Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
XXI. ÉVF., 2. SZÁM — 1982. FEBRUÁR HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA HHiHiiiiiimimttiiHMHiiHiiiiiiiiiiiiiiHiiiimiiHiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiHiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiHiHiiimiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiHiHiiiHHmiimiiiiuiiiiimiw. FÜGGETLEN MAGYAR HÍRSZOLGÁLAT, “Egy lépés a megmaradás felé...’’ ajIMIHIHIIHMIIHHHHIIIIIIHIIHHIHIIIIItItlimillllHHIHIHIimilllimillHIMIIIIIIIIIHHIIIHHIIIIIIIIIIIIHIIMIIIH STIRLING GYÖRGY„„ lllllllllllllllIflIIIIIHIIIimiHIHHIIIIimilftIIIMMtttMIIIIHIIIHHIHmHIIIIHHIIIimillllllIflIlllllllllllllllltIMlifi Ha leírjuk: 1956, nemcsak a magyar nép szovjet tankokkal vérbefojtott csodálatos forradalmi szabadságharcára kell gondolnunk, hanem arra is, hogy ebben az évben hozta a hazai rendszer azt a gyilkos abortuszrendeletet, mely száz- és százezer magzatot ölt meg az anyaméhben, s ami elsősorban oka annak, hogy a trianoni határokon belül élő magyarság létszáma ma alig haladja meg a tízmilliót. És nagyrészben oka annak, hogy nemcsak a gyarapodás reményeit kellett eltemetnünk, hanem tanúi lehetünk a nemzet lassú fogyatkozásának: az utóbbi hónapokban többen haltak meg Magyarországon, mint ahány csecsemő a világra jött, s a természetes szaporodás mínuszba fordult. Mert kevés a szülőképes korban lévő nő: az abortuszőrület gátlástalan évei éppen azokat a korosztályokat tizedelték meg, melyek ma lennének a családalapítás, illetve a gyermekszülés időszakában. Az emigráció sajtója a hatvanas években és a hetvenes évek elején minden alkalmat megragadott, hogy az abortuszrendelet népirtó voltára felhívja a figyelmet és rámutasson a rendszer súlyos felelősségére. Nagyrészben ennek a másfél évtizeden át folyó sajtókampánynak tudható be, hogy otthon is egyre többen bírálták a művi vetélés korlátlan engedélyezését, mire a kormány — a közvélemény nyomására — kénytelen volt 1973-ban módosítani a terhességmegszakítás szociális és orvosi feltételeit. Mindezt joggal könyvelte el eredményként a szabadföldi magyarság. Most újabb eredményre mutathatunk rá. Egyelőre igen szerény, inkább csak reménysugár, de a jelenlegi helyzetben az is valami. Az emigrációs sajtó az abortuszrendelet módosítása óta sem szűnt meg hangoztatni azt a véleményét, hogy a születések csökkenése előbb-utóbb tragédiához fog vezetni s azt valamilyen módon meg kell állítani. Ennek éveken át nem volt visszhangja Magyarországon: a népszaporulat kérdése a tabuk közé számított, azzal a sajtó nem foglalkozott, arról senkisem beszélt, ennek következtében a magyar társadalom széles körei teljes tájékozatlanságban éltek. Néhány szakember — pld. Fekete Gyula szociológus — feszegette ugyan a problémát, de tanulmányaik nem jutottak el a nagyközönséghez. Úgy tűnt, a rendszer számára olyannyira kínos a kérdés, hogy annak létezését el akarja titkolni a közvélemény előtt. Ezt a taktikát azonban nem lehetett sokáig folytatni. A szabadföldi magyar újságok cikkei hazai olvasók elé is kerültek és mind többen hallották meg az emigráció vészkiáltásait. Amikor pedig egy éve megalakult a Magyar Életért Mozgalom, hogy tervszerűen hozzálásson a népesedési helyzetről tájékoztató anyag hazajuttatásához, már lehetetlen volt tovább sunyi tani. Kezdtek cikkek megjelenni a kérdésről lapokban és folyóiratokban, de a jég igazán akkor tört meg, amikor 1981 júniusában a Magyar Tudományos Akadémia és a Központi Statisztikai Hivatal közös konferenciát hirdetett meg a népesedési kérdésről. A