Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
8. oldal «ittVAKöirr 1981. május hó városokban folytak. A tizennegyedik napon, november 5-én a kommunista “Budapest” rádió közölte a felkelés leverését, bár nagyrészt még mindenütt állt a csata és tartott az ellenálló küzdelem, több ponton egészen november 9-ig. Az országban szerteszóródott szabadságharcosok partizán háborúba kezdtek és heteken át küzdöttek hősiesen egészen a lőszerkészletük elfogytáig. Az újonnan behozott nagy orosz haderő támadásának 5 napja alatt egyedül Budapesten húszezer lakást döntött romokba a szovjet ágyúk tüze. A legázolt szabadságharc után a rendszer ötezer hazafit akasztott fel. Húszezer új politikai fogoly került a börtönbe. Tizenkétezer szabadságharcost internáltak és a nemzet színe-javából negyvenezer ifjút deportált a Szovjetunió. A magyar nép Nagy titok a halál. Szinte azt mondhatnók a legnagyobb abban az értelemben, hogy minden nép, ősidőktől fogva élénken foglalkozott vele. Valóban, a halottak tisztelete az emberiség legrégibb időkre viszszatekintő szent hagyománya. Olyannyira az, hogy egyes primitív népek életében egészen vallásos jelleget öltött. Egy futó pillantás a vallástörténet hosszú fejlődésére mindenkit meggyőzhet róla. Nem lehet célom Hősök Napján erre a körülményre bővebben kitérnem, s ha mégis megemlítem, teszem azért, hogy a halottak emlékének lélektanát jobban értékeljük. Az emberi természet kiváncsi. A titkok mindig feszült izgalomban tartották. Minél sejtelmesebb valami, a kutató elme annál nagyobb érdeklődéssel hajlik föléje; a kereszténység páratlan megértéssel, igazi lélektani érzékkel az emberi természet e nemes hajlamát nem nyomta el, nem ölte ki a lelkekből, hanem megkeresztelte, szentesítette, mintegy természetfölötti nívóra emelte fel. Ez a figyelem megnyilvánul az egyházak különböző liturgikus cselekményeiben, amelyek a halottak tiszteletét ápolják, s tartják ébren ilyen irányú kötelezettségünket lelkűnkben elhunytainkkal szemben. Ezek a ceremóniák népek, korok szerint változnak, helyenkint színes folktorisztikus mezt öltenek, de lényegében mindig ugyanazok maradnak; az emberi lélek természetes törekvésének színpompás virágai. Minél vallásosabb egy nép, a halottak tisztelete annál nagyobb lelkiszükséglet. Őseink is ismerték a hősök tiszteletét. Bizonyság rá ősi szokásaink, a régi temetkezési szertartások. Ma a hősök emlékszobrát láthatni mindenütt, akkor talán kopjafák helyettesítették, amely szokás vidéken fennmaradt. A hősök tisztelete csak ott fejlődhetett ki, ahol a lélek felsőbbrendűségében hittek, ahol a halál a látható világból a láthatatlanba emel, emberi színvonalról halhatatlanságba ragad. Anyagias gondolkozású népeknek nincsenek hősi halottjaik! A történelmi materializmusra esküdő kommunizmusnak nem lehetnek hősi halottai. Az ő tanításuk szerint az anyag minden. Ha az anyag felbomlik vagy átalakul, nincs tovább —---------------------- ~ Ha még nem vagy , akkor legyél A ' MOZGALOM HARCOSA sztrájkkal és passzív ellenállással igyekezett védekezni, de közben egyre több munkásvezérnek lett börtön a sorsa. A bolsevizmus elleni harcot Csepel és Dunapentele adta fel utolsónak. Az elesett hősökért a budapesti hősi emlékműnél dec. 4-én 30 ezer munkásanya tüntetett. A hősies, önfeláldozó magyar szabadságharc elbukását nagyrészt az említett tragikus események összejátszása okozta. Megrendítő tudattá vált, hogy a világ összes népei tétlenül bámulták a hős magyar nemzet halálküzdelmét. így minden segítség nélkül maradva, magára hagyatottan, elkerülhetetlenné vált a magyar szabadságharc leverése. A magyar népnek a szabadsága kivívására elindított bátor küzdelme a kommunista rendszert alapjában folytatás, Elképzelhetetlen a halhatatlan lélek létezése nélkül, hogy az emberi akarások, erkölcsi értékek túléljék a rothadó anyagot, mert ez esetben az okozat nagyobb volna az oknál. A gyümölcs a