Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
4. oldal »ITtVAKOkf 1982.január hó Megjelent BADINY JÓS FERENC ^ KÁLDEÁTÚL tSTEB-GAMIG < o 0c ÜJ I— cn-< LÜ Q _] ■< ¥ II |! A SUMIR-MAQYAR NYELVAZONOSSAG BIZONYÍTÉKAI A szerző az alábbi bevezetéssel bocsátotta útra könyvét és a borítólap belső oldalára a következő szöveget írta: EZT OLVASSA EL LEGELŐSZÖR... Igen nagy örömmel adom át ezt a könyvet az olvasóknak és kérem — fogadják szeretettel. Bocsássák meg a benne előforduló nyomtatási hibákat és javítsák ki azokat kegyelmesen. Vegyék tekintetbe, hogy igen nehéz technikai, gazdasági és egészségi körülmények játszottak közre e könyv világra hozatalában, mely — bár sok szakmabeli anyagot tartalmaz — mégsem a “szakemberek” részére készült, hanem a Magyaroknak. “A TUDÁS NÉPÉNEK” — függetlenül attól, hogy otthon, vagy idegenben élnek. A mai marxista rendszerű Magyarország állampolgárai ne lássanak azokban a kifakadásaimban, melyekkel a mai “marxista történelemszemlélet” és “marxista nyelvtudomány” erőszakosan fenntartott dogma-várait döngetem, semmi ellenséges érzületet, “felforgató szándékot”, vagy éppenséggel “politikai állásfoglalást.”. Csupán “politikai irányítottság” nélkül élő, de a Hungarológiának nevezett tudományágban szorgalmasan kutató egyetemi tanárnak a felkiáltásai ezek... És csak azért, mert e sorok írója semmiképpen sem tudja megérteni a mai, magyarországi tudományos helyzetet és benne azt, hogy egy haladó szellemű népi-szocialista rendszer lendületében miképpen tud fenntartani és folytatni — a saját népére és társadalmára vonatkozóan — olyan történelemszemléletet és nyelvszármaztatási teóriát, ami a Magyar Népet kizsákmányoló idegen királyságok világi és egyházi feudalkapitalizmusának a terméke és — közismerten — a Magyar Nép ellenségei által, a Magyar Népre erőszakolt kultúr-terror szüleménye. Azt szeretném elérni ezzel a könyvvel, hogy a MAI magyar történelemszemlélet és nyelvtudomány vegye fel munkarendjébe mindazokat a bizonyítékokat, melyek a magyar népi és nemzeti önbecsülés szolgálatára vannak és az ősi múlt igazságai alapján, népi és nemzeti öntudatot termelnek. Semmi másra nem gondolok itt, csak arra, amit a többi, szintén népi-demokratikus rendszerben élő országok — saját magukra vonatkozóan — hirdetnek. És itt — elsősorban — az orosz kutatók kiértékeléseire hivatkozom, akik — a szkíta kincsek birtokában — az egész nyugati világ előtt — egy eddig valóban ismeretlen, orosz őstörténelmet tártak fel és azt igen tudatos önbecsüléssel tették. Az én célom tehát az, hogy édes magyar nyelvünk megbecsülésben egyakaratra hozzam a különböző politikai rendszerek által nevelt és tanított magyarokat. Szeretném, ha Mindnyájan megértenénk — e könyvből — annak rejtelmes okát is, hogy miért áll a világ “pusztítótüzében” a magyar nemzet és a magyar nyelv. Ennek az oknak a tudása legyen megértésünk összetartó ereje is... hisz, aki MAGYAR — e tűzből magát kivonni nem tudja, mert az is teljesen mindegy, hogy az “élniakarás” fője Zrínyi, Rákóczi, Kossuth — vagy az elhagyott, magára maradt MAGYAR LÉLEK. ÁRKAY LÁSZLÓ: H A sarló-kalapácsos sárkány torkában CIMU könyv méltatása Krupa Sándor ferences atya a három “sarlókalapácsos" könyvével, a magyar vörös börtönirodalom legtermékenyebb írója. Sorrendben az említett könyv a negyedik. De ez már nem a magyar kommunista börtönökről szól, hanem Kínáról. Mégpedig arról, hogy ott a kommunisták hogyan kerültek uralomra, miképpen tartották meg azt napjainkig. Mindezt magyar missziósok csodás életkeretében mutatja be. Érthetőség érdekében természetesen érinti Kína múltját is, és sejtetni engedi a vörös birodalom jövőjét felejthetetlen ecseteléssel. Minden könyve kitűnő irodalmi alkotás, de a negyediket nyugodtan nevezhetem irodalmi mesterműnek! A történelem eiénkvetítése markáns, a személyek ábrázolása kitűnő. Szép magyar nyelven írt könyve emigrációs irodalmunk büszkesége. Az események oly érdekfeszítően vannak leírva, hogy a könyv olvasásakor