konferencia meglepő nyíltsággal tárta fel a részleteket, és mindez áramütés erejével hatott. Végre bekövetkezett az, amire az emigráció már évek sora óta törekedett: a magyarországi közvélemény is ráébredt a nemzetet fenyegető veszélyre! A hazai sajtó számára is egyszerre fontos témává vált a népesedési helyzet s ez az a reménysugár, mely biztatóan hatol át az eddigi sötétségen. Mert ha nem is várhatunk ettől valamiféle fordulatot, már maga az a tény, hogy a kérdés fölött vitáznak, előrelépést jelent az eddigi némasághoz képest. És vitáznak: ha csak egyetlen folyóirat, az Élet és Irodalom legutóbbi számait lapozzuk át, már abban is annyi hozzászólást olvashatunk, hogy azt lehet mondani: a kérdést minden szemszögből megvilágították azok, akik erre a legilletékesebbek. Elmondja véleményét a statisztikus, az író, az orvos, a demográfus, és megszólal több gyakorló családapa és családanya is. S vala-Kifejezve a magyar nép többségének osztatlan véleményét, az Észak Amerikában megtartott erdélyi tanácskozásokon és a Nagygyűlésen résztvevő és a különböző földrészekről összegyűlt magyar és erdélyi magyar szervezetek megbízottjai és jelenlévő képviselői megállapították, hogy: 1) Az Egyesült Nemzetek Szövetsége titkársága és a Szövetség társországai előtt hivatalos adatokkal bizonyított tény, hogy a Román Szocialista Köztársaság a magyar nép több mint 20% -át kitevő őslakos erdélyi és moldvai magyarságot, egy előre kidolgozott nacionalista és fajgyűlölettől táplált terv szerint, mint népet megsemmisíti, a magyarlakta területekre románokat telepít, a magyarságot szétszórja, erőszakosan elrománosítja és alapvető jogaiktól megfosztja. 2) A Román Szocialista Köztársaság fenti politikájával megszegte és érvénytelenítette a trianoni és a párizsi békeszerződéseket, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési szerződések vonatkozó pontjait. 3) A Román Szocialista Köztársaság nemzetiségi politikája, nyílt megcsúfolása az Egyesült Nemzetek alapokmányaiban és a szocialista tábor országainak alkotmányaiban lefektetett, a népek egyenlőségéről hirdetett nemzeti egyenlőségi elveknek. 4) A moldvai, és a magyar nemzettestből erőszakosan kiszakított erdélyi magyarságot, kisebbségi élete győzte meg arról, hogy román fennhatóság alatt, sem egyedeiben, sem mint nemzetiség nem élhet szabad emberhez méltó életet. 5) Az erdélyi magyarság nem kisebbség, hanem természetes része a mennyiük soraiból árad az érzelmi fűtöttség: mintha zsilip szakadt volna át és régen érlelődő gondolatokat vallhatnának meg, amikről nem lehet, nem szabad tovább hallgatni! A sort Varga Domonkos terjedelmes írása nyitotta meg, melyet "Népesedési gondolatok" címmel a folyóirat november 14-i és 21 -i száma közölt két részben. (A szerkesztőség vitaindítónak szánta az írást, mely — mint a szerkesztő bevezetője megjegyzi — “kényes témát érint”...) Ezt aztán hétről-hétre számos újabb tanulmány és cikk követte, melyeknek — ilyen vagy olyan okból — mind érdemes figyelmet szentelni. De hadd maradjunk egyelőre a kiindulásnál és emeljük ki Varga Domokos Magyarország nyugati határai és az Erdélyi Kárpátok — Magyarország ezeréves határai között élő, a románhoz viszonyított túlnyomó magyar népi többségnek. Az erdélyi magyarságot a többség feldarabolásával, a népek önrendelkezési jogának megcsúfolásával, a magyar nép megkérdezése nélkül taszították kisebbségi sorsba. 