Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
XXL ÉVF., 4. SZÁM - 1982. ÁPRILIS HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. . (Petőfi) «IttVA KOfcT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1945. ÁPRILIS 4. Az 1945^ április 4-i esonkaországvesztés és a szovjet katonai megszállás harminchetedik gyászosemlékű évfordulóján minden eddiginél erőteljesebben emlékezetünkbe véssük az országvédő hősök emlékét. Az országvédő hősök tízezreinek hősiességét, áldozatkészségét és harcos elszántságát, szenvedéseit és áldozatait, dicsőségét és nyomorát az országvédelem frontjain, a kommunisták börtöneiben és az internáló táborokban, de a tömegsírokban is. Csak a kommunisták és a volt katonaszökevények kísérelték meg eltorzítani az országvédelem jelentőségét és meghamisítani az 1944. októberi 15-i események igazi arculatát. A "felszabadítók", az árulók, a gyávák gyűlölete nélkül az országvesztés gyászosemlékű évfordulóján elmélkedni s írni nem lehet. Az országvesztés és a szovjet katonai megszállás harminchetedik évfordulóján az országvédő hősi halottak vérének, az élők könnyének tisztelgett a Hungária Szabadságharcos Mozgalom Clevelandban, 1982. április 4-én megtartott Tiltakozó Nagygyűlésén. A Tiltakozó Nagygyűlés politikai koncepcióira lapunkban még visszatérünk. Most Lovagi Tibornak, a HSzM szervezés vezetőjének a Tiltakozó Nagygyűlésen elhangzott záróbeszédét ismertetjük. (m.t.) * * * “Csak a gyökér kitartson“ Az országvesztés szomorú évfordulóján az emigráció halhatatlan költőjének, Alföldi Gézának: “Csak a gyökér kitartson” c. verse tódul ajkamra: Lehull ezer dió, millió lesz holnap, Letörhet száz ág, ezer nő helyébe, s ha csupán a csonka törzs marad, ha új tavasz zsendül, kifakad! Uram, csak Te lássad, hogy ezen a véres, küzdelmes harcon a gyökér kitartson! A gyökér kitartson! És igen, ma már megállapíthatjuk, minden kétséget kizáróan, hogy az ősi diófán hajtások fakadtak. A mindent felperzselő háborút követő nehéz évek után, 56-ban jelentkezett az első hajtás. Ellenségeink hamar felismerték annak jelentőségét s tűzben, s vasban eltiporták. 1956. november 4-én. Ezzel ismét ránk szakadt a nemzeti megsemmisülés sötét árnyéka. A Kádár-rendszer híres abortusz rendelete még a jövő reményét is igyekezett kiölni a szívekből. Mozgalmunk azonnal felismerte a veszélyt s megindította a mindnyájunk által jól ismert “Arccal magyar véreink felé” akciót. Éveken keresztüli gyűjtésünk eredményeként pénzt és csomagokat küldtünk rászoruló, várandós családoknak. Akciónkat, sajnos, bécsi összekötőnk dr. vitéz Málnási Ödön professzor halála után, megfelelő személy hiányában fel kellett függesztenünk. Az abortusz elleni harcunkat azonban írásban tovább folytattuk, s ma már az egész emigráció legfőbb feladata e harc győzelmes befejezése. Ma már otthon is jelennek meg cikkek s feszegetik a kérdést. Sorrendben a következő új hajtás, a trianoni probléma. Emlékezzünk rá, hogy a szabadságharc 10. évfordulóját teljes egészében ennek a kérdésnek szenteltük. A Sheraton Hotelban tartott többnapos konferenciánk volt az úttörő az emigrációban. Tettük ezt nem csak mert felismertük annak jelentőségét, látva, hogy a Kádár-kormány egyáltalán nem mutat hajlandóságot arra, hogy foglalkozzon az utódállamok területén lévő mintegy 4 milliónyi magyarság ügyével. Ezen felismerésen kívül fogadalmunk is kötelezett, melyet v. Kovács Gyula altábornagy úrnak halálos ágyán, a Mozgalom vezetősége tett. Ezután jóformán nem volt olyan megemlékezésünk, melyen ne szerepelt volna az elszakított területek képviselőinek egyike-másika. így Lelbach Antal, Sirchich László, Eszterhás István, Homonnay Elemér és még sokan mások. Eleinte igen sokan helytelenítették fáradozásainkat, mondván, az emigrációban egy hajón vagyunk a bolsevizmus többi áldozataival, s kellemetlen következményei lehetnek kemény kiállásunknak. Az idő hála Istennek minket igazolt, s nem az óvatos lapítókat. Azóta még olyanok is