letehetetlen. Történelmi, politikai és lélektani fejtegetései oly húsbavágók, hogy ezt a könyvet nyugodtan nevezhetjük a kommunizmus elleni “áfiumnak"! Aki ezt a könyvet figyelmesen elolvassa, megismeri a kommunizmusnak minden változatát és trükkjét, s megundorodik tőle. Ez a könyv a szabad Nyugatnak olyan ideológiát ad, ami legyőzhetetlen, mert Isten-hiten, az igazságon és a szabadságon alapszik. A kommunizmus terjedését háború nélkül csak ellen-ideológiával lehet megállítani, illetőleg felszámolni, ha ugyan önmagát lassan fel nem emészti... Ha ezt a könyvet angolul adnánk ki, a magyar emigráció nagy szolgálatot tenne az emberiségnek. Külön ki kell emelni e könyvben szereplő magyar ferences missziós atyákat és nővéreket, akik törhetetlen hitükkel és meg nem változtatható emberszeretetükkel szentekhez méltó példát mutattak az emberiségnek. Nemcsak szenvedni tudtak hivatásukért, hanem meg is halni! Mindegyik mártír volt. Mi magyarok nagyon büszkék vagyunk rájuk, talpraesettségükkel, mártíromságukkal aranyozták a magyar nevet! Márcsak ezért is megérdemelné ez a nagyszerű könyv, hogy minden emigrációs magyar elolvassa! A szerző ezzel és minden könyvével Istent és hazáját szolgálja. Sok áldozatot hozott értük és vállalt olyan “lehetőségeket ', amilyeneket eddig nem sokan mertek vállalni, csak azért, hogy maradandó emléket állítson korunk magyar hőseiről. Ezért könyveinek támogatása nem hazafias kötelességünk-e? CSÁRDÁS JÓZSEF A SARLÓ-KALAPÁCSOS SÁRKÁNY TORKÁBAN kapható a szerzőnél is, keménykötésben 16.—, puhakötésben 13.— US dollár, s mindegyiknél plusz $1.—, illetőleg külföldre $1.50 portó. Cím: KRUPA SÁNDOR Box 250, Dewitt, Mich. 48820 — U.S.A. Az idegenlégióval Indokínában”- APARVÄRY LÁSZLÓ KÖNYVE -1981 őszén jelent meg a szerző kiadásában a fenti című könyv. Két nap és két éjjel szinte megállás nélkül olvastam a mintegy négyszáz oldalas kötetet. Nem lehet letenni. Témája szinte egyedülálló, mert a francia idegenlégió többezernyi magyar hősi halottjáról tudtommal nincs összefoglaló megemlékezés. Nem tudok hősi emlékművükről sem. Aparváry László ezt most felállította “Az idegenlégióval Indokínában" című könyvével. E művével olyan dokumentumot létesített, amiből ha egyetlen példány is marad csak fenn, akkor is lényegesen hozzájárult a magyar történelem adattárához. Minden jóízű humora mellett is annyira megrendítő mű, hogy az olvasóban a lélegzet is beleszorul, a stílusa pedig irodalmi rangra emeli. Gondosan, de természetes észrevétlenséggel adagolja, fokozza-enyhíti a lélektani feszültségeket, festi a hétköznapok unalmát és a gerillaharcok idegőrjítő veszélyeit, sző a történésbe itt-ott rövid, de mélyértelmű gondolatsorokat, s mikor már azt hiszed, hogy most pár percre abbahagyhatod az olvasását, akkor következik egy-egy diszkrét szellemességgel megírt epizód, mert hát Istenem, a magyar fiúk Vietnámban — illetve, akkor még Indokínában — sem éltek egészen rózsafüzéres apácaéletet... Már az első oldalaknál ökölbeszorult kézzel éled át a szerzővel, miként adták el őt tudta nélkül és rabszolgaként idegenlégiósnak hatszáz osztrák schillingért. Aztán vele követed a vasrácsok mögötti szökési terveket, a fegyveres őrök között töltött rabéletet a “szabad” francia zónában mindaddig, amíg Afrikába, majd ejtőernyős kiképzés után Indokínába, a mai Vietnámba nem szállították őket. Vele éled át a leszabotáltan ki nem nyíló ejtőernyők halálsikolyát is... Légy akár nő, akár kemény katona, vele együtt siratod magyar bajtársát és legjobb barátját, akit ötévi idegenlégiós szolgálat után, már leszerelési paranccsal és visszainduló hajójeggyel a zsebében, a legutolsó napi bevetésén tépett szét egy tányérakna. S aznap este érkezett meg a halott fiú édesanyjának boldog levele: “Hát jössz haza, édes fiam!...” Külön ki kell emelnem a könyv egyik legmegrázóbb és legszebb epizódját: Aparváry 1949-es karácsonyi élményét. A laktanyából csak hárman mentek a városba éjféli misére, három magyar barát a vadidegen Távolkeleten. A templom