtak, már a Krisztus utáni harmadik században Kadicha, vagy Opos vezetésével, és a László Gyula és Kézai által említett, hetedik században (670-ben) történt betelepülés összefoglaló leírása, melybe a Magor és Hunor mondát összevonva beleszőtték, de Hunort tették Magor elé. A Csodaszarvas monda azonban nem vonatkozhat az Árpád vezérlete alatt történt “Honfoglalásra”, mert abban sem Árpád, sem apja Álmus, nem szerepelnek. Tehát a Csodaszarvas monda egy régebbi eseményre vonatkozik. Negyedik eredetmondánkat már Anonimusz írta meg a tizenharmadik században GESTA HUNGARO RUM címen. De Csodaszarvast nem említ. Ha a Csodaszarvas monda Árpádékra vonatkozna, akkor nem lett volna szükség a Gesta Hungarorum megírására. Vagy ha más okból írta, akkor ő hivatkozott volna a Csodaszarvas mondára. A TARIHI ÜNGÜRÜSZ és történészeink szerint a betelepülők a Kárpátmedencében, illetve Pannóniában, az ő nyelvüket beszélő népet találták. Ez “az ő nyelvüket beszélő nép” volt Pannonia őslakossága, melyet a bibliai térkép “Gómer és Jáván leszármazottaiként” jelöl, akik a Biblia szerint ősidőkben Keletről, mint Gómer népe és Délről, mint Javán népe foglalta el, illetve lakta Európát az Atlanti Óceántól az Ural hegységig. A SMITH’S bibliai szótár Gómert mint GÓG szkita király szövetségesét említi, de a két név egy népet takar, Góg és Magóg fiait. A déli ágnak, JÁVÁN fiainak magyarságát bizonyítja Dr. Aczél József SZITTYA GÖRÖG EREDETÜNK című könyvében az ős-szittya nyelv bőséges ismertetésével, melyben a mai Görögország és az Égéi szigetek területén a klasszikus és ógörögöket is megelőző szkita őslakosságnak, Jáván fiainak nyelvét mutatja be, amely ma is érthető magyarul. A bibliai térképnek ad igazat Eckehardt St. Gallen-i szerzetesnek a tizedik században írt hőskölteménye, a WALTHARIUS MANU FORTIS (Az erőskarú Walter) is, amelyben a sok avar—hun—magyar vonatkozások között azt írja, hogy: “Joggal számítjuk Európa népei közé Pannonia népét, melyet hunnak nevezünk. lm ezen erényeiben és harci tusákban erős nép nemcsak a szomszédos tereken terjeszti hatalmát, hanem út at lelt és lenyomult a nagy Óceánig, védve a hódoltat, hódítva az ellenállót. Úgy mondják, hogy ez a faj ezer éve uralkodik már. ” “Ezer év” csak így odavetve jelenthet többezer évet is. Ekkora területen faji rokonság és nyelvi azonosság nélkül ezer, vagy többezer éven át uralkodni lehetetlen. Meg is volt mindkét azonosság Nyugateurópában Nagy Károly uralkodásáig, attól keletre pedig Géza magyar fejedelemig, dacára az idegen nyelvi befolyásoknak, vagy a különböző népneveknek, amikor Gómer és Jáván fiait nevezték Avarnak, Hunnak, Magyarnak, Szkítának, vagy akár Pannonnak. Ezt bizonyítják a fuldai Évkönyvek. A nyelvi változások figyelembevételével Magóg jelenthet Magon, illetve Magyart, Jáván pedig jelenthet Avart. A Hun—Avar— Magyar azonosságot bizonyítják a Fuldai évkönyvek is, melyeket 901-ig vezettek és ott egy 881. évbeli bejegyzés arról panaszkodik, hogy “...Ebben az időben az Avarok, kiket magyaroknak nevez-