Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

2. oldal

«ITTVAKÖfcT

1982. augusztus

Sztálin ellen irányult és nincs szándéka elhagyni ezt a követett útját. Két szempont fontos az utóbbi látogatások tekintetében. Először a Szovjet hamis benyomást kívánt teremteni a Jugoszláviával fennálló viszonyában. Másodszor Kruscsevnek biztosítékokat kellett szolgáltatni politikáját illetően. Dulles észrevételére, hogy ezek a biztosítékok Jugoszlávia terhére történnek, Popovic azt válaszolta, hogy Jugoszlávia függetlenségének kérdését alaposan megvitatták Tito moszkvai látogatása alatt. Ha Jugoszlávia nem lenne független, akkor őneki (Popovicnak) lehetetlen lenne ma itt lenni Washingtonban és tárgyalni a Secretary-vei.

Befejezésül Dulles megfigyelése szerint: Ha a Szovjet olyan bölcs lenne, hogy megengedne egy békés fejlődést a csatlós államokban a nacionalizmus és a függetlenség elérése felé, a régi rendszerek szükségszerű visszatérése nélkül, ezen országok mint egységes tömb, nem viselkednének ellenségesen a Szovjetunióval szemben. És ha egy ilyen fejlődést Jugoszlávia támogat, nem lenne szükség sem reakcióra, sem forradalomra. De, ha a Szovjet továbbra is elnyomó politikát folytat, ezek a Szovjetunióval ellenséges rendszerek fellázadhatnak. Popovic osztozott Dulles véleményével.

Dulles nyomatékosan leszögezte ismét a további felvilágosítás szükségét az előbbi látogatások jelentőségére vonatkozóan, ami függőben maradhat Tito hazatérésig. Őszintén reméli, hogy a Marshallnak lesz valami közölni valója Nagykövetünkkel Belgrádba visszatérte után.

A SZENÁTUS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK TITKOS ÜLÉSE JUGOSZLÁVIA ÜGYÉBEN

Sztálin halála után a Szovjetunió és Jugoszlávia között megindult kiengesztelődés az Egyesült Államokban növekvő bírálatot váltott ki Tito és kormánya folytatólagos támogatása miatt.

Tito 1956 júniusi moszkvai látogatása után a képviselőház külügyi bizottságának kezdeményezésére Tito segélyezésében beállott általános változásokkal a Szittyakürt múlt évi június—júliusi számának 12. oldalán már foglalkoztunk.

A szenátusban Joseph R. McCarthy és William E. Jenner szenátorok S4001 szám alatt törvényjavaslatot nyújtottak be, mely kérte a Titónak szolgáltatott minden segély azonnali beszüntetését. Amikor a parlamenti útvesztőkön a javaslat nem juthatott el a szenátus külügyi bizottsága elé McCarthy és Styles Bridges szenátorok az előbbihez hasonló “amendment”-et terjesztettek a szenátus teljes ülése elé. Ide sorol Délmagyarország Felszabadító Tanácsának egyidejű történelmi harca is.

* * *

Pár nap múlva, 1956. június 26-án, ilyen hangulatban érkezett Dulles külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságának titkos ülésére, ahol maradéktalanul, és a US—Tito korszak történetében is egyedül álló határozottsággal javasolta Tito és Jugoszlávia további támogatását. A titkos ülés anyaga, a hozzászólásokkal és kérdésekkel együtt, kötetnyi! Dulles aprólékosan elemezte a kommunizmus világhelyzetét és benne a jugoszláv—szovjet látogatások mérlegét. Tito visszacsábítását a Szovjet vezette kommunista táborba hihetetlennek tartotta. Jugoszlávia katonai segélyezését beillesztette az Egyesült Államok világszerte tervezett védelmi rendszerébe, beleértve a NATO biztonságát is. Megértéssel tolmácsolta a szenátoroknak Tito félreérthetetlen törekvését, hogy sajátságos izű kommunizmusának befolyást szerezzen a csatlós államok életében. Dulles ismételten említette: Kruscsev már kötélen táncol. Tito elősegítheti a Szovjet birodalom széthullását.

