Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
1981. augusztus hó «ITTVAKÖfcT 7. oldal TASZERRÖL nTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTiTTTI11!' TI TTITITÍ'l y l y mw Szer falu időközben mezővárossá serdült; románkori kis plébániatemplomát méreteiben közel azonos, gótikus templomocskává építették át. A XV. században a templomot egykor birtokló nemzetség kihalt, az utód, Mátyás döntése szerint a Nádasdy család lett. Szer mezővároska az 1596. évi török hadjárat után néptelenedett el teljesen, s a XVII. század elejétől említik Pusztaszer néven. Szer monostora szépségében, gazdagságában egyedülálló lehetett, mondjuk; de egyelőre csak halvány elképzeléseink vannak a többi, hasonkorú építményről. Közel azonos periodizációt találhatunk a Békés megyei Vésztő mellett feltárt Csőit monostoránál, és ha csak Szeged közvetlen környékét vesszük szemügyre, rendkívül szép faragványtöredékeket ismerünk Szőregről, Dorozsmáról és az egykori Ellés monostoráról is. Ha csak halvány jelekben is, de bizonyító erővel mutatják azt a románkori gazdagságot, mely méltó vetülete az akkori Közép-Európa hasonló művészetének. A felszínen semmi sem maradt ezekből az épületekből, s a régészek ásójára vár a humusztakaró alatt fekvő megannyi kincs vagy kőbe faragott üzenet a múltból. Részletek a Szertől Pusztaszerig c. tanulmányból, Valóság, 1977. 6. s%. 95—99. Katona József: PUSZTASZER Ezen Puszta, melly egy azon 33 körül, mellyeket egykor a’ Kecskemétiek bírtak, helyheztetik Csongrád Vármegyében, Szeged Városának északára, nem messze a’ Tiszához. A’ Keresztényi számlálás szerént 893-ik évben, minekutána a’ Magyarok Árpád’ vezérlése alatt Zalánt, a’ Bolgárok’ Fejedelmét annyira megverték, hogy az Fejedelmi lakhelyét, Olpárt az egész Duna ’s Tisza közi birtokával örökre el hagyni kénteleníttetett, megtelepedtek ezen a’ gyönyörű Síkon, és az állandó békességes megmaradásról, mint szinte belső polgári Szerkeztetésről végzéseket hozván, magát e’ helyett is, a’ Rend-(Szer)tartásról Szer (Zeer)-nek nevezték... ... 1241-ben Magyar Ország vízözöne, a’ Tatárság, Zéérmonostorát is a sírba sodrottá. Pusztán állott e’ Táj, mint az Ország, mellynek elhullott Lakosait jövevény csőcselékek hurczolták halomra, és mivel nem vitte őket szivek arra, hogy miért jegyeznék meg szerencsétlen Előttökvalójukat halmaikkal, még ezeknek domborúságát is el nyalták már, a szelletek kíváncsi szemeink elől. A’ Kunok ugyan itt telepedtek meg, de szokások szerént csak sátorokban laktak, mint addig, míg 1279-ik évben erővel keresztény rendes lakosokká nem tétettek. Azt mondják, hogy a’ Zééri Templomnak építése azonokhoz hasonló, mellyek Károly Róbert és Lajos királyok idejében emeltettek — én e’ hez nem értek; hanem csak annyit tudok, hogy Károly Róbert szállította meg a Pusztaságokat: és ha még e’ Templom mellett egy kis Klastrom is élledett, az a’ Huszitái zenebonában tökélletesen kipusztult. Elsőnek, a’ ki Lajos Király után bírta, találtam valami Pose nevűt: hogy ez miféle szent, azt nem tudom; de hogy annak kell lenni, annyiból gondolhatjuk, hogy még akkor vezeték neveik nem igen lévén az embereknek, csak birtokaikról vagy formájokról, és mesterségekről különböztetvén meg, ennek is a’ neve volt Zééri Pose. Péter, ezen Pose’ fia, olly hatalmassá lett azután, hogy a midőn 5-ik László (posthumus) meghalván, minden Magyar, nem annyira a’ Király választásért, mint önnön kényéért, azt tette, a’mit akart, ez is sereget gyűjtvén, igen nagy hatalmaskodásokat vitt végbe; a’ kinek azután Szilágyi, a Alachói bán, örökös Megengedést (amnistiát) ígérvén, ha megegyez Mátyás Király’ választásában, békességet ajánlott; melly Szilágyi Mihály, és Zééri Péter között tökélletességre is ment, 1458-ikban Pál’ fordulása napján. 1476-ik évben Zéérrel ajándékoztatott Sz. Györggyel együtt Nádasdi Hungor Jánosnak 70 arany forintokkal (még itt Zéér Mező városnak neveztetik: Oppidum nostrum Zeer). 