Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
XXL ÉVFOLYAM, 8. SZÁM — 1982. AUGUSZTUS Ara: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTU1 LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) tflttVAK^fct A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA DR. ÁCS IMRE: A STATE DEPARTMENT TITKOS OKMÁNYAI 1956 ÉS A SZENÁTUS TÖRTÉNETÉHEZ “The Polish compromise prevented the riots from spreading into a national revolution. The Soviets sought a way out of the Hungarian trouble, too, but the nationalistic, anti-Soviet forcess would not settle for half a loaf; they wanted full independence. As a result, they were crushed by Soviet tanks." (Charles Eustis Bohlen, /1904-1974/, a szabadságharc alatt moszkvai amerikai nagykövet: Witness to History, 1929-1969. New York: Norton, 1973, p. 409.) Az elmúlt évben az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25 éves évfordulójával kapcsolatban lapunkban egyes részletkérdésekben írt cikksorozatommal egyetlen célom volt: megmutatni azt, hogy régen vitatott, vagy helyesen soha nem ismert események tulajdonképpen hogyan történtek, más szóval, minden lehető rendelkezésre álló eszközzel, új elsődleges források felkutatásával, követni Ranke klasszikusá vált útmutatását, amit egyik történelmi munkája előszavában írt: “Er will bloss zeigen wie es eigentlich gewesen.” * * * Ezen munka keretében kértem a State Department-től az 1956. október 4-én, Dulles és Koca Popovic juguszláv külügyminiszter találkozásáról felvett titkos okmány szabaddátételét. Kérésem teljesítették. A titkossága alól feloldott (deklasszifikált) okmányt, “Memorandum of Conversation”, teljes szövegével közöljük angolul és magyarul, a State Department kísérő levelével együtt. * * * DEPARTMENT OF STATE '0^ Washington, D C. 20*0 Case Control No . 8103955 January 19, 1982 Dr. Imre Acs P.O. Box 20093 Shaker Heights Station Cleveland, Ohio 44120 Dear Dr. Acs: I refer to your letter of October 23, 1981 requesting the release of certain Department of State documents under the Freedom of Information Act (Title 5 USC Section 552). A search of files under the Department's control has resulted in the retrieval of one document which appears relevant to your request. After careful review, we have determined that it can be released. r Deputy Assistant Secretary Classification/Declassificat ion Center Bureau of Administration A fentiekben titkossága alól feloldott okmány szorosan és elválaszthatatlanul összefügg a szenátus külügyi bizottsága titkos ülésén (executive sessions) 1956. június 26-án John Foster Dullesnek Jugoszláviával kapcsolatos nyilatkozatával. Ezt az okmányt a szenátus 1978 decemberében tette szabaddá és a kongresszus tagjainak személyes tájékoztatására kinyomatta. Legjobb tudomásom szerint ezen szenátusi kiadvány ismeretlen közvéleményünk előtt, ezért ezt is közöljük. JOHN FOSTER DULLES ÉS KOCA POPOVIC TÁRGYALÁSA WASHINGTONBAN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÜLÜGYMINISZTÉRIUMA Október 4, 1956 A JELENLEGI SZOVJET—JUGOSZLÁV LÁTOGATÁSOKKAL KAPCSOLATBAN TARTOTT MEGBESZÉLÉSRŐL FELVETT TITKOS EMLÉKEZTETŐ: Ezen résztvettek: Koca Popovic, jugoszláv külügyminiszter, Leo Mates jugoszláv nagykövet, John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere és Jacob D. Beam, Deputy Assistant Secretary of State, mint a szovjet és a kelet-európai ügyosztály főnöke, majd 1957 és 1973 között az Egyesült Államok varsói, prágai és moszkvai nagykövete. 1974-től a Free Europa Rádió igazgatója. Az emlékeztetőt megkapták a moszkvai és belgrádi nagyköveteink, valamint Robert Murphy (1894—1978), Under Secretary of State, politikai államtitkári beosztásban. Murphy ezen kívül ekkor még elnöke volt az Operations Coordinating Board-nak. Ez utóbbi hajtotta végre a National Security Council rendelkezéseit. * * * Popovic üdvözlése után, aki saját kérelmére érkezett Washingtonba, Dulles nyomatékosan hangsúlyozta érdekünket az Egyesült Államok és Jugoszlávia közötti viszonyunk jelenlegi állásában, mivel ezek szükségessé tették, hogy az Egyesült Államok elnökét nyílt színvallásra kényszerítsék Jugoszláviával kapcsolatban. — Dulles személyszerint megtett minden lehetségest, hogy elkerülje a jelenlegi helyzetet, de ez még így sokkal jobb volt, mint kongresszusi harcok árán beszüntetni minden segélyt. Az elnöki véleménynyilvánítást ugyan el lehetne halasztani, de ez nem lenne tanácsos Jugoszlávia jelenlegi gabona-követelményeinek és a szovjet—jugoszláv látogatások verőfényében. Popovic elismerte Dulles odaadó erőkifejtését Jugoszlávia érdekében. Kijelentette, hogy kapcsolatuk alapelemei nem változtak, és úgy érzi, viszonyuk ugyanolyan jó maradt mint a múltban volt. De ez nem jelenti azt, hogy ő szándékosan határozatlan lenne a Szovjetunióval szemben, sőt ellenkezőleg le akarja szögezni, hogy Jugoszláviának alapos oka van arra, hogy kívánatosnak