Büszkeséggel beszélt Brioniban 1955-ben Titóval történt találkozásáról.

Tito életét veszélyeztette meggyőződéséért és becsületéért, és amikor legutóbb Briónban látta: arcáról sugárzott a tisztesség!

* * *

Két nappal Dulles beszámolója után, 1956. június 28-án, a szenátus elutasította a McCarthy—Bridges novellát és elfogadta Joseph C. O’Mahoney szenátor kiegészítő javaslatát, mely szerint az elnöknek hozzá kell járulni előzetesen Jugoszláviának folyósítandó mindennemű segélyhez. Ez a képviselőház korábban elfogadott korlátozásának csak egy igen enyhe változata. Eisenhower ennek mindig készséggel eleget is tett. (Executive Sessions of the Senate Foreign Relations Committee. Eighty-Fourth Congress, Second Session, 1956. Printed for the use of the Committee on Foreign Relations. U.S. Government Printing Office, Washington, D.C. Made public December 1978.)

* * *

Az imént tárgyalt két okmányt változatlanul szélesre bontott térképpel, s a nándorfehérvári harangok üzenetével adjuk át a most már még világosabban és élesebben látott magyar jövőépítés szolgálatára!

sec HÉT JhVt íoewepj consists of , V j.itabeí IC -C copies, Sor

_ u.

^MaELSTATE*" ”---------__

Memqfcfifi/lEttlEDfeConversaftqp , A^coc/ünr?Ö pi (

' ;.y-r

.f^OorXDSf JS AUTH.

—,

U ~ ni

or. da'j.DATE: October, 19

SUBJECT:

Current Soviet

i®!!*«

, fcXif.v r io.'js

par no pa NTS; Mr. Koca Popovic !"~To reTgrr’MTrrie tar Yugoslavia Mr. Leo Mates, Ambassador of Yugoslavia The Secretary Mr. Beam - EUR

COPIES TO:

{f'

I»* ~ :

J

S/S -(2)^

G - Mr. Murphy ' '

H /

EUR (2) '

EE

.Embassy, Belgrade ^.Embassy, Moscow - 7

A '

o

yoi

OJ

•

• G> 03 03

In welcoming the Foreign Minister who had come to Washington at his own request, the Secretary stressed our Interest In the present state of US-Yugoslav relations because of the necessity Imposed on the President of his making a finding with respect to Yugoslavia. The Secretary personally had done everything possible to avoid the present predicament which was better however than arbitrary Congressional action cutting off all aid. The finding could be postponed but thl6 might be Inadvisable In the light of Yugoslav requirements for I wheat and the recent exchange of Sovlet-Yugoslav visits.

Mr. Popovic acknowledged the Secretary's efforts on Yugoslavia's behalf. He said the basic elements In our relations have not changed and he felt these relations were good as they were In the past. He did not mean to be evasive regarding the USSR but wanted to say that Yugoslavia had good reasons for wishing »the best possible relations with the USSR and the eastern European countries. Thereby Yugoslavia could exercise a positive influence on both external and internal developments in these countries. Much still had to be done. Outside contacts with these countries would be all to the good so long as the number of visits did not prove embarrassing.' The Soviet leaders may naturally wish to show that their relations with Yugoslavia are better than they are In fact. " - u.

Copy rio(s) ibUUlZ._________

•b.

01

03

O

\

0)

>

*

■ Mr..Popovic

Pc:

"M-i». rv/n

_

,1/i/lZ

ö

H? I

&SSPS.T.

Mr. Popovic then referred to what he assumed to be the well known Soviet letter reported by the New York Times from Warsaw (about mid-September) warning foreign Communist parties about Yugoslavia. He said he knew the letter existed but did not have the text; Khrushchev during his visit to Belgrade did not deny Its existence. (Both Popovic and Mates said they did not dispute the right of the Soviets thus to Interpret their relations with Yugoslavia, although of course the Yugoslavs might disagree; this was In the nature of a free exchange of views.)

In reply to the Secretary's question, Mr. Popovic said Khrushchev'8 visit to Belgrade had already been publicized, but he could not say what announcement or communique might be Issued respecting Tito's visit to the Crimea.

