Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
2. oldal «ITTVAKÖkT 1982. április hó ellen foganatosított U.S. rendszabályokat. ” A fenti idézet maga helyett beszél. Ezek után fel kell vetni a kérdést: kik csináltak Ceausescuból, ebből a balkáni kommunista kalandorból “nagy fiút”? Georghiu Dej, a kommunista Románia közel 20 éven át “legkimagaslóbb” egyénisége azzal írta be a nevét a román történelembe, hogy 1954-ben segédkezett a mindenható, zsidó Pauker Annát és klikkjét félreállítani és elnémítani, 1958-ban pedig sikerült neki az orosz megszálló csapatokat “kimanőverezni” Romániából. Ezután megkezdte Románia iparosítását, és hogy a kezdeti sikereit senki és semmi, még a COMECON se veszélyeztethesse, elkezdett huzakodni Moszkvával. Az országban pedig még Sztálinnál is kegyetlenebb, feszesebb terror uralmat létesített. Georghiu Dej 1965-ben bekövetkezett halálával Ceausescu ilyen Romániát örökölt nagy pártfogójától. Igaz, először harmadmagával. De ezeket egykettőre félreállította és rövidesen Románia teljhatalmú “uralkodójává” nőtte ki magát. Kommunista diktátor létére az “egységes nemzeti román állam” megteremtését tűzte ki céljául és ennek érdekében azonnal megkezdte Erdély őslakos magyarságának, az erdélyi szászoknak, bánáti sváboknak és a dobrudzsai bolgároknak az elnemzetlenítését és mint nemzetiségeknek a megsemmisítését. Jól megszervezett, vasfegyelem alatt tartott “titkos rendőrségével” pedig eddig minden megmozdulást — még a zsilvölgyi bányászok sztrájkját is — azonnal el tudta szigetelni és egyenként felszámolni. Moszkva nagyon jól tudja mindezt és bármilyen kellemetlen is nekik ennek a hatalmi hóbortban szenvedő kis diktátornak a nyelvöltögetése, nem nyúlnak hozzá, mert a “csatlós” országok közül egyedül Romániában dívik a leghamisíthatatlanabbul a moszkvai stílusú kommunizmus, aminek Ceausescu a biztosítéka. Nemzetközi viszonylatban pedig, akár tetszik, akár nem, Nixon csinált “nagy fiút” Ceausescuból, hogy a végzetes “nixengeri” dentet politikáját saját lelkiismerete meg a mindenható hírközlő szervek által irányított közvélemény megnyugtatására ennek a véreskezű, sztálinista, kommunista, magyarirtó diktátornak látványos, de értéktelen politikai szélhámoskodásával enyhítse. 1969-ben, Moszkvából hazatérőben, Nixon, az amerikai elnökök közül elsőként, Bukarestbe is ellátogatott és ott az utcán Ceausescu füttyére még a “horát” (primitív, oláh népi csoporttánc) is eljárta az egész világ megrökönyödésére. 1970-ben pedig olyan fényes fogadást rendezett részére Washingtonban, hogy a State Department protokol-hivatalának egyik tisztviselője szerint: “Kommunista vezető előtt eddig még sohasem tárulkozott ki ennyire Amerika.” Ettől kezdve a szabad világ vezetői, kormányai valósággal versenyt futottak a regáti foltozó varga fiából “államférfivá” vedlett Ceausescu kegyeiért. Az amerikai kormányoknak pedig első számú “kedvence” lett. így Ford elnök is elzarándokolt Bukarestbe, hogy elődjéhez hasonlóan ő is eljárhassa a “horát”. És ennek fejében még a “Most Favored Nation” néven ismert vámkedvezményt is megszavaztatta neki, amit azóta az amerikai kongresszus a magyar emigráció felvilágosító munkája és erélyes tiltakozása ellenére minden évben újra és újra megszavaz mint egy jutalmat a román uralom alá kényszerített 3 millió őslakos magyar és a többi nemzetiség tervszerű elnemzetlenítéséért és irtásáért. Mindezért Ceausescu eddig csak azzal fizetett, hogy a “Jackson —Vanik amendment” értelmében megengedte a romániai, zömmel magyarul is beszélő erdélyi zsidónak — akárcsak néhány évvel ezelőtt a nyugatnémet ipari és kereskedelmi támogatás fejében az erdélyi szászoknak és bánáti sváboknak — a tömeges kivándorlását Israelbe, de főleg az USA-ba. Ezt is csak azért, mert ezzel nemcsak a nem kívánatos zsidóktól szabadulhat meg, hanem a magyarul beszélők arányszámát is csökkentheti. És ezek a kiszabadult zsidók a “nagy” Ceausescu iránti hálából a hivatásos propagandistákat megszégyenítő