zsúfolva volt, mozdulni is alig lehetett. S egyszer csak a mise közben felzúg az orgonán... a teljes Magyar Himnusz! Ki játszotta? Sohasem tudták meg. A kórusra nem lehetett fellátni, oda feljutni is hiába igyekeztek, mert a sűrű tömeg teljesen elállta az utat. Az orgonista sem tudhatta, hogy három kemény magyar katona vigyázzállásban, de a megrendüléstől zokogva hallgatja végig a játékát. Azt írja a szerző, ez volt élete leggyönyörűbb karácsonyi ajándéka. A könyvet Aparváry az egykori naplójegyzetei alapján írta, legtöbbször napnyi pontossággal követve az eseményeket. Talán még hozzátehetem, hogy a műben franciásan írt “vitmin” alatt amerikai helyesírással természetesen a kommunista Viet-Minh értendő. A könyvet egyébként több tucat eredeti fénykép díszíti, a címoldalán látható ügyes térképvázlat pedig nagyban megkönnyíti az események vizuális követését. Nem mondom, hogy minden magyarnak “kötelessége” ezt a könyvet megvenni. Ne kötelességből vedd meg, hanem mert érdemes. Élvezni fogod és gazdagodsz általa. Megrendelhető a szerzőnél, ára: $14.00 plusz postaköltség. — A szerző címe: Aparváry László, 183 Flavelle Road, Calgary, Alberta, Canada T2H 1G1 — Telefon: (403) 255-8304. Kedves Olvasóink! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom gondozásában megtartott Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának kiértékelése alapján örömmel jelentjük, hogy őstörténelmünk iránt egyre fokozódó érdeklődés — tömegjelenségnek nevezhető —, úgy a rab-SZÉPIRODALOM, SZOCIOGRÁFIA, MŰVÉSZET forrás ii XIII. ÉVFOLYAM. 1981. NOVEMBER hazai, mint a száműzetésben vagy a kisebbségi sorsba kényszerített magyarság sorában. így van ez rendjén. A “csak ezeréves” történelmünk helyett minden magyart kell, hogy érdekeljen őstörténelmünk, hisz voltaképpen családfánkról van szó és olyan messze időkre vezet vissza bennünket, melyek homályából — a sumirmagyar azonosság valóságában — csak most kezd egyre élesebben népünk — sumir-magyar fajtánk — igaz őstörténelme kirajzolódni. A sumir-magyar azonosság tartalma önmagában sűrítve mutatja a magyarság történelmi, nyelvi, ideológiai és hitvilági ősiségét és ezekből az ősiségen alapuló tradicionális valóságokból olyan politikai szintézis szűrhető ki, melynek gyakorlati értéke felmérhetetlen. Ezért került az Egyesült Nemzetek Szövetsége előtt a Szittyakürt és testvérlapunk az Ősi Gyökér a hazai kommunisták támadásainak pergőtüzében. Az aczélgyörgyök meg komoróczygézák jól tudják, hogy a sumir-magyar azonosság valósága biztosítja a Kárpátmedencét ősidők óta birtokló magyar népnek — mint az emberiség legősibb kultúrájú népének leszármazottja — a Kárpátmedence birtoklására vonatkozó tradicionális államalkotási jogát és az elszakított területeknek e jogon való visszacsatolását. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom és annak hivatalos lapja a Szittyakürt, a sumir-magyar azonosságból érvényesíthető politikai szintézis gyakorlati értékének végrehajtásán munkálkodik. Nyilván, az őstörténelmünk iránt egyre fokozódó hazai érdeklődés teszi megokolttá, hogy a Kecskeméten megjelenő FORRÁS című szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat 1981 novemberi száma Kunszabó Ferenc, Vértessy György, Lükő Gábor, Juhász Péter, Dorosmai Imre, Borisz Perlov, Grandpierre K. Endre és Henkey Gyula történelmi tanulmányaival sok helyütt a “hivatalos kutatásokból kimaradt” témáknak szentel helyet. A Szittyakürt januári, februári és márciusi számában teljes terjedelmében közöljük a Forrás című folyóiratban megjelent régészeti, embertani, néprajzi és más őstörténelemmel kapcsolatos tanulmányokat. A tanulmányok kritikáját a száműzetésben élő őstörténészeinkre bízzuk. Mint a hazai történelmi tanulmányoknál oly sokszor megtörténik, úgy e tanulmányok sem mentesek a hivatalos politikai befolyásoktól és érdekirányzatoktól. Kedves Olvasóink elnézését kérjük az őstörténelmi tanulmányokban előforduló egyes (pl.: felszabadulás utáni, stb.) kifejezések közléséért. Major Tibor