6) Az erdélyi magyarság sorsáért, nemzeti fennmaradásáért a magyar nép és a mindenkori magyar kormány felelős. A felsorolt tényekre hivatkozva követeljük a Magyar Népköztársaság kormányától, hogy a magyar nép ellen, a Román Szocialista Köztársaság által folytatott fajellenes háború kivédésére és megszüntetésére szervezzen meg és hathatósan irányítsa a magyar nép önvédelmi harcát a társadalmi, tudományos, gazdasági és katonai élet minden vonalán és az esetlegesen kialakuló vitás kérdésekben kérje a Szovjetuniót, az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Nemzetek Szövetségének objektív döntését, hathatós támogatását. Nem létezik megbecsülésre, tiszteletre méltó nép, kormány, vagy ország, amely eltűrhetné, vagy eltűrné, hogy népességének körülbelül egynegyedét, egy másik nemzet megsemmisítse. A második világháborút követő megállapodásokban rögzített hatalmi érdekterületek és ideológiai haírásából a legfontosabb részeket. Kimásolom a megrázó cikk első két bekezdését, mert ebben a pár sorban — mint lepárolt só a kiszárított tengerfenekén — ott az egész gyötrő probléma, a maga töménységében és sivárságában: "Kezdjük a nyers tényekkel — olvassuk —, azzal, hogy az országos születésszámok a 70-es évek derekán átmenetileg emelkedtek, azóta rohamosan csökkennek. 1970: 152 ezer, 1975: 194 ezer, 1980: 149 ezer újszülött. A csökkenő tendencia minden jel szerint tovább tart s a születések száma hamarosan az eddigi mélypont, az 1962-es alá süllyed (130 ezer újszülött). Időközben azonban nőttek — a láthatóan tovább nőnek — a halálozási arányszámok: ma mintegy negyvenezerrel többen halnak meg évente, mint 1960-ban. Nemcsak a népesség elöregedése tárok fenntartásával a térség békéje és a népek jószomszédsági viszonyának elérése érdekében, hivatkozva a Helsinkiben aláírt Európai Biztonsági Szerződés első pontjára, amelyben az aláíró hatalmak — köztük a Román Szocialista Köztársaság is — beleegyeznek abba, hogy határaik a nemzetközi törvények szerint békés megállapodásokkal, megváltoztathatók. (Idézet az 1975-ben, Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szerződést aláíró kormányok kötelezettségeire vonatkozólag — I. pont: “They consider that their frontiers can be changed, in accordance with international law, by peaceful means and by agreement”.) A magyar kormány követelje: a) Erdély és a csatolt részeknek Magyarországgal való újraegyesítését, vagy b) a romániai Magyarok Szocialista Szövetsége által követelt Független Erdélyi Népköztársaság megalakítását, az Erdélybe betelepített románok repatriálásával és a moldvai magyarok Erdélybe való áttelepítésével. c) Az Egyesült Nemzetek Szövetségében, a Magyar Népköztársaság kormánya követelje Romániától az elmúlt idők román megszállása alatt Romániából kiüldözött magyar, német, zsidó és egyéb nemzetiségek kárt a tanítását. Cleveland (USA), 1981. november Az ERDÉLYI VILÁGSZÖVETSÉG részéről: FT. DÖMÖTÖR TIBOR, Közp. V.B. DR. NÁDAS JÁNOS, főtitkár FÜRY LAJOS, Közp. V.B. TABA JÁNOS, Közp. V.B. GYÖRGY ÁRPÁD, társelnök WASS ALBERT, társelnök FT. DR. IRÁNYI LÁSZLÓ, társelnök ZOLCSÄK ISTVÁN, társelnök Az AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG részéről: FT. DR. IRÁNYI LÁSZLÓ, országos elnök FT. DÖMÖTÖR TIBOR, igazgatóság elnöke JOSEPH A. BONIS J.D., ügyész DR. TÖRÖK DÉNES, főtitkár (Folytatás a 2. oldalon) Mély együttérzéssel hajtjuk meg fejünket szenvedő lengyel testvéreink előtt, akikre a sztálini idők borzalmai tértek vissza, s akik maradék szabadságuktól is megfosztva, még az eddigieknél is nehezebb bilincsekben vergődnek immár kilencedik hete, de akiknek hitét s ellenállását máig sem tudta megtörni a terror. Határozat és felhívás a magyar néphez és a magyar kormányhoz i