The Secretary said the aura of mystery surrounding these visits was embarrassing to the President and himself. The President must give sound reasons for his finding and could not act on speculation, rumor, etc. There must have been a major reason for Tito's trip. The Yugoslavs can do anything they please and maybe we are not entitled to ask, but In the absence of firm Information, suspicion and guesswork hold sway. The Us Is thus left In a difficult position at a time when it might be of help In relieving the Yugoslav wheat situation.

Mr. Popovic said he was unable to be more precise. A6 In the past, there would probably be a public authoritative explanation. After Khrushchev's departure from Belgrade an official spokesman had referred to Yugoslav differences with the USSR. Mr. Popovic mentioned that Mr. Prlca in Belgrade had also furnished an explanation to the American Charge. In reply to a question concerning the presence in Yalta of the Hungarian leader Gero, Mr. Popovic claimed the Yugoslavs were as much surprised as anybody else about his being there at the same time as Tito. Mr. Popovic stressed there was no question of Yugoslavia's reentering any kind of Comlnform.

The Secretary again mentioned the troublesome situation he faced In having to advise the President with only Incomplete knowledge of current Yugoslav developments. The Secretary had believed Tito when the latter said Yugoslavia would maintain Its Independence and opposed Interference- In the affairs of other states. The Secretary said he had been criticized for his belief and it had taken courage to express this view.

Amidst all this mystery, something of major importance was taking place but we have the feeling we are being kept in the dark.

Mr. Popovic said Khrushchev's last visit had been discussed when Tito was in Moscow. The date had been advanced, maybe because of Yugoslav Influence on current events. Mr. Popovic recognized Khrushchev could be embarrassed by Yugoslavia's Independence. There were differences of view within the USSR and possibly opposition had developed with respect to events In Poland and Hungary and Bulgaria as well as In the USSR. A6 Tito said, Yugoslavia must support progressive elements In these countries; should It be found that there was no differencebetween these elements and the opposition, there would be no further reason for Yugoslavia's support. This policy has already produced results and cannot be abandoned. He recognized that if the Soviets had changed their conduct, It was probably not solely because of Yugoslavia but because such changes were Inevitable. During Tito's visit to Moscow basic discussion had taken place respecting that portion of the communique dealing with the subject of different approaches to socialism. (Mr. Popovic claimed this section had been criticized by the foreign press but acknowledged 6uch criticism had been largely aimed at Zhukov's twisting of Tito's remarks concerning Soviet-Yugoslav comradeship during the last war.)

The Secretary said It was hard to believe Tito would give up his Independence which he had maintained with such great courage. However, the Russians were a tough people and doubtless were trying to ensure that Yugoslav Independence would not undermine their position. There was talk that such leaders as Molotov represented the old Stalinist line and It is important for us to know that Yugoslavia would not return to the Stalinist camp.

Mr. Popovic emphasized that all Yugoslav policies since I9A8 had been directed against Stalinism and Yugoslavia had no Intention of abandoning Its position. Two points were Important respecting the latest visits: The Soviets wished to create a false Impression about their relations with Yugoslavia; and Khrushchev must furnish guarantees respecting his policies. In reply to the Secretary's observation that these guarantees might be at Yugoslavia's expense, Mr. Popovic said there had been thorough discussion of the question of Yugoslav Independence during Tito's Moscow visit. If Yugoslavia were not Independent it would be Impossible for him to be here in Washington talking to the Seoretary.

In conclusion the Secretary observed that should the Soviets have the wisdom to permit orderly evolution within the satellite countries toward nationalism and Independence, the old regimes would not necessarily return, and these countries as a group would be well disposed to the USSR. If this development were supported by Yugoslavia, there need be neither revolution nor reaction. Should the Soviets be too repressive, then regimes hostile to the USSR would spring up. Mr. Popovic expressed agreement.

In stressing again the need for further information concerning the significance of the reoent visits, the Secretary observed that this seemed to be as far as one could get pending Tito's return and he expressed the hope that the Marshal would have something to communicate to our Ambassador when he gets back to Belgrade. EUR:JEBeam:sJ:mt