1488-ban már Parlagi és Jakabházi nevűek osztoznak rajta. Ez az utolsó tudomány az ő virágzásáról, mert bekövetkezett a’ Mohátsi veszedelem; kipusztultak a’ Papok, leomlottak a’ Templomok, és a’ mit a’ Romlás meg nem emésztett, azt tönkre tette a’ Török alatt való gondatlanság. Még vissza kullogtak némelly szerencsétlenek füstös falaik közé, és a’ Pesthényi família is úgy bírta mint Helységecskét (possessio), sőt 1559-ben is, midőn a Pesthényi família maga szakadtságával nyerték felét [Zay Ferencz, felét pedig Liszthius János és Viczmándi Ferencz, akkor is még Possessio névvel jön elő: minthogy azonban a’ Zápolya felén levő Csáki Pál és Farkas azt már hamarább el foglalták, nem jöhettek azok az Urak nyert jószágoknak birtokába. Keményebb lábra álhatván a’ Német és Török között való békesség — 1560-ban június 7-ik napján, parancsolatot ád Ferdinánd Császár Kun Balásnak, a’ Gyulai Kapitánynak, hogy Zay, Liszthius, és Viczmándi nem jöhetvén Zééri Jószágainak birtokába, őket erő hatalommal is bele helyeztesse, de ha birtokba jöhettek is, az nem előbb eshetett meg, mint 1562-ben, a’ midőn a’ Törökkel 8 esztendei békesség köttetett, és más több Helyek is (mint Czegléd, Kőrös, Kecskemét) magányos Emberek adattattak. 1565-ben, midőn Svendi Lázár vezér az újított vallású Keresztények’ Papjait a’ Római Keresztények’ helyére és szivekbe erővel beczövekelte, sok nép oda hagyá a’ Német birtokokat, és a’ Török Pálczája alá sietett, melly új egyenetlenségre adván alkalmatosságot, nem csak hogy az újonnan kinevezett Budai Pasa pusztításokat tett, hanem aztán maga a’ híres Solimán Császár is, a’ ki Sziget-váráig előre nyomult, tökéletesen békesség bomlást eszközlött — a’ Török és Tatár minden Németet és Németesset kiszalajtott, és a’ Csákiak ismét beléptek a’ Zééri birtokokba: de minekutánna ez is valamennyire csendesedett, 1567-ben Mártius 8-ikán új parancsolatot ád Ferdinánd Magócsinak, az Egri Kapitánynak, hogy ha másképp nem, tehát az Egri népnek erejével és birtokba tegye Zayt, Liszthinst, és Viczmándit. Minő foganatja lett? nem tudhatom. 1599-ik év az az idő, a’ melly, ha még csak ugyan valamelly Lakosi valának a’ puszta Zéér helységnek, ezeket végképp széjjel verte Ibrahim Basa jött a Dunán fel Budára Belgrádból, megterhelve lévén kinccsel és eleséggel, azonban midőn éppen Kalocsánál járna, hirtelen elé rohannak a’ Szigetből Pálfi vezérlése alatt Rudolf császár katonái, és csúfúl megosztván, a’ Törököket széjjel verik: mellyre megmérgelődvén Ibrahim, elé hívja a’ Krimiai Tatárok’ Chámját, Kházit, és egyesült erővel 150 Helységeket halomra döntöttek. Ez az idő az, melly azután a’ Campus Cumanorumból csinálta a’ Kecskeméti Pusztákat, és megfosztott bennünket annak tudásától, a’ mit az omlott falakból és gyepes Halmokból kivájni hasztalan törekedünk. A! Zééri puszta Templom, melly most is eléggé árulja hajdani nagyságát, jó ideig állott izmos Tornyával: de mivel abba Zsiványok és útonállók fészkelték magokat, és e’ temérdek síkságon, mintegy messze látó Hegy gyanánt szolgált, az emberi bátorságra való ügyelés a’ tornyot lerántotta. A’ Templom’ kulcsa (valóságos remeke a’ régi időknek) Kecskemét városa Leveles Tárában látható, mellyet egy Lakos a’ Templom’ mellett áskálván, mintegy arasznyira a’ földben talált, és jó ideig egy Lakatos műhelyében fügögg a régi kulcsok között, a’ hol véletlen Kovács Elek’ felőlié kérdést tevén, boldog emlékezetű Tanácsbelit Ladányi Gergelyt arra figyelmessé tette, és ez megszerezvén azt, a’ Városnak ajándékozta (izmosságából a rozsda sokat megemésztett). Puszta-szer (mint azt már most nevezzük), 1641-ik esztendőben a’ Nádor Ispány által az öreg Jakabházi Ötvös Gáspárnak ajándékoztatott; a’ ki csak hamar meghalálozvan, Puszta-szert is annak onokái, János, Gáspár és Mihály 1643-ban magok között felosztották: de úgy látszik, hogy ezek az Urak nem a’ legjobb gazdaságot űzték, mert János és Gáspár 1656-ban már a’ magok részét el zálogosították Soós Ambrusnak és egy Olósz Pál nevű Szécsényi Katona Tisztnek. Olosz Pál 1671-ik évben által adta a’ magáét Kamarás Ambrúsnak és Kalocsa Jánosnak, a’ Kecskeméti Bírónak (Kecskemétieknek) — azután pedig ugyan azon módon Jakabházi Mihály is oda engedte 1674-ben Június 4-ik napján a’ Kecskeméti Bírónak, Patai Andrásnak és feleségének, Deák Erzsébetnek, a’ maga örökös Részét. Hogy végre az egész Puszta szer a’ Kecskemétieké lett, bizonyos, mert 50 esztendei