buzgalommal és igyekezettel hirdetik a fölös számban rendelkezésükre bocsájtott angolnyelvű román propaganda füzetek segítségével a románok dákó —román eredetének a meséjét, noha nem létezett történelmi, kulturális nagyságát és jelentőségét. A jóhiszemű, de teljesen tájékozatlan amerikaiak pedig — akárcsak a nemzeti öntudatukat vesztett nyugatnémetek — ezt el is hiszik. A zsidók után most már egyre többen jönnek az át nem nevelhető, idősebb magyarok és székelyek is, mert Erdély birtoklását csak úgy tudják véglegesíteni, ha a nyugati hatalmak hallgatólagos beleegyezésével és hathatós politikai, gazdasági támogatásával sikerül nekik a máris kisebbségbe szorított őslakos magyarokat és székelyeket elnemzetleníteni, beolvasztani vagy pedig szétszórni Romániába és szerte a világba. Végzetesen tragikus, hogy a hirtelen világhatalommá cseperedett Amerika politikusai az elmúlt 60 év súlyos vér- és anyagi áldozata ellenére sem tanultak a történelemből. Ma is olyan tudatlanul, értetlenül és naív fölényeskedéssel állnak az egész világ sorsát döntően befolyásoló európai kérdésekkel szemben, mint 60 évvel ezelőtt. Ebből következik az amerikai politikai megítélések és döntések téves, végzetes volta. Ilyen a világuralomra törő pánszláv-bolsevista szovjet rendszer sorozatos téves megítélése és a vele szemben tanúsított politikai magatartás végzetes volta. Ma már megcáfolhatatlan történelmi tény, hogy a pánszláv-bolsevizmus Amerika segítsége nélkül sohasem juthatott volna uralomra, sohasem erősödhetett volna meg és még kevésbé nőhetett volna világhatalommá. Ilyen a 30 évvel ezelőtt életrehívott, jelentéktelen, kis Izráel túlértékelése az arabvilággal szemben. És nem utolsó sorban ilyen a Kárpátmedence évezredes történelmi, politikai, kulturális és gazdasági egységének esztelen, bűnös szétrombolásával életrehívott mesterséges, több nemzetiségű, az első komoly nyomásra maguktól széthulló utódállamok — azok között is a 100 éves állami léte alatt minden szövetségesét eláruló, hátbatámadó, folyton fondorkodó Románia — túlértékelés, hathatós politikai és anyagi támogatása. Ezért a végzetes politizálásért azonban most már nemcsak Európa és Ázsia népeinek, hanem magának az amerikai népnek is súlyos árat kell majd fizetnie, ha idejében nem térnek észre. Szeretnénk remélni, hogy Ceausescu szemérmetlen, sértő fricskája észretéríti Reagan elnököt és Haig külügyminisztert is — legalább is román vonatkozásban. És a gazdasági csőd szélén álló Romániát megsegítés helyett a lengyeleknél is erőteljesebb rendszabályokkal rá fogják szorítani az uralmuk alá kényszerített 3 millió őslakos magyar-székely és a többi nemzetiségek emberi és nemzeti jogaik visszaadására, tiszteletben tartására. v. E. I. 1982. június 6-án: Országos ünnepségek a Lorántffy Otthonban 1982 június 6-án, a trianoni békediktátumra való emlékezés vasárnapján nagy ünnepségek lesznek az akroni Lorántffy Otthonban és az akroni Magyar Református Egyháznál. Délelőtt 10 órakor a magyar nyelvű istentiszteleten és délelőtt 11 órakor az angol nyelvű istentiszteleten Nagytiszteletű Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke hirdeti az igét és emlékezik meg az 1920 június 4-i gyászos emlékű országrablásról. Déli 1 órakor ünnepi bankett lesz a Magyar Református Egyház gyülekezeti termében, ahol az amerikai magyarság egyházainak és egyesületeinek képviselői szólalnak fel a történelmi eseményekkel kapcsolatban. Délután 3 órakor rövid ünnepi istentisztelet lesz az amerikai magyar egyházak lelkészeinek részvételével. Körülbelül 3 óra 45 perckor kerül bemutatásra az elmúlt évben elkészített Emlékezés Szobrához tartozó bronztáblákon megörökítésre került országrablás térképes és számszerű ismertetése angol nyelven, valamint a szoborra legalább 100 dollárt adományozó 160 magyar egyház, egyesület és egyén nevének bronz lenyomata. 