jelentettek meg a trianoni problémát megvilágító könyveket, akik valamikor a Free Európa segélyén élősködtek. Odahaza pedig, lassanként jelennek meg írások, különösen olyan személyektől, akik nem félnek a hatalom bosszújától, mint Illyés Gyula, Csoóri Sándor és a kisebb cikkeknek se szeri se száma. A Párt természetesen mindent elkövet ezeknek az írásoknak a megsemmisítésére, de kevés sikerrel, mert az írások vagy samisdat alakban, vagy kézirat gyanánt közénk kerülnek, mi pedig az emigráció számtalan lapján keresztül azokat publikáljuk, s a már azóta kiépített úton visszajuttatjuk Magyarországra. Hála Istennek, a legfiatalabb nemzedék melegen érdeklődik a magyarság nagy problémái iránt. Ez az új nemzedék már legyőzte a félelmét az ideiglenesen hazánkban tartózkodó megszállókkal szemben. Tudni akarja és egyre nyíltabban követeli az igazság megismerését. Követelésére a Magyar író Szövetség legutóbbi közgyűlése az ellenzék által javasolt vezetőséget volt kénytelen elfogadni. így végre kibukott, a mindenki által gyűlölt Aczél György és kísérete. Az események már évek óta előre jeleztek. így a legfiatalabb író nemzedék (ún. búvópatak nemzedék), lakiteleki találkozója, utána a József Attila irodalmi kör betiltása, mely az írószövetség ifjúsági szervezete volt. Az új hang vidékre szorult. így különösen a Kecskeméten megjelenő Forrás c. folyóirat hasábjain jelentek meg a nemzeti problémákat feszegető írások. így a lap 1980 februári számából a megyei pártbizottság kivette Csoóri Sándor: Egy nomád értelmiségi c. cikkét, annak szocialista ellenes tartalma miatt, a felelős szerkesztőt pedig fegyelmi eljárásban részesítették. Hogy jobban szemléltessem érveimet, íme néhány idézet a fenti Csoóri cikkből: “A sokáig használaton kívül helyezett sorskérdésekről egyszercsak kiderült, hogy léteznek. Kiderült, hogy amit romantikus és nacionalista tajtéknak véltek bennünk, az se feltétlen az, de újra gondolandó gond. Az erőszakkkal elfojtott indulatok olyan váratlanul robbantak föl ötvenhatban, hogy még azok is meglepődtek, akik magukba temették el az indulatokat. Megemésztett gondolatok nélkül az utca kezdett politizálni. A logika helyett az ösztön. A nemzet ébrentartott tudata nélkül, a nehéz álomból ébredő tudat. ” Az irodalmi hajtások mellett a magyarság-kutatás is kezd mindinkább az általunk kezdettől fogva hirdetett sumirológia irányába haladni. Birtokunkban van ugyancsak a Forrásnak tavaly novemberi száma, mely teljes egészében a sumir kérdéssel foglalkozik. Még néhány évvel ezelőtt otthon megkísérelték az egész ideát először nevetségessé tenni, majd a Tudományos Akadémia igyekezett a dolgokat félremagyarázni, de minden eredmény nélkül. Az emigrációban megkísérelték úgy állítani be a dolgot, hogy az egész mozgás egyház-ellenes. Arról persze hallgattak, hogy a Buenos Aires-i sumerológiai tanszék éppen a jezsuita egyetemen működik, munkáiéi közt a legismertebbek közt van a híres Pesti páter, otthon pedig a fő úttörő dr. Zakar András katolikus tanárlelkész, aki a Mindszenty-perben, mint a hercegprímás titkára, hosszú éveket ült hitéért és meggyőződéséért. A Forrás anyaga oly hatással volt itt az emigrációban is, hogy még laptársunk, a Katolikus Magyarok Vasárnapja is hozott belőle írásokat, pedig hát az ő véleményüket is igen jól ismerjük ebben a vonatkozásban. Lassan felismeri az emigráció is azt, amit mi több évtizede hirdetünk, hogy nekünk a sumirológia nem csak magyarságkutatás, hanem mitosz. Egy többezer éves nemzet fennmaradásának mítosza. Ennek hirdetését A lengyel független szakszervezeti mozgalom óta, amit a rossz közellátási és élelmezési viszonyok indítottak el sikeres, majd egyre veszélyesebben kanyargó útjára, a világlapok élénk figyelemmel kísérik a román gazdasági helyzet fokozatos romlását is. Köztudott dolog, hogy a “szocialista” országok'államosított, központi vezetésű gazdaságai képtelenek megbirkózni országaik ipari és mezőgazdasági termékekkel való ellátásával