tartsa a lehető legjobb viszonyt fenntartani úgy a Szovjetunióval, mint a kelet-európai országokkal. Más szóval Jugoszlávia pozitív befolyást gyakorolhat ezekben az országokban, úgy külföldi, mint belföldi fejlődésük meghatározásában. De addig még nagyon sokat kell tenni. Ezekkel az országokkal a kívülről jövő kapcsolatok kiépítése mindaddig hasznos lenne, amig a gyakori látogatások nem válnak kihívóan körülményessé. A Szovjetunió vezetői természetesen azt szeretnék mutatni, hogy az ő viszonyuk Jugoszláviával jobb, mint az a valóságban fenn áll. Popovic beszámolt ezután, amint ő feltételezte, a jól ismert és a New York Times-ben közölt szovjet levélről, amit Warsóból küldtek szét körülbelül az elmúlt szeptember hó közepén, és amelyben óvták a külföldi kommunista pártokat Jugoszláviától. Megemlítette, hogy értesült a levél létezéséről, de nem rendelkezett szövegével. Kruscsev belgrádi látogatása alatt nem tagadta le a levelet. (Ügy Popovic, mint Mates nem vitatja a Szovjet jogát, hogy saját tetszésük szerint tolmácsolják Jugoszláviával való kapcsolatukat, ugyanakkor Jugoszlávia természetesen ezzel nem érthet egyet, ami az ellentétes nézetek szabad megvitatásának a természetes alapja.) Dulles kérdésére Popovic közölte, hogy Kruscsev belgrádi látogatását már nyilvánosságra hozták, de azt még nem tudhatja, hogy Tito krimi tárgyalásairól milyen közleményt adhatnak ki. Dulles megjegyezte, hogy ezeknek a látogatásoknak a hírét patologikus elégedetlenség vette körül, ide számítva az Egyesült Államok Elnökét és őt is. Az elnöknek világos érveléssel kell alátámasztani véleményét, s ez nem alapulhat találgatáson és rémhíreken. Tito jelenlegi látogatásának alapos oka lehetett. A jugoszlávok cselekedhetnek tetszésük szerint, amit mi nem vagyunk jogosak vitatni, de a tájékoztatásuk hiányában a gyanú és a találgatás örvényébe kerültünk. Az Egyesült Államokat mindez kellemetlen helyzetben hagyta, amikor segíteni szerette volna Jugoszláviát gabona hiányában. Popovic válaszában elismerte, hogy jelenleg képtelen pontosabb adatokat közölni... Kruscsev távozása után Belgrádból hivatalos szóvivő közölte Jugoszlávia és a Szovjetunió ellentéteit. Popovic szerint Mr. Prica — Belgrádban — mindezt megmagyarázta az amerikai ügyvivőnek. A feltett kérdésre: Mit keres Jaltában Gerő, a magyar államférfi —, Popovic állította, hogy Jugoszláviát ez ugyanúgy meglepte, mint bárki mást, hogy Gerő ugyanabban az időben volt ott, mint Tito. Popovic még nyomatékosan azt is hangsúlyozta, miszerint nem volt kérdéses Juguszlávia esetleges visszatérése a CÖMINFORM-ba. Dulles ismét megemlítette azt a zavaros helyzetet, amibe a Jugoszláviában jelenleg kialakuló fejlemények nem teljes ismerete miatt került, amiről az elnököt tanáccsal kell ellátnia. Dulles elhitte Titónak, hogy Jugoszlávia megtartja függetlenségét és ellenzi más államok életébe való beavatkozást. Dullest ezen meggyőződéséért sok kritika érte, de ennek ellenére mindig volt bátorsága kifejezésre juttatni nézeteit. Mindezen rejtélyek között, valami nagyobb fontosságú dolgok történtek Jugoszláviában, folytatta Dulles, de az az érzésünk, mindezt előttünk elhomályosították. Popovic felfedte, hogy Kruscsev legutóbbi látogatását Tito moszkvai tartózkodása alatt tárgyalták meg. De ezt az időpontot előbbre helyezték, talán azért, mert Jugoszlávia befolyást gyakorol a jelenlegi eseményekre. Popovic elismerte Kruscsev számára érzékeny pont Jugoszlávia függetlensége. A Szovjetunióban különböző vélemények uralkodnak és egy lehetséges ellenzék is kialakulhat a Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában, de nem különben a Szovjetunióban felbukkanó események megítélésében. Tito azt mondta, hogy Jugoszláviának támogatni kell a haladó (progresszív) elemeket ezekben az országokban. De, ha úgy találja, hogy ezen elemek és az ellenzék között nem volt különbség, akkor ottan nem lenne semmi szükség arra, hogy Jugoszlávia nyújtson nekik további támogatást. Ez a politika máris sok eredményt termelt és nem lehet elejteni. Popovic rámutatott, ha a Szovjet máris megváltoztatta politikai vonalvezetését, ez talán egyedül nemcsak Jugoszlávia miatt volt, hanem azért, mert ilyen változások halaszthatatlanok voltak. Tito moszkvai látogatása alatt alapvető megbeszélések döntötték el a kiadott nyilatkozat azon részét, melynek tárgya a szocializmus különböző úton való elérése... Dulles szerint nehéz lenne elhinni, hogy Tito feladná függetlenségét, amit eddig olyan nagy bátorsággal tartott fenn. Az orosz egy igen szívós nép és kétségtelenül meg fogják kísérelni, hogy Jugoszlávia függetlensége ne ássa alá helyzetüket. Szóbeszéd tárgya volt, hogy olyan államférfiak, mint Molotov, még mindig a sztálini vonalat képviselik, és ezért fontos tudnunk, hogy Jugoszlávia nem térne-e vissza a sztálini táborba. Popovic határozottan állította, hogy Jugoszlávia politikája 1948 óta