termést hozó fánál. Misem természetesebb és észszerűbb, hogy az otthoni kommunisták nem ülnek hősök ünnepét vagy napját. Ök temetőikben csak rothadásról, pusztulásról elmélkedhetnek. Nekünk a sírok egészen másról beszélnek; a szellem, a lélek halhatatlanságáról. Azért nincs is szükségünk a fizikai jelenlétre, a léleknek nincsenek korlátái, a szellem nem anyaghoz kötött. Tudjuk, hiszszük azt, hogy a halottak szellemeivel élénk kapcsolataink vannak. A fehéredő, enyésző csontok inkább minket is a materializmus kísértésébe ejtenének. Azért is inkább megtaláljuk őket mindenütt, mint ezeken a szomorú helyeken. Ök az erkölcsi nagyságban, szent nemzeti hagyományainkban élnek tovább. Az anyagias világszemlélet soha nem állott testünkhöz. Immár nem Kovács János, Szabó István, hanem mint szellemi típus, nemzeti hős. A magyarság mindig az ideálok és az emlékek szolgálatában állott. Mióta I. István keresztkúthoz erőszakolta vagy vezette és Szent László lélekben is kereszténnyé tette ezt a szilaj, rettegett népet, azóta minden pogány irányzat és zsarnoki hatalom szemében vörös posztó voltunk és vagyunk. Ezer év óta testünkkel fogunk föl minden barbár, pogány rohamot, hogy Krisztus örökségét oltalmazzuk. Hősök Napján meghatódva gondolunk a hosszú évszázadok alatt elhullott, megszámlálhatatlan hősi halottra és szent fogadással idézzük fel a magyar katonai eszménykép mintáit: Szent Lászlót, Hunyadi Jánost, II. világháborús halottainkat, akik a fronton vagy a kivégző helyeken fejezték be életüket. Az 1956-os nemzeti forradalom és szabadságharc hősi halottait.i Ok a magyar katona igazi típus-képei, akik ma is varázserővel hatnak ránk. A vallásos érzés, erkölcsös nevelés, hazaszeretet, szabadság, becsület, hűség, gerincesség, magyarságtudat, olyan érték, amik nélkül nem érdemes és nem is lehet élni, csak vegetálni. Sajnos, hogy itt egy floridai, magát magyar egyesületnek nevező összeállás alapszabályát azzal kezdi, hogy vallással és politikával nem foglalkozik. Mi lesz nélkülük az ember? Hazátlan csavargó, nemrendítette meg és elindította köztük a bomlást. A magyar szabadságharc különösen hatással volt és felrázta a szovjet állam elnyomásába már beletörődött nemzetiségeket. A magyar esemény reményt nyújtott számukra az újra éledező szabadságvágyuk elérésére, szellemi főik a rendszer ellen elindították a tömegeket tájékoztató földalatti mozgalmakat, a szabadságot követelve. A sok fájdalmas veszteség, szenvedés és bánattal teletűzdelt hősi harcnak volt azonban némi eredménye. A magyar honban újraéledt kommunista rendszernek számolnia kellett a magyar faj lelkivilágával és kénytelen volt a népnek engedményeket adva jobb életlehetőséget biztosítani. A szabadságharc hatása alatt megihletett költők versei — az akzetközi proletár. Aki előtt nem szent az Isten, se haza, semmi nemű erkölcsi kötelesség. Ha mi nem ragaszkodunk ezekhez az értékekhez, akkor lassanként balra terelődünk át, és a világromboló kommunizmus hűséges kiszolgálói leszünk. Bizár jelenség, hogy azok, akiket a vörösök hazájukból elkergettek, észrevétlenül az ő fullajtárjai lesznek. Minden évben hazajárnak, vagy csak gazdasági menekültek? Pedig ez — sajnos — így van. Bármelyik felekezethez tartozol is, tudnod kell azt, hogy odahaza az ellenállás főgócpontjai a templomok és a vallásos nevelés a családi szentélyekben. Ma a vasfüggöny mögött mélységesebb hitélet van mint valaha. Az ellenállásuk erkölcsi sikere ebben rejlik. Feltámadásunknak is ez biztos záloga. Mi külföldön, mint emigráció nem sokat jelentünk. Súlyunkat csak növeli, ha ezekhez a vallás-erkölcsi elvekhez szilárdan ragaszkodunk családunkban, munkahelyeinken és egyesületeinkben az erkölcsi felsőbbrendűségnek apostolai kell lennünk. Ennek az emelkedett világnézetnek voltak bajnokai, lettek vértanúi nemzeti hőseink. Tudatosan vagy a századok folyamán beidegződött keresztény elvek fakadtak rügybe, mikor