békeséges birtokok után, a’midőn a’ Jakabháziakkal 1721-ben Martius 9-ik napján egyeztek, csak úgy engedték oda nekik Máma Pusztát, hogy Pusztaszer a’ kezeken megmaradott. Ezen Birtokokból még is nem sokára a’ Neoacquistica (mag nélkül meghalatván Jakabházi Gáspárt) a’ Kecskemétieket 1727-ikben kifordította, és el ajándékoztatott az Erdődi grófoknak: de ezektől a’ Kecskemétiek megént záloggal megszerezték, ’s Kertészekből valóságos Gyarmatot állítottak — az Életet és a’ Természetet a’ legkellemetesebb tenyészetbe hozták, egy szóval Puszta szer (így, a’ amint van) a’ Gyönyörűségnek valóságos Tanyájává vált. Ennyi az a’ mit Puszta Szerről mondhattam. Feci quod potui, faciant mtliora potentes. (Megtettem, amit tehettem, akik képesek, csinálják jobban.) — Tisztes kerület, melly bennem az erre való Gerjedelmet felélesztetted! én el mondottam Leczkémet — sequens!!! —. Tudományos Gyűjtemény, 1823. 4. köt. 50—58 A MAGYARSÁG ÉS A “SÁRGA VESZEDELEM” (Folytatás a 6. oldalról) Ennek a hódmezővásárhelyi leletnek a pontos mását az archeológusok megtalálták Damaszkuszban a Tel- Aamarai dombok alatt és Mezopotámában. Ami kétségtelenül bizonyítja a három kultúrlelet 8000 éves összefüggését. Tehát a Kárpát—Duna-medencében élő népek kultúrkapcsolatban álltak a másik két helyen élő népekkel. A Kárpátmedencében élő népekre az idők folyamán a kelet-nyugati euráziai népvándorláskori törvény alapján az idők folyamán egyfolytában mindig újabb- és újabb ázsiai népek, illetve néptöredékek telepedtek és így itt a közös hagyományokon és faji rokonságban élő népek világa alakult ki. Népünk egyik elismert legnagyobb történésze 1980-ban, a budapesti rádióban adott interjúja során kijelentette, hogy tulajdonképpen a magyar nép majdnem minden ázsiai néppel rokon. E felfogását tudósunk könyveiben is hangoztatja. Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Kárpátmedencében élő népek manapság is eredetüknél fogva és összeházasodásuk révén családi kapcsolatuk útján vérro - konságban állnak egymással, a közös és egységes kultúra útján is. A világ egész magyarsága tehát köteles ezt tudomásul venni és minden más gátlás ellenére elfogadni, hogy ezen az alapon rendeltetését teljesítse. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy eurázia általános helyzetét tekintve megértse a magyar állam politikáját és ne bírálja, hanem tisztán kulturális alapon minden lehetőséget kihasználjon amire a mai magyar állam alkalmat ad, és kultúrmunkájában támogassa Eurázia összes népei felé. A “pigment” háború nem korlátozható az úgynevezett sárga veszedelemre, mert a népvándorlási törvény is az összes ázsiai és európai népeket is érinti. Ázsia felé elsősorban a japán, koreai népekre, a kínai népcsoportokra és annak 52 nemzetiségére kell gondolni, melyekkel való magyar kultúr kapcsolatok nemcsak a történelmi időkre terjednek ki. Tudomásul kell vennie a világ magyarságának, hogy létezik egy tibeti — magyar, egy maori — magyar és egy indián—magyar történelmiszótár is, s hogy a “Mazdaznán Újjászületés tan” szellemi bölcseleti mozalom szellemi vezetőjének kijelentése szerint az 1960-as években, a történelmi időkben az emberi társadalom vezetésében először csődöt mondtak a román (római, spanyol, francia, stb.), majd utána a germán (angolszász, német és a többi) népek, s ezekután a vezetés egy se nem sárga, se nem fehér népre fog átmenni. Másodsorban ugyanezt kiterjeszteni úgy az összes ázsiai népekre, amelyek a legújabb időkben is többé-kevésbé jelét adják a magyar néppel és nyelvvel való rokoni kapcsolataiknak és érzelmeiknek és ehhez csatlakozva véleményeikkel is hozzájárulhatnak. (Ujgur-magyar rokonság tudata, ujgur részről Kína magyarnyelvű rádió leadásai, magyar—kínai népdal azonosságok, az utolsó kínai császári ház hun eredete, kulturális téren a kínai közvélemény megnyilatkozásai. A japán iskolákban a magyar nyelv fakultatív tanítása, a vietnami—magyar népdalok és népi iparművészeti munkák azonossága, stb.) A világ magyarságának feladata, hogya 2000. év elejéig a fent említett népekkel kulturális barátságra jutva a nagy lendülettel bármely pillanatban, a folyamatban levő népvándorlás idejére olyan morális hely-