4 óra körül kerül leleplezésre és bemutatásra a “Magyar Szabadság - harcos”szobra, mely Kur Csaba szobrászművész munkája, és megdicsőülő, égre néző szabadságharcost ábrázol, aki büszkén magasra tartja a lukas zászlót, mely dicsfényt sugároz a harcos feje köré. A szobor gránit alapzaton bronzból lesz kiöntve, és a Lorántffy Otthon emlékkertjében kerül felállításra, néhány méterre az Emlékezés Szobrától. A csodálatosan szép szobor 20 ezer dollárba került, és azt a Lorántffy Otthon adományozta az amerikai magyarságnak. Körülbelül 4 óra 30 perckor folytatódnak az ünnepségek Mindszenty József hercegprímás, Ordass Lajos püspök és Nt. Kur Géza domborművének bemutatásával. A magyarság nagy szabadságharcosai képviselik a három nagy vallást és a teljes magyarságot. (Ravasz László domborműve már felállításra került 1979- ben.) Az ünnepségek 5 óra körül érnek véget Főt. Dömötör Tibornak és Feleségének a domborműveinek bemutatásával, akiknek harcos és munkás magyarságát így kívánták megörökíteni a Lorántffy Otthon igazgatói és Amerika magyarsága. Akik adományokat kívánnak küldeni az előbb említett szoborra vagy domborművekre, azok küldjék el adományaikat annak megjelölésével, hogy mire küldik az ajándékot. Például: Szabadságharcos szobor, Mindszenty dombormű, Ordass dombormű, Kur dombormű. A 100 dollárt vagy ennél nagyobb összeget ajándékozók nevét a jelzett szobor vagy dombormű mellett bronztáblán örökítjük meg. Adjuk meg az elismerést az értünk élt és értünk meghalt nagy magyaroknak és becsüljük meg azokat, akik építettek és alkottak a magyarság javára. Minden egyes adomány levonható az állami jövedelmi adóból. Adományainkat küldjük a következő címre: Lorántffy Otthon 2631 Copley Road, Akron, Ohio 44321. Az ünnepségeken való megjelenésünkkel bizonyítsuk, hogy hiszünk Magyarország feltámadásában! A Lorántffy Otthon igazgatósága A STATE DEPARTMENT TELJESÍTETTE KÉRÉSÜNKET A múlt évben, a Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25 éves és a Hungária Szabadságharcos Mozgalom 20 éves évfordulóival kapcsolatban írt cikksorozatunk keretében kértük a State Department-et, hogy az 1956. október 4-én történt Dulles—Popovic találkozóról készült okmányt a Freedom of Information Act alapján a titkosság alól oldja fel. A Department of State 1982. január 19-én, “óvatos felülvizsgálat” után, teljesítette kérésünket és az addig “titok’’-ként klasszifikált 4 oldalas okmányt (Memorandum of Conversation), rendelkezésünkre bocsájtotta. Legközelebb átfogó publicisztikai keretben az okmányt közöljük olvasóinkkal. Itt jegyezzük még meg, hogy említett közleményeink és az V. Magyar Szabadságharcos Kongresszusról írt beszámolóink az otthoni sajtóban (Magyar Nemzet, Népszabadság), és az évforduló könyveiben (Ez történt, Az ellenforradalom tollal és fegyverrel, stb.) is széleskörű és éles visszhangra találtak. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom (1982. április 15.) Szomorú szívvel, de a Gondviselő Isten akaratát elfogadva tudatják rokonai, rendtársai, jóbarátai és tanítványai, hogy Endrédy Vendel Kálmán ciszterci rendi gyémántmisés áldozópap, zirci apátot életének 87., szerzetességének 65., áldozópapságának 63., apáttá avatásának 43., évében a szentségekkel megerősítve 1981 december 29-én hazahívta a mennyei Atya. Istenben boldogult testvérünk temetése 1982. január 7-én csütörtökön — a Pannonhalmi Bazilikában de. l/2ll órakor történő beszentelés után — Zircen lesz az Apátsági templomban délután V<3 órakor. Budapest, 1981. december 29. ivedtem én: ha nektek fájt. ho*y távol voltam téletek. tem U valamennyien.'* Istenben boldogult testvérünk 1895. január 19-én született Fertőendréden (Sopron m.). A Ciszterci Rendbe lépett 1917. augusztus 14-án; áldozópappá szentelték 1919. december 28-án. 1920—38. gimn. tanár a budapesti Szent Imre gimnáziumban; 1938—39. uo. igazgató és házfőnök; 1939—1981. a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesített ciszterci apátságok apátja, és a Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának elnök- apátja. 1957—1981. nyugalomban a pannonhalmi Szociális Otthonban.