értük a legdrágábbat: az életüket áldozták fel adott pillanatban. Ha nem akarunk csak ünnepi frázisokkal ünnepelni, gyűlésezni, nekünk is ide a nemzeti hagyományok forrásaihoz kell eljutnunk. Abból merítenünk erőt, bátorságot, megújhodást. Az I. István-i gondolat nem kitalált szónoki fordulat, Szent László megkeresztelt magyar virtusa szintén élő valóság. Ápoljuk egyesületeinkben, köreinkben ezt a gondolatot, szellemet, mert nagy, de nagy szükségünk van rá! Itt ez alkalommal, Hősök Napján mondok köszönetét vitéz Adonyi nagyszerű könyvéért: A magyar katona a II. világháborúban. Ugyan több mint 26 éve jelent meg, de akik részletesen akarják ismerni a magyar katona igazi arcát, nem nélkülözhetik ezt a pompás könyvet. A nemzeti hősökhöz méltó emlékművet állított fel írásában. Most pedig Garay, nagy nemzeti költőnk soraival fejezem be mondanivalómat és hódolok az elesett és kivégzett nemzeti hősi halottaknak: “Csak törpe nép felejti ős nagyságát. Csak elfajult kor hős elődöket. A lelkes eljár hősei sírjához S gyíyt régi fényénél ty zsörétneket.” (P. K.) HŐSÖK EMLÉKEZETÉRE... kori súlyos véráldozattal járt eseményeket átérző, igaz magyar szívvel — dicső emléket állítottak a magyar nemzet hős fiainak. Ezek közül felelevenítünk néhány költeményt: HÖSKÖLTEMÉNY EGY PESTI SRÁCRÓL Te napköziben nevelkedett apró kamasz, Te kinek az élete mindössze Vagy tizenöt tavasz, Te akivel már az ÁBC-vel Tömték az ideológiát, A szovjet tankok vad tiizében Zúgtad a szabadság dalát. A tankok acél záporában Sem remegett gyenge kezed, Bátran markoltad a géppisztolyt £s szórtad rájuk a tüzet. Kicsiny szíved tán összerezzent, De lábad bátran szaladt, Kezedből nyugodt, biztos ívben Repült a benzines palack. Te pesti srác, a hősök hőse, Ontottad drága véredet, S a kivívott szent szabadságban Megkaptad érte béredet, Te kicsi bajtárs, esküszünk, hogy Megvédjük ezt a drága bért, Mert nem lehet, hogy kicsiny szíved Hiába ontott annyi vért. Te pesti srác! Te napköziben nevelkedett apró kamasz, Te kinek élte mindössze Vagy tizenöt tavasz, Téged, ki ezt a drága életét Hazádért így adtad oda, Amíg magyar él a földön, Nem felejtünk el soha! • SINKA ISTVÁN verse: ÜDV NÉKED IFJÚSÁG! Udv néked, Ifjúság! Udvözlégy magyar nép! ki lángban és vérben születtél meg újra három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben! Melyik nép írta fel mostanában nevét így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja? S mely nép beszélt így az önmaga nevében, mint angyal, mikor a harsonát fiúja? Bús igájának fájára írja hát, S mint annyiszor a megsárgult ezer évben vérrel és vassal tanítja zsarnokát. Buda, 1956. október 26. TAMÁSI LAJOS verse: PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már miénk a pesti utca. Piros a vér a pesti utcán. Eső veri és elveri, mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövein. Piros a vér a pesti utcán, munkások-ifjak vére folyt, — a háromszínü lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót. A háromszínű-lobogók mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyűlöletét, s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér. * * * A csaták, a börtönbeli kínzások és a kivégzettek vértanúinak soksok ezerre menő nemzeti hős áldozataira, valamint a tízezer számra rabságba elhurcolt ifjúságunkra fájó, bánatos szívvel gondolva igeijük, hogy őket mi soha el nem felejtjük. E hősök örökre a nemzet eszményképeivé váltak. Az utódok is — mint a nemzet nagy hőseire — mindig büszke tudattal gondolnak majd rájuk. Sao Paulo, 1981. május hó Dukai Takách Gusztáv * * * FORRÁSMUNKÁK: 1. Az “Űj Hungária” című hírlap (Németország), 1955. és 1956. évi közleményei. 2. A "Hungarista Mozgalom (Ausztrália) Tájékoztató Szolgálata”, 1972. évi októberi szám, Sári Gál Imre (Cleveland) naplótöredéke. 3. A “Szittyakürt” (U.S.A.), 1974. évi november havi szám, 6. old., Dr. Literáti Vágó Pál tanulmánya.