és behozatalra szorulnak, amiért kemény valutát kell fizetniük. Ehhez csakis a kapitalista nagytőkétől kaphatnak kölcsönt: a kölcsönt viszont nem adják ingyen. így aztán lassan odajutnak, hogy nemcsak a tőkét, de már a kamatot sem tudják fizetni. A 25 milliárd dollár adóssága miatt csődbejutott Lengyelország után a Szovjetunió 19, Kelet-Németország 12 és fél, Románia 9 és fél milliárd - dal tartozik a Nyugatnak. Ez román viszonylatban azt jelenti, hogy a kölcsönökkel végrehajtott esztelen és túlzott iparosítás és gépesítés a kellő képesítésű szakszemélyzet hiánya miatt se mennyiségileg, se minőségileg nem váltotta be a hozzáfűzött vérmes reményeket. így odáig jutottak, hogy nemcsak a kamatot nem tudják fizetni, hanem a legelemibb belső szükségletet sem tudják ellátni. Fokozottabb mértékben áll ez az iparosítás miatt elhanyagolt, államosított, túlméretezett hozzá nem értő ügymenettel vezetett mezőgazdasági termelésre. Az is tudott dolog, hogy a “szocialista” országok közül hosszú évek óta Romániában legalacsonyabb az életnívó. Ma pedig odáig jutott Románia, hogy a közállapotok minden vonatkozásban rosszabbak, mint a háború végén voltak. Nemcsak a otthon nem lehet a nácizmus hirdetésének vádjával illetni. Még sokáig tudnám sorolni a vén diófa új hajtásait, de kifutottunk az időből. Összefoglalóként csupán annyit: Legyünk büszkék a 21 éves Szittyakürtre, mert amit írtunk az mind az események előrejelzése volt. Mindenki más csak hosszú évek után tért ugyanarra az útra, természetesen mélyen hallgatva rólunk, az úttörőkről. Mi azonban ezt a magatartást már rég megszoktuk. Ahogy szótlanul elmentünk az igaztalan kritikák mellett, úgy küzdünk ezután is, hogy a vén diófa új hajtásai megerősödjenek. Be kell, hogy valljam, hogy két évtizedes munkánk már rég a feledés homályába merült volna, a többi néhai szabadságharcos csoportok mintájára, ha bennünket nem támogatnának kedves bajtársaink, akik akár 45, akár 56 veterán harcosai. Minden elismerés azoké, akik úgy a lap fenntartásában, valamint speciális akciónk realizálásában is minden erejükből — pedig sokszor csak szerény nyugdíjukból — komoly támogatásban részesítenek bennünket. Mi itt élünk a számkivetésben, de a szívünk otthon van, s hűen kívánjuk szolgálni továbbra is a nemzeti szabad Magyarországot. Isten minket úgy segéljen. legelemibb közszükségleti cikkek, mint pl. a W.C. papír, nem kapható, hanem már az áramszolgáltatást is drasztikusan korlátozták, ami az ipari termelést is annyira bénítja, hogy kénytelenek voltak a munkások bérét 25%-kai csökkenteni. Mint érdekességet kell megemlíteni, hogy a falusi lakosságot arra biztatják, térjenek vissza a petróleumlámpához, de ugyanakkor se lámpa, se lámpaüveg, se petróleum, de még lámpabél sem igen kapható. Az élelmiszerellátás ennél is katasztrófálisabb, különösen falun. A múlt tavasz óta liszt, cukor, hús, kávé alig kapható. Kenyér is csak ritkán, s az is nem más, mint egy fontnyi nyúlós zabdara. Ugyanakkor teherautók, vonatszerelvények, hajók százai viszik a lakosság szájából kivett élelmet külföldre, főleg az olajtermelő arab államokba, kemény valutáért. Mert az éhbérért halálrahajszolt romániai munkásokból még Ceausescu sem tud kemény valutát kisajtolni, legfeljebb csak eladhatatlan “bóvli” árút. Hogy a kép teljes legyen, a napokban érkezett hír szerint, Romániában az ipari és élelmi cikkek árát 30 —35%-kai felemelték. Ceausecu, miután odáig jutott, hogy a lengyelekhez hasonlóan adóságának már a kamatját sem tudja fizetni, magához “kérette” Haig külügyminisztert újabb kölcsönök és engedmények megtárgyalására. Haig február közepén el is ment Bukarestbe és az ottani tárgyalásokról a N. Y. Daily News febr. 14-i számában Bukarestből keltezve ezeket írta: “Haig külügyminiszter tegnap azt mondta, hogy Nicolae Ceausescu, Románia elnöke, jogosnak látja a katonai erővel való rendcsinálást Lengyelországban és ellenzi a lengyel kormány Ki csinált “nagy fiút